Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-12 / 33. szám

8 iveiig A kőrházkert fái már a téli álmukra készülődtek. A csu­pasz ágakon füstös verebek, feketerigők és gerlicék zeng­ték reggeli köszöntőiket nap mint nap. Ne kísértsetek már, ti városok gyászruhás énekes madarai. JÖBA ALAJOS REKVIEM elmennek a fiúk ölből kirekednek hullott szó a széllel földdel elegyednek elmennek a lányok - öröklétbe tűnnek kedvesük ágyából egekbe repülnek salétrom szerelem csontjaikból kinő mint vérből a kés mint késből az idő M intha megvadult ménes nyargalászott volna kopo. nyájában már hetek óta. A paták ezernyi dobbanása megannyi kivégzést Jelentett számára, megannyi halált. Az érzései, külső és belső. Jó és rossz emberi tulajdonságai, gátlásai, homo sapiensl méltó­sága, mind sorra pusztultak el fájdalmainak forgószelében. Aléltan, eszméletének foszlá­nyaival még tudatosította, ho­gyan ereszkedik négykézlábra, fedi be testét sűrű durva szőr­zet, csuklik el hangja, és ala­kul át a zimankós sárki éjsza­kák farkasainak ordításává. Az orvos diagnózisa gyors ás egyértelmű volt, nyári influen­za, állapította meg, az ázott ordasbunda förtelmes bűzére panaszkodva. Egyhetes rende­lői kezelés után elkerülhetetlen volt az ideggyógyász szakvéle­ménye. Az agyidegek reakciója nem mutatott kóros elváltozást, a gumikalapács is hasztalan táncolt végig végtagjain. Még­is, másnap az események lánc­reakciója mintha meggyorsult volna. Mentőautó érkezett csi­korogva, ajtók csapódtak, ide­ges emberek futkostak, ingatag hordágyra tették, tisztán hal­lotta feje fölött a cipekedő szanitéz felgvorsult lihegését, kórházba került. A fájdalmak és kivizsgátásök véget nem érő útvesztője követ­kezett. Ezek a napok sokáig megmaradnak emlékezetében. Az első éjszaka, mivel nem volt üres kórházi ágy, az ügyeletes orvos szobájában aludt. Vagy inkább csak feküdt, mert ha el is szundított, röpke álma volt csak. Becsukott szemmel feküdt, fejében a véget nem érő patadobogással, amit csu­pán az alvó orvos szuszogása vagy egy közeli toronyóra ér­ces kongésa nyomott el időn­ként. Borzalmasan félt. Másnap az ebédnél tudatosí­totta, hogy két napja nem e- vett. Az ápolónővér megígérte, utánanéz, maradt-e valami ha­rapnivaló a konyhában, tuniil- lik vele még nem számoltak. A folyosón ült egy asztal mellett. A nővér olyan ügyetlenül tette KOSA ÁRPÁD —■ Hematónía subdurális — hallotta az egyik férfi hangját —, nem altatjuk el, csak érzés­telenítjük —, folytatta a beszé­lő. Érezte, hogy koponyáján a szkalpel nyomán ropogva ketté­nyílik a feszes bőr. Majd fi­nom villanymotor zúgása csap­Kortörténet le a tányért az asztalra, hogy az megcsúszott, és egész tar­talmával a folyosó kövén kötött ki. Túrőscsusza volt ebédre, a kedvenc étele. Mélabúsan né­zett a cserepekkel összekeve­redett ennivalóra. Egy álom ju­tott az eszébe. Meredek szikla­falat akart megmászni, órák hosszat küszködött, de az orom mindvégig elérhetetlen maradt, hiába küzdött a végkimerülé­sig, a csúcsot nem tudta beven­ni. Kétségbeesés vett rajta erőt Délután ismét forgolődás tá­madt körülötte. Átszállították egy másik kórházba. Zöld és fehér köpenyes emberek vették körül. Tanácskoztak, vizsgál- gatták, furcsa cellulóz lemezt nézegettek a lámpa fényénél. Majd az egyik egy hajnyírógé­pet kerített, és kopaszra nyírta üstökét. A másik pacsuli illatú habbal kente be fejét és simá­ra borotválta. A következő pil­lanatban már a műtőasztalon feküdt Nagy zöld lepellel ta­karták le, amelyen kör alakú kivágás volt. ta meg fülét. Érezte, ahogy a műtőterem hűvös levegője be- áramlik a koponyáján nyitott résen. — Most pedig erőlködjön, mintha az illemhelyen ülne, de össze ne csinálja Itt nekem ma­gát! — hallotta a férfi hanját. A hangot elfojtott női kunco­gás követte. — Ne hagyja abba — hallot­ta Ismét az előző hangot. — Nem látom még az agyát. Érezte, eszmélete elhagyja, amikor hirtelen csend lett. Az orvosok nagyon meglepődlek, a meglékelt koponyában egy átlagos nagyságú, sűrűn baráz­dált emberi agyat találtak. A lábadozás kínnal teli nap­jai következtek. Egyetlen szó­rakozása a fürgén mozgó sváb­bogarak szemlélése volt, me­lyek hemzsegtek a kórházi szo­bákban. A sűrű szőrzet lassan ritkulni kezdett a testén, míg végül egészen levedletté. A fe­jén emberi haj serkent. Az el­ső bizonytalan lépések követ­keztek, majd a hosszú és célta­lan séták a kórház végtelen é- terszagú folyosóján. A hosszú és céltalan társalgások ideje volt ez, sorstársakkal, de tel­jesen idegen ás távoli emberek­kel. Annak ellenére ts, hogy fejükön hasonló volt a pólya, egyforma volt a ruhájuk, a láb­belijük. A dezertőrre gondolt. Talán ő állt hozzá a legköze­lebb. Félszeg, apró emberke volt. Ui.: Köszönet minden orvos­nak és egészségügyi dolgozó­nak, aki életeket és reménye­ket ment. GYURÄK KATALIN: TÁNC (TUSRAJZ) KULCSÁR FERENC ROVATA SZÁRAZ PÁL FÉRFI AZ ERKÉLYEN A férfi este érkezett meg a fürdőhelyre, és hajnalban kiállt az erkélyre. A parkot látta, rózsákat, melyek ka­róhoz kötözőé nyíltak és hervadtak. Aztán látta lejjebb a gyögytaoat, amely a prospektus szerint mindent gyó­gyít. A tavon ez nem látszott, szerény volt és elhagya­tott, szinte félénken lapult meg a hajnali csöndben. Mintha nem vállalna felelősséget mindazért, amit hirdet róla az Igazgatóság. A férfi az erkélyen mélyet szippan­tott a kénes párából, a rőzsáfc illatából, a ktsé avas csöndből, s megállapította, hogy a hely megfelel neki. A fürdőhely régi volt és szerény, a férfi sem fiatal és már csöndes. Valamikor nagyobb hírük volt mindket­tőjüknek. A tóban fürödtek miniszterek és grófok, sőt egy valódi herceg s egy maharadzsa is, mindezek igen meg voltak elégedve a tóval, mégsem vitte sokra. Nem építették föl a tervezett márvány gyógycsarnokot, ma­radt a régi faépület a korhadás enyhe illatával. A férfi sem építette föl a családi villát, azt a bizonyos sárgára meszelt, kúriaszerü épületet, amelyre azelőtt sűrűn és hevesen gondolt. Nem volt autöfa és érdemrendje, volt néhány sikere, túlhaladt rajtuk, mindezt átvészelte, s ma. ahol négynél többen vannak, oda már nem jár. A szak­mában azért meglehetősen méltányolták, tudtak róla, de csak ritkán emlegették. Ide pihenni jött. őszintén csak a csöndet akarta, s nem ezt a bizonyos nagy él­ményt. Komolyan hitte, hogy végeredményben Marikánál úgy sincsen különb nő. Alit az erkélyen, előtte a tó, a táj, a világ, mindez most nagyon csöndes volt, kissé homályos és nedves. Nem ígért sokat, de nem ts várt ilyesmit. A férfi körülbelül ezt állapította meg magában az erkélyen a nyári hajnalban. Alig kezdődött el a nyár, és holnaptól már rövidülnek a napok. Itt maradok három hétig, bár nem hiszem, hogy a tű az Idegességtől a bél- pattanásig mindent meggyógyít. Egy tó sem tudhat min­dent, én sem. Csak annyit tudok, hogy amikor elmegyek, úf rózsák fognak nyílni és haldokolni a karókhoz kö­tözve, s lehet, hogy akkorra már otthon megkapják a téli tüzelőt. Érzem, hogy elégedetten fogok távozni in­nen, s ennél többet nem is akarok. Ezek után bement a szobájába, és pisszafeküdt a kissé lúgszagú ágyba. KÍSÉRLETI stűdiö Ha a szlovák popzenéről van szó, gyakran, hallani azt a véleményt: nincs elég fiatal tehetség. Az utóbbi években Marika Gombitován. a Modus és az Elán tag­jain kívül, nem tűnt fel tehetséges fiatal, aki a régiek nyomdokába léphetne. Vedig biztosan akadnának, csak fel kell kutatni, felkarolni, irányítani kéne őket. Ilyen megfontolásból indította el tavaly a Bratislavai Nép­művelési Intézet a kísérleti stúdiót. Pályázattal választotta ki a szakemberekből álló bi­zottság azokat a fiatalokat, akikben tehetséget látott, akikkel érdemes foglalkozni. Ezek azután szombaton­ként előadásokra jártak, ahol Szlovákia legjobb zene- pedagógusai foglalkoztak velük. Az előadások során a zenei és harmóniai alapismeretek, a hangképzés, a dzsessz és tánczene története, mozgáskultúra és a pro- zódia témaköreivel ismerkedhettek meg a hallgatók. Az idén már másodszor hirdették meg a jelvételit a kísérleti stúdióba. Huszonnégy amatör énekes jelent­kezett, többségük Nyugat-Szlovákiából. A zsűri tizenkét énekest választott ki. de a többiek ts lehetőséget kap­nak, hogy látogathassák az előadásokat. A hivatásos popgárda színvonala attól is függ, mi­lyen erős mögöttük az amatőr bázis. Ezért a kísérlett stúdió létrehozását hasznos, nagy hiánypótló cseleke­detként könyvelhetjük el. -ec-

Next

/
Thumbnails
Contents