Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
Terefere Rudiik Júliával — Megkérdezhetem, mikor született? — Nem titok, délután négy órákor, — Hol? — A Nyugati pályaudvaron. — Tessék? — Anyámék éppen hazafelé tartottak külföldről, abban a reményben, hogy engem később hoz a gólya. De nem volt türelmem kivárni az út végét, így éppen csak leszálltak a vonatról, velük együtt én is megérkeztem. — Milyen volt Kudlik fuli mint Iskoláslány? — Ma sokkal gyerekesebb vagyok, mint diákkoromban. Akkor nagyon komoly kislány voltam. Minden tantárgyból kitűnő. A középiskolában sebész akartam lenni, és arról ábrándoztam, hogy kioperálom a saját vakbelem. Aztán megtudtam, hogy egy szovjet professzor már elvégezte magán a műtétet. Ettől kezdve már nem érdekelt a dolog, mert akkoriban csak olyasmihez volt kedvem, amit más még nem csinált meg. Aztán elhatároztam, hogy bohóc leszek. Ezzel a tervemmel egyedül álltam az osztályban. — De legalább valóra vált a terv. Igaz, hogy csak néhány évvel később a televízió egyik szilveszteri műsorában. Am addig még történt egy s más. ha nem tévedek. — Például az, hogy jelentkeztem a Színművészeit Főiskolára. Nem vettek fel. Aztán Jelentkeztem a rádióba bemondónak. Már az első rostán kiestem. Szerencsére ezzel egyidőben Jelentkeztem a bölcsészkarra és oda felvettek. Sőt később bekerültem a tévébe is. No, nem bemondónak. En hordtam a stáb tagfainak a szendvicsei, meg a kólát, ha megéheztek vagy szomjasak voltak. — Hogyan alakult tovább a dolog? — Szerencsésen. Bemondó-meghallgatást hirdetett a televízió. Eszem ágában sem volt Jelentkezni, de a kollegáim bíztattak: „Mit vesztesz, ha nem sikerül? A szendvicshordás megmaradt“. A vizsgára akkor huszonkilencen Jelentkeztek. Engem vettek fel egyedül. 1964. február 13-án jelentem meg először a képernyőn. Amikor leszerződtem, ismét Jelentkeztem a Színművészeit Főiskolára, akkor már felvettek. De gondoltam egyel, és maradtam a televíziónál. — Remélem elégedett azzal, amit a pályán elért. Hiszen roppant népszerű. Egy tanár barátom mesélte, hogy tanítványainak azt a feladatot adta: írják meg egy mondatban, mi tetszik nekik legjobban a televízió műsorában. íme az egyik lurkó válasza: „legszívesebben a tévében a Kudlik fűlika Deltáját nézem." — Mt tagadás, tizenöt éve szerepelek ebben a műsorban és nagyon szeretem. — Milyen műsorokat szeret még? — Minden feladatnak örülök, nagyon szeretem a páros konferálásokat. A Röpülj pávát Antal Imrével, a táncdalfesztivált a felejthetetlen ősz Ferenccel vittük végig. —» Hogyan él egy tévébemondó? — Jómagam elég prózaian. Reggel hétkor kelés, utána leviszem a kutyámat sétálni, aztán rendbehozom a lakást. Segítségem nem volt és most sincs. Aztán megfőzöm az ebédet. Hála nagymamám pedagógiai munkájának. többféle ételi tudok készíteni, de rétestésztát nem. Hadd dicsekedjek: olykor még kenyeret is magam sütök. Délután mosás, vasalás. Pihenésre nincs idő. mert menni kell a tévébe. — Mire büszke? — Arra, hogy az utcán én ts privát nő vagyok, nem ismernek jel és nem mutogatnak rám. — Tervei? — Varrni tanulok. Karácsonyra kaptam egy varrógépet, csak nem hagyom parlagon. Komolyabb tervem, hogy az orosz és az angol nyelv mellett tökéletesítenem kell spanyol nyelvtudásomat. Még komolyabb tervem, hogy beszélgetést folytathassak érdekes emberekkel. De ez már riporteri feladat, amihez el kell végezni az újságíró