Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-23 / 39. szám
JAROSLAV BEDNÄRIK Fantasztikus alakzatú felhők úsznak a világoskék égbolton: autókra, emberekre és különféle állatokra hasonlítanák. A fecskék alacsonyan röp- dösnek, közvetlenül a föld fölött, s lóg az eső lába. A fiú nem is nagyon lepődött meg, ahogy megpillantotta a lányt. Még az útszéli vörös kőnek is megvan a maga álma, bár ezt csak kevesen értik. Meg aztán tulajdonképpen már vágyott is valaki után, valaki után, aki segíti elütni az unalom hosszú perceit. A lány félig fekvő helyzetben támaszkodott a hátizsákjára és szunyókált. Odakocogott hozzá az árokpartra, ledobta a zsákját és rágyújtott. A lány sandán pillantott rá a Jobb szemével. — Jarónak hívnak — mondta füstkarikákat fújva. — Azért Jöttél, hogy ezt tudasd velem? — Igen. Te... maszatos a fenekedI — Hol? — Hátul. De ne félj, a nadrágon át nem látszikl A lány elnevette magát, s barátságos mosolyával a fiú tudtára adta, hogy egyelőre vele maradhat. — Hová mégy? — kérdezte a fiú nem is annyira kíváncsiságból, mint inkább kötelességből. — Semmi kedvem meggyónni neked — ült föl a lány, az ujjaival a hajába túrt, hogy eligazítsa, aztán pástétomos kenyeret vett elő, és falatozni kezdett. — Én a gyémántvárat keresem — csuklóit el a fiú hangja —, talán már hallottál is róla. — Nem! — rázta tagadó- lag a fejét, és egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte a fiút. — Hol az a vár? — Azt magam sem tudom. Egy magas sziklán áll a tenger fölött, ezt a nyár utolsó sugarai is mondták, s egy hatalmas ágy is van benne, s azon fogok aludni, csak aludni... — Az lesz a boldogság? — Nem. A boldogságot nem1 akarom meglelni. Ha megtalálnám, akkor mit keresnék azután? — Semmit. Boldog lennél és kész. — De ha nem kereshetném, nem ts lennék boldog. Tehát az tulajdonképpen nem is lenne boldogság. 'A lány hunyorítva vizsgálta az égboltot: —■■ Megázunk — mondta csábos mosolyával. — Csak te. Nekem van varázsköpenyem, ami megvéd az esőtől. — Milyen az? — Esőköpeny. Hogy szólítsalak? Várj csak, úgy foglak hívni, hogy... — Sztella vagyok. —i Valahogy így hívják latinul a csillagot. — Ott feljebb' van egy szénapajta — mutatta a lány aprócska ujjúval, aztán mintha attól tartana, hogy a társa nem érti, a kenyeret tartó karjával mutatott arrafelé. — S ha ott lakik a sárkány? — Ugyan?! — Bizony, ott lakik. Az e- lőbb azonban három fecske elárulta nekem, hogy ha egyszerre lép be oda egy fiú meg egy lány, akkor a sárkánynak nyomban vége. — Akkor gyerünkl — Ejnye, te szadista! Nem tudsz együttérezni az állatokkal. Meg aztán az is lehet, hogy egy ilyen sárkányt a törvény védi. — Csiba, te! Gyerünkl Közben teljesen beborult az ég. Az elmosódott sötét foltból lassacskán kibontakozott a szénapajta, amit a fiú „Virágpalotának“ keresztelt el. Nem tudhatta előre a lány, hogy ilyen hamar társra akad. Még gondolatban sem merte bevallani magának, hogy éjszaka bizony félt volna itt egyedül. Ebben a mesemondóban meg talán megbízhat. Sandán rá- pislantott. Elbánik ő ezzel! Együtt léptek be a „palotába“, hogy megöljék a sárkányt. Öt perc sem telt bele, már mélyen aludtak, be- lefurakodva az illatos szénába. Reggel üde illat, új élet lengte be a földet. Nyirkos volt, friss, ragyogott a nap