Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-16 / 38. szám
io IM ősz Oly némák bárki jö s hallgatnak hogyha vad Keselyű csap le majd alvó galambjaikra. RADNÓTI MIKLÓS fordítása Egy csámpáző paraszt ballag a ködön át Mellette lépeget ökre az ősz ködébe Melyben megbúnak a szemérmes kis tanyák S dúdolja a paraszt a ködben mendegélve A szerelem meg a hűtlenség énekét A gyűrűt a szívet mely összetörve vár még Kioltotta az ősz az ősz a nyár hevét Az őszi ködön át ballag két szürke árnyék RAJNAI ÉJ VAS ISTVÁN fordítása Száz évvel ezelőtt született Rómában a francia irodalom egyik legnagyobb költője, Guillaume Apollinaire. Verseivel nagy hatással volt a modern költészet fejlődésére. AZ ÉJI SZÉL FrantlSek Doubek rajza GUILLA1ME APOLLINAIRE ö nyögnek a fenyők és csúcsok összeér S közöttük fönn jafong a mérges déli szél S a zúgó éjen át vadul kacagva kóbor Tündérraj harsonáz a szomszédos folyóból Attis Attis Attts illetlen s tiszta báj Téged csúfolnak ők nevedtől zeng a táj Mert fáid egyikét gót szélvész dönti ép le Mint antik had riadt erdő fut új vidékre S hogy forduló fenyők lándzsái hajlanak Sötétbe hullt faluk töprengnek hallgatag Mint szüzek aggok és költők s akár a szikla Mint láng remeg a bor csordultig a pohárban Halld lent egy csónakos lassan szálló dalát Azt énekli hogy látta a holdsugárban Hét asszony fonta zöld lábig hulló haját. Tettebben ezt a dalt vígabban ezt a táncot A csónakos dalát ne halljam többet én Es gyertek lányok ó ti büszke szőke lányok Füzérbe font hajúk hajoljatok föléin. Tükrében ring a táj a Rajna Rajna részeg A gyémánt ajkú éj színére inni száll Lenn tébolyítva zeng a viliikről az ének Hogy zöld hajuk zlzég s megittasul a nyár Szétcsattant poharam ahogy kacaj esap égnek RÖNAY GYÖRGY fordítása B arna hegyek közt vasút kanyarog. •Kék égen sárgán nevet a nap a fákon zölden pihen a levél, a zöld levelek közt piros almák csüngnek. Minden vasúti kocsit más színűre festettek. Eszterláncot járnak a kék, a barna, a rózsaszín és a zöld vagonok. Az egyik ablakból apuka hajol ki. Olyan nagyra nőtt, hogy a mozdony csak hónaljáig ér. Integet az állomás peronján álló anyukának és a gyerekeknek. Csak Béniké festette feketére a vonatot. Anyuka rőzsét szed az erdőben, fekete rőzsét, fekete kötőbe. A fát fekete fészerbe rakja. — Az én apukám minden hétfőn elutazik és pénteken este jön haza. Hoz nekem meg a kistestvéremnek labdát, babaruhát. Én már tudok olvasni Is: „A baba Jár. A baba alszik.“ Béniké Iskolába jár. Korán kel és fázik a buszmegállónál. A tanító néninek' elmondja, hogy kevés a pénzük, mert apukája elutazott. Apuka messzire utazott és anyuka azt mondta, egye meg őt a fene. A fekete vonat ablakán feketén hajol ki apuka. Fekete az ég és feketék a felhők. A nap Is feketén ráncolja homlokát. — Kérem, mi mindent megtettünk már a Taliga családért, bár csupán jószándékkal lehet rájuk mondani: szociális eset. Vitettünk nekik egy autó szenet. Még azt sem tudom hogyan könyveljük el. Bonyolult eset az övék, de ők tehetnek róla. Ez a gyerek füzete? — Igen. Látja milyen szépen ír? — ,,Á mama főz.