Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-22 / 30. szám

2 iteg Tulajdon­formák a szocializmus­ban A szocializmusban a ter­melőeszközök kétféle tulaj­donformáját különböztetjük meg. A koncentrált nagyü­zemi tőkés termelés helyén i kisajátítás útján — kia­lakult a szocialista állami (össznépi) tulajdon. A szét­szórt kisárutermelő gazda­ságokból pedig szövetkezés útján kialakult a szövetke­zeti (csoportos) tulajdon. A szocialista állami tulaj­don társadalmi jellegét e tulajdon lényegi vonásainak érvényesülése bizonyítja. Az állam, a társadalom képvi­seletében gyakorolja a köz­tulajdonosi funkciókat. Tár­sadalmi méretekben össze­hangolja a termelést a szük­ségletekkel, meghatározza az újratermelés fő arányait, összpontosítja a társadalmi többlettermék jelentős ré­szét, központilag dönt az a- lapvető beruházások tekin­tetében, gyakorolja az álla­mi vállalatok vonatkozásá­ban az alapítás, az összevo­nás jogát, kinevezi és fel­menti a vezetőket, szabá­lyozza a vállalatok gazdál­kodásának általános kere­teit. Az állam köztulajdono­si funkciójának lényege a társadalmi érdek tudatos feltárása és érvényesítése. Ezért és ennyiben az álla­mi tulajdon össznépi tulaj­don. E megállapítás tartalma a szocializmus, illetve a szo­cialista állam fejlődésének különböző szakaszaiban el­térő. A szocialista állam ki­alakulásakor a proletariá­tus diktatúrája. Ennyiben az az állam köztulajdonosi funkciója a munkásosztály érdekeinek realizálását je­lenti. Ez azonban már ebben a szakaszban is lényegében egybeesik az összes dolgo­zók, a társadalom többségé­nek érdekeivel. A szocializ­mus teljes felépítése után az állam átalakul szocialis­ta népi állammá. Ez tovább erősíti az állami tulajdon össznépi jellegét. A szövetkezeti tulajdon jellege mindig az adott or­szágban meghatározó szere­pet játszó tulajdonformától függ. Lenin bebizonyította, hogy a termelőeszközök döntő részének állami tu­lajdona esetén a szövetke­zetekben is szocialista vi­szonyok bontakoznak ki. így aztán a szövetkezeti tu­lajdon a szocialista társa­dalmi tulajdon egyik formá­ja. A szocialista államban a szövetkezetek gazdálkodása szervesen bekapcsolódik a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe, termelésük szerves része a társadalmi termelés folyamatának. A szocialista gazdaságirányítá­si rendszer közvetett és köz­vetlen eszközökkel biztosít­ja a szövetkezeti érdekek és a társadalmi érdek egy­behangolását. A társadalmi tulajdon szö­vetkezeti és állami formája alapvetően egytípusú viszo­nyokat testesít meg. Ez a két tulajdonforma gazdasági egységeinek külső és belső viszonyaiban egyaránt meg­nyilvánul. Ugyanakkor a szövetkezetek viszonyai az állami vállalatoktól eltérő vonásokat is tartalmaznak, amelyek lényegében a szö­vetkezeti tulajdon kialaku­lásának sajátosságaiból a- dódnak. HARNA ISTVÁN mér­nök, a közgazdasági tudományok kandidá­tusa 1938 őszén, a gyászos emlékű bé­csi döntés után Dél-Szlovákia terüle­tét Horthy Magyarországához csa­tolták. Kassán (Kosice) az illegális szer­vezkedés élén Schönherz Zoltán állt, aki a megszállásig a szlovákiai ma­gyar ifjak szövetségének országos titkára volt. Mivel Schönherz az új helyzetben határozott pártutasítással nem rendelkezett, még 1938 decem­berében a kárpát-ukrajnai elvtársak segítségével illegálisan a Szovjetunió­ba utazott, ahonnét aztán 1939 ja­nuárjában megfelelő utasításokkal tért vissza Kassára. A Szovjetunió­ból való visszatérte után megszervez­te az Illegális kommunista párt kas­sai