Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-02 / 36. szám
VIZJGA iNÉHCV'-j rA TERMELÉS SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEINEK EGYESÍTÉSE A SZOCIALIZMUSBAN A termelés személyi és tárgyi feltételeinek egyesítése a szocializmusban kikerül az értékviszonyok uralma alól, de az értékka- tegőriákat a társadalom e területen is felhasználja a számbavétel és szabályozás eszközeként. Az értékkategériák szerepét és az általuk közvetített emberi viszonyok lényegét meghatározó specifikus viszonyoknak igen fontos vonatkozása az, hogy a szocializmusban az árutermelés nem vezethet kizsákmányolásra, a munkaerő pedig nem válhat áruvá. E két fontos jellegzetességet a szocializmusbeli terméktöbblet létrejöttének és felhasználásának, valamint a bérköltség természetének és a termelés tárgyi feltételeivel való rendelkezésnek az e- lemzése teszi nyilvánvalóvá. Az árut létrehozó termelőfolyamat egyfelől munkafolyamat, a- melyben a konkrét munka használati értéket (terméket) hoz létre, másfelől értékképző folyamat, amelyben az absztrakt munka létrehozza a termékek értékét. Amikor az értéket létrehozó dolgozó az értékképző folyamatban létrehozott értéknek csak egy részét sajátíthatja el közvetlenül munkája fejében, az értékképző folyamatban keletkezett üj érték két részre oszlik: szükséges termékre és többlettermékre, vagyis az értéket közvetlenül létrehozó által az eredeti elosztás során elsajátított részre és az ezen felüli részre. Ez egyaránt jellemzi mind a tőkés, mind a szocialista árutermelés termelő folyamatát. A tőkés árutermelésben, ahol a termelő- eszközök és a munkaerő egyesítése a termelőeszközök tőkés magántulajdona alapján megy végbe, a tőkés a többletterméket a termelőeszközök tulajdona alapján értéktöbbletként ellenszolgáltatás nélkül kisajátítja. Az értéktöbblet a tőkés luxusfogyasztását, valamint tulajdonosi pozíciójának erősítését szolgálja. A szocialista gazdaságban keletkező többlettermék döntő része a szocialista vállalatok nyereségeként jelenik meg. Ennek egy részével a szocialista vállalat rendelkezik, másik részét a szocialista állam központosítja. A terméktöbblet felhasználása mindkét esetben a létrehozók kőÉlénk, sokrétű munka zös érdekel szerint történik. A terméktöbbletet a szocializmusban részben a termelők közös gazdasági érdekei alapján: termelő felhalmozásra, részben a termelőknek egyéni életük gazdagításához fűződő közös érdekeik alapján, szociális, kulturális és tudományos célokra, részben pedig a termelők közös politikai érdekel alapján, igazgatási, rend- fenntartási és honvédelmi célokra használják fel. A szocialista árutermelésben tehát nemcsak a szükséges terméket, hanem a többletterméket Is az új érték létrehozói sajátítják el. A különbség csak az elsajátítás módjában van. A szükséges termék elsajátítása egyénileg és közvetlenül, a terméktöbbleté közösen és közvetetten, kisebb vagy nagyobb kollektívájukat képviselni hivatott szerveken keresztül történik. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközök szocialista tulajdona alapján folyó árutermelésben nincs klszákmányolás. A szocialista termelési viszonyok azt is garantálják, hogy ne jöjjenek létre a kizsákmányolás feltételei. A szocializmusban a termelés nagyüzemi méretű, kollektív tevékenység. Az áruként termelt termelőeszközöket az államilag szabályozott piacon a termelők csak meghatározott körben értékesíthetik. Magánszemélyek jövedelmeikből csak személyi, Illetve családi használatú termelőeszközöket vásárolhatnak. Ennek következtében az egyéni Jövedelmek nem tőkésíthetők. Lehetetlenné vált tehát, hogy a termelőeszközök elsajátításában alapvetően eltérő feltételeket teremtő polarizáció menjen végbe