Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-07 / 41. szám

^DAS^ Í^MSÍg jövedelmei VIZSGA iNélVj > a szocializmus- z ban A lakosság jövedelmei a munkabér vagy más formá­ban kapott pénzösszeget, il­letve az ezért vásárolható termékek és szolgáltatások mennyiségét, valamint a pénz közvetítése nélkül Jut­tatott termékeket és szolgál­tatásokat foglalják maguk­ban. Eredetüket tekintve a szo­cialista társadalom tagjai­nak Jövedelmei egyrészt munkajövedelmek, másrészt társadalmi juttatásokból származó Jövedelmek. Lé­teznek még bizonyos tulaj­donból (ház, termelőeszköz stb.) származó, valamint vé­letlenszerű j'övedelmek is (nyeremények, örökség stb.). Ez utóbbiak nagysága azon­ban elenyésző. A pénzjövedelmeket (füg­getlenül attól, hogy munká­ért járó jövedelem vagy társadalmi juttatás) és a sa­ját termelésből történő fo­gyasztást *— mivel azokat a társadalom tagjai telje­sen szabadon, egyéni belá­tásuk szerint használhatják fel — személyes rendelke­zésű jövedelmeknek nevez­zük; a termék, Illetve Ingye­nes szolgáltatás formájá­ban, meghatározott célra ka­pott juttatások (Ingyenes e- gészségügyi, kulturális jut­tatás, oktatás stb.) a meg­határozott rendeltetésű jö­vedelmek. A lakosság anyagi és kul­turális ellátottsága nemcsak az adott Időszak jövedel­meitől függ, hanem attól Is, hogy milyen mennyisége van a dolgozók és családtagjaik birtokában az előző Idősza­kok jövedelme alapján. Függ továbbá a régebben felépült szociális, kulturális, egész­ségügyi rendeltetésű épüle­tektől, intézményektől, la­kóházaktól stb. Az országos lakáshelyzetet például nem lehet néhány év alatt gyö­keresen megváltoztatni, a lakásviszonyok döntő mér­tékben attól függenek, hogy a megelőző évek, évtizedek alatt mennyi lakás épült, és azok milyen állapotban van­nak. A lakosságnak ruháza­ti cikkekkel, bútorokkal és egyéb tartós fogyasztási ja­vakkal való ellátottsága is jelentős mértékben függ az előző években élvezett jöve­delmétől. Mint tudjuk, a pénzjöve- delmeknek nemcsak névle­ges, hanem valóságos, reál­értéke is van, ami az adott pénzmennyiségért megvásá­rolható árumennyiségtől, a termékek, illetve szolgálta­tások árától függ. A munka alapján élvezett jövedelmek reálértéke és a társadalmi juttatások reálértéke együtt alkotja a lakosság reáljöve­delmét. A reáljövedelem nagysága csak abban az esetben tük­rözi az anyagi javakkal és szolgáltatásokkal való ellá­tottság fokát, ha tudjuk, hogy abból egy-egy személy­re mennyi jut, ha tehát azt a jövedelmet élvezők szá­mához viszonyítjuk, dolgo­zókat és eltartottakat egy­aránt beszámítva. így kap­juk az egy főre jutó reáljö­vedelem mutatóját, amely a keresők és az eltartottak a- rányának a változásait is tükrözi. Ha az eltartottak­hoz képest megnő a kere­sők aránya, ez önmagában az egy főre jutó jövedelem növekedését eredményezi. A lakosság egy főre jutó összes reáljövedelme a né­pesség mindenféle Jövedel­mét magában foglalja, füg­getlenül attól, hogy pénz­beli vagy természetbeni for­mában jelenlk-e meg, hogy vásárlás, saját termelés vagy ingyenes juttatás út­ján jut-e a felhasználóhoz. Az egy főre jutó reáljö­vedelem nagyságát végered­ményben három tényező ha­tározza meg: a munka sze­rinti jövedelmek színvonala (beleértve a háztáji, illető­leg a kisegítő gazdaság jö­vedelmét); a társadalmi jut­tatások nagysága; a kere­sők és eltartottak aránya. Az egy főre jutó reáljöve­delem a lakosság életviszo­nyainak alapvető elemeit e- gyetlen méröszámban össze­sítő mutató. A lakosság jó­létének alakulását ezért mindenekelőtt