“ — olvasta a férfi. — Dehogy főz, hideg koszton élnekl Azaz néha melegen, már amennyire meleg ételnek számít a sült krumpli. A bakterház is fekete. És fekete maga a bakter Is. Fekete^ a sorompó, és fekete rajta a pirosán Izzó macskaszem. — „Apuka olvas." •— Esze ágában sincs. Nem olvasott az talán még az Iskolában sem. Várjon, behívatom Tali- gánét. Ismeri? Legalább együtt ráijesztünk egy kicsit. — Az asszony nem itt született? — kérdezte a nő. — Nem. — Gyermekotthonból hozták? — Nem volt még kétéves sem. Az volt a szándékuk az örökbefogadóknak, hogy Idővel gyámolítójuk lesz. Ez ugyan soha. Ha érdekli, elmondom, mit olvastam az ilyen esetekről egy Ismeretterjesztő lapban. Allatkísérlettekkel bebizonyították, hogy a csecsemő életében sorsdöntő hatással bír az első két évben kialakult anya és gyermek közötti viszony. Magának tudnia kell, hiszen a szakmája. — Ismerte ez az asszony az anyját? — Állítólag nem. De megbocsásson, jő dolgokat írnak a szakkönyvekben, a- zért az csak elmélet. Ml a véleménye? Feketén esik az eső, és fekete a télen lehullott hó. Fekete a szánkó Is, amelyet apa összetört. — Tudnak róla, hogy öngyilkosságot kísérelt meg? — Igen. Teljes egy hónapig vizsgálták az idegszanatóriumban. Fekete volt a kötél, amelyet elvágott, a szomszéd bácsi. Fekete voM a vfz, amellyel anyát leöntötték. Az orvos fekete köpenyt hordott, és fekete volt a mentőautó. — Taligáné, Ismeri fia tanítónőjét? — Jaj, már hogyne Ismernéml Aranyos tanító néni, segítsen rajtunkl — 0 nem azért jött. Illetve..;, nem tud magán segíteni, mert magán csak maga segíthet.. Érti, Taligáné? Mikor járt Itt az ura utoljára? —■ Mült héten. Csicsay Alajos FESSETEK KÉPET SZÉP SZÍNEKKEL Filep István tusrajza — És maga beengedte? — Kifeszítette az ajtót. — Erről eddig semmit sem szólt. — Én is tudok róla. — Igen, a tanító néninek elmondtam. Róbert bejött és ott aludt nálam. Mit néz rám? Velem aludt. Vagy az olyan nagy baj? Nekem is kell a férfi mint más asszonynak. — Kerül magának éppen elég, ha akarja. Több Is a kelleténél. — Akkor meg az a baj. Fekete a szoba, és fekete a bútor. Fekete a szén, a szeneskanna és a piszkavas Is. — Apu az anyut megverte piszkavassal. Anyu egész éjjel beteg volt és jajgatott. Én raktam rá a vizes ruhát. Vacsorát Is én főztem, mert a kistestvérem sírt, hogy éhes. — Mit főztél? — Krumplit pucoltam. Beletettem lábasba, zsírt Is öntöttem rá, és megsütöttem a platnin. — Meg Is mostad a krumplit? — Elfelejtettem. Fekete a lábas, és fekete a zsír. A főzőkanál is fekete, sőt a meghámozott burgonya Is. — „A bácsi televíziót néz.“ Béniké korán lefekszik. Nincs televíziójuk, pedig-a nevét Is a tévének köszönheti. Rádiójuk '-sincs. A füzetéit - a kistestvére telefiSkálja. A tanító Pnénl minden héten újat ád helyette. — Megcsinálta a két gyereket, de pénzt nem ad rájuk. — És a tartásdíj? — Az megjön postán. — Sőt magára is fizet a férje, s maga nem jár dolgozni. — Hát az nem munka,: hogy naponta rőzsét szedek? A nő szeme végtgsiklott a nyitott képes hetilapon: „Az olyan állatok — - főleg majmokon figyelték meg —, melyek életük első hónapjaiban nem érezték az anyai test melegét, képtelenek voltak az utódok fölnevelésére. Sőt néha a nemzésre Is.