iskolát. — Ahogy én ismerem magát Jultka, el fogja végezni azt az iskolát is. RÁTONYI ROBERT V ándorszínészekkel teli szekér döcög Nyíregyházától Losonc felé. Szeptember van, a nyár búcsúra készül, közeledik az ősz. Az utasok között van Laborfalvi Róza — a későbbi Jőkainé — és Paulai Ede — a Nemzeti Színház későbbi igazgatója. Losoncon sikert arattak. Tovább vándorolván Bánrévén vendégszereplésre hívta meg őket az ottani földbirtokos. Onnan már Rimaszombat felé veszik útjukat. Az út fárasztó, a lovak is nehezen bírják. A pálfalvai kapaszkodóra már az összes színész tolja a szekereket, csak Relndl Sándor és felesége — Fonal Aloizia — nem. Kisbabát várnak s aggódva várják a szekér újabb zökkenéseit, amelyek csak siettetnék a kis jövevény megérkezését. Kérik a kocsist, hajtson gyorsabban. Végre beérnek Rimaszombatba, de már csak Marcell József csizmadia házába a régi Male utcába (a mai Tompa Mihály utca), ahol 1850. szeptember 8-án megszületik a kis Lujza, aki keresztlevelében a Relndl Ludovlka nevet kapta. Még csak nyolcéves, amikor már kisebb szerepeket bíznak rá, s egyik babért a másik után aratja. A Győri Hírlap csodálatos tehetségéről ír, és sokat ígérő pályát jósol neki. Szegedre, Szabadkára, Hódmezővásárhelyre, Székesfehérvárra vándorol, aztán következik Vác. A váci előadáson jelen van a Budai Népszínház igazgatója, s a kis primadonnát budai szereplésre hívja meg. Hiába vált Lujza álma valósággá, hamarosan megválik a színpadtól nem birja az intrikákat, a pletykát, szinésztársat irigységét. Enekleckéket vesz, s egyik ilyen alkalommal találkozik Sipos Károly szabadkai színigazgatóval, aki Lujzát nyomban leszerződ tett. Szabadkán jól érzi magát. A közönség rajongással veszi körül. A színházban még a próbákon is katonazene játszik. Egy alkalommal a karmester bemutatkozik neki: Jóhann Blaha. Talán János? Kérdi a kis színésznő, de a szép egyenruhás karmester azt nem értette, mert hiszen egy szót sem tudott magyarul. Mégis hamarosan megkéri az alig 16 éves gyermeklány kezét és 1866. február 2-án felesége lesz a 36 éves karmesternek hálából, nagyrabecsülésből. így lett Blaha Lujza, amely névtől haláláig sem vált meg. Blaha előbb Temesvárra, majd Becsbe kerül. Férje ott szeretné feleségét színpadra szerződtetni, de az csak a magyar színpadra kívánkozik. Blaha méltányolja kívánsá130 ÉVE SZÜLETETT BLAHA LUJZA gát és Debrecenbe költöznek. Ott nagy a versengés a primadonna szerepe körül, így vegyes érzelmekkel fogadják az új riválist 1883-ban könnyes szemmel vesznek búcsút Blaha Lujzától tisztelői a pesti pályaudvaron. Az egész népszínházi együttes Bécsbe indul. Utazás közben hallják a hírt, hogy Galíciában szolgáló 13 magyar huszárt lázadás miatt halálra ítélt a hadbíróság. Az együttes szomorúan utazik tovább le is akarják mondani a szereplésüket „Nem volna méltó, hogy mi Bécsben daloljunk, amikor 13 ártatlan honfitársunkat a halálba viszik. Tamássy József művész, Lujza partnere gondolt egyet: „Lujza, csak egyedül te tudnád őket megmenteni.