vezetőségét, amelynek tagjai Schönherzen kívül Szekeres Sándor, Ménesi István, Maár Gyula és Frei- mann Artúr lettek. A vezetőség az időszerű feladatokat felismerve, jól megfontolt terv alapján hozzálátott Kassa és vidéke kommunistáinak megszervezéséhez. Tevékenységüket kiterjesztették a rozsnyói bányavi­dékre is, majd kelet felé egészen Kárpátaljáig, ahol elsősorban Ungvár- ral és Munkáccsal vették fel a kap­csolatot. A kommunisták e céltudatos szer­vezett tevékenysége huzamosabb ideig nem maradhatott titokban a magyar hatóságok előtt sem:^1940. április e- lején Budapesten egy ifjúmunkásnál illegális röplapokat találtak, ahonnan a szálak Kassára vezettek. És Kas­sán már április közepe táján meg­történtek az első letartóztatások, a- melyek folyamán hatvan kommunis­ta-gyanús személyt vettek őrizetbe. A letartóztatottakat a kassai had­testparancsnokság épületében a kém­elhárító osztály szervei a szokásos barbár, középkori módszereket al­kalmazva vallatták. E tekintetben még a nőknél sem tettek kivételt. Hasonló rendőrségi és katonai ak­ciókra került sor Ungváron, Munká­cson és Beregszászon, ahol a letar­tóztatottakat a hírhedt Kohnert-kas- tély pincéjében összpontosították. To­vábbi letartóztatások voltak még Ér- sekújvárott, Komáromban, Léván és más dél-szlovákiai városokban. A le­tartóztatottak száma Dél-Szlovákiá- ban meghaladta a kétszázat. Ezen­kívül sorozatos letartóztatások vol­tak Budapesten, valamint Magyaror­szág más városaiban is. Schönherz és Szekeres, akik idő­közben Budapestre tették át működé­si helyüket, meg tudtak menekülni. A Délkelet-Szlovákiából kiinduló és az egész magyarországi kommunista szervezkedésre éltetőén ható mozga­lom e két vezetője v- a kassal szár­mazású Schönherz Zoltán elektro­mérnök és az ugyancsak kassai szár­mazású Szekeres Sándor szabómun­kás t?i n közös magyar-szovjet ha­tárt Illegálisan átlépve *—i felsőbb u- tasltásra Moszkvába Jutottak, ahol behatóbb tárgyalásokat folytattak a letartóztatások után kialakult hely­zetről. A Szovjetunióból aztán továb­bi utasításokkal t— már nem ketten, hanem hárman *— ismét visszatértek Budapestre. A harmadik illegális pártmunkás a lévai származású -Skol- nyik elvtárs volt, aki az első köz­társaság éveiben Nyitrán és Rozs­nyón mint párttitkár tevékenykedett, íí moszkvai utasításoknak megfelelő­en ez a__három elvtárs képezte a kommunisták magyarországi szerve­zetének illegális vezetőségét. Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának, a párt nevelő munkájának dicsőségére válik, hogy testvérpártunknak ily- módon segítségére siettünk, melynek a húszéves illegalitás alatt nem volt módja kellő utánpótlás nevelésére. A háromtagú vezetőséget később továb­bi két elvtárssal kiegészítve, meg­alakították Budapesten a Központi Bi­zottságot. Az új Központi Bizottság az ül­döztetés következtében legyengült pártszervezeteket megerősítette és ak­cióképessé tette. Bizonyltja ezt az 1942. március 15-én Budapesten a Petőfi-szobor előtt lezajlott hatalmas háborúellenes tömegtüntetés, amelyen több ezer ember vett részt. A kom­munistáknak ez az aktiv tevékeny­sége felhívta a hírhedt budapesti po­litikai rendőrség figyelmét 1942. jú­niusában ismét nagyarányú kommu­Értékelés és tervezés Az 1979/80-as tanév utolsó SZISZ- -gyülését tartották meg a bizonyít­ványosztás napján a zselízl (Zelie- zovce) gimnázium fiataljai. A gyűlés' programja az elmúlt tanév munkájá­nak, a SZlSZ-tágok tevékenységének értékelése, s a nyári feladatok ter­vezése