“ — Erre a cikkre hivatkozott az előbb? — Igen.. Csakhogy ezek, amint látja az utóbbira Igen alkalmasak. — „Apuka ül. A néni vásárol.“ — Ez viszont találó. Így igaz. Taliga már ült vagy fél évet, addig a szomsédasszonyt bíztuk meg, vásárolja el a gyerekekre a kiutalt pénzt. Ügyes assony, mindenről pontosan elszámolt. — Tehát mégis található valamiféle kiút? — Ugyan. Ha rajtam állna, az líyen embereket kasztráltaméin. Egyedüli megoldás. — Kár lenne. A gyerek a legértelmesebbek közé tartozik. Csak éppen a rajzai meglepőek. A tavaszi rét Is fekete. Fekete virágra fekete lepke száll. Feketék a madarak, feketén szől az énekük, fekete, a röptűk, a fészkük, a tojásuk, s a fiókáik mind-mind csupa feketék. — Mindennél jobban a matematikát szereti. Válhat belőle mérnök vagy akár kutató. , — Ml a véleménye, kinövi ezt a nyomasztó világot? — Nem. Ez nem holmi gyermekbetegség. Többet kellene velük törődni. — Rám célóz? Az egész falu gondja az enyém. Ne higgye, hogy csak a Taliga család bosszant. — Tudom, hogy sok a teendője. De kérem, nézze meg ezt a rajzlapot, és gondolkodjék el rajtal — Hiszen ezen semmi sincsl — De igen Is van. — Ez tiszta fekete! — Csak amit Benjámin rajzolt rá: a hegyek, a rét, a vasút, a vonat, a fák... — A levegő Is. A fiatal nő bólintott. Taligáné az ablakkilincsen szimatoló legyet bámulta, s a férfi olyasfélét motyogott, hogy mindent megtesznek Taliga Benjámin zavartalan fejlődéséért. — Ml mindent megteszünk — Ismételte meg nyomatékosan, mint ünnepélyes fogadalmat. A szavak nyers kon- gása fölriasztotta a lustálkodó legyet. Ijedtében lepöttyentette a kilincset, és éles zümmögéssel körözött a három ember feje fölött. Vajkai Miklós e-j •?.j .4*1) Sí ,41*5 Wí-V j Valamennyiünkben élriRk azok'’ ed esztendők,, és mij akik kinn dolgoztunk az öTeg Matalics tanyáján, már sohasem > felejtjük el. A csontszínü rőíia, a vakféheren világító, két nyom-. távú taligaút, a távolba hajigáit kunyhók — ott a látóhatáron — már már paraszti közhelynek számítanak, itt Gúnyárd 1 megyében, de a vén Matalics tanyáján — ezek a' cölöpökre vert faalkalmatosságok — a hombárok, a terményszárítók, az istállók, á& akiok, a cselédházak és maga a M'atalics-kúria, ezek itt egyszeriek, megismételhetetlenek voltak, mint a- hogyan Matalics jános is egyedüli je lehség volt, az irgalmatlan élete, a- kár a gránitból vésett remekmű: sok nemzedéken kísért majd. Emlékszel? Emlékszel a pirkadatokra, amikor a döngölt, kopárra borotvált udvaron végigdöcögött suhanó' lépteivel közelített, s ocsmány or- dítozásaival kitöröl te -a maradék éjszakát az ember szeméből, s amikor nagy sokára megvirradt, láthattuk a veres képét, vizenyős szemét, amely nem is hasonlított a szemgolyórá, inkább hólyagra vagy effélére, s a vén Matalics ott versengett velünk, a munkába vetette magát, pedig megengedhette volna a lazítást, te mondtad. Azt hitte volna az ember, hogy menten elenyészik, de nem, mind lombosabbra nőtte ki magát, és ha nincs az az emlékezetes pálfordulás, a századik esztendejét Is túlélte volna. Miután meghalt a