Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-30 / 40. szám
DEMÉNY OTTÖ: Foto: Egem A tábor csendes volt, a kis fenyves erdő nyugalmát néha-néha zavarta meg az őrszemek halk szóváltása. A sátrakat békés őszi éjszaka ö- lelte körül. Csak az ügyeletes tiszt figyelte az óráját, tudta, hogy rövidesen meg kell szólalnia a telefonnak ... A riadó szélvészként söpört végig a sátrakon. Az álmukból ébredt katonák pontosan tették a dolgukat: a feltételezett ellenség éppen hogy megkezdte tevékenységét, a „hátországban“ állomásozó egység már harcra kész volt. Felbőgtek a páncélosok motorjai, elfoglalták helyüket a félelmetes acélmonstrumok kezelői. A lövész alakulat indulhatott a tűzvonalba. A Fegyverbarátság *80 hadgyakorlat kijelölt csapatai — a szovjet egységek oldalán — felkészültek az ellentámadásra. Némán suhantak el fejünk fölött a deltaszárnyú vadászgépek, s mire félelmetes dübörgésük elért hozzánk, a tribün előtt már robbantak is a bombák. Sűrű füstjelhö kavargóit a gyakorlótér fölött, újabb és újabb rohammal támadták a légierő gépei az ellenség feltételezett állásait. Valahol hátul, az erdőkkel övezett hegyekben, halkan puffantak a nehéztüzérség ágyúi, a messzehordó löve- gek megkezdték a támadás előkészítését. Sűrű, fekete füstfelhő jelezte, hogy meglódultak a páncélosok is, rohamra indultak a szovjet és magyar gépesített lövészegységek. Egyre sűrűbben robbantak az ellenség „térfelén“ a bombák, már ott dübörögtek mellettünk a nehéz fegyverzetük ellenére is rendkívül mozgékony páncélosok. 'Alacsonyan szálló harci helikopterek és vadászbombázók meg-megújuló rohamai támogatták a „hadműveletet“. Néhány perc alatt átvonult rajtunk a frontvonal, mind távolabb robbantak a rohamozó lövegek találatai... — Áttörtük az ellenség peremvonalát — magyarázta a gyakorlat törzskarából mellénk osztott tiszt a „harci helyzetet“. — Abból indultunk ki, hogy az ellenség nagy erőkkel támadt az egyik szocialista országra, ahol első lépcsőben a hazai honvédelmi erők, a polgári védelem és a munkásőrség egységei szállták szembe a túlerővel. A másik lépcsőben — az ország belső területén t— a lengyel, a bolgár, a csehszlovák, a magyar és a szovjet egységek felmorzsolják az ellenség erőit, akik a tenger felől próbálnak segítséget kapni. Az NDK-s és a szovjet partvédelmi erők feltartóztatják a tengeri betolakodókat, s meghiúsítják a partra szállást. A védelmi akcióra a szovjet desszant egységek teszik fel a pontot, az ellenség hátába kerülve megtörik a támadást. Ezért kapta a „Fegyverbarátság“ nevet a különféle fegyvernemek összehangolt gyakorlata. A távolban elült a harci zaj. Szétoszlott a lánctalpasok kavarta porfelhő, csak a tribünön összesereglett tábornokok elemezték még az egységek teljesítményét... (Idézetünk részlet Somfai Péter Fegyverbarátság **80 című riportjából. A gyakorlat szeptemberben az NDK területén folyt a Varsói Szerződés tagállamai hadseregének részvételével. Sikerrel szerepeltek a csehszlovák néphadsereg egységei Is. A Fegyverbarátság *‘80 elnevezésű gyakorlat teljes egészében bebizonyította, hogy a szocialista közösség országainak katonái jól felkészültek, és képesek minden agresszió megfékezésére. I Talpam alatt a haza földje >— út, kő, agyag, vad gyakorlómező. Rejtekhelyek a sárga horhosok, erdei utak, méla árterek. Síkságaim, hol elvetem magam s már ások is az ős törvény szerint. Konyhám a kondér, két bokor között szálláshelyem kitűzve nyolc cövekkel. Nyugvásom és parancsra ébredésem. Szabvány léptek, sarkos fordulatok. Szobám körlet, kőpadlós folyosóm csattog s visszhangzik lépteim alatt. Otthon gitár lóg árván a szögön Itt a dal is új rendhez alakul. Társaim velem egyívásúak. Összeköt fegyver, parancs, öltözék. Hozzájuk húzok, két évem övék. Most senki másra nem számíthatok. De őrizzétek régi arcomat! Az vagyok, aki voltam — vad csikó. Szabadságom szentebb, mint valaha, mert célja van, melynek alávetem. Meg keli tanulnom óvni valamit úgy, hogy teljesen egy legyek vele. A függést, melyből nem szabad kitörnöm, mert itt a magány önző s céltalan. Az ember tiszta, szép indulatát a földhöz, melyen életét leéli. Az egyszerű s hasznos gondolatok unalmát minden zűrzavar'fölött. S a becsületet, ami ideköt, hol szikár s nehéz függelemben élek s talpam alatt a haza földje • <— út, kő anyag. Vad gyakorlőmező.