füzében. Lent eltűnt a hatalmas baggerokkal széttúrt folyó sávja, a távolban néhány hegyvonulat körvonala látszott. . A fiú egy sziklán ült, a lábát maga alá húzta, hátul a két karjára támaszkodott, ujjaival a puha földben turkált; észre sem vette, hogy a lány fölkelt és mögéje guggolt. — Es most hová? — kérdezte váratlanul. — Oda! — mutatott fejével a fiú az erdő kiszögei- lése felé, ami még ködpárnába burkolódzott előttük. — Hallod-e?! Te azt hiszed, hogy csak úgy megjelensz, mondasz néhány mesét, én meg majd mászkálok utánod össze-vissza? — intett ő is fejecskéjével az erdő kiszögellése felé. Ámulva tekintett rá a fiú. Szóval htszterika? Hátulról a nap bearanyozta a lány haját. Szép — futott át az agyán. — Mehetek egyedül is. Szia! — állt fel indulásra készen. — Ne fortyanj föl mindjárt! Csak azért mondtam, nehogy azt hidd, hogy olyasvalaki vagyok ... Ettél már? Készítek reggelit. Figyelte a lányt, miközben szórakozottan játszogatott egy leszakadt gombbal. Lehet, hogy maga szakítotITT fa le valahonnan. Beregge- líztek. Az erdő fenyőtllatot lehelt. Itt valahol, mintegy húsz lépésnyire balra, a meredeken lefelé, a potyogó sziklák között volt egy enyhén lejtős ösvény — s két varázslatos tükörsima tavacska. Isteni volt! Lubickoltak a vízben, aztán mint két elfáradt milliomos henyéltek a napsütötte kőlapokon. — Iskolába Jársz? — lepte meg a lány a kérdésével. — Már hogy járnék? En ugyanis egy bátor herceg vagyok, a gyémántvár királyának a fia... — Hagyd! Honnan veszed ezt? — lró is vagyok! — hördült fel és leült. — Igaz, csődöt mondtam, de az utókor majd nem feledkezik meg rólam. — Gimtsta vagy? — Igen. Es te? — Es is. Dél felé a párás forróság elérte a tetőfokát. Akkor már együtt ballagtak a faluban. A lány bement az üzletbe, és vett egy Jaro márkájú szappant. — Nézd, ez Is Jaro! Te „Szappan"! — nevetett rá Három napon át bolyongtak együtt. Már a Tátra ormai fésülték a láthatárt, a- mikor újabb „Virágpalotára“ bukkantak. Reggel a fiú „Csillag" nélkül, hátizsák nélkül és fillér nélkül ébredt. — Te kis butust Te butuska! — suttogta maga elé. — Hát kivel keressem most azt a gyémántvárost? Kinek mesélek ezekután a hatalmas erdőkről, a szomorú hercegekről és a bozontos hegyormokról? Te buta kis Csillagocska, csak nem lettem szerelmes beléd? Milyen borzalmas tévedés lenne, milyen zsugori szerelem! Aztán útra kelt egyedül. Keresztülvágott a sárga kalászoktól aranyló mezőn. A távolból vonatfütty hallatszott. Este milliárdnyi csillag ragyogott az égen. Vércse Miklós fordítása 1 » % & ■HP j§r Filep István illusztrációja A hang az éjből kihalfisztatott. A kezek megmosattak a megtörültettek. Megenyhültetek a lelkesedés. Szóltak: A lélek legyen csak lélek. Egy elképzelt fáról Barnán lehullott a tá]... Akadt a szájon egy szürke csók Mit lemostak és ájra csókoltak. ^55^ ■■■ I ' \ & Pi B§Sk | fi Jr I \b §n W Vvinl V Ul\M Vége nincs mélykék az ég. Szeptember-sárga a rezdülés Nélküli csend. Kilép a délután Az arcunkra, s szavakat keres, Hogy elmondja a költözö Hasonlatokat, a szarvasbogár Röptét a rojtos ködön ál, A jeleket A hirtelen tovatünöket. A margaréta helyén Türelem? A margaréta óvatos. A káposztalepke, az árva csak! Mi zizeg? Földre hull árnyékom', az úthoz tapad. Villog a kőszagú magány. Türelem? A