Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-02 / 36. szám
) 6 mm i —----------Oda egy tornateremhez téliét, hogy szokatlan ez a cím, a csikóbőrös kulacshoz illenék inkább az óda szó, de biztosra veszem, hogy a kassai (KoSicej magyar tannyelvű ipariskola igazgatója és tanári kara szívesebben veszi, ha a kulacsot mellőzöm. Maradjon hát a tornaterem, a Zsdanov utcai iskola tavaly év közben átadott új létesítménye, amely ebben a tanévben „nyitja“ meg kapuit a diákok előtt. Már-már köztudott, hogy az ipari több mint százéves hagyományokkal rendelkezik, hogy falai közül megszámlálhatatlan szakember vágott neki az életnek, s állja meg példásan a helyét. Ennek az iskolának most is óriási a vonzereje, még mindig van egy sajátos atmoszférája, pedig időközben szinte, az egész tanári kar kicserélődött. TA régi nagy öregektől a fiatalok vették át a stafétabotot, s próbálnak meg örökükbe lépni. Talán egyetlen dolog hiányzott csak egy évszázadon át ahhoz, hogy ez az intézmény minden igényt kielégítsen: a tornaterem. A testnevelő tanárok a megmondhatói, hány és hány különböző pályát, udvart, köl- csöntermet vettek igénybe a múltban, hány pályát építettek önerőből, s próbáltak meg ott úgy berendezkedni, ahogy a főbérlőknél szokás. Csak a tornaterem hiányzott a boldogsághoz, hiszen a műhelyek és szaktantermek — javarészt saját elképzelések szerint és kivitelezéssel — kielégítik az igényeket. Es most kész a tornaterem ts, szeptember elsejétől kezdve tíz hónapon át használhatják diákok és tanárok, iskolabarátok! Nem tudom, tisztában vannak-e az éppen ipa- ristákká vált elsősök, milyen ajándékot és lehetőséget kaptak? Tudják-e, mennyi fáradságba, utánjárásba, szervezőmunkába került, amíg elkészült a „mű", hányezer órát dolgoztak le társadalmi munkában a diákok, iskolabarátok, tanárok? Megkimélik-e, megbecsülik-e majd a kacsalábon forgó palotát? (Az asszociációt az atipikusság adta; a tornaterem valóban lábakon áll, az udvarról „ágaskodik" emeletmagasra.} Tudnak-e a mostani elsősök arról, hány elsőligás labdarúgót, kézilabdázót, kosarast, vívót, atlétát, birkózót nevelt ez az iskola? Hallottak-e vajon a dicsőségtábláról, amely ott függött mindig a folyosón, és az iskolarekordokról tájékoztatta a diákokat? És vajon tudják-e a mostaniak, hogy ezek az iskolacsúcsok sok esetben azonosak voltak a szlovák rekordokkal? Tudom, tizenöt-húsz-huszonöt esztendővel ezelőtt nem volt annyi tantárgy, annyi tanítási óra, könnyebben lehetett a szabad idő egy részét a sport oltárán feláldozni. De azért most is van lehetőség, különösen most: használható, igénybe vehető, nyúzható a tornaterem, amelynek parkettjén ott díszeleg figyelmeztetőül az iparistajelvény. Legyen hát ez a prózában írott, szabálytalan óda afféle figyelmeztető és serkentő. Ösztönözzön minden diákot arra, hogy fedezze fel a mozgás, a sportolás örömét, éljen az iskolában teljes értékű életet: tanuljon, sportoljon, udvaroljon, úgy, ahogy ez egy vérbeli iparistához illik. (batta) Látványos foci Hennes YVeisweiler, az NSZK világszerte ismert lab- darúgóedzóje, aki eddig a Bundesligában tevékenykedett és legutóbb az FC Köln csapatának volt a mestere, áttette müködősi színterét New Yorkba, ahol mosl a Cosmos csapatának edzését irányítja. Első amerikai benyomásáról így számolt be. A Cosmos csapatának jelenleg 11 külföldi és 11 a- merikai, illetve kanadai profi játékosa van. Az Egyesült Államokban a labdarúgás — úgy, ahogy azt Európában űzik — még nem érte el az amerikai futball (tehát a rögbi), a baseball