ezzel mérjük. A lakosság pénzjövedel­mei hazánkban az elmúlt tíz év alatt több mint 50 szá­zalékkal növekedtek, és a múlt évben elérték a 343 milliárd koronát. Az ingye­nes juttatások ugyanezen Idő alatt több mint 80 szá­zalékkal növekedtek. Ez is mutatja, hogy jövedelempo­litikánk fontos elemét ké­pezi a lakosság életszínvo­nala növekedésének. HARNA ISTVÁN mérnök, a közgazdasági tudomá­nyok kandidátusa Mit kell tudnunk a népszámlálásról? A z 1980-as esztendő csaknem minden gaz­daságilag fejlett or­szágban és több fejlődő or­szágban is a népszámlálás éve. Szövetségi Kormányunk 1978. január 28-én elfoga­dott 16-os számú határoza­ta értelmében országunk területén 1980. november ,1-én kerül sor hatodszor a népszámlálásra (1921-ben, 1930-ban, 1950-ben, 1961­ben és 1970-ben volt nálunk népszámlálás). Fejlett szo­cialista társadalmunkban felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e a népszámlálás, főként anyagi és munkaígé- nyességére való tekintettel. Nem pótolhatná-e a költsé­ges és egész társadalmunkat megmozgató összeírást a rendszeresen begyűjtött és értékelt népesedési, gazda­sági, szociális, oktatásügyi, egészségügyi és egyéb ága­zati statisztika? Ha jobban fontolóra vesz- szük a felvetett kérdéseket, arra a meggyőződésre ju­tunk, hogy a népszámlálást semmiképp sem helyettesíthe­tik a folyó statisztikák. Elő­ször azért nem, mert a fo­lyó népesedési, beruházási, lakásépítési stb statisztikák­ba a két népszámlálás kö­zötti időszakban a legna­gyobb odafigyelés mellett is hiba csúszhat be — tehát a számok nem eléggé ponto­sak és megbízhatóak. Má­sodszor pedig ezért nem, mert az egyes ágazati sta­tisztikák (népességi, gazda­sági, szociális stb. J nem ké­pesek felölelni minden olyan fontos adatot, amelyre a népszámlálás minden egyes személynél és kollektívánál fcsalád, háztartási aprólé­kosan kitér. Nemcsak népességstatisz­tikai szempontból fontos felvétel a népszámlálás, ha­nem az egész állami élet, az államvezetés, a terve­zés, a népgazdaság Irányí­tása, a lakosság iskolázott­sági szintjének, életfeltéte­leinek stb,-megítélése szem­pontjából is nagy jelentősé­gű. A modern felfogás sze­rint a népszámlálás legfon­tosabb jellemzője az egyide­jűség, az általánosság vagy teljeskörűség és a rendsze­resség. A népszámlálás pon­tosan meghatározott időben, HÁNYÁN VAGYUNK ? ün. eszmei Időpontban ér­vényes állapotot rögzít. Az eszmei Időpont előtt meg­halt és az ezután született személyeket a népszámlálás nem veszi számba. Az ölkö­vetkezendő népszámlálásnál az eszmei időpont 1980. ok­tóber 31-ről november 1-re virradó éjszaka 0 órája lesz. Az eszmei Időpont (döntő pillanat) természetesen arra utal, hogy a felvételt az így meghatározott időpontra vo­natkozóan, tehát az akkor érvényes állapot szerint kell végrehajtani. Korántsem je­lenti azt, hogy az összeí­rást a meghatározott pilla­natban — vagy ezen a na­pon, ill. éjjel kell megvaló­sítani. Az összeírás, illetve a kitöltött kérdőívek össze­gyűjtése több napig is tart­hat. 1980. november 1. szom­batra esik. A statisztikai szervek az Időpont megvá­lasztásánál azt is figyelem­be vették, hogy a népesség mozgása ne legyen nagy. A népszámlálás teljeskö- rü, minden egyes személyre kiterjed az ország egész te­rületén. Vonatkozik a ha­zánkban tartózkodó külföldi állampolgárokra Is. Fontos feladata a nép- számlálásnak a népesség hosszú időn át való megfi­gyelése, s az évtizedeken keresztül lejátszódó népes­ségi változások regisztrálá­sa. Ezért jut fontos szerep a rendszeresség elvének. A gyakorlatban