a társadalom tagjai között. A szocialista gazdaságban a terméktöbblet felhasználását, a munkabérek alakulását és a termelőeszközökkel történő gazdálkodást illetően egyaránt a szocialista viszonyoknak az a jellemzője tükröződik, hogy a munkások nemcsak mint a munkaerő hordozói kapcsolódnak be a gazdasági folyamatba, hanem mint tulajdonosok is. A munkások tehát a termelőfolyamatnak nemcsak tényezői, hanem alanyai is. Ezért az ő érdekeiknek megfelelően, az ő céljaikért folyik a termelés. A munkások nem elidegenítik munkaerejüket, hanem saját egyéni és közös céljaik érdekében hasznosítják. Ennek következtében fogyasztási szükségleteik közvetlenül, nem pedig munkaerőérték formájában jelennek meg. Társadalmi méretekben így a munka és a termelőeszközök egyesítését nem a munkaerő adásvétele közvetíti, hanem a társadalom közvetlenül határozza meg. A szocialista árutermelésben tehát a munkaerő nem válhat ténylegesen áruvá. HARNA ISTVÄN mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa Az Ipolysági (Sahy) Mezőgazdasági Szaktanintézet közel 300 tanulója mind a SZISZ-alapszervezet tagja. A vezetőség élén Belányi Gyula fiatal nevelő áll, és több éve már sikeresen irányítja az alapszervezet politikai-nevelő munkáját, az iskola kulturális és sportéletét. E közhasznú munkájában sokat segít neki Gyu- rász Tibor, Spanyár István, Bélik György, Bodzsár Béla, Mészáros György és a többi nevelő, a különböző szakkörök vezetői. A tanév folyamán színvonalas politikai előadások hangzanak el, közösen járnak moziba és egyéb kulturális rendezvényekre. A SZISZ-szervezet együttműködik az Iskola igazgatóságával, melynek élén Danis Ferenc mérnök áll. Ugyancsak jó a kapcsolatuk az iskola Slovan sportegyesületével és a Honvédelmi Szövetség szervezetével, velük közösen bonyolítják le az iskolai sportrendezvényeket. Az internátusbán 140 tanuló lakik, de a bejárókkal is rendszeresen foglalkoznak. A helyi gimnáziumokkal többször szerveznek vetélkedőket, versenyeket. Nagyon jó baráti kapcsolatot alakítottak ki a magyarországi balatonboglári és a szécsényi mezőgazdasági szaktanintézet KLSZ-szerve- zetével, az NKD-beli nichels- dorfi mezőgazdasági szaktanintézettel és a hazai Bygtfíce nad Pers>tejnem-i és a krupinai szaktanintézettel. A könnyűatlétikai szakkört Spanyár István pedagógus irányítja nagy hozzáértéssel, és szép eredményeket érnek el. Több verseny- számban lettek kerületi bajnokok a mezőgazdasági szakiskolák Samorínban megrendezett kerületi versenyén. Az asztalitenisz-csapat a mezőgazdasági szaktanintézetek együttesei között szlovákiai bajnok lett. Gyurász Tibor sportvezető irányítja a csapatot. Szólni kell az iskola röplabdázói- ról is, akik több elismerő oklevelet szereztek az Ipolyság felszabadulásának tiszteletére kiírt sportversenyeken. A labdarúgók a III. osztályban szerepeltek, és ifjúsági bajnokságot nyertek, így már ősszel a járási bajnokság II. osztályában szerepelnek majd. A SZISZ és az iskola igazgatósága több sportfelszerelést vásárolt a labdarúgóknak. Minden bajnoki mérkőzésükre a szaktanintézet autóbusza szállítja őket. Szép eredményeket érnek el a sakkozók is, a bélyeggyűjtők és a fotókör tagjai is, akiket Mészáros György nevelő irányít. Elismeréssel kell szólni a turisztikai kör tagjainak munkájáról, amelyet a tapasztalt vezető Bod- zsár Béla irányít. Nagy figyelmet fordítanak a honvédelmi nevelésre. A honvédelmi szakkört Félix Lajos pedagógus vezeti. Az ügyes kezek szakkörét Sinka Mária nevelőnő irányítja, a tagok kézimunkáiból több kiállítást is rendeztek már. Mészáros György nevelő irányításával a technikai kör különböző modelleket készít. Az Ipolysági Mezőgazda- sági Szaktanintézet tanulói közel 3000 órát dolgoztak le társadalmi munkában a Slovenské Öarmoty-i Állami Gazdaságban és az Ipolysági Vörös Zászló Efsz-ben. Jégpályát építettek, és megkezdik a röplabdapálya felújítását és bekerítését. Budapest utcáin Jól vizsgáztak a Tatra villamosok Korábban mi is Irtunk róla, hogy csehszlovák segítséggel láttak hozzá a kétmilliós magyar főváros tömegközlekedésének a megoldásához. Befejezéshez közeledik a budapesti villamospark megfiatalítása csehszlovák gyártmányú Tatra villamosokkal, és a magyar fél legnagyobb elismeréssel beszél a járművekről. Budapest utcáin ősztől összesen 170 Tatra jármű közlekedik majd. A magyar fővárosban naponta mintegy 1 millió 250 ezren utaznak villamossal, s 12 százalékuk — csaknem 150 ezer ember — már eddig is csehszlovák kocsikkal érte el úticélját. Az új szerelvények a 12-es, a 14-es, az 59-es, a 01-es és a 18-as vonalon szállították eddig Belányi János az utasokat, akik rendkívül elégedettek a kocsik halk, gyors járásával. A szakemberek a forgalmi tapasztalatok és a közelmúltban tartott közvéleménykutatás alapján megállapították: a Tatrák beváltak. A járművek bebizonyították előnyös műszaki tulajdonságaikat: hamar gyorsulnak, gumibetétes kerekeikkel csendesen közlekednek, biztonságosak, kényelmesek. A forgalomban nap mint nap, az utasok előtt is jól vizsgáznak. A 12-es vonalán a korábbi szerelvények 16,1 kilométeres sebességgel közlekedtek, a Tatrák óránként 17,5 kilométerrel futják le a két végállomás közötti utat. A 14-es vonalán ez, az úgynevezett keringési sebesség 2,2 kilométerrel nőtt, és akkor még figyelembe kell venni a budapesti utcák túlzsúfoltságát, amely akadályozza a kocsikat a gyorsabb közlekedésben. A Budapesti Közlekedési Vállalat folytatja a villamospark felújítását. Jövőre újabb Tatra villamosokkal gyarapodik a magyar főváros tömegközlekedése. (ki) A történelemből, sőt korabeli filmhíradók felvételeiből jól ismertek a Hawai-szigeteken levő a- merikai kikötő és haditámaszpont, Pearl Harbor ellen intézett japán támadás körülményei, amellyel a Felkelő Nap országa belépett a második világháborúba. Mindössze néhány pillanatig tartott az az egyesített légi és flottatámadás, amelynek során az Egyesült Államok elvesztette úgyszólván az egész csendes-óceáni flottáját, számos repülőgépét. Közismert tény, hogy e borzalmas pusztítást mindenekelőtt az amerikai hírszerzés teljes csődje és a Pearl Harbor-i műszaki személyzet égbekiáltó hanyagsága tette lehetővé. Két hullámban 353 japán repülőgép bombázta a támaszpontot. Az első hullám — mint már említettük, a műszaki személyzet nyilvánvaló hanyagságából — 7 óra 55 perckor teljesen váratlanul érte az amerikaiakat. Anélkül, hogy riaszthatták volna az ott állomásozó erőket, a japán gépek elsüllyesztettek öt amerikai repülőgép- -anyahajót, hármat megrongáltak, megsemmisült 3 cirkáló, 4 romboló és közel 200 repülőgép. A csendes- -óceáni amerikai hajóhad elvesztette ütőképességét, hiszen a gyakorlaton levő két repülőgép anyahajón kívül nehezebb egységei nem is maradtak. A japán flotta legnagyobb részét összpontosították erre a támadásra, amelyhez több mint 2000 mérföldet kellett befutnia anélkül, hogy amerikai részről előzetesen felfedezték volna. Alig két óra alatt mindösz- sze harminc harci repülőgép elvesztése árán a csendes- -óceáni tengeri fölény a japánok oldalára került. A militarista japán körök ö- römmámorban úsztak. JAPAN VILÄGURALMI TERVEI A történelmi igazsághoz tartozik, hogy Japán már hosszú ideje készült a háborúra. A második világháború európai kirobbanásának pillanatában már majd nyolc éve agresszív háborút folytatott Ázsiában. 1937-ben megtámadta Kínát, sőt már előtte is folytatott kisebb területszerző háborúkat. 1931-ben támadta meg Mandzsúriát, és Eszak-Kí- nában attól kezdve állandó csatározásokban próbált új meg új földeket hódítani. A japánok 1939-ben a Mongol Népkö":ársaságra is rátámadtak. Szibéria felé próbáltak terjeszkedni, (Halhin- -gol-i incidens), de a Mongol Népköztársaságnak nyújtott szovjet segítség következtében itt kudarcot vallottak. A japán militarista körök a német fasizmussal kötött korábbi titkos, majd nyílt szövetségben elérkezettnek látták az időt, hogy valóra váltsák világuralmi terveiket. Nyugaton Indiáig, délen Ausztráliáig és Holland- -Indiáig akarták kiterjeszteni a Tenno, a japán császár hatalmát. Ennek a tervnek a megvalósításába tartozott Guam szigetének, Burmának, egész Indokínának, Hongkongnak, a Fülöp-szi- geteknek, Indonéziának (az akkori Holland-Indiának), Oj-Guineának, a Malakkai- -félszigetnek, Guadalcanal- nak, Szingapúrnak az elfoglalása. A japánok 1942 júniusáig, a Midway-szigeteknél lezajlott tengeri csatában szenvedett vereségig lényegében urai voltak a Csendes-óceánnak, és amerikai, angol, francia, holland gyarmatok területét elfoglalva már arról ábrándoztak, hogy továbbhaladnak, s valahol Indiában találkoznak a nácikkal. Volt egy olyan időpont 1941. december 7-e és 1942 júniusa között, amikor a japán fegyveres erők tengeren és szárazföldön közel ötvenmillió négyzetkilométer területet tartottak ellenőrzésük alatt. Az indiai fasiszta találkozó ábrándjairól Nevins és Commager a- merikat történetírók ezt írják: „1941 decemberében nemcsak lehetségesnek, hanem a legteljesebb mértékben valószínűnek látszott, hogy Németország a Kaukázuson vagy Észak-Afrikán át előrenyomul Kelet felé, ugyanakkor Japán Kínán és Burmán keresztül Nyugat felé tör át, és a két nagy tengelyhatalom Indiában e- gyesül, s ezzel a világ háromnegyede az ő Jármuk alá kerül. AZ ÄBRÄND SZERTEFOSZLIK A háború a japánokkal sokáig tartott. Európában már elhallgattak a fegyverek, a- mikor 1945 május derekán a New York Times közölte Carl A. Spaatz tábornoknak, az USA hadászati légiereje parancsnokának nyilatkozatát a Japán elleni háborúban használt B-29-es „repülőerődök“ harcairól. A jelentés szerint 1944. március 29. és 1945. május 15. között a Marianna-szigetekröl, Indiából és Kínából Induló B-29- esek 32 612 felszállásuk során 169 421 tonna súlyú bombát dobtak Japán különböző területeire. Lényegében megszüntették Japán és az általa leigázott ázsiai országok között az összeköttetést, 60 százalékkal csökkentették a japán repülőgépipar, 15 százalékkal az acélipar kapacitását. A gazdasági élet teljesen összekuszálódott, a fontos hadfelszerelés termelése az eredeti tíz százalékára csökkent. A világuralmi tervekről tehát le kellett adni, igaz, hogy jóformán még érintetlen volt a négymilliós szárazföldi hadsereg. A szövetséges hatalmak már Jaltában, és az európai háború befejezése után Pots- damban is tárgyaltak Japán leveréséről. A Szovjetunió még Jaltában kötelezte magát, hogy három hónappal az európai háború befejezése után harcbalép Japán ellen, jóllehet a japán diplomácia időközben titkos a- jánlatokat tett a Szovjetuniónak, hogy közvetítsen a háború befejezésében. Ettől remélték, hogy elkerülik a nácik sorsát. A Szovjetunió természetesen elutasította a japán javaslatokat, s biztosította szövetségeseit, hogy állja a szavát. Potsdamban egyébként nagyon világos döntés született: Japán számára is csak feltétel nélküli megadás lehetséges. A SZOVJETUNIÓ HADBALÉPÉSE A potsdami, lényegében utolsó figyelmeztetésnek szánt megadási felhívásra Japán nem is felelt. Ekkor már kipróbálták az atombombát, az amerikaiak már döntöttek a felhasználásáról, de még szükség volt a szovjet hadbalépésre is, főleg, a Kínában állomásozó hatalmas elit, ún. Kwantung-hadsereg felszámolására. 1945. augusztus 8-án a szovjet külügyminiszter közölte a moszkvai japán követtel: az antifasiszta hatalmakkal történt megállapodás értelmében augusztus 9-től hadiállapotban levőnek tekinti magát Japánnal. Azon a három és félezer kilométeres határvonalon, a- mely a Szovjetunió területét a japánok által megszállt területtől elválasztotta, Japán egyik legjobban felszerelt hadereje, az egymillió főből álló Kwantung-hadsereg állt. A szovjet vezetés a potsdami döntésnek megfelelően csoportosította át erőit. Másfélmilliós távolkeleti hadsereget állított a japánok ellen, 26 ezer löveg, 5500 harckocsi és 3000 harci repülő gép állt készen a rohamra. Augusztus 9-én indult meg a gondosan kidolgozott hadművelet, és egy hét alatt a szovjet erők darabokra szabdalták a félelmetes Kwan- tung-hadsereget, amelyhez augusztus 17-én ultimátumot intézett. A megvert sereg egy része kapitulált, másik része tovább harcolt. A szovjet hadsereg folytatta az előrenyomulást, felszabadította Koreát, egységei hamarosan összeköttetésbe kerültek a kínai hadsereggel. A szovjet hadsereg hadba lépése tehát lényegesen meggyorsította japán vereségét és a második világháború befejezését. J. L. (Befejezése a következő számunkban), 35 ÉVVEL EZELŐTT ÉRT VÉGET A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PEARL HARBORTÓL A MISSOURI FEDÉLZETÉIG Rokkantak éve VILÁGSZERTE 450 MILLIÓ EMBER Világszerte 450 millió rokkant, testi fogyatékos, mos- gássérült ember él, legalábbis ez a szám ismeretes es Egyesült Nemzetek Szervezetében. Valószínű azonban, hogy a valóságos szám ennél jóval nagyobb, mert snk helyütt, kivált a harmadik világ számos országában a családok megpróbálják a testi vagy szellemi fogyatékos gyermekeik létét (már mint a fogyatékosság tényét) titokban tartani. Nem egyszerűen azért, mert szégyellik, hanem azért, mart a megkülönböztetéstől, további hátrányoktól tartanak. TAjEKOZÖdAS Az ENSZ 1981-et a rokkantak évének Javasolta, s valamennyi tagállamot arra hívta fel, hogy nemzeti bizottságot alakítson, amely a rokkantak, fogyatékosok, hátrányos helyzetűek megsegítésének módját és lehetőségét vitatja meg és kezdeményezi. Az ENSZ szervezeteiben az ügy felelőse egy több- gyermekes családanya, Zairéből származik, a neve: Zala N’Kanza. Az őszi hónapokra tervezi világ körüli utazását: valamennyi kontinensre elmegy, s minél több országot felkeres, hogy tájékozódjék a rokkantak általános helyzetéről. — Elsősorban az egészségesek figyelmét, érzékenységét kívánjuk ráirányítani a problémára — mondja N’Kanza asszony. — A legfontosabb, hogy az egészséges emberek felismerjék: a rokkantak is a társadalom tagjai, figyelni kell rájuk, gondozni kell őket, és senki sem tehet úgy, mintha rokkantak nem is léteznének. TENNIVALÓK A tennivalók dolgában kontinens és kontinens között jelentős különbségek vannak. Az iparilag fejlett országokban például felszámolták a gyermekbénulást, a harmadik világban még pusztít a kór, tehát elsősorban az ellene való oltást vagy cseppeket kell, anyagi áldozatok árán is, eljuttatni ezekbe az országokba Ugyanígy kell anyagi eszközöket nem kímélve küzdeni a harmadig világ számos országában különösen pusztító, gyakran megvakuláshoz vezető szembetegség ellen Es sok olyan betegség, fogyatékosság, rokkantságot okozó kór van, amelynek elsősorban a rossz táplálkozás, az éhezés az oka. Ezért igényli a rokkantak évében is a segítséget leginkább a harmadik világ. Várom a leveled 15 éves vagyok, 16—17 éves fiúkkal és lányokkal leveleznék, szeretem a zenét. Klsbenedek Márta, Trle- da druzby E 37/23, 979 61 Rtm8vská Sobota. 15 éves vagyok, szeretem a zenét Sinka Mária, Okruz- ná 43, 936 01 Sahy.
