Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-07 / 41. szám

e fog Elkezdődött a jégkorongbajnokság, ős az egész sportközvélemény izgatottan várja, milyen lesz. Iz­gatottan és reménykedve. Szurkolósors. Szegény szurkolónak mi is marad hátra? Befizet, és várja, hogy minden jobbra fordul. Pedig... Tavaly nem sok öröme volt a keménykötésü fiúk csatározásaiból. A szurkolónak még különösen az emlékeiben él a válogatott gyászos olimpiai sze­replése. S mivel egy-két forduló után még nehéz következtetéseket levonni, maradjunk talán a válo­gatottnál. Annál is inkább, mert még az idénykez­dés előtt nagy erőpróbának volt kitéve a Szovjet­unióval vívott három találkozón. Tulajdonképpen a Szovjetunióban is az idény e- lején tartanak. Csakhogy a szovjet legénység ma már olyan játékerőt képvisel, hogy ha éjfél után egykor felébresztik, és jégre küldik, akkor kimen­nek, és laposra verik akár a legjobb profi váloga­tottat is. Ha ilyen szempontból nézzük a találkozót, akkor nincs mit szégyenkeznünk. A körülményeket min­denki ismert. Bizonyos okokból sok tapasztalt és úgymond „pótolhatatlan" játékos kivált a váloga­tottból. Eltekintve az eredményektől, attól, hogy kétszer kikaptunk és egy döntetlent sikerült elér­nünk a „szbornával", szereplésünkkel elégedettek lehetünk. Az erőpróba sok mindent igazolt; mindenekelőtt azt, hogy ennek a csapatnak érdemes szurkolni — ha már a szurkolókkal kezdem. Igaz, a legtöbb játékos eddig csupán csak vetélytársként látta egy­mást, meglepően jó volt az összjáték a csapat­ban. Lelkesedésben, gyorsaságban máris fölülmúl­ták elődjeiket. A csatárok szinte megható pontos­sággal teljesítették védelmi feladataikat. Vajon nem ez volt-e a legnagyobb hibánk a korábbi idő­szakban? Már emberhátrányban is tudunk játszani, s ráadásul jól. Sajnos, emberelőnyben egyelőre még nem. Elég gyakran lődözünk is. Minden szónak egy a vége: ennek a csapatnak érdemes szurkolni. A szovjetekkel vívott három találkozó bebizonyította, hogy senki sem pótolha­tatlan. Senki sem pótolhatatlan. A múltban, sajnos, so­kan azt gondolták magukról, hogy pótolhatatla­nok, és ebből kifolyólag a széles közvélemény, szükebb értelmezésben a jégkorongszövetség illeté­kesei legfeljebb tehetnek nekik egy szívességet. Szomorú, hogy ezt a felfogást sokáig elnéztük ne­kik. Mindenki ismeri feltételezem —, mi zajlott le a nyáron, amikor a jégkorongsportban a legala­posabb fölkészülés folyik, a korábbi bajnok Slovan Bratislava berkeiben. Néhány játékos intrikáiból o- lyan zűr kerekedett, amire még nem volt példa. Egyszerűen leálltak, és a jégkorong-szakosztály gyengesége folytán — amely mint utólag kiderült, egy húron pendült velük — sikerült érvényt sze­rezni alantas érdekeiknek. Majdhogynem kiközösí­tették Ladislav Horsky edzőt, mégpedig azért, — szerintük —, mert összeférhetetlen, és nem lehet vele dolgozni. Sicc! B sorok írója abban a „szerencsés“ helyzetben volt, hogy a szóban forgó Ladislav Horskij egyete­mista korában két szemeszteren át testnevelésre oktatta. Mit mondjak? A világ legaranyosabb em­berét ismertem meg benne. Tudnivaló, hogy az e- gyetemistáruak, nem tudom mi oknál fogva, a ta­nulmányi kötelezettségén kívül rengeteg más el­foglaltsága van, következésképp gyakran kerül konfliktusos helyzetbe, ez az „ember“ mindig a legnagyobb megértéssel kezelte az én, és társaim kilengéseit. A testnevelésórákon — a bemelegítés után — legtöbbször futballoztunk, és mérkőzés közben gyakran elszabadultak a kedélyek, és ilyen­kor ez az ember a világ legtermészetesebb módján néhány jó szóval — nem dorgálással — megoldot­ta a problémákat. Soha nem felejtem el, hogy kuncogott az