népszerűségét. Az Egyesült Államokban játszott labdarúgás különben fontos szabályokban tér el attól, amelyet a világ niás részein játszanak. Ezt az eltérést a FIFA tudomásul vette. Az egyik eltérés: az amerikai gondolkodásmód ragaszkodik a döntéshez, e- zért a labdarúgásban sem ismeri a döntetlent. Ha egy mérkőzés a rendes játékidőben döntetlenül végződik, akkor 2x7 és 1/2 perces hosszabbítás következik. Ha a hosszabbításban valamelyik csapat gólt rúg, akkor a mérkőzésnek azonnal vége. Ha a hosszabbítás sem hoz döntést, akkor egy különleges, csak az Egyesült Államokban alkalmazott döntésre kerül sor. Nem tizenegyesrúgásokkal döntik el a mérkőzés sorsát, hanem a kapus és az ellenfél egy támadó játékosa között dől el a párbaj. A támadó 35 yardról, tehát 32 méterről kísérli meg, hogy 6 másodperc alatt cselezéssel, átemelés vagy • lövés útján a hálóba juttassa a labdát. Ily módon mindkét csapatból 5—5 játékos igyekszik gólt elérni. Ennél a döntésnél tehát szembetűnő a látványosságra való törekvés. A második eltérés a lesszabály. A leshatár nem a középvonalon kezdődik, hanem 35 yardnyira, tehát 32 méterre a kaputól. Ez a lesszabály lehetővé teszi, hogy a játék sokkal nyíltabb és támadásokban gazdagabb. Ha meggondoljuk, hogy Európában — különösen pedig Hollandiában és Belgiumban — már a középvonalnál hány támadás hiúsul meg les miatt, akkor érthető, ha a FIFA illetékes köreiben is egyszer majd komolyan gondolkodni kezdenek az amerikai lesszabály, általánosításán. H ol van az emberi teljesítőképesség végső határa? Meddig lehet javítani a csúcsokon? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések nem újkele- tűek. Híres sportolók és szakemberek nemzedékeken keresztül igyekeztek választ adni erre a kérdésre, de a régi jóslatok, a korábban remélt á- lomcsűcsokat a versenyzők már számtalan alkalommal túlszárnyalták. Szovjet tudósok két évvel e- zelött számítógépekkel „kiszámították“ a moszkvai olimpiai játékok várható eredményeit. Az akkor még megközelíthetetlen távolságban lebegő eredményeket néhány számban rövid egy év leforgása alatt sikerült túlszárnyalni. Így például a 110 méteres gátfutásban Renaldo Nehemiah 13 mp-re szorította le a világcsúcsot, jóllehet a számítógép az olimpiai győztesnek is még csak 13,21 mp-es időt jósolt. Vagy a kalapácsvetésben az új világrekord már Moszkva előtt 81,66 méter volt, pedig a számítógép megelégedett 80,17 méterrel. Ezt egyébként az olimpián a második helyezett is túlszárnyalta 80,64 méteres dobásával. Az a- ranyérmes Jurij Szedih 81,80 méterrel ragyogó új világcsúcsot állított fel. Ezek után teljesen Időszerű a kérdés: hol van az emberi teljesítőképesség határa? Mert Jurij Szedih és a többiek még nem mondták ki az utolsó szót. A női magasugrásban Sara Simenoni már 1978-ban kétszer is átrepült a moszkvai olimpiára jósolt 201 cm-en. De u- gyanígy a női távolugrásban megjósolt 714 cm sem látszik elérhetetlennek, hiszen a világcsúcs már most 709 cm. A közelmúltban újabb jóslat látott napvilágot. A Der Leichtathlet címmel Berlinben, az NDK fővárosában megjelenő szaklapban Günter Hernig matematikus elemezte HOL VAN AZ EMBERI TELJESÍTŐKÉPESSÉG HATÁRA? ' A.. Egy újabb jódat szerint Jurij Szedih alaposan meghazudtolta a számítógépet. Hiába, a gép is tévedhet. az egyes atlétikai számok fejlődési lehetőségeit. Az 1984-es Los Angeles-i o- limpíai játékokra jövendölt és a felső határt is „kitűzte“. Bizonyos folyamatról készített matematikai modell annál Jobb, minél inkább sikerül a kérdéses folyamatban a tudományos szempontokat érvényre juttatni — mondotta többek között: — Természetesen sok függ attól is, hogy mennyire hiteles adatok, értesülések állnak rendelkezésre és hogy miként sikerül mindezt a matematika nyelvére átültetni. A versenysport nagy iramú fejlődése hozzászoktatott bennünket a megjósolt eredmények gyors túlszárnyalásához, éppen ezért a matematikus által várt teljesítményeket is megfelelő józansággal kell fogadni. Nehemiah például már az idén elérte az 1984-re jósolt időt, vagy Marita Koch 200 méteres, Ruth Fuchs gerelyhajító teljesítménye is nagyon megközelíti az 1984-re előirányzott felső értékhatárt. A jóslatok tárgyilagos átvizsgálása közben figyelembe kell vennünk, hogy minden matematikai modell csak a valóság egyszerűsített mása. Az ilyen modell természetesen nem számolhat előre a fejlődés okainak minőségi változásaival. Érdekes, hogy Bob Beamon Mexikóban felállított 890 cm-es távolugró-vllágcsúcsát a matematikai modell szerint csak a távolabbi jövőben tudják túlszárnyalni. Tehát a 890 cm valóban a következő évszázad ugrását jelenti, ahogy ezt már korábban megállapították. Egyelőre úgy tűnik, igazuk lesz. Bár az egyre nagyobb teljesítmények elérésére törekvő sportolók a távolugrásban is jobb edzési módszerekkel készülnek. S ez a megállapítás nem csupán a távolugrásra vonatkozik ... (mj) MIKOR MIT ÉS MENNYIT Enni vagy nem enni? Gyakran esik sző arról, hogy a sportolók mennyit és mit egyenek, s néhány sportágban még az is beszédtéma, egyáltalán egyenek-e ... Aki a sportolók táplálkozásával tudományos szinten kíván foglalkozni, sokat meríthet Rolf Donath és Klaus-Peter Schüller „A sportolók táplálkozása“ című könyvéből. E két NDK-beli szerző bőséges információval, irányelvekkel szolgál minden sportág képviselője számára, sőt sémaétrendet is mellékelnek. A könyvből kiderül, hogy a sportolóknak minden körülmények között rendszeresen kell, táplálkozniuk, a pontos étkezési idők megtartása ugyanis megkönnyíti az emésztési folyamatot. A táplálékfelvétel és a sportteljesítmény között legalább három órának kell eltelnie, ez persze, a napi gyakorlatban ritkán valósul meg. Bármi történik is, az edzést és a versenyzést semmiképpen sem szabad üres gyomorral elkezdeni. Az étrend könnyen emészthető élelmiszerekből álljon, feleljen meg a szükséges kalória- és tápanyagszükségletnek. Az emberek jobbára a nap első felében fogyasztják el a kalóriák többségét, a sportolók azonban kivételt képeznek, hiszen a kalóriák nagyobb részét este, a megterhelő edzések után pótolják. Ez még nem lenne baj, nagyobb hiba az, ha a sportolók étkezés után azonnal lefekszenek. Teli gyomorral nem lehet nyugodtan aludni, lehetetlen a regenerálódás. Az NDK szerzői nemzeti szokásukra hivatkoznak, amikor a felnőtt sportolóknak este egy üveg sör elfogyasztását ajánlják, amely egyrészt elősegíti az alvást, másrészt szénhldráttartalma miatt is hasznos. A szakkönyv további érdekességei közül néhány, de csak távirati stílusban: — a nap folyamán előnyös, ha a sportolók 500 kalóriát meg nem haladó könnyen emészthető, szénhldráttartalmú ételeket fogyasztanak,' akár az édzések közötti szünetekben is; — az edzés, a verseny, tehát a nagyobb terhelések után a legtöbb sportoló csak valamilyen gyümölcsételt, pudingot vagy e- gyéb folyékony táplálékot kíván; — manapság a versenysportok követelményeinek egyetlen vegetáriánus vagy nyerskoszt fanatista se tehet eleget; — aki nagy teljesítményeket akar elérni, az nem mondhat le az állati fehérjékről; — kevés sportoló fogyaszt elég tejet, pedig értékes fehérjehordozó