volt. Nem voltak teljes lét­számban jelen a gimnazisták, ennek azonban örvendetes tény az oka, a gyűlés időpontjában ugyanis egy-egy csoport lány és fiú képviselte a lé­vai [Levice) járást a prágai sparta- kiádon jól betanult, szépen élőadott gyakorlatokkal. Akik viszont részt vettek ezen a gyűlésen, a jól végzett munka boldogító érzésével ülték vé­gig, hiszen a beszámoló bizonyítot­ta, hogy a tanuláson, az iskolaláto­gatáson kívül társadalmi, közösségi munkára is bőven szakítottak egyéb­ként szűkre szabott szabad idejük1 bői. Igaz, nagyszerű vezetőt válasz­tottak SZISZ-eliiöknek, Imre László személyében, aki baráti szóval irá­nyítja munkájukat, személyes példa- mutatással veszi ki ő maga is részét a feladatok teljesítéséből. Gerő János igazgató különösen nagyra értékelte a diákok tanulás­ban bizonyított igyekezetét, s a bio­lógiai, matematikai, fizikái, kémiai olimpiákon elért szép sikereiket. Az eredmények jól példázzák, hogy e- zekből a szaktantárgyakból mennyi­re megalapozott a tanulók tudása. Járási, kerületi szinten sem okozott gondot számukra a versenymunkák elkészítése, tudásuk, tárgyi ismere­teik bizonyítása. Örvendetes volt min­denki, tanulók, iskolatársak, pedagó­gusok számára egy-egy siker, hiszen abban kisebb-nagyobb mértékben so­kaknak része volt, élményt adó volt az ott résztvevő tanulók számára, el­ismerés a szaktantárgyak oktatóinak, az iskola hírnevének pedig további elmélyítésére szolgált. Méltán szólt hát a büszkeség hangján ezekről Ge- rŐ Igazgató elvtárs. A fiatalok nagyszerűen tevékeny­kedtek a sport, a testnevelés, a hon­védelmi nevelés terén. A spartaklád- ra való felkészülésen kívül Is rend­szeresen sportolnak, versenyeken vet­tek részt. Az esztergomi spartakiád- -bemutató után a vendéglátó peda­gógusok külön gratuláltak a sok jó testi felépítésű, edzett, kísportolt fia­talhoz. Természetesen, akikben él az igé­nyesség, a jobbra, többre törekvés vágya >—< márpedig a zselízl gimna­zistákban igen — érzik a hiányos­ságokat is, s tudják hol lehetne még javítani munkájukon. A jövőben több kulturális akciót, igazán színvonalas irodalmi vitadélutánokat, író-olvasó találkozókat, az énekkari munkában pedig lelkesebb hozzáállást, több fel­lépést, maradandó élményt nyújtó műsort várnak a gimnázium tanulói­tól. A jól végzett munkát persze érté­kelni és jutalmazni szokás. Értékes munkájukért a legjobbak értékes ju­talmakat, szép könyveket vettek át, amelyeket a szülői munkaközösség vásárolt meg a gimnázium igazga­tójának és tantestületének ajánlása alapján. Borbély Anikó, Mészáros Ka­ti, Németh Pál, Dóka Erika, Sipos Béla, Szilvás Ernő, Török Laura, Hronka Tibor meg a többiek rend­kívül örültek a jutalomnak, hiszen váratlanul érte őket az ajándékozás, s ugyanakkor vallják, hogy könyves­polcaik legértékesebb darabjai éppen a jutalomkönyvek, amelyek értéke akkor is megmarad, ha már kétszer- -háromszor elolvasták őket. A ktsitl S:rfri htnlti Itbibiíz: Irt teltek 14 Zott,ín tufweki’frí Ztj—Xs. i/l-óx.-.zSCL . C.'.CK zL-.vi .-.Sw'.U x **&*.“. ~xLZm^ .1; -* A*«; i'MitUt'.t'ljint _ _ AjJJUUs: ir felntte «, * L. /ki . Ä \ 3Ll£ x -gi-cvui <■- "-, -g-M -T, •a*vsu'a*5k äXtfaMwrs*. zviorr.'ix ban. A természet örök törvénye, min­den ami keletkezik, el is múlik... Anyukád majd elmeséli, ki volt a te édesapád és milyen nagy háború volt... Kedveseim, visszagondolok a felejthetetlen közős szép emlékekre, Kassa, Brno, Prága... Abban a hit­ben halok meg, hogy munkám nem volt hiábavaló, ha újból születnék, akkor sem tudnék másképp csele­kedni ... ahogy éltem, úgy halok meg...