orra alatt, ha történetesen egymás nak estünk, és már akkor is milyen bölcsességgel utasított rendre bennünket. Ezt annál is inkább hangsúlyozom, mert korábban volt egy másik test­nevelő tanárunk, a pszichológia doktora, élvonal­beli labdarúgóedző, aki külföldön is dolgozott már, merőben másképp viselkedett, szinte belelovalt bennünket a további felesleges és értelmetlen düh­kitörésekbe. Mikor a Slovanban elszabadultak a kedélyek, gondoltam magamban, fiúk, fiúk, mit akartok tu­lajdonképpen? S mivel az életben utólag minden tisztázódik, kiderült, ki volt a vétkes. Szerencsére az egyesület vezetősége nem dőlt be a szakosztály vezetőségének, és főleg egyes játékosok alaptalan követelésének, és kiállt az edző, „az ember" mel­lett. A bajnokság első két fordulója — a Slovan mindkétszer idegenben játszott, és csak a szeren­csétlen véletlenek folytán veszített egy ízben >— ezt a felfogást igazolta. Nem kell ezt a csapatot félteni, nem kell elsírni azokat, akik olcsón és a lantas érdekekből akartak maguknak tőkét ková csalni. Ez vonatkozik a válogatott szereplésére is. Vég­tére is a válogatott szereplése csupán tükörképe annak, ami az egyesületekben folyik. Megint csak a szerencsére hivatkozók, a többi egyesületben nem merültek fel olyan fura problémák, mint a Slovanban. Es ezek a fiúk, jóformán teljesen is­meretlen fiúk bebizonyították, hogy hokizni akar­nak és tudnak is. Es hogy a hokit nem szájjal, ha­nem ütővel és ésszel játsszák. Végső soron pedig bebizonyították, hogy senki sem pótolhatatlan. Még ha azt hiszi is. (paláRv Történelmi tény, hogy mi­után a nyugati nagyhatal­mak mesterkedése után egy­oldalúan kikiáltották a Né­met Szövetségi Köztársasá­got, 1949. október 7-én a szovjet megszállási övezet­ben megalakult a Német Demokratikus Köztársaság, a világ első demokratikus né­met állama. Nem akarunk most kitérni arra, hogy az eltelt 31 év alatt milyen fi­gyelemreméltó gazdasági e- redményeket ért el, milyen tekintélyt vívott ki magá­nak a nemzetközi politiká­ban, csupán a sportban el­ért sikereire térünk ki, mert azok aztán valóban világra- szólóak. Az NDK-t ma teljes Joggal a világ talán legnagyobb sportnagyhatalmának tart­ják. Ennek bizonyítására se­hogy időrendben ne nagyon kanyarodjunk vissza — elég az ország sportolóinak a moszkvai olimpiai játéko­kon elért eredményeit ala­pul venni. Az NDK sporto­lói az értékelésben a Szov­jetunió mögött a második helyen végeztek. Noha min­den várakozást felülmúltak, és a nem hivatalos ponto­zásban 827,5 pontot szerez­tek (a Szovjetunió 12X9,5 pontot), néhány biztosra ve­hető győzelmet és helyezést még Így is elszalasztottak. Vajon hogyan alakult volna az NDK csapatának siker­listája, ha a várt helyezé­sek is bejönnek? Vegyünk mindent szépen sorjában. MAJDNEM MINDENKI HELYEZÉST ÉRT EL Az NDK 369 versenyzővel képviseltette magát Moszk­vában. Közülük 345 spor- toló lépett a küzdőtérre, s az eredménylista szerint 222 versenyző nyert érmet, további 64, azaz összesen 286 szerzett pontot a világ legjobbjainak seregszemlé­jén. Az NDK sportolói vég­eredményben 47 arany-, 37 ezüst- és 42 bronzérmet nyertek, további 33 negye­dik, 21 ötödik és 13 hato­dik helyezést értek el. A sok kiváló egyéni teljesítmény közül egyetlen értékelés során nehéz bár­kit is kiemelni. Mégis talán Siegfried Brietzke teljesít­ménye az élre kívánkozik, hiszen a lipcsei evezős ez­úttal a kormányos nélküli négyesben immár harmadik olimpiai győzelmét aratta, s közben négy világbajnoksá­gon is diadalmaskodott. Ha­sonlóan dicséretet érdemel­nek evezős társai, hiszen az NDK valamennyi hajója é- remmel tért haza. A férfiaknál egyedül a finn Karppinnen