margaréta óvatosabb A káposztalepke tovalebegett? JÁN LENCO XANTHIPPÉ ÜZENETE A XANTHIPPÉKHOZ Köszöntelek benneteket, nők, az alvilág' bfll. Köszöntelek mindnyájatokat, mivelhogy ti — éljetek bárhol és bármely időben — mindannyian az én leánytestvéreim és leányaim vagytok. Semmiben sem különböztök tőlem, legyetek bár nevetek szerint I- lonák, Olgák, Irének, Janák, Jolánok, Katalinok vagy éppenséggel Magdaiénák. Akárcsak én, xantippék vagytok ti mind. Én azonban, kt már két és félezer évvel ezelőtt beszálltam Kháron ladikjába és áthajóztam a Styx folyón abba a birodalomba, aboíinan mindent tiszta szemmel és a valóságnak megfelelően láthatok, amit a szürke mindennapok foglyaiként ti csak bajosan vehettek észre, azt üzenem nektek mégis, hogy okuljatok a példámból. Ne legyetek olyanok, amilyen én voltami Tiszteljétek élettársaitokat és férjeiteket. Mert jobbak ők, mint gondolnátok, jobbak ő-k, mint ti magatoki Visszanézve földi életemre — szégyellem most magam, szégyellem azt, ahogyan azzal szemben viselkedtem, aki a legjobb és legtökéletesebb ember volt, azzal szemben, akinek jóvoltából — még ha a szónak nem is a legjobb értelmiében — az én nevem is halhatatlanná vált. Szokratészről beszélek, az én szeretett Szokratészemrőll Mit kínlódott ő miattam, és minden ck nélkül. Hány értelmetlen hisztérikus jelenetet rendeztem a jelenlétében. Mennyire megkeserítettem az életét, s mennyire terhére voltam neki halhatatlan küldetésének teljesítésében. Okuljatok a példámból, lánytestvéreiml Nem győzöm most számon kérni magamtól, amiért zokon vettem tőle, hogy nem annak a mesterségnek — nem a szobrászatnak szenteli életét, amit az apjától kitanult. Hányszor példálózgattam az Akro- poliszon elhelyezett nem éppen sikerült alkotásával: Ezzel foglalkozzl — hajtogattam egyre-másra. — Ezzel megalapozhatod az egzisztenciádat és biztosíthatod vele a családod jövőjét... Nem értettem, hogy a- zok a híres sétál, amelyek közben egyre csak a maga Igazát és az isteni igazságokat hirdette, s amelyekért a részemről csak a gúnyolódás és meg nem értés lett a jutalma, sokkal jelentősebbek voltak az emberiség jövője szempontjából, mint azok a kicsiségek, amiket civakodva únos-úntalan a fejéhez vágtam. Beszélik, hogy lelkiismeretlenül elhanyagolta a családját, s hogy azért mégsem voltam annyira rossz, de az ilyen szóbeszédeknek nincs más céljuk, minthogy bemocskolják az ő emlékét. Rossz voltam én hozzá, nagyon rossz. Hiszen tudnom kellett volna, hogy minden, amit föl- hánytorgatok neki, ostoba kukacoskodás csupán, s végül is mit számít az, hogy nem gondoskodik a családjáról. Csak egy volt a fontos, az, hogy az emberiség jólétével és boldogságával törődjék. Ogy bizony, lánytestvéreim és leányaim, ahelyett, hogy elviselhetőbbé tettem volna az életét és kedves lettem volna hozzá, valahányszor hazajött a sétáiról, mindig ezzel rontottam rá: „Te semmirekellő, már megint csak lődörögtél és mihaszna dolgokban járattad a szád.