“ A budapesti Margit-körúti fogház udvarán elkészült a bitófa. Zárkájá­ból utolsó útjára kíséri a fogházőr Schönhsrz Zoltánt. A tántoríthatat­lan forradalmár emelt fővel megy a vesztőhely felé. Elvonul a szenzáció­ra éhes, szadista Horthy-tisztek sor­fala között. Keze bilincsekben, de hangját nem tudják elnémítani, mely erősebb a zengő kürtszónál. Ajkáról tisztán csendülnek az utolsó szavak: a kommunista párt és a Szovjetunió éltetése. ROjAK DEZSŐ A nyárt tevékenység megbeszélése külön pontját képezte a gyűlésnek. Lényeges, hogy valamennyi SZI3Z-tag a nyári vakáció idején két hét >— egy hónapra szerződéses munkavi­szonyba lép. Olyan munkahelyeken dolgoznak majd, amelyek már évek óta a gimnáziummal megállapodva oldják meg a nyári időszakban átme­neti munkaerőigényüket. Ezeknél a vállalatoknál már jól Ismerik a gim­nazistákat, hiszen éveken keresztül mindig kitűntek jó munkabírásukkal, szorgalmukkal, erkölcsi magatartá­sukkal. Az oroszkai (Pohronsky Rus- kov) Virágzás (Rozkvet) Efsz-ben 32 tanuló segít majd a nyári aratási és betakarítási munkálatokban. Az o- roszkai konzervgyárban hatvan fia­tal dolgozik hamarosan gépek mellet, nélkülük bizonyára lényegesen keve­sebb jóízű zöldségkonzerv, gyümölcs­befőtt kerülne asztalunkra. A gim­názium udvarán épülő tornaterem mielőbbi befejezése érdekében 35 ta­nuló, fiúk vállalták a nem könnyű munkát. Ogy mondják, megéri, mert bár a helyi sportegyesület tulajdonát képezi majd a tornaterem, nagyban bővíti a jövőben a gimnazisták spor­tolási lehetőségeit. No meg, a tan­évben is rengeteget dolgoztak ezen a létesítményen, a tanítási órákon kí­vül, délutánonként. Például nekik volt köszönhető, hogy ősszel tető alá került a tornaterem épülete. Akkor is tettrekészségüket, szorgalmukat, feladatvállalásukat bizonyították. A kékinges fiatalok, a gimnázium tanulói bizonyára a nyári vakáció i- dején is jól dolgoznak, nem feled­keznek el arról, hogy közösségük hírnevéért nyáron is felelősek, s ak­kor az 1980/81-es tanév első SZISZ- -gyűlésén ugyanolyan büszkén szá­molhatnak be nyári tevékenységükről, rendre elvégzett kis és nagy felada­taikról, mint most. Mindez, csakis rajtuk múlik! Benyák Mária Felkészültek a nyári munkára (Befejezés az 1. oldalról) <— Közeleg a nyári munkák dan­dárja. A fiatalok munkakezdeménya- zésére, tenniakarására, kitartására ta­lán most még nagyobb szükség lesz, mint tavasszal volt. Hogyan készí­tettétek fel a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalokat erre a nagy feladat­ra, s számoltok-e „külső“ segítség­gel? i— A fiatalok felkészítése az alap- szervezetek feladata volt. Mi a járá­si bizottságban a központi előírások értelmében kidolgoztuk a nyári mun­kák versenyének kritériumait és a politikai-szervezés tervét. A verseny folyamatos értékelésé is a mi felada­tunk. Külső segítségre minden évben szükség van. Az idén is több fiatal vendégkombájnos jön a járásunkba. Az ő eredményeiket is vezetni fog­juk, mivel ők is részt vesznek saját járásaik versenyében s a nálunk végzett munkájuk alapján értékelik őket. Hasonlóan lesz ez azokkal a fiatal kombájnosokkal is, akik a mi járásunkból mennek majd segíteni oda, ahol később érik a gabona. — Az elmúlt évekhez képest van valamilyen változás, esetleg újítás a nyári versenyben? i— A múlt években kialakult ver­senyforma jónak bizonyult. Az egyes járások adottságainak megfelelően tudjuk értékelni a versenyzők telje: sítményét. így