Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-19 / 34. szám

FIATALOK, FIGYELEM! BRATISLAVA! AUTÓGYÁR n. v. (BAZ) RUZOVA DOLINA £. 8. 899 25 BRATISLAVA Az 198D-81-es tanévben az alábbi szakmákra felvesz szakmunkástanulóknak nlyan fiatalokat, akik elvégezték az alapiskola 8. és 9, osztá­lyát: — szerszámlakatos — fémmegmunkáló — karbantartó üzemlakatos , (géplakatos). Az elméleti és szakmai kép­zés a Bratislava! Gépészeti Középfokú Szaktanlntézet- ben folyik. A tanulóknak kulturális és sportolási le­hetőséget biztosítunk. A kiemelt szakmákban az I. és II. évfolyam tanulóinak a szállás és az étkezés ingye­nes. A tanulóknak az üzem sítanfolyamot, tanulmányi kirándulásokat és társasuta­zásokat, bel- és külföldi ü- düléseket szervez. Az iskola elvégzése után a fiatalok közép- és főiskolá­ra jelentkezhetnek. TÄJEKOZTATAST A KÖVET­KEZŐ CtMEN KAPHATNAK: Náborové odd. n. p. BAZ Bratislava, RuZová dolina ö. 8, Telefon: 673 851; 69-, 75-ös mellékállomás. az érdeklődök a követ­kező JÄRÄSOKBÖL JELENT­KEZHETNEK: Nypgat-szlovákiai kerület: Bratislava, Bratislava-vidék, Senica, Dunajská Streda, •Galapta, Trnava, Irénéin, Nitra, Topoféany, Nővé Zám- ky. Közép-szlovákiai kerület: Prievídza, Dolny Kabin, Cad- ca, Zilína. Kelet-szlovákiai kerület: Poprad, SpiSská Nová Vés, Stará Eubovúa, Humennő KoSice-város. "'**■ ' K—14 valamiképpen a munkámon is meglátszik. Itt tartózkodom a leggyakrabban, tehát itt dolgo­zom a legtöbbet, míg a másik két faluban csak részben tu­dok eleget tenni a kívánt kö­vetelményeknek. — Hogyan lehetne ezen vál­toztatni? — Őszintén szólva nem tu­dom. Szerintem lehetetlen mind a három faluban, sokszor ob­jektív okokból (pl. közlekedés) egyformán tevékenykedni. Gon­dolom, ez nemcsak az én prob­lémám, bizonyára többen is ha­sonló gondokkal küzdenek. Ta­lán a járási művelődési köz­pont illetékeseinek kellene megoldást találni. — Reméljük, közös erőfeszí­téssel hamarosan ezek a ne­hézségek sem aggasztanak. Mik a legközelebbi terveid? — Nem szívesen beszélek terveimről, de ha már elhang­zott a kérdés, válaszolok rá. Jelenleg a bábkör bemutatójá­ra készülünk. Lőríncz Gáborné óvónővel terveztük a bábokat, az ifjúsági szervezet tagjai meg a kivitelezésben segítettek. A bemutatóra az SZNF 36. évfor­dulója alkalmából, augusztus 29-én kerül sor. — Várjuk a bemutatót. BODZSAR GYULA 'r miihely 79 „Szemelvénye}: a Madách Könyvkiadó könyvter­méséből, valamint a Csehszlovákiát magyar kul­turális sajtóból“ — ez a Fonód Zoltán válogatta antológia alcíme, amelyhez Szőke József író állí­tott össze bibliográfiát a hazai magyar sajtóban publikált versekből, szépprózából, levélből. Má­sodszor kerül az olvasók kezébe — ezúttal “79- es évjelzéssel — a Műhely című antológia. Szán­déka: bemutatni a készülő verses-, nnvellásköta- teket, keresztmetszetet adni riport- és publiciszti­kai termésük legjavából, a legjobb alkotásokkal felkelteni az érdeklődést hazai irodalmunk és lapjaink iránt. A rendhagyó antológia ARC SS TÜKÖR fejeze­te verseket, elbeszéléseket, népballadákat tartal­maz: Külön figyelmet érdemelnek Tözsér Árpád, Grendel Lajos, Tóth László és Kulcsár Ferenc müvei. A MERLEGEN rovatban irodalomtörténeti, kri­tikai és kulturális tárgyú írások találhatók. Túr­czel Lajos Gondolatok a harmadvirágzás kezde­teiről két évforduló kapcsán és Rácz Olivér Ki­est Anyanyelv című munkáját olvashatjuk többek között. A BARANGOLÁS című fejezet néhány írása — Gál Sándor, Reszeli Ferenc, Mikola Anikó és má­sok tollából — a hazai tájakra kalauzolja el az olvasót. ECHO 1978 rovat a Madách Könyvkiadó termé­sének sajtóvisszhangját tartalmazza. Ez az antológia is bizonyítja, hogy felnőtt az irodalmunk, örvendetes, hogy az Ágh Tibor gyűj­tötte népballudák se maradtak ki a kötetből. A MŰHELY *79 antológia .,kedvcsináló“ olvas­mány akar lenni — titulálja a kiadó. Ez Így igaz, mert felhívja az olvasók figyelmét a hazai ma­gyar szerzők egy-egy alkusára. Es ez valóban kedvcsinálás Száraz Pál 9 Örök fájdalom, örök reménység LÁTTÁK EZT A DOKUMEN­TUMFILMET? Eredetileg nem akartam megnézni, de aztán az első képsorok annyira lebilin­cseltek, hogy nem tudtam felállni a képernyő mellől. Azt hittem, Hirosimáról, 1945. augusztus 6-áról már lehetetlen újat mondani. Rengeteg könyv, film, ri­port tudósított évek óta a katasztrófáról, és mi azt hit­tük, már mindent tudunk, minden érthető, s a fájda­lom belénk Is nyilallt. Bs akkor előállnak a finn fil­mesek ezzel a háromnegyed Órás alkotásukkal, amelytől az embernek földbe gyöke­rezik a lába. Micsoda ké­pek, micsoda jelenetek, mi­csoda arcok vonulnak el e- lőttünkl Es az óra rohamo­san közeleg elütni a ne­gyed kilencet... Ezek a képek valójában már a mai Hirosimát ábrá­zolják. Mégis nyomasztóak, siralmasak. Már az első koc­kákon érződik a közelgő robbanás szele, kénytelenek vagyunk szurkolni, hátha mégsem robban az atom­bomba, hátha még megállít­hatnánk a katasztrófát... Mert a képek csakis azt haj­togatják egyre-másra: meq kéne állítani. De a gyarló ember jó szándéka itt már kevés. Ami volt, a filmen is bekövetkezett. Döbbenetes erővel fölelevenítve azokat a perceket. Hogy még egy pillanatra se csaphassuk be önmagunkat, mert Hirosima nem elfelejthető valóság. A- zok a fájdalmas arcok, sze­mek, amelyek még mindig siratnak valakit, valakiket, eleven arcok, szemek. Azok al tekintetek, ha néha-néha farkasszemet néztek a fel­vevőgéppel, őrökre belénk ivódtak, és esdekelve szól­tak: ember, te bárhol élő földlakó, fekete és fehér ar­cú, európai és mongoloid szemű, ember, te igaz és ha­mis, tanulj Hirosimától! Ta­nuld meg Hirosimától, amit Hirosima negyedmillió em­beráldozat árán megtanult: emlékezni nemcsak tisztelet- adás, hanem a túlélés egyik lehetősége is. Emlékezni, hogy csak raj­tunk múlik, embereken: nyílhat minden nap és min­denütt virág! (Magyar Tele­vízió I AZ EMBER SOSEM TUDHATJA Továbbra is fönntartom azt a véleményemet, hogy a tévéjáték amolyan se film, sé színház — hibrid műfaj. Olyan, amely lehetetlen helyzetek elé állít drama­turgot, színészt, rendezőt. A néző pedig minden egyes alkalommal újra várakozás­sal ül a képernyő elé, majd nem győz csodálkozni, hol csúszott be a hiba. Itt van például ez a Shaw-darab, az Ember sosem tudhatja. Erre, mármint magára az alapa­nyagra nem lehet azt mon­dani, hogy rossz. Bár nem olvastam, de Shaw-tól „ki­telik“, hogy jól megírta; jó figurákat, jó helyzeteket, jó poéneket teremtett. Es még­is a képernyőn valahogy minden elsikkad, hitelét veszti, vont at ott á, unalmas­sá válik, fogytán az izga­lom, a feszültség. Sőt még egy olyan jő színész is, mint juraj Kukura, elvész a szerepben, fölényeskedő, nagyképü hőst alakít, mint­ha a véletlen osztotta volna rá ezt a szerepet. Valószí­nűleg a rendező, Peter Opá- lény érezte, hogy nem áll a helyzet magaslatán, hogy szétfutnak kezéből az egy­ségteremtő szálak, hogy el­képzelését nem tudja való­ra váltani. Erezhette, hiszen néhány villanásnyira — több alkalommal is — egészen frappáns jeleneteket kreált, érezhető volt jelenléte, öt­letei, de ezek még nem el­lensúlyozzák az egészet, a- melyre bizonyára sokan fe­lemás érzésekkel emlékez­nek. Z. ). n ociallsta társadalmunk S7 tetemes anyagi eszközö­ket fordít pártunk kul­túrpolitikájának megvalósításá­ra, a kulturális intézmények és szervezetek tevékenységének fejlesztésére, a dolgozók műve­lődési, szórakozási igényeinek sokrétű kielégítésére. Ennek egyik gyakorlati megnyilvánu­lása az, hogy számos helyen a művelődési otthonok élére hi­vatásos népművelők kerültek. Pölhös Gáborné fiatal nép­művelő három falu, Ipolykeszi (Kosihy nad Ipfom), Ipolyba- log (Balog nad Ipfom), Inám (Dolinka) kulturális életét irá­nyítja. — Még egy év sem telt el azóta, hogy betöltőd ezt a fe­lelősségteljes posztot. Mi min­dent sikerült megvalósítanod az elmúlt néhány hónap alatt? — Munkaterv szerint dolgo­zom, a kezdő minden nehézsé­gével viaskodva. Ezt azért Is hangsúlyozom, mert legnagyobb igyekezetem ellenére sem si­került mindent megvalósítanom abból, amit tervbe vettem. — Először az eredmények­ről beszéljünk. — A jelentősebb politikai és állami évfordulók alkalmából műsort adunk a helyi hangszó­róban. A 10—20 perces össze­állításban két SZISZ-tag, Bé­lák Katalin és Nagy István mű­ködik közre rendszeresen. Ha előadást, beszélgetést szerve­zünk, 40—50 ember megjele­nik, s ezzel a létszámmal egye­lőre elégedett vagyok. Az ifjú­sági szervezet tagjaival igyek­szem jó kapcsolatot tartani. A helyi vezetőkkel együtt nagy figyelmet szentelünk az ateista nevelésnek, s ilyen jellegű elő­adásokat, beszélgetéseket szer­vezünk. Az óvodásokkal és a kisiskolásokkal is biztató az együttműködés. Lenin születésé­nek 110. évfordulója tisztele­tére az ifjúsági klubban Lenin életéről kiállítást rendeztünk, amelyet a gyerekek is megtekin­tettek. A könyvhónap alkalmá­ból ugyancsak az ifjúsági klub­ban volt könyvkiállítás. Nem­régiben pedig két hazai ma­gyar együttes látogatott el Ipolykeszire. A prágai magyar egyetemisták és főiskolások Nyitnikék népi együttesének fellépése után a MATESZ Thália Színpada mutatkozott be Rácz Olivér Alom Tivadar hadparan­csa című kétrészes játékával. — Nagy vonalakban tehát felsoroltad az eredményeket, vessünk most egy pillantást a meg nem valósított tervekre, elképzelésekre. Pölhös Gáborné némi töpren­gés után őszintén válaszol: — Három falu népművelője vagyok, amit a gyakorlatban elég nehéz megvalósítani. Ipoly- keszln van a „székhelyem“, ami BESZÉLGETÉS EGY NÉP­MŰVELŐVEL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents