Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-08 / 28. szám
B ontják a Kotopulőt, Athén egyik központi moziját. Már csak alig néhány tégla árválkodik a helyén, az Omonla tőr forgalmas beugrójában. Persze nem nagy kár érte. A görög fővárosnak ez a központi fekvésű filmszínháza magyar „meghatározás“ szerint is legfeljebb ha harmadrangú utánjátszónak minősült, árnyaltabb nyelveken pedig egyszerűen kis koszosnak titulálják ezt a típust. Két filmet Játszott, folytatólagosan, reggeltől estig. Rossz és ízléstelen pornóból, hongkongi dömplng-kungfuból és máslás westernből állt a választék. x Mindössze két Jó vonása volt. Az egyik, hogy a réggel váltott Jeggyel éjfélig lehetett melegedni (és büdösödní— merthogy a nézőtéren is teljesen megszokott volt a dohányzás); a másik — és ehhez már személyes élmény is fűz —, hogy az estére bokáig érő koszban értékes holmikra bukkanhatott a mozlvendég: ott sorakozott a padlón és a székeken Görögország aznapi teljes nap'ilapter- mése. Jómagam egyszer Jártam itt, még 1973-ban: azóta, a Ko- topulo számomra az olcsó újságbeszerzés és az igénytelen szórakozás szimbólumává vált. Hát most nincsen többé Ko- topulo. Szegényebb lettem egy különbejáratú szimbólummal. Vagy mégsem? Csupán S mozi nevét kell mással behelyettesítenem? Mondjuk: Aszteri, Fi- nix, Metropol.,. Olcsó kis koszos mindegyik. Es a választékuk: rossz és ízléstelen pornó, hongkongi dömping-kungfü és máslás western ... Bontják a Kotopulóf, de „a Kotopulót“ nem lehet lebontani. ÜZLET AZ EGÉSZ Kati Alavann a KNE (G&rög Kommunista Ifjúság) központi lapjának, az Odijitisznek a főszerkesztője. Az ő lapjuk szervezi (idén immáron hatodszor) az Odijitisz-fesztivált, a- mely nemcsak azért híres, mert minden évben száz- és százezer fiatalt mozgat meg Athénban és vidéken, hogy tüntessenek a görög és a nemzetközi problémák haladó, következetesen baloldali megoldása mellett; hanem azért is, mivel ezeken a rendezvényeken részt vesznek a görög szellemi élet legrangosabb kiválóságai, minden művészeti ág neves képviselői, és a politikai demonstrálás- mellett — csak úgy „mellékesen“ — azt is megmutatják a görög fiatalságnak, hogyan, mi' módon tölthető el valóban megfelelő színvonalon a szabad idő. Kati — állapítom meg magamban — Jóllehet ki sem ejti a Kotopulo szót, esküdt ellensége a Kotopulónak, pontosabban mindannak, amit e különbejáratú szimbólum aíá soroltam. Magából kikelve szidja a Görögországot elárasztó kom- merszfílmáradatot, a könyv- és újságos bódékban, a péripte- rókban tucatszámra kapható Tarzan, Lucky Luck és egyéb képregény-füzetecskéket, a pornó- és ponyvadömpinget. — Nincs központilag meghatározott kultúrpolitikája az országnak — mondja —, .és nincsenek stabil és jó mércéink, normáink. Minden kiadó azt dobja a piacra, amiben a legtöbb hasznot sejti. Görögországban a kultúra olyan, mint a rágógumi: kívül csicsás a csomagolás, de amit végül is eladnak, azzal nemigen lehet mit kezdeni, nem lehet megrágni, megemészteni... — Mérgesen legyint, aztán mély levegővel folytatja. — Üzlet az egész. Egy profibeállftottságú amerikanizált életforma ameri- kanizáit kultúrája. Pedig mi, görögök joggal lehetnénk büszkék költészetünkre. Csak a mát két olyan költőóriás jellemzi, mint Elitisz és Ritszosz. Cs azt hiszem, olykor inkább szégyenkeznünk kell. Sajátos kultúr- térképünk következtében az emberek általában sokkal jobban tudják, melyik költőnk mikor mit csinált, mint. azt, hogy mit írt. A pletykarovatok olvasása jelenti a művelődést... És emngntt nemcsak a kiadók, cégek, vállalkozók profitéhségét keli látni. Még a központi Irányítás alatt álló tévére is a középszer és a kommersz a jellemző. A monopóliumok Görögországéban inkább fogyaszMost 34 éves vagyok, magyar-latin-görög szakon végeztem. Nyelvtudás: újgörög, aémet, némi angol. A Világ Ifjúsága külpolitikai rovatvezetője vagyok, előtte a Magyar Rádióban dolgoztam és ma is rendszeresen szerkesztem az Ötödik sebességet. A görög téma, a hellé- nisztika egyébként is érdekel: fordítottam a Bizánci antológiába, és Írtam egy könyvet Görögországról. mindenekelőtt, szempontja Itt még csak-csak érthető; a baj az, hogy az objektív szempontokra kíváncsi kezdő vagy gyakorló olvasó alig, vagy csak nagyon nehezen jut igaz mércéhez. A nálunk' megszokott kls- fiam-a-könyvtáros-nénl-majd-se- gít-és-ütbalgazit metódusa jóformán Ismeretlen. Közkönyvtár alig van. Ráadásul olyan, ahonnan kölcsönözni is lehetne, még kevesebb. Tojasz AI- kisz, az Egységes Görög Diákszövetség (EFEE) egyik vezetője arról panaszkodott, hogy még az egyetemi könyvtár sem kölcsönöz könyveket; könyvállománya ósdi; a fejlesztés teljesen esetleges — nem Is tudja elképzelni, miből tájékozódjanak a holnap közgazdászai, hogy a bölcsészeket ne Is említse. Elém teríti az Apojevmatinl aznapi számát. Szinte teljes oldalt tesz ki az Időszerű athéni színházi és filmajánlatok sora, de >— mondja Tojasz —, ha kipipálná a tényleg megtekintésre érdemeseket, nem sok vonást kellene tennie. Tucatnyi színtársulat működik a fővárosban, javuk azonban a garantált kasszasikert ígérő revümű- fajnak áldoz; a többiben vagy jó darab megy rossz színészekkel, vagy fordítva. A jó gárdá- jú, jó művészi irányítás alatt álló színház igen ritka. Megoldatlan a színészképzés, ezért a társulatok arculata igen vegyes. Ö, ha biztosra akar menni, többnyire az egyetemi színjátszók előadásaira jár: modern választás, modern feldolgozás — az itt-ott kiütköző amatőPeiptero, a jellegzetes athéni bódéban dohányárut, napilapot kapni, és persze ponyvát és képregényeket. A talicskós árusok nemcsak zöldség-gyümölcsben „utaznak", hanem magnókazettában, lemezben és „kilóra mért“ könyvekben is. Schreiber György felvételei SCHREIBER GYÖRGY ATHÉNI ÜTIJEGYZETE BONTJÁK A KOTOPULÓT Csakhogy amíg jobboldalt a- zért aggódnak, hogy az új, po- pos ízlésirány —< amelynek betörése Görögországba Jő évtizedes késéssel történt — megölheti, vagy legalábbis Jelentősen visszavetheti a tragudl, a görög műdal műfaját, addig baloldalon nem arról folyik a vita, hogy helyes-e, ha a fiatalok szeretik és szívesen hallgatják a külföldi, Idegen nyelvű zenét (pláne, ha jő), hanem arról, hogy miként lehetne elérni, hogy a fiatalokat ne csak a popzene érdekelje. Jannisz Ritszosz, a görögök talán: legnagyobb élő költője szintén ez utóbbi nézetet vallja. Amikor megkérdeztem, lát-e veszélyt az amerlkanlzálódó kultúrában, kijelentette: — Igen. De ez a veszély