“ Ha vissza lehetne hozni, amit már rég betemetett az idő, barátságosan és nyájasan viseltetnék iránta mindig, kedveskedve és mosolyogva fogadnám, ha megjön; lefektetném az ágyra, s úgy vigasztalgatnám; etetgetném és itat- gatnám, mint a kisgyereket. Megérdemelné. Okuljatok, lánytestvéreim, a példámbólI Tulajdonképpen minden férfi egy Szókratész, Csak ml, csak ti nem látjátok ezt... Vagy — amikor Ivott... Hány jelenetet csaptam az ilyen szóra sem érdemes semmiségek miatt is! Nem értettem, ahogyan ti sem értitek, hogy abban az önmarcanFényben a kert, az üt. Csak a margaréta helyén ■átog egy sötét lyuk. Ml i m ■fHHK #1 Gyurák Éva illusztrációja goló feszültségben, amelyben élt, a léleknek és' szívnek ama szüntelen drámai küzdelmében szüksége volt a lazításra ts — és vajon van e alkalmasabb szer a feloldódásra Bacchus csodálatos italánál? Nem értettem, beleragadva kisszerűségembe, hogy számos alkalommal, amelyek az ő küldetéséből fakadtak, a boroskancsót elkerülni egyszerűen lehetetlen volt. Valahányszor pedig, amikor emelkedett hangulatban állított haza, megháborodott hárpiaként rontottam rá és mind afféle korhelyt jól leszidtam őt. Hogy szégyellem emiatt maga- matl Ha vissza lehetne hozni, ami rhár visszahozhatatlanul elmúlt, magam gondoskodnék arról, hogy legyen mit innia{ S ha részegen jönne haza, hát aggodalmaskodva ápolgatnám, hldegvizes borogatást raknék a homlokára, csillapítgatnám lázát, becéz- getnérn gyöngéden. Okuljatok az én példámból, lánytestvéreim! Tiszteljétek férjeiteket! Hiszen mindegyik férfi egy Szókratész. Vagy a nők — a hetérák ... Hogy füstölögtem gyalázatos féltékenységemben a- miatt, mert csodálattal veszik őt körül; hányszor a szemére vetettem, hogy túlságosan is nagy figyelmet szentel nekik. Ma már tudom, hogy azok a nők okosabbak voltak, mint én, és megérdemelten csodálták és szerették őt. Én tudom már azt is, hogy annak a férfinak, akit megérintett a halhatatlanság lehelete, szent joga van az emberi gyengeségekhez és ártatlan kis bűnökhöz, mert ezek a bűnöcskék is segíthetik őt emelkedett küldetésében. Az asz- szonynak elegendő egy férfi, de a férfinak sok nőre van szüksége. Ha nincs szüksége rájuk, akkor egyáltalán nem ts férfi ő. Ha még egyszer megszülethetnék és az a megtiszteltetés érne, hogy újból engem választana társául, úgy tennék, mintha soha nem ts hallottam volna a hetéráiról, s ha netán fájna is a hűtlensége, legyőzném a fájdalmamat, mert ez a fájdalom igazán csekélység az ő szent és emelkedett küldetéséhez és ohhoz az örökké érvényes hagyatékához képest, amit ő a világra rátestált. Azt mondják, lánytestvéreim és leányaim, de ígaztalanul mondják, hogy a nagy férfiakat lehet ugyan csodálni, de kínszenvedés együtt élni velük. Mert ha így ts van, akkor ez csakis a mi bűnünk. Hiszen a mi kötelességünk lenne megtenni mindent, hogy ők fesztelenül és gondtalanul élhessenek, még ha nem is lesz könnyű így az életünk. Tekintsetek végre messzebbre a szoknyáitok szélénél és a konyháitok falánál, és segítsétek el őket a dicsőséghez, a jövőhöz és a halhatatlansághoz. Okuljatok a példámból, lánytestvéreiml Miután kiitta a bürökkel teli serleget és én megözvegyültem, először megkönnyebbülést éreztem. Végre nyugtom lesz, gondoltam akkor. Hogy mekkorát tévedteml Hiszen vele együtt az életem értelmét Is elveszítettem. Mert a nő életének értelme, ha áldozhat a férfinak. Szókratész belépett a halhatatlanságba. S vele együtt bekerültem én is. Megérdemeltem, hogy rói^m ne.eztek el titeket. Tóth tászló fordítása a> 'tm. SZAPPAN ÉS CSILLAG MAZIK ISTVÁN: KÖLTÉSZET