nagyobb változtatásra nem volt szükség, sőt helytelen is lett volna. Mindössze egy kategóriá­val egészítettük ki a nyári munkák versenyét. Eddig a gabonaszárítők- ban dolgozó fiataloknak nem volt módjuk bekapcsolódni ebbe a ver­senybe, ami helytelen volt, hiszen tudjuk, milyen mértékben függ a nyá­ri munkák sikere a szárítók teljesít­ményétől. Azt is mondhatnám, hogy a szárítók dolga nehezebb a kom- bájnosokénál is, mivel, ha a szük­ség úgy diktálja, nekik éjjel is dol­gozniuk kell annak érdekében, hogy a gabona megfelelő állapotban ke­rüljön a felvásárló magtáraiba. Mind­ezt mérlegelve lehetővé tettük szá­mukra, hogy külön csoportban össze­mérhessék erejüket, tudásukat. — Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a nyári vakáció alatt a mező- gazdaságban szeretnének néhány he­tet dolgozni? i—i A nyári munkákban nagy szük­ség van a tanulóifjúság segítségére is. Sajnos, ennek a szervezése rész­ben kicsúszott a járási bizottságok kezéből, mivel a nyári építőtáborok szervezését és irányítását maguk az iskolák és az érdekelt üzemek vég­zik. Természetesen azért mi is oda­figyelünk a tanulóifjúság nyári tevé­kenységére. Járásunkból mintegy 850 középiskolás megy más járás építő­táboraiba. A legtöbben a lovoslcei Deli üzembe és a brnói Zetor vál­lalatba készülnek. Sajnos, járásunk nagyobb mezőgazdasági üzemeinek i- génylését idén sem tudjuk teljes mértékben kielégíteni. Sokkal több fiatalt tudnának foglalkoztatni a nyári hónapok alatt a Bálványi (Bál­vány), a Bajcsi (Bajt) Állami Gaz­daságban, valamint a Gútai (Koiá* rovo] Egységes Földművesszövetke­zetben, mint ahányan eddig jelent­keztek. Sok segítő kézre lenne szük­ség a csallőközaranyosi szövetkezet gyümölcsösében is. Az említett üze­mek kitűnő feltételeket tudnak biz­tosítani a fiatalok számára. Biztos vagyok benne, hogy az idén is min­denki elégedett lesz az ellátással és a kereseti lehetőségekkel. — Szerinted, mi az oka annak, hogy a nyári építőtáborok irányítá­sába és szervezésébe a SZISZ járási bizottságainak kevés a beleszólása? — Ezt a helyzetet az elmúlt évek gyakorlata szülte. Véleményem sze­rint ezen is el kellene gondolkoznia az illetékeseknek, mert ha a járási bizottságoknak nagyobb lenne a ha­táskörük az építőtáborokat illetően, még hasznosabbá, tartalmasabbá le: hetne tennie a tanulóifjúság nvári szünidejét. Erre a feladatra "a járá­si bizottságok megfelelő apparátus­sal rendelkeznek, és szívesen maguk­ra is vállalnák a vele járó többlet munkát. K J. A halál sem volt akadály nista-letartóztatásokra került sor. Ek­kor vették őrizetbe Schönherz Zol­tán elvtársat is, akit aztán kötél ál­tali halálra ítéltek. Az ítéletet a Margit-körúti fogház udvarán 1942. október 3-án hajtották végre. Schön- herz Zoltán mártírhalálát egy héttel előzte meg, ugyancsak Budapesten, a kárpátaljai nép hős fiának, Borka- nyuk elvtársnak kivégzése, aki mint ejtőernyős tért vissza, hogy harcos ellenállásra mozgósítsa népét a fa­siszták elleni küzdelemben.' Schönherz Zoltán születésének 75. évfordulóján büszke öntudattal gon­dolunk pártunkra, Csehszlovákia Kommunista Pártjára, amely évtize­deken át nevelte tagjait, hogy min­den helyzetben helyt álljanak. Ezt a feladatot Schönherz Zoltán becsület­tel teljesítette. Egyéniségéről mi sem tanúskodik jobban, mint siralomház­ból családjának írt utolsó levele, melyből egy részt idézünk: ......Drága feleségem, kedves kis­fiami Mikor e sorokat kézhez kap­játok, már nem leszek az élők sorá-

Next

/
Thumbnails
Contents