Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-24 / 26. szám
io iiísiíg POPPINS: A PUDING Turner ügyvéd, az asztalra fektette könyvét és kényelmesen elterpeszkedett karosszékében. Szundítani akart egyet, de alighogy becsukta a szemét, kopogtattak az ajtón. A szobalány lépett be. Nagyon sápadt volt, többször ts szólásra nyitotta száját, mintha mondani akart volna valamit, de mély sóhajtásnál nem futotta többre az erejéből. Turner villámgyorsan felugrott karosszékéből, odament a szobalányhoz és megragadta a karját. — Mi történt, asszonyom, valami nincs rendben? A szobalány többször is bólintott, majd — már kinn a folyosón — Rés- ton szobájára mutatott. — Halotti — Kicsoda? — Reston úr... valaki megmér- geztel — mondta elcsukló hangon, majd hozzátette: — Biztos vagyok benne, hogy valaki az örökösök közül. Az ügyvéd szemügyre vette a holttestet. Az ágytakarón nagy ezüsttál állt többfajta pudinggal. — Látja azt a fehérséget az ajkán? — suttogta ismét a szobalány. — Az bizonyára a méreg. — ön szolgálta fel az utóételt? — Igen ...De honnan is tudhattam volna, hogy ... Körülbelül egy óráját lehet, hogy elkészültem vele, de alighogy kezembe vettem a tálcát, a kis Betty hívott, hogy kezet szeretne mosni, ez aligha tarthatott tovább néhány percnél. Ez alatt az idő alatt a pudingostálca a konyhaasztalon állt. Betty lement, hogy tovább játsszon, én pedig felszolgáltam Reston úrnak. — Hívni fogja a rendőrséget? — kérdezte a szobalány. — Természetesen — válaszolta ner, majd egy pillanatig — Nincs, a gyerekek ebéd után mind elfogyasztották. — Készítsen újabb adagokat, éppen úgy, mint délután, és öntse ki ugyanilyen edényekbe. A többi az ■én gondom. Rendben? Egy óra sem telt el, a házból élénk zsongás hallatszott. A gyerekek ts felébredtek már a délutáni alvásból, és vidáman zajongtak a tágas földszinti nappaliban. Háromnegyed hatkor már majdnem mindenki megérkezett. Az ügyvéd is elvegyült a vendégek között, és beszédbe elegyedett velük. — Turner úr, tudja-e hogy mi volt az öreg szándéka, miért hívatott bennünket? — kérdezte a legifjabb Reston fiú. — El kellett volna utaznom, de a papa kategorikus volt. Azt üzente, hogy feltétlenül jöjjek el. — Nem tudom, igazán nem tudom — válaszolta az ügyvéd nyugodt hangon —, tegnap telefonon kért meg, . hogy ugorjak el hozzá néhány napra. Hat óra tájt, amikor már mindenki türelmetlenül várta a ház urának megjelenését, az ügyvéd a konyhába ment, kihozta a puding őst álcát és a nappali közepén álló asztalra helyezte. — Micsoda, a papa még ebéd utáni pudingját sem fogyasztotta el? — kérdezte az egyik Reston fiú. — Még nem. A szobalány azt mondta, hogy délután rosszkedvű volt és visszautasította. — Nemi Tegyék el ezt innen — szólalt meg Ismét a legif jobbik Reston. — Ha lejön, lehet, hogy enni kíván majd. Ön, Turner úr, nem Ismeri eléggé a papát. Nem szereti, ha bárki bármilyen dolgához hozzányúl, s az ételre is vonatkozik, tartom kizártnak, de biz- hogy ez a megszo- kedves, pajkos teremdort. — Tudja-e még valaki, hogy mi történt? — kérdezte. — Senki, még én sem tudnám, ha nem megyek vissza az edényekért. Reston úr eléggé kényelmes természetű volt, és többször is megesett, hogy elaludt anélkül, hogy az ágyról letette volna a tálcát. — Az ördögbe is, vajon ki tehette ezt? — kiáltott fel az ügyvéd. — Nagy lesz a felfordulás, sőt botrányra számítok ... Az öregúr nem mindig méltóságteljes „szép“ temetésről álmodozott... — Ön is tudja, uram, hogy módosítom akarta a végrendeletét, ezért hívatta ide. — Tudom, de fogalmam sincs róla, hogy a változás esetleg melyik örököst érintette volna. A Reston család nagy család: öt fiú, ugyanennyi unoka és a dédunokák... Az öregúr mára magához kérette a fiait. Az ügyvéd az ajtóhoz lépett, kulcsra zárta, és így szólt a szobalányhoz. — Hallgasson meg figyelmesen. Fél órán belül tudni fogjuk, hogy ki a tettes, ön lesz rá a tanú. — Rendben van, mit kell tennem? — A vendégek pontban hatkor valahányon az ebédlőben lesznek. Ezt az ajtót be fogja zárni. Ha valaki Reston úr iránt érdeklődne, közit vele, hogy fejfájás gyötri, s majd csak később jön. Az ügyvéd cigarettát vett elő, de nem gyújtott rá, hanem csak Idegesen sodorgatta. — Van-e még a hűtőben puding? tésekre itt nem vonatkozik — mondta Turner, majd megfordult, és odaintette a gyerekeket. — Gyertek, fiúk, lányok, van elég, mindenkinek juthat belőle. — En a csokoládésat kéreml — kiáltotta a kis szőke Tony. A jelenlevők közül senki sem reagált, s már az ügyvéd ts csalódottan gondolt rá, hogy az egész ügy kútba esett, amikor megérkezett Reston legif jobbik fiának a feleségé. — Mi ez? Hogy kerül ide ez a puding? — kiáltott. — A nagypapa nem ette meg, s gondoltuk, hogy ... — mondta a kts Betty, és kanalazni kezdte az édességet. Az asszonynak a földbe gyökerezett a lába, pár pillanatig mereven állt a szoba közepén, mintha valaki meghipnotizálta volna, majd hirtelen az asztalhoz rohant, és lerántotta róla a térítőt. A pudingos edények szanaszét röpültek a szoba minden sarkába. — Elment az eszed? — kiáltott a féri. — Mond meg Bettynek, hogy köpje ■ ki, amit megevett —> suttogta most már elfúló hangon. — En ... mérget tettem bele... Sarkon fordult, és kirohant a szobából. Az ügyvéd utána iramodott. — Asszonyom, azt hiszem, az ügy világos. Remélem, nem fogja kellemetlen helyzetbe hozni a rendőrséget, beismeri a tettét. PETRIK JÓZSEF Kora tavasz Lépteim most halkak, hószőnyegen lépek, dús fenyőillatból indulok feléd, kinek forró álmaiban süldő cseresznyefák virágba borulnak. Egyszer anyáink is cseresznyefák voltak, úgy kapaszkodtak a tavaszi talajba, hogy virágzó álmuk - ne illanjon el; arany fényt ittak és szárnyas gyári szennyet, minden hajnalra, és minden alkonyatra vágyakból ébredtek, TÓTH LÁSZLÓ Valahol Fül beszél és hall a nyelv, szem szagol és lát az orr, rúg a kar és láb ölel, jó eb után nyúl lohol Nyel a szív és gége dobog, dobok szólnak, vak-vad dobok valahol. Töredék egy színműből PÜGMAL1ÖN Elő kőből ktfaraglak színt adok szemednek szádnak hajadnak illatot titkos hajlataidnak éleztgetlek ébresztgetlek megitatlak megetetlek szép halálba táncoltatlak Fázol-e még A SZOBOR Fáztam TÖRÖK ELEMÉR Tíz év után Látod fiam, kinyílt már az ibolya is régen hajnalodik nagy kakastaréj a nap az égen szólnak a madarak dalukkal hogy kedveskednek nem látsz nem hallsz semmit hiába hívnak keresnek 1 I hogy mehettél el szép nyarunk bársony melegéből ki mondta hogy a fényt örök sötéttel cseréld föl bár fürdetné szép orcád a nyár termékeny fénnyel de hozzád már csak mindég fájó sóhajom ér el Filep István: Tusrajz [1980/ SILVESTRU: TEJFÖLÖS Az étlap olyan előkelő, aranybetűs bőrmappában volt, a pincér annyira tisztelettudónak és fenségesnek látszott, a zenekar pedig olyan finoman játszott, hogy egy pillanatra habozni kezdtem. Olyasvalamit akartam rendelni, ami méltó ehhez a környezethez. Valamilyen elegáns ételt, mondjuk például ikrát és bélszínt szarvasgombával, francia konyakot és friss ananászt. Vagy foglyot apróra vágott, szárított zöldséggel és pezsgőt. Én azonban tejfölös káposztát akartam. Azonkívül néhány lejem volt, az orvosom pedig szigorúan megtiltotta, hogy bármilyen fűszeres, sült vagy párolt ételt egyek. Nekibátorodtam és így szóltam: — Legyen szíves, hozzon nekem egy adag tejfölös káposztát.., A pincér most dühösen azt feleli, hogy ilyen fogás náluk nincsen, gondoltam és összehúztam magam, szidásra várva — a pincér azonban nyájasan mosolygott. Kezében kis jegyzettömb és ceruza volt. Nem, mondhat akárki bármit, a jó vendéglő — az jó vendéglő. Nagyszerű a kiszolgálás, ha fene fenét eszik, akkor is. Még merészebb lettem. — És a káposztában okvetlenül legyen egy karika főtt sárgarépa, az orvosom nyomatékosan ajánlotta a sárgarépát. — Értem — bólintott a pincér, és feljegyezte rendelésemet. Egy pillanatra megdermedtem, annyira elbűvölt a mértani szabályosságú választék a fényes csillogó hajában. — Igen — majdnem elfelejtettem —, ha lehet, azt is szeretném, ha a káposztában egy kis cékla lenne. Ez tetszetős és étvágygerjesztő is... — Parancsára — biccentett tisztelettudóan a pincér és tovább írt. — Még valamit? — Köszönöm, ennyi elég. És még azt mondják, hogy a vendéglőben nem szeretik, ha valaki olcsó főzelékfélét rendeli Lám, kérem szépen, én még ki sem nyitottam az étlapot, szeszélyes kívánságaimmal gyötröm a pincért, ő pedig csupán tisztelettudóan bólogat... KÁPOSZTA — Tessék — mondta a pincér, és átnyújtott egy papírlapot. — Mi ez? — kérdeztem. — Szíves engedelmével, asszonyom, felírtam önnek a legközelebbi zöldségüzlet és tejbolt címét. ahol mindig kapható friss tejföl. Ogy vélem, odahaza éppen olyan káposztát készíthet majd, amilyet annyira szeret. Minden jót. Nem, mondhat akárki akármit, az udvarias pincér ritka, mint a fehér holló... Filep István: Tusrajz [1980)