“ A Theater an der Wien színpadán a Piros bugyellárist játsszák. A császárváros kivonult, látni és hallani akarták a magyarok büszkeségét. A teremben nagy volt az érdeklődés, és még nagyobb a zsibongás. Egyszerre csak csend lett, mert megjelent a mogorva császár kíséretével, amit Lujza igen lehangoltan vett tudomásul. Blaha Lujza meg akarta menteni a 13 fiatal életét és amikor a Piros bugyelláris Török bírónője a színpadra lépett tapsviharral köszöntötték és szűnni nem akaró éljenzéssel ütme* pelték. Ilyet még Bécs nem látott. Az orkán- szerű tetszésnyilvánítás után Lujza int, hogy húzzák fel újra a függönyt. Kiszalad a színpadra, térdre veti magát és a császár páholya felé tekintve, kezét összekulcsolva, könyörgésre emeli. Szöveget rögtönöz és a „Zsindelyezík a kaszárnya tetejét“ cíhiű dallamra énekel: De szeretnék a császárral beszélni, Kérő szóval, kegyes szívét elérni, Felséges úr, tudom, nagy a hatalmad, Pardont kérek tizenhárom huszárnak. A dal elhangzott, s a nézőtéren halálos csend lett, mindenki érezte, hogy Itt valami történik. A császár hadsegédét kéri, fordítsa le neki németre a szöveget, mire a császár rideg arca hirtelen mosolyra fordult, s hadsegéde a még mindig térdeplő Blaha Lujzának lekiált: „Kegyelmet kaptak.“ Lujzát a színpadon könnyezve megrohanják, ölelik, csókolják, hiszen művészetével megmentette a tizenhárom fiatal életét. Az 1867-es kiegyezés után eltűnt volna a népszínmű a magyar színpadról, ha nem akadt volna két olyan művésze, mint Blaha Lujza és Tamássy József. Blaha Lujza fenntart és éltet egy műfajt, amire példa a színészet történetében még nem volt, PETRASNÉ, KOVATS GIZELLA Á dolgozók filmfesztiválja Tornaváralján (Turnianské Podhradie) ünnepélyesen megnyitották a dolgozók filmfesztiválját, melyet az idén már a Hviezda mozi 303 személyt befogadó modern termében rendeztek meg. Belej Ferenc, a mozi vezetője nagy körültekintéssel szervezte meg az idei fesztivált, mely július 27-ig tartott. Hazai továbbá szovjet és magyar filmalkotásokon kívül angol, olasz és amerikai filmeket tekintettek meg a filmkedvelők. A tornaváraljai Hviezda mozi nagyon szép sikereket ér el az utóbbi két évben a látogatottság és a bevételi terv teljesítése terén. 110—114 °/o-ra sikerül a tervet teljesíteni, mivel olyan filmeket rendelnek meg a filmszínházba, mely érdeklődésre, művészeti élményre tarthat számot. Idei jelszavunk; Filmművészettel az örömért, az élet szépségéért a kommunizmusért“, híven tükrözi, filmszínházunk vezetőinek törekvését a kulturált szórakozás biztosítására. Egy-egy filmelőadáson a telt ház azt bizonyítja, hogy a jó film, és a jó szervezés meghozza az eredményt. FARKAS RÓZSA Sherlock Holmes „atyjának“ emlékezetére A ma már világhírű detektívregények — melyek hőse Sherlock Holmes angol detek tív — szerzője Conan Doyle angol író (1859—1930). Kettős évfordulója alkalmából emlékezünk meg róla. Tavaly volt születésének 120., az idén pedig halálának 50. évfordulója. Sokoldalú író volt. Irt színdarabokat, verseket, regényeket. Egyik leghíresebb regényében a The Great Boer-War-ban leírta a búr háború embertelenségeit, melyben mint orvos vett részt. Több történelmi regényt is irt. Elterjedtek voltak kalandregényei is Gerard brigadérosról. Első detektívregénye „Study in Scarlet“ címen jelent meg. Ennek még nem volt sikere, de megnyitotta a detektívregények sorozatát. Viszont a Sátán kutyája már bombasiker volt. Ezután egymást követték híres detektívregénye! A nagy árnyék, A brix- toni rejtély, a Titkosrendőr kedvtelésből, s számos más detektívregény és elbeszélés. Conan Doyle Irodalmi munkásságából a legkevesebbre ezeket a detektívregényeket tartotta, de annyira érdekesek és lebilin- cselők voltak, hogy ők alapozták meg világhírét. MARTONVÜLGYI lAszlo