és turmix formájában, gyümölcskeverékkel ízes szomjúságoltó. Szó esik az NDK-ban megjelent és magyar nyelven is kiadott könyvben az álló- képességl, a küzdő, a gyors erőt igénylő, az úgynevezett erősportágak, de ugyanúgy ' a sportjátékok képviselőinek a verseny előtti, közbeni, illetve utáni étkezéséről. Érdekes megemlíteni, hogy versenyzés közben a legtöbbet a maratoni futók esznek, illetve isznak. Sokan tiszta vizet, cukor nélküli citromos teát, édesített vagy nem édesített zab- pelyhet fogyasztanak. Mások citromszelete- j két szopogatnak, szőlőcukor-darabkákat vagy csokoládét vesznek magukhoz. A nagy „szakértők“ a 20. kilométertől kezdve minden étkezőállomáson másfajta keveréket fogyasztanak, s a látványosság kedvéért még különféle színes üvegeket is előkészítenek, nehogy a vetélytársakéhoz nyúljanak. Nem egy maratoni futóversenyen fordult elő, hogy a frissítöállomások után 30 — 40 méterrel óriási szitkozódást lehet hallani: a versenyző méregbe gurul, mert valaki elvitte az üvegét, vagy a nagy kavarodásban véletlenül más üvegcséje került a keze ügyébe. A legtapasztaltabb maratoni futók azonban nem vesztegetik az idejüket az élelmezéssel. Tudják, hogy a „tankolási“ szüneteket az ellenfél kihasználja, és a futás ritmusát növelve, 50—60 méteres előnyhöz jut. A japán és angol, de kevés kivétellel a magyar edzők is csak egy korty víz fogyasztását engedik. Egészen máshogy táplálkoznak azok a versenyzők, akiknek egy nap többször is rajthoz kell állniuk. Ilyenek a birkózók és a 30—40-szer is pástra lépő vívók. Nekik a versenyszámok között szilárd táplálék fogyasztására is szükségük van, ezért kedvencük a húsleves tojással, a csirke, a burgonyapüré, a vajas-mézes kenyér, a feketekávé és természetesen a gyümölcslevek. Magyar marad a lónál Leszállt a lóról Magyar Zoltán, akinél Jobban az elmúlt esztendőben senki sem tartotta magát a négylábú tornaszeren. Belefáradt az Idegölő egyensúlyozásba, a kápák kemény szorításába, a gyorsan Ismétlődő nehezebbnél nehezebb versenyekbe, egyszóval mostantól a sport csak szórakozás lesz számára. — Megfogadtam, hogy hetente egyszer-kétszer ellátogatok a Fradi „tornasátrába“, hogy valamit megőrizzek az erőmből és a kondíciómból, megtanultam a TF-en, hogy a legveszélyesebb a hirtelen leállás, az átmenet nélküli „sportnyugdíj“. A tornaló tehát Magyar Zoltán életének most következő új szakaszában már csak mellékesnek számító kellék lesz, előtérbe kerülnek az Igazi lovak. — Maracskó Tibor barátom, az ezüslérmes öttusacsapat tagja szavát adta, hogy segítségével , havonta egyszer-kétszer kipróbálhatom a lovastudásomat. Most már Igazán nem kell tartanom a bukástól, eddig ugyanis egy kisebb csuklósérülés, ne adj Isten, egy kéztörés, is véget vethetett volna a sportpályafutásomnak. Szeptembertől Magyar Zoltán hozzálát az állatok, így a lovak beható tanulmányozásához, őszszel megkezdi tanulmányait az Állatorvostudományt Egyetemen. — Az állattenyésztésnek szerintem óriási jövője van Magyarországon. A cél természetesen az, hogy minél több egészséges állat szülessen és gyarapodjon, Így mindenképpen szükség van snk és jól képzett állatorvosra. Furcsa módon a háziállatok gyógyítására és gondozására vágyó Magvar gyakran vadászpuskával a kezében az erdőt cserkészi. — Nincs ebben sgmml különös, amióta ember él a földön, benne él a vadászszenvedély Is, Elérte célját, győztesként búcsúzott. másodszor Is olimpiai bajnokságot nyert a férfi torna- sport legnehezebb szerén, a lólengésben. a kalapácsvetés világcsúcsa 90,50 nféteiMenne r