tudta meg­törni a nagy sorozatot, s a nők hat versenyszámából is négy hozott NDK-slkert. Az evezősök 11 arany-, 1 ezüst­ös 2 bronzérme mindennél többet mond e sportág szín­vonaláról az NDK-ban. Sok örömet szereztek az úszónők. Hét világcsúcsuk­kal (Krause, Reinisch két­szer, Geweniger, Schneider, a 4x100-as vegyesváltó és a 4x100-as gyorsváltó) egyben azt is bebizonyították, hogy az 1978-ban rendezett vi­lágbajnokságon észlelt ki­sebb megtorpanás után is­mét a legjobbak. A Mont­realban három bajnokságot nyert Kornélia Ender trón­ját az új hullám egyik ki­váló képviselőjeként Karen Metschuk három arany- és egy ezüstéremmel foglalta el. Rajtuk kívül további négy világcsúcsot állítottak fel NDK-beli sportolók Moszk­vában. Thomas Pfeffer a fu­tóvadlövésben, Lothar Tho­mas az 1000 méteres álló- rajtos kerékpározásban, és egy további kerékpározó, Harald Wolf a 4000 méteres üldözőversenyben. Ha már itt tartunk, akkor hadd mondjuk el, hogy Metschuk — Alekszandr Gyltyatyín szovjet tornász után (3 arany-, 4 ezüst-, 1 bronzérem) — a moszkvai olimpia legeredményesebb résztvevője, űt is honfitárs­női, további úszónők köve­tik. Barbara Krause és Rica Reinisch egyaránt 3—3 a- ranyérmet nyertek. KELLEMES MEGLEPETÉSEK Mindenkinél nagyobb meg lepetést okozott azonban a jóformán az ismeretlenség homályából előbukkant Gerd Wessig a férfi magasugrás­ban. Tapasztalt ugrót meg­hazudtoló bámulatos hig­gadtsággal versenyzett, és utolsó ugrásával fantaszti­kus, 236 centiméteres világ­csúcsot állított fel. Ugyan­ez mondható a talán már ismertebb Lutz Dombrowski- ról, aki a távolugrásban el­ért 854 centiméteres Euró- pa-csúcsával már-már meg­közelítette Bob Beamon 890 centiméteres álom világcsú­csát. Az atléták körében olyan sikeres ismétlő akadt, mint a maratoni futás győztese, Waldemar Cierpinskl. Az új­kori olimpiák történetében eddig csak a legendás Abe­ba Bikila győzött maratoni futásban két egymást köve­tő olimpián. Ugyancsak az ismétlők közé tartozik a rö­vidtávfutónő Bärbel Wöckel- -Eckert [200 méteren és 4x100 méteres váltófutás­ban) és Evelyn Jahl disz­koszvetőnő. Ók feledtetni tudták a nagy esélyesként induló diszkoszvető Wolf­gang Schmidt, a súlylökő Udo Beyer és a gerelyhají­tónő Rut Fuchs kudarcét. Külön fejezetet érdemel a férfi kézilabdázók olimpiai bajnoksága. A hallatlanul izgalmas döntőben az olim­piai bajnoki címet védő há zigazdák együttesével vívott mérkőzés hosszabbításában, nagyszerű küzdeniakarással harcolták ki a győzelmet. A továbbiak közül a kajakos Rüdiger Helm érdemel em­lítést, aki montreali aranya mellé két első és egy má­sodik helyezést szerzett Kri- latszkojéban. Az ökölvívó bajnok Rudi Fink és a ne­gyedik olimpiájáról is érem mel, ezúttal ugyancsak e- züsttel hazatérő Harald Vollmar tartozik még az o- limpta hősei közé. Mindent egybevetve: az NDK sportolói minden eddi­ginél sikeresebben szerepel­tek az olimpián, és a világ még lázasabban kutatja e sikerek okát. A TESTEDZÉS TÁRSADALMI FELADAT ÉS ALLAMPOLGA Rí KÖTELESSÉG A Német Demokratikus Köztársaságban kezdettől fogva különös gondot fordí­tanak a gyermek- és ifjúsá­gi sport szervezésére, a fia­talok rendszeres és többnyi­re szakszerű, felügyelettel végzett foglalkoztatására. Ennek bizonyítékaként már 1950. február 8-án ifjúsági törvényt bocsátottak ki. Eb­ben a törvényben az állami szervek kötelességévé tet­ték, hogy „előmozdítsák az NDK demokratikus sport- mozgalmának további fejlő­dését, valamint a testi és szellemi szempontból egész­séges ifjú nemzedék felne­velését.