felesége, kicitálta a halottvizsgáló asszonyt a tanyára, s odadöntötte a felesége mellé az ikerágyra, és megkupakolta, képzeld, ugyanarra az ágyra és ugyanakkor... Az elfüggönyözött szobában... Evekkel később derült kt mindez. A parasztembernek úgy zuhogott a könnye, mint a záporeső, és úgy jajgatott, mint akinek a háza ég, és közben abajgatta-kupakolgatta azt a hústornyot, a vénasszony Idővel elmesélte. Pár héttel később már ott robotolt közöttünk. Egy új asszony is került a tanyára, de csakhamar kereket oldott. A földeken dolgoztunk valamennyien, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy lángokban áll a tanya. Átkozódva szaporáztunk, de mire elértük, ellobbant a teljes paraszterőd. A Biztosító Társaság ügynökei a pernyében kutattak, s negyed évvel később a vén Matalics megkapta a maga hárommillióját, s a tanyasi épületek újra felépültek. Olyasmit rebesgettek, hogy talán te tetteti, de V c'a \? ........... éti afet'-Aiiszerii; hogy gyáva vagy az ilyesmire, ha minden erődet megfeszítetted volna, talán, igen... Mindegy, akárki volt Is, csak hasznot hozott a vén Matalicsnak. És látod, amikor minderről megfeledkeztünk, s szépecskén megszedtük magunkat a tanyán, s a cselédek egy része kirebbent, akár a fészekből távozó fecskefiak. a gránittömbből vésődő remekmű újabb és mindennél váratlanabb formákkal gazdagodott. Mondják, te erről nem tudhatsz, s a dutykót emlegetik ... Apró, szinte hangtalan romlásokkal kezdődött. Oly árnyalatnyi romlásokkal, hogy csupán az vehette észre, aki a tanyán dolgozott: A föld a légkör egyre álmatagabb lett, a vénember meg egyre szórakozotabb, s mind ritkábban fordult elő, hogy egy- -egy fehérszeméllyel elbánjon a csűrben. S azok az idétlen ordításai is egyre hígabbak, bizonytalanabbak lettek. Az állatállomány kétharmada elhullott, s Matalics János lomha tekintetével, mintha csak azt kérdezte volna: —Mi következhet még? . .. A korábbi nyereségei lassanként szétmállottak. S a cselédek közül is egyre többen álltak át az ellenpólusra, hogy^ meggyorsítsák az elkerülhetetlennek tűnő pusztulást. Szeptemberben aztán megérkezett egy távoli városban dolgozó fia, hogy átvegye a tanya irányítását. Rengeteg pénzt hozott; négyszáznegyveue- zer koronát. Nagy összeg volt azokban az ínséges esztendőkben, s Matalics jános fejszéje még az első éjszakán lecsapott a megérkezettre. Néhány napig még rejtegette a halottat, majd .szólt, hogy fogjak be a briós- kába. Láttam, amikor elvezették. S begyalogoltam Tónkra, ebbe a kicsi mezővárosba, amikor a vásártéren felakasztották. Hogy Igazat mondjak: nem volt különösebben érdekes, de mindez akkor, a gazdasági válság i- dején- meglehetősen nagy port vert föl. Az ügy ezzel lezárult. A tanyáról természetesen minden eltűnt. Csupán a faalkalmatosságok maradtak meg s néhány rozoga bútordarab. S a földtáblák. Vagy másfél évtizeden át vetetlenül hevertek. — És az a négyszáznegyvenezer? — kérdeztem. — Tényleg... — tűnődött. Rám emelte tekintetét. Az arcomat fürkészte, mintha megsejtette volna, hogy ahhoz már nekem is közöm volt, de hát megbűnhődtem érte, mint mindannyian.., ;i*. . * \ k TANYA