elsősorban nem abban áll, hogy feladjuk sajátos görög jellegünket, hanem abban, hogy feladjuk a kultúra, az irodalom, a szépművészetek eredeti társadalmi fuokcióját. Amiért olykor hivatalosan megkongatják a vészharangot, nem igazi veszedelem: a görög kultúra, az űjgörög irodalom és festészet világjárók Ez az épület a görög kultúra aranykorát hirdeti. igen sokszor merített és töltődött föl idegen forrásból, és érintkezésünk a nyugat-európai, elsősorban a francia kultúrkörrel mindig élesztő hatással volt szellemi életünkre. Az igazi veszélyt az jelenti, hogy az igénytelen kultúrtermékek következtében általánossá válik a társadalmi igénytelenség, pontosabban közömbösség, és kialakul a képregények, kom- merszfilmek ízlés- és norma- világa, ahol semmi és senki más nem érdekes, egyedül én, és bármi történjék is körülöttem, nem kell részt vennem a társadalmi mozgalmakban, csupán azon kell törnöm a fejemet, hogy a kialakult társadalmi helyzetben én magam, személyesen megtaláljam a magam egyéni kiútját, boldogulását. A KRITIKA KRITIKÁJA Ritszosz verselt a Kedrosz kiadó Jelenteti meg. A Kedrosz üzletébe betérni a Panepiszti- miu úton valóságos felüdülés a könyv barátainak. Itt már bizalommal lehet leemelni a köteteket a polcokról. Minden könyv az, aminek ígéri magát. Mert egyébként alapos helyismeret nélkül szinte lehetetlen a választás egy-egy könyvesboltban. A fülön vagy a borítón mennyekbe eresztő aján— HM 5 rög filmek ts), a tájékoztatás rossz — pontosabban: a csap« nlvaló kommerszről Is nem« egyszer jelenik meg jó kritika, a reklám leghatásosabb forrná« jaként. Márpedig csak kevesen vannak, akik végigolvassák a lapok kritikáit, majd megnézik a filmeket, s így egyeztetve, összevetve tapasztalataikat, eldöntik, hogy ezután mondjuk iksz lap kritikájára hallgatnak. Nem, sokkal Inkább az a hely« zet, hogy a kritikákat elolvas« sák ugyan, de nem adnak rájuk — egyikre sem. Taklsz barátom beszél arról, hogy az utóbbi évben ml minden valóban remeket alkottak görög művészek. Csak úgy sorolja a jé kiállításokat, hangversenyeket, könyveket, lemezeket, film- és színházi bemutatókat. — Ölcsillagos minősítést érdemelne mindegyik — mondja. — Csak a visszhang maradt el legtöbbször. A tömegeket meg- mozgatő visszhang. Mert a fizetett reklámok áradatában elszürkül az őszintén jő kritika. Vagyis: Görögországban Is vannak jő és értékes bemutatók, kiállítások — de ezek szinte zártkörűnek számítanak. Csak kevesen tudnak ugyanis megfelelően tájékozódni. A művész és értelmiségi világ mellett elsősorban az egyetemista, főiskolás fiatalok tartoznak közéjük — Illetve a munkásfiatalság egy része, amelynek figyelmét a KNE szinte „hivatalból“ hívja fel egy-egy érdekesnek ígérkező kulturális eseményre, A nagy többség pedig lassan megszokja, hogv s kalandfilmnél csak a még véresebb kalandftlm lehet Izgalmasabb; hogy a színes képregénynél csak a még cslcsásabbra rajzolt comics lehet érdekfeszl- tőbb; és tökéletesen megelégszik azzal, ha társadalmi-gazdasági elégedetlenségeit a közép- színvonalat épphogy megütő revüszlnház-kabarék egy-egy táncos komikusa reagálja le, bárgyún Jópofa bemondásaival, A tényleges társadalmi feszültségeket irodalmi eszközökkel feltáró Szamarakisz egy-egy prózai műve nagyobb példányszámban jelenik meg a szocia. lista országokban, mint ott, a- honnan témáit meríti. POLlROZAS, ZANZAsITAS Kosztgsszal sétálok a Stadiu úton. A széles járdán alig fér el a tömeg. Persze hogy Idetelepszenek az alkalmi árusok is. Talicskáikon halomban áll a magnókazetta, másoknál a könyv. Nézelődni, turkálni kezdek. A kazettákról hamar lebeszél barátom. — Nem érdemes venni belőlük. Kalözátjátszások. Ócska kivitelben. Lejátszód háromszor, és inár el is dobhatod. Átpártolok hát a könyvekhez. Enyhén giccses, csupa szín és girland borítókkal Dickens, Shakespeare, Zola, Balzac, Gorkij, Hemingway művei. És u- gyanilyen kiállításban a Háború és béke. Rengeteg példányban. És fogy is. Csak az a furcsa, hogy az egész mindössze egyetlen, nem is túl vaskos kötet. Kérdőn nézek Kosztaszra. — A nagy neveket nézed? — érti el a pillantásomat. — Népszerű kiadás... Kicsit meghúzzák, kicsit átírják, a leíró részeket egyszerűen kihagyják, a cselekményest egy kicsit felpolírozzák: Így kapósabb a sorozat — magyarázza. — Mert agyé a könyv is üzlet. A nagy nevek pedig vonzanak. De a képregényeken nevelkedett fiatal hamar letenné mondjuk a Bűn és bűnhődést, ha tényleg az eredeti fordítását kapná. Nehéz lenne megbirkóznia any- nyi hirtelcnül rászakadó gondolattal. Hát átdolgozzák neki, és fgy legközelebb is fix vevője lesz a zanzásitntt világirodalomnak ... Megvetően hátat fordít a kirakodóvásárnak, de aztán menet közben még hozzáteszi: — Tudod, nem hiszem, hogy van még egy ország, ahol kilóra is lehet könyvet venni, mint nálunk egy-két helyen ... Nézelődve sétálunk tovább. Kosztasz hallgat, én meg emésztem a friss tapasztalatokat. így érünk ki hatalmas emberáradatban az Omoníára. Oda, ahol bontják a Kotopulót.- szón selejtkultúrát az állam polgár, semmint igazit, haladót • merthogy ez utóbbi — termé- szeténél fogva — alakítja <- társadalmi közérzetet Is, fórra , dalmasit. 1 KAREKLADESZ ÉS ROKADESZ t Persze — és azt hiszem, eb i ben Kati Alavanu is egyetér i velem — a polgári Görögorszáj t képviselőinek sincs teljesei ■ ínyére a Kotopulo-kultúra egy ■ -két Jelensége. Legalábbis errt r lehet következtetni abból, hogj ; néhány nyilatkozatban attó i féltik a görög kultúrát, hogí ■ elveszíti sajátos nemzeti Jelle , gét. Ok azonban nem a társa . dalmi következetességet kéri! t számon a kultúra rágógum , termékein, hanem a Nagy Ä1 1 mot féltik — vagyis attól fél • nek, hogy lassan klvész az t • talán néhol már nacionalizmus : ba hajló nemzeti öntudat, a melynek szellemében minder görög szinte egy-egy ókori nagy ■ tói származtatta magát. A fiatalok számottevő ápolt . tikus részét mostanság elsősor , ban az foglalkoztatja, kiknél ■ van Igazuk: a karekladeszek í nek-e vagy a rokadeszeknek. é i karekladesz a diszkómuzsikf i híveit Jelenti, a rokadesz pedtj ■ a rockrajongókat. A jelenség • fölött érzett aggodalom Jogos lások, kritikák — legtöbbször pénzen vásárolt Indokolatlan dicséretek, amelyek egyedül arra hivatottak, hogy megtévesszék a könyvvásárló háziasz- szonyt vagy fiatalt. Az üzlet rizmus még csak nem is feltűnő; hasonlóval találkozhatni sok fővárosi „profi“ társulatnál is. A mozikínálat hasonló. Noha vannak jó filmek (sőt, Jó gö-