“ A következő, 1964. évi if­júsági törvényt már a hat­vanas évek magasabb fej­lettségi fokának figyelembe vételével állították össze. Körülbelül innen számíthat­juk az NDK sportolóinak előretörését a világban. U- gyanakkor kezdeményezés született az iskolai testneve­lés hatásosabbá tételére. A gondos elemzésekből kide­rült, hogy a mintegy heti 50 percig tartó testnevelésórá­kon egy-egy tanuló mind­össze kilenc percig végzett igazi mozgást. Adva volt a következtetés: gyökeresen meg kell változtatni a sport­oktatás tartalmát és formá­ját. így ismerkedtek meg a tanulók a körkörös edzés­sel, vagyis az egyik gya­korlatformáról a másikra történő, megállás nélküli át­téréssel. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy egy-egy testnevelésórán a fiatalokat a korábbiaknál sokkal jobban meg lehet terhelni. Ugyanakkor tisztában voltak azzal is, hogy egye­dül a kötelező iskolai sport­oktatás keretében nem lehet feltörni. Ezért 1974-ben elfo­gadták a harmadik ifjúsági törvényt, amely kimondta, hogy a testnevelés és a sport az Ifjúság életének szerves része. Ezért minden fiatalnak kötelessége, bogy rendszeres sportolással ae- gítse elő szocialista szemé­lyiségének fejlődését, erősí­tését. Ehhez megteremtették a szükséges feltételeket is. Stadionok, sportcsarnokok, pályák megszámlálhatatlan sokasága áll az ifjúság ren­delkezésére. A fiatalokkal kicsi koruktól kezdve szak­képzett oktatók, a legjobb edzők foglalkoznak. Intéz­mények egész sora végez sportkutatást. Első ízben iktatták tör­vénybe a gyermek- és ifjú­sági spartakiádokat. E spar- takiádok legalább úgy a fi­gyelem előterében vannak, mint a felnőtt élvonalbeli bajnokságok. A fiatalok ver­senyeit az élmezőny felé ve­zető út közbeeső állomásá­nak tekintik. A legjobbakat kiválasztják, állandó fog­lalkozást biztosítanak nekik, sőt később sportáganként központokban összpontosít­ják őket, így jönnek létre a dobó-, ugró-, futóatléta, úszó-, kézilabda stb közpon­tok. A mai világcsúcstartók és olimpiai bajnokok egy­től egyik a gyermek spar- takiádon, a legnagyobb tö­megbázist biztosító verse­nyen kezdték. Mert mi sem természetesebb, hogy a gye­rekek felcseperednek, és azután egymás után érik el világraszóló eredményeiket. Hát így kell ezt csinálni. PALAGYI LAJOS Gerd Wessig ragyogó 23B centiméteres világcsúccsal győzött az olimpián. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség V. ülésén a labda­rúgással foglalkozva megtárgyalták a Játékvezetői állo­mány megfiatalításának kérdését is. A szövetség lévai (Levlce) járási bizottságának Játékvezetői albizottsága ennek értelmében már eddig Is sokat tett azért, hogy a labdarúgók pályafutásuk befejezése után minél nagyobb számban jelent­kezzenek játékvezetői tanfolyamra. Az utóbbi hat év alatt közel negyven új játékvezetőt képeztek ki. Sajnos, a lemor­zsolódás is nagy. ezért a játékvezetők toborzása továbbra is időszerű kérdés, annál is inkább, mert a játékvezetőktől Is függ a labdarúgás további fejlődése A kitartó újoncok közé tartozik Mácsat György [a képen balról) Garamkálnéról (Kélna nad Hronom) és Emil Bakov- ka Fakóvezekényről (Plavé Vozokany). Három évvel ezelőtt öltötték magukra első ízben a fekete mezt. Mivel tehetséges labdarúgók voltak, gyorsan elsajátították a Játékvezetés sza­bályait. Ezért a Járási megfigyelők mindkettőjüket a kerü­leti bajnokság játékvezetői állományába sorolták. Szép elis­merés ez Ilyen fiatal korban. Mindketten példás családapák, a párt tagjai, akiket a SZISZ nevelt fel, s ennyi elfoglaltság mellett még a szak­mai továbbképzést se mulasztották el. Emil Babovka a lévai gyapotfeldolgozó gyár, Mácsal György a tolmácsl (Tlmaöe) Szlovák Energetikai Gépgyár dolgozója. Belányi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents