Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-12 / 33. szám
8 iveiig A kőrházkert fái már a téli álmukra készülődtek. A csupasz ágakon füstös verebek, feketerigők és gerlicék zengték reggeli köszöntőiket nap mint nap. Ne kísértsetek már, ti városok gyászruhás énekes madarai. JÖBA ALAJOS REKVIEM elmennek a fiúk ölből kirekednek hullott szó a széllel földdel elegyednek elmennek a lányok - öröklétbe tűnnek kedvesük ágyából egekbe repülnek salétrom szerelem csontjaikból kinő mint vérből a kés mint késből az idő M intha megvadult ménes nyargalászott volna kopo. nyájában már hetek óta. A paták ezernyi dobbanása megannyi kivégzést Jelentett számára, megannyi halált. Az érzései, külső és belső. Jó és rossz emberi tulajdonságai, gátlásai, homo sapiensl méltósága, mind sorra pusztultak el fájdalmainak forgószelében. Aléltan, eszméletének foszlányaival még tudatosította, hogyan ereszkedik négykézlábra, fedi be testét sűrű durva szőrzet, csuklik el hangja, és alakul át a zimankós sárki éjszakák farkasainak ordításává. Az orvos diagnózisa gyors ás egyértelmű volt, nyári influenza, állapította meg, az ázott ordasbunda förtelmes bűzére panaszkodva. Egyhetes rendelői kezelés után elkerülhetetlen volt az ideggyógyász szakvéleménye. Az agyidegek reakciója nem mutatott kóros elváltozást, a gumikalapács is hasztalan táncolt végig végtagjain. Mégis, másnap az események láncreakciója mintha meggyorsult volna. Mentőautó érkezett csikorogva, ajtók csapódtak, ideges emberek futkostak, ingatag hordágyra tették, tisztán hallotta feje fölött a cipekedő szanitéz felgvorsult lihegését, kórházba került. A fájdalmak és kivizsgátásök véget nem érő útvesztője következett. Ezek a napok sokáig megmaradnak emlékezetében. Az első éjszaka, mivel nem volt üres kórházi ágy, az ügyeletes orvos szobájában aludt. Vagy inkább csak feküdt, mert ha el is szundított, röpke álma volt csak. Becsukott szemmel feküdt, fejében a véget nem érő patadobogással, amit csupán az alvó orvos szuszogása vagy egy közeli toronyóra érces kongésa nyomott el időnként. Borzalmasan félt. Másnap az ebédnél tudatosította, hogy két napja nem e- vett. Az ápolónővér megígérte, utánanéz, maradt-e valami harapnivaló a konyhában, tuniil- lik vele még nem számoltak. A folyosón ült egy asztal mellett. A nővér olyan ügyetlenül tette KOSA ÁRPÁD —■ Hematónía subdurális — hallotta az egyik férfi hangját —, nem altatjuk el, csak érzéstelenítjük —, folytatta a beszélő. Érezte, hogy koponyáján a szkalpel nyomán ropogva kettényílik a feszes bőr. Majd finom villanymotor zúgása csapKortörténet le a tányért az asztalra, hogy az megcsúszott, és egész tartalmával a folyosó kövén kötött ki. Túrőscsusza volt ebédre, a kedvenc étele. Mélabúsan nézett a cserepekkel összekeveredett ennivalóra. Egy álom jutott az eszébe. Meredek sziklafalat akart megmászni, órák hosszat küszködött, de az orom mindvégig elérhetetlen maradt, hiába küzdött a végkimerülésig, a csúcsot nem tudta bevenni. Kétségbeesés vett rajta erőt Délután ismét forgolődás támadt körülötte. Átszállították egy másik kórházba. Zöld és fehér köpenyes emberek vették körül. Tanácskoztak, vizsgál- gatták, furcsa cellulóz lemezt nézegettek a lámpa fényénél. Majd az egyik egy hajnyírógépet kerített, és kopaszra nyírta üstökét. A másik pacsuli illatú habbal kente be fejét és simára borotválta. A következő pillanatban már a műtőasztalon feküdt Nagy zöld lepellel takarták le, amelyen kör alakú kivágás volt. ta meg fülét. Érezte, ahogy a műtőterem hűvös levegője be- áramlik a koponyáján nyitott résen. — Most pedig erőlködjön, mintha az illemhelyen ülne, de össze ne csinálja Itt nekem magát! — hallotta a férfi hanját. A hangot elfojtott női kuncogás követte. — Ne hagyja abba — hallotta Ismét az előző hangot. — Nem látom még az agyát. Érezte, eszmélete elhagyja, amikor hirtelen csend lett. Az orvosok nagyon meglepődlek, a meglékelt koponyában egy átlagos nagyságú, sűrűn barázdált emberi agyat találtak. A lábadozás kínnal teli napjai következtek. Egyetlen szórakozása a fürgén mozgó svábbogarak szemlélése volt, melyek hemzsegtek a kórházi szobákban. A sűrű szőrzet lassan ritkulni kezdett a testén, míg végül egészen levedletté. A fején emberi haj serkent. Az első bizonytalan lépések következtek, majd a hosszú és céltalan séták a kórház végtelen é- terszagú folyosóján. A hosszú és céltalan társalgások ideje volt ez, sorstársakkal, de teljesen idegen ás távoli emberekkel. Annak ellenére ts, hogy fejükön hasonló volt a pólya, egyforma volt a ruhájuk, a lábbelijük. A dezertőrre gondolt. Talán ő állt hozzá a legközelebb. Félszeg, apró emberke volt. Ui.: Köszönet minden orvosnak és egészségügyi dolgozónak, aki életeket és reményeket ment. GYURÄK KATALIN: TÁNC (TUSRAJZ) KULCSÁR FERENC ROVATA SZÁRAZ PÁL FÉRFI AZ ERKÉLYEN A férfi este érkezett meg a fürdőhelyre, és hajnalban kiállt az erkélyre. A parkot látta, rózsákat, melyek karóhoz kötözőé nyíltak és hervadtak. Aztán látta lejjebb a gyögytaoat, amely a prospektus szerint mindent gyógyít. A tavon ez nem látszott, szerény volt és elhagyatott, szinte félénken lapult meg a hajnali csöndben. Mintha nem vállalna felelősséget mindazért, amit hirdet róla az Igazgatóság. A férfi az erkélyen mélyet szippantott a kénes párából, a rőzsáfc illatából, a ktsé avas csöndből, s megállapította, hogy a hely megfelel neki. A fürdőhely régi volt és szerény, a férfi sem fiatal és már csöndes. Valamikor nagyobb hírük volt mindkettőjüknek. A tóban fürödtek miniszterek és grófok, sőt egy valódi herceg s egy maharadzsa is, mindezek igen meg voltak elégedve a tóval, mégsem vitte sokra. Nem építették föl a tervezett márvány gyógycsarnokot, maradt a régi faépület a korhadás enyhe illatával. A férfi sem építette föl a családi villát, azt a bizonyos sárgára meszelt, kúriaszerü épületet, amelyre azelőtt sűrűn és hevesen gondolt. Nem volt autöfa és érdemrendje, volt néhány sikere, túlhaladt rajtuk, mindezt átvészelte, s ma. ahol négynél többen vannak, oda már nem jár. A szakmában azért meglehetősen méltányolták, tudtak róla, de csak ritkán emlegették. Ide pihenni jött. őszintén csak a csöndet akarta, s nem ezt a bizonyos nagy élményt. Komolyan hitte, hogy végeredményben Marikánál úgy sincsen különb nő. Alit az erkélyen, előtte a tó, a táj, a világ, mindez most nagyon csöndes volt, kissé homályos és nedves. Nem ígért sokat, de nem ts várt ilyesmit. A férfi körülbelül ezt állapította meg magában az erkélyen a nyári hajnalban. Alig kezdődött el a nyár, és holnaptól már rövidülnek a napok. Itt maradok három hétig, bár nem hiszem, hogy a tű az Idegességtől a bél- pattanásig mindent meggyógyít. Egy tó sem tudhat mindent, én sem. Csak annyit tudok, hogy amikor elmegyek, úf rózsák fognak nyílni és haldokolni a karókhoz kötözve, s lehet, hogy akkorra már otthon megkapják a téli tüzelőt. Érzem, hogy elégedetten fogok távozni innen, s ennél többet nem is akarok. Ezek után bement a szobájába, és pisszafeküdt a kissé lúgszagú ágyba. KÍSÉRLETI stűdiö Ha a szlovák popzenéről van szó, gyakran, hallani azt a véleményt: nincs elég fiatal tehetség. Az utóbbi években Marika Gombitován. a Modus és az Elán tagjain kívül, nem tűnt fel tehetséges fiatal, aki a régiek nyomdokába léphetne. Vedig biztosan akadnának, csak fel kell kutatni, felkarolni, irányítani kéne őket. Ilyen megfontolásból indította el tavaly a Bratislavai Népművelési Intézet a kísérleti stúdiót. Pályázattal választotta ki a szakemberekből álló bizottság azokat a fiatalokat, akikben tehetséget látott, akikkel érdemes foglalkozni. Ezek azután szombatonként előadásokra jártak, ahol Szlovákia legjobb zene- pedagógusai foglalkoztak velük. Az előadások során a zenei és harmóniai alapismeretek, a hangképzés, a dzsessz és tánczene története, mozgáskultúra és a pro- zódia témaköreivel ismerkedhettek meg a hallgatók. Az idén már másodszor hirdették meg a jelvételit a kísérleti stúdióba. Huszonnégy amatör énekes jelentkezett, többségük Nyugat-Szlovákiából. A zsűri tizenkét énekest választott ki. de a többiek ts lehetőséget kapnak, hogy látogathassák az előadásokat. A hivatásos popgárda színvonala attól is függ, milyen erős mögöttük az amatőr bázis. Ezért a kísérlett stúdió létrehozását hasznos, nagy hiánypótló cselekedetként könyvelhetjük el. -ec-