már gyökeret vert az a szokás, hogy a népszámlálásokat 10 éven­ként egyszer, általában a 0-val végződő években tart­ják. E közös javaslatot csak­nem száz évvel ezelőtt fo­gadták el az európai sta­tisztikusok. A népszámlálás kiterjed az ország területén élő né­pességre, s főként a meg­határozott időpontra vonat­kozó demográfiai, gazdasá­gi és szociális adatok gyűj­tését, feldolgozását és köz­zétételét jelenti. A gyakor­latban rendszerint más ősz- szeírások is kapcsolódnak a népszámláláshoz. A cseh­szlovákiai népszámlálások gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakóházak és lakott egyéb épületek, va­lamint a lakások összeírása kapcsolható aránylag a leg­több eredménnyel a nép- számláláshoz. Az 1970-es népszámlálás pozitív tapasztalataiból ki­indulva az idei összeírás módja ismét az önkitöltéses módszer lesz. Lényege ab­ban áll, hogy a magyar és ukrán nyelveken Is kinyom­tatott és időben kézbesített Népszámlálási összeíróívet és Nyilvántartási lapot a la­kóház vagy lakás használó­ja tölti ki a kérdőíveken található utasítások és ma­gyarázat szerint. A számlá­lóbiztosok 1980. október 27—31-e között kötelesek kézbesíteni a szükséges kérdőíveket és kellő felvilá­gosítást nyújtani az illeté­kes ház, lakás vagy egyéb más hajlék tulajdonosának. A Szövetségi Statisztikai Hi­vatal és a Szlovákiai Sta­tisztikai Hivatal intézkedései szerint az egyes járási nem­zeti bizottságoknak kell ki­jelölni azoknak a községek­nek és városoknak a név­sorát, amelyekben a szám­lálóbiztosnak kötelessége magyar, ill, ukrán nyelvű összeíróívet a magyar és az ukrán nemzetiségű lakosság rendelkezésére bocsátani. Ez az utasítás érvényes Dél- és Kelet-Szlovákia minden o- lyan járására, ahol nemzeti­ségileg vegyes a lakosság. A népszámlálás előkészíté­sében és megszervezésében a statisztikai szervek mara­déktalanul hasznosították az 1970-es népszámlálás ta­pasztalatait. (Folytatjuk) Mihály Géza mérnök, az SZSZK Kormányhivatalá­nak szaktanácsadója A szolgálat a rádiólokátor ellenőrzésével kez­dődik. — A szakvizsgát sikeresen letettem, s jő ered­ményeimért egyúttal ..az első osztályt“ Is meg­kaptam — mondja szerényen. — De nincs ebben semmi különös, csak nem szeretem e tessék-lássék munkát Ezt az elvet pedig civil munkahelyéről, a chvaieticel villanyeröniühől hozta magával. Irá­nyítja és biztosttja a légihelyzet adatainak to­vábbítását, felügyel a lokátorok és a többi be­rendezés műszaki állapotára, felel a többi szol­gálatos munkájáért. Ráadásul a szolgálatos ka­tonák harci kiképzését is ő vezeti. — Olyankor gyakorolunk, amikor a forgal­mi görbe megengedi, hogy kikapcsoljuk a be­rendezést. Az adott témát megmagyarázom a fiúknak, kiosztom a feladatokat, majd ellen­őrzőm és értékelem, ki hogyan teljesítette. ÖSSZETARTUNK — A radarkezelől poszt kiemelt beosztás — magyarázza Cábelka tizedes. — Aki nem elég­gé szívós és kitartó, akiből hiányzik a vizuális emlékezőtehetség, aki képtelen Jsszpontosftani, a képernyő előtt csődöt mond. Oe ezek az alap­vető tulajdonságok a gyakorlattal is fejleszthe­tők. Egységünknél nehezen különböztethető meg, hogy hol végződik a felkészülés és hol kezdődik a harci szolgálat. A madár sem repül át A katonák Dombnak hívják azt a magaslatot, amely a szántóföldek fölé emelkedik. Itt a me­zei út drótkapuban végződik. Mi Is ezen az úton érkezünk. — Hát akkor kérdezzenek! — fogad bennün­ket Lubomír Valach főhadnagy, a rádiótechni­kusok századparancsnoka. Nemigen biztatna Ilyen készségesen, ha tudná, hogy bizony sok mindenre kíváncsiak vagyunk arról a század­ról, amelyet nyolc éve már joggal megillet ez a cím: példás kollektíva. A régieket évről évre újak váltják föl, de egy valami nem változik — a katonák derekasan helytállnak puszijukon. Éjjel-nappal a legnagyobb harci készültségben. Ahol pedig a határsértések, provokációk olyan gyakoriak, mint Itt, ez érthető is. A radar kör­zetében éles szemmel figyelik a legkisebb gya­nús mozgást is a képernyőn. A helikopterek a terepadta lehetőségeket kihasználva közeled­nek országunk területére, s nemegyszer va- dászrepülőink kénytelenek közbelépni. De ka­tonáink szemmel tartják saját gépeik és a pol­gári járatok útját is. — Azok, ott a túloldalon csak azt lesik, mi­kor lankad egy kicsit az éberségünk, keresik a hézagot, ahol átsurranhatnának. A levegőben szombaton és vasárnap sincs nyugalom, sőt a határtérség benépesül magánrepülősökkel, akik vitorlázógépeikkel nem egyszer eltévednek. Ilyenkor szintén készültséget rendelünk el, mert a Dombon egy törvény uralkodik: éberség mindenkori SZENTjANOSBOGARAK LÁMPÁSAI jellegzetes sípoló .tangót hallatva, kitárt ká­rokkal forgásba lendülnek a parabolaantennák. A láthatatlan Impulzusok és hullámok több tíz kilométer távolságba „repülnek“. A harci szol­gálat már megkezdődött, amikor megérkezünk a radárkezelők kísértetiesnek tűnő állomáshe­lyére, abol monoton zúgnak a szervorendsze- rek. — Nézd, szentjánosbogár! — csodálkozna rá a gyerek a képernyőre. — NI, még egy! Jaj de sok — mert a gyermekfantáziának megvan a maga lenyűgöző bája, de akik e berendezések mellett ülnek, tudják, hogy mindegyik szent­jánosbogár egy-egy repülőgép, amelyek együt­tesen egy egész csillagrendszer benyomását kel­tik. Gyakorlott radarkezelő tudja csak egyetlen pillantással felmérni a légihelyzetet: a célpon­tok számát, a repülés irányát, a távolságot, a mutatószámot. Mert Bzek szerint az adatok szerint azt is megállapíthatják, menetrend sze­rinti polgári járót jelent-e meg a figyelt légi­térben, amely békésen falja az előtte levő ki­lométereket. vagypedig kalózgép hatolt be or­szágunkba. Es ml ahogy hallgatjuk a szolgálatos kato­nák szavait, az a benyomásunk, idegen nyelven beszélnek. — Ezt a nyelvet meg kell szokni — magya­rázza Valach főhadnagy. — Pedig ez Is cseh nyelv, csak sokkalta pergőbb, mint amilyenhez szokva vannak. Ez pedig érthető, egyébként le­hetetlenség lenne néha egyetlen perc alatt tfz- -tlzenkét célpontról négy-négy adatot szolgál­tatni. Hogy erre miért van szükség? Azért, hogy ha kell, az aktív katonai légvédelem Időben közbeléphessen. Lassan a mi fülünk is hozzászokik a szóára­dathoz, és e zuhatagban kezd érthetően kivál­ni a szavak jelentése. A VILLANYSZERELŐK A képernyő fölé hajoló katonát Bújna Zol­tánnak hívják. Párttag, példás katona, szakmai minősítése másodfokú specialista, gyakorlott radarkezelő. A komáromi hajógyárból hozott tudását a katonaságnál busásan kamatoztatja. A hajók elosztószekrényeinek beható ismerője a rádiólokátorok között is rögtön föltalálta ma­gát. Ráadásul a távirányítású repülőmodellek szerelmese. — Teljesült vágyam, amikor az egységhez ke­rültem, mert éppen ilyen helyet kívántam ma­gamnak. Kezdettől fogva segítettek az idősebb, tapasztaltabb bajtársak, szakemberek. Talán ne­kik is köszönhetem, hogy egy év múlva már felelős radarkezelő lettem — mondja Bújna Zoltán. — Hogy nehéz-e nálunk szolgálni? Meg­szokja az ember. Magyar nemzetiségű vagyok, s Itt a katonaságnál megtanultam gyorsabban beszélni csehül, mint az anyanyelvemen. Most, ha hemzsegnek is a levegőben a gépek, jófor­mán rá sem kell néznem a koordinátahálőzatra, hogy megadjam a pontos célt. Gyakorlat és ta­pasztalat dolga. Bújna Zoltán megszokta már, hogy itt, ahol állandó készültség uralkodik, a szolgálatot tel­jesítő kollektívában egyikük sem nélkülözheti a másik munkáját. Számítaniuk kell egymásra, hiszen a 24 órai szolgálat alatt mindegyikünk 2—300 célpontot Is bemér. Zoltán bal oldalán ül LuboS Cábelka tizedes, a készülék technikusa, és jegyzi az adatokat. Hét hónappal a tanfolyam utón már megsze­rezte az első fokú szakmai minősítést. Nehéz és kimerítő nálunk katonáskodni. Azok a katonák, akik bonyolult légi helyzetekről nyá­ron ötvenfokos füllesztő bőségben továbbítják az adatokat, s a képernyőn egy óra alatt száz célpont is megjelenhet, minden elismerést meg­érdemelnek. Legnehezebb azonban az éjszakai szolgálat. Hiába mered az ember szeme a kép­ernyőre, sokáig egyetlen célpont sem jelenik meg. Ezt éberen kibírni pedig lelkierő nélkül lehetetlen. Es éppen ezekben az emberfeletti erőt köve­telő helyzetekben válik el, ki milyen jellem, ilyenkor kovácsolódnak össze a katonák igazi bajtársak közösségévé. Még ha lazíthatnának, a szabad idejükben sem tagadják meg önma­gokat. — Az első napokban akadnak agyán lazsi- lók, de ez a húzódozásuk pár héten belül el­múlik. Elég leülni és elbeszélgetni velük, hogy jobb belátásra bírjuk őket — szól közbe Bújna Zoltán. Már a kiképzésen rájönnek, hogy egymásra vannak utalva. Itt nincs ez, hogy ehhez vagy ahhoz nem értek, ján Skvár szakácsról például az a hír járja, hogy éppuly nagyszerűen olvas a képernyőről, mint amilyen kitünően főz, de ugyanúgy rábízhatnak más feladatot Is. De bogy ez így legyen, ahhoz közösség kell. — A másik munkájából élősködni nálunk nem katonadolog, nem becsületes — mondja Lohol Cábelka. KEREKEKEN GURULÓ ANTENNÁK Hogy a fiúk uralják a légihelyzetet, elenged­hetetlen a megbízható technika. A radarral fölszerelt gépkocsik állandó készültségben van­nak, legyen kánikula vagy farkasordftó hideg. Aki a volánnál ül, derekas munkát végez. A radarok bár állandóan „szolgálatban“ van­nak, a katonák találnak időt karbantartásukra. Mert tudják, hogy könnyebb megelőzni a hi­bát, mint kijavítani. Miroslav Slapnicka törzsőr­mester, a műszaki berendezések részlegének a parancsnoka akkor van a legnagyobb gondban, ha esik vagy köd telepedik a tájra, mert leg­jobban a nedvesség árt a műszereknek. No de nem minden a zavartalan működés. Az elek­troncsöveknek megvannak a maguk sajátossá­gai, s mielőtt beszerelnék őket, külön-külön mérik az adataikat, mert a végső cél a leg­fontosabb, a maximálisan jó vétel. Slapnlúka törzsőrmester belemelegedik a műszaki adatok részletezésébe, de kisvártatva megint csak a fiúknál köt ki. De hát ez természetes, hiszen emberek nélkül a legtökéletesebb radar Is csak élettelen elektrunikus szerkezet lenne. Miro­slav Slapniüka igyekszik beosztottjainak tapasz­talatait átadni, az ő tanítványa volt például Lnbos Cábelka is. Olyan pályát választott, a- melyet a szó hétköznapi értelmében nehéz hi­vatásnak nevezni. Ha a radarok „rosszalkod­nak“, kislánya, Lucia úgy fekszik ágyacská- jába, hogy aputól nem kap elalvás előtt pu­szit. Aki azt állítja, hogy a rádiótechnikusoknál szolgálni nem könnyű, Igazat állít. Az itt töl­tött két év a katona számára kemény Iskola, de végtére így van ez minden kollektívában, ahol a közös ügy mindennél előbbrevaló. ARNOST TABÁSEK BÚJNA ZUHAN egy perc alatt tizennégy céls pontot rögzít

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents