Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-17 / 25. szám
8 fgüg -------A CITERAKÉSZÍTÖ FŐKÖNYVELŐ Várhosszúréten (Krásna Hőrka-Dlhá Lúka) az Ifjúsági klubban Petro Éva, az elnök és az éneklő csoport tagjai, öt fiú, tizenegy lány arról vitatkoztak, hogy legközelebb, amikor házról házra járnak dalos köszöntőjükkel, lesz-e vagy se cíterázás. Ulman Gábor döntötte el a vitát: — Vigyétek magatokkal a citerámat, van még otthon három, de ha kell, készítek még. — Nagy vagy, főkönyvelő elvtársi — mondta az egyik fiú. Tréfás megjegyzésnek véltem ezt, de aztán rájöttem, hogy szóról szóra igaz. Ulman Gábor, a Rozsnyói (RoZnavaJ Házkezelöség főkönyvelője szabad idejében szívesen foglalkozik cite- rakészítéssel Is. — Az elsőt diákként készítettem Tornaiján, a diákotthonban, mert szobatársaimmal nagy munkába kezdtünk annak idején: a környék falva» jártuk, gyűjtöttük a népdalokat, szükségünk volt egy jó citerára. Másfél hónapig tartott a készítés. Dallamhúrnak a boltban hetes acélhúrt vásárolt, bőgőhúrnak, mely a citera egyetlen basszushúrja, vastagabb gitárhúrt vett. Úgynevezett kísfejes citerát készített. A húrrögzítő és a hangoló szegek elhelyezését idősebb, falusi emberek mutatták meg neki. Hatan is segítettek, amíg megtanulta a dúr hármashangzat szerinti hangolást. — Ma már nemcsak a hangoláshoz értek, a citerá- záshoz is — mondta —, mindjárt el is játszok néhány népdalt — és nyúlt is a karmankók után. Beszélgetésünk iránya ezzel rögtön megváltozott. Kéretlen is vallomásba kezdett. — Tudja, hogy volt régen, nem volt általános a gyermekbénulás elleni küzdelem. Bizonyos, hogy szüleim meg az orvosok mindent megtettek, de hát térden alul megmaradt a bénulás nyoma. Fiatalabb testvéreim már idejében kaptak szérumot, nincs is semmi bajuk. Béla zootechnikus, Mária elárusítónő, már férjnél van, Sándor meg esztergályos. Én hatéves korom óta... Ez persze nem ok a búslakodásra, sőt talán éppen ezért kedvelem az átlagosnál is jobban a közösséget, a társaságot. Tanulni, olvasni, művelődni mindig szerettem. Érettségi után szakosító tagozaton könyvelői képesítést szereztem, mert hiszen a számok világa, a szervezett, tervezett rend, az okos megoldások keresése mindig érdekelt. Úszni is megtanultam, szívesen és jól asztalíteni- szezek, sakkozok, furulyázok. Valamiféle belső késztetésre vagy öröklött adottságból szívesen barkácsolok, már több sakktáblát, díszesdobozt Is faragtam. Citerá- kat is készítettem.«. Különben már mondták az orvosok, hogy létezik valamiféle protétikai megoldás, nem kell majd mankóval járnom. Engem nem zavar különösebben. Mások pedig, úgy tapasztalom, hogy értékelik a tudásomat. HAJDÚ ANDRÄS Ulman Gábor A szerző felvétele Több mint három évi kihagyás után ismét hallat magáról az egykori Beatles kitűnő gitáros énekese. Az elhallgatáshoz bizonyára köze van a My Sweet Lord című slágere körüli huzavonának. Mint ismeretes, e dala miatt plágiumperbe fogták, és a bíróság George Harrisont tetemes pénzösszeg kifizetésére kötelezte. Új zenekarával, a Brillíanttal egy londoni színházban mutatkozott be. Erről a koncertről hangfelvétel készült, s ezt Brilliant on The Rainbow címen megjelentette az együttes saját lemezkiadója, a Carbon. Nemrégiben a zenéről, Beatlesről és a magánéletéről nyilatkozott. Idestova húsz éve foglalkozom zenével, de még sohasem éreztem o- lyan idegennek, mint az elmúlt három évben. Számomra elvesztette minden varázsát, nem volt sem erőm, se kedvem beszállni az érvényesülési harcba, nyugodt életre vágytam. Sokáig kísértett a My Sweet Lord kudarca, egyszerűen nem voltam Képes komponálni, féltem, hátha valamelyik régi dalra fog hasonlítani. Új együttesemmel, a Brillíanttal kezdetben csak régebbi számaimat játszottuk, az újabb dalok többnyire basszusgitárosunk, Klaus Voormantól származtak. A legrosszabbon már túlvagyok, de nehéz volt újrakezdeni. A közönség állandóan a beatlesi George Harrisont kívánja hallani, pedig az már 'a múlté. Mindenki a Beatles újraegyesüléséről beszél. De hisz az még létezik. Ott vannak a filmjeink, lemezeinkl Én magam úgy gondolom, a legjobbkor hagytuk abba. Kezdett nagyon fárasztóvá válni a dolog. A közönségnek bizonyára tetszett, amit csináltunk, de mi sohasem éreztük igazán, hogy összetartozunk. Alibi voltunk a' fiataloknak, hogy kitombolhassák magukat. Úgy éreztük magunkat mint négy teljesen normális ember csupa őrült között. GEORGE HARRISON VALLOMÁSA Nem szeretném, ha visszatérne az a letűnt korszak. Ringőval és Raullal néha ugyan találkozom, de ]ohnnal teljesen megszakadt a kapcsolatom. Paul zenekarát, a Wlngst kitűnő társulatnak tartom. Dalait most Is kedvelem, de ha rázendít a rock and rollos „ordibálásaira“, az az érzésem, ez már nem a valamikori Paul McCartney. Nem szeretem a kemény dolgokat, Inkább a lágy, dallamos zene iránt vonzódom. John teljesen elzárkózott a külvilágtól, kizárólag a családjának él, és boldog. Elképzelni sem tudom, hogy vala^- ha is még egyszer koncertturnéra Indulnék. A legutolsó, az 1974-es egyesült államokbeli olyannyira fárasztó volt, hogy örökre elriasztott Az *■ gylk Long Beach-1 fellépés után tovább maradtam a helvszínen, láttam, hogyan takarítják « a ouldozérok a közönség után maradt szemetet Volt ott minden; cipó, kabát, konzervdoboz, de legfőképpen rengeteg üres üveg. Alkalomadtán én is iszom szeszes italt, de azok a fiatalok csak ittak, és már egyáltalán nem érdekelte őket, ml folyik a színpadon. Talán azt sem tudták, éppen ki muzsikál. Ezért Inkább otthon maradok, s fát ültetek, vagy ásom a kertemet. Nemrégen, másodszor Is megnősültem, fiam született, így hát gyönyörűnek látom az életet Minden pH* lanat fantasztikus. És a fiami Néha azon kapom magam, hogy órákig csak azt lesem, figyelem, hogyan növekedik. Volt Idő, hogy a stúdió jelentett számomra mindent, ennek már vége. Nincsenek énekes ambícióim, sót, gitáros ambícióim sincsenek. Egyetlen ambícióm van: boldognak lenni. Szeretném megtalálni a helyemet a világban, s ott lehorgonyozni.“ —gyökér— m kritikusok nagyra ér- tékelik Marcela Lalfe- m ■ rová legfrtsseb albumát. Mivel ritkán fordul e- lö, hogy hazai nagylemez ennyi dicséretben részesül, nekiláttam felderíteni a siker tttkát. Ami legelőször feltűnik, az a csapatmunka. A külföldi, például a magyar tánczenei életben megszokott jelenség, hogy egy alkotó csoport közös igyekezeteként jön létre egy-egy sikeres album. Marcela Lai- ferová nagylemeze esetében az énekesnő testvére, Ladí- slav Briestensk? és zenekara, a Trend együttes működik közre. A zeneszerzésben DeZo Ursiny, Pavol Hammel és Ivan Horvát segédkezett, a szövegeket Tomáá janovic és Milan Laslca írta. Az énekesnő technikailag kifogástalan előadása mellett a lemez fő erénye a modern hangszerelés. Nagyszerű a Trend együttes kH MARCELA LAIFEROVÄ MENETRENDJE sérete, s a közreműködő női trió szereplése már-már vetekszik a hasonló színes bőrű csoportok szereplésének színvonalával. A dramatur- giailag kiegyensúlyozott albumon találunk népdalfeldolgozást (Po vysokfch ho- rách) modern szerkezetű dalt (Dívám sa z okna svoj- ho kupé] és a középhullámba sorolt dallamos szerzeményt Is (Rodnjí kraj). Nem hiányzik róla a humor sem, mivel szót kapott a Lasica- -Satinsky kettős a lemez e- gészéből bár kikandikáló, de találóan csipkelődő dalával (V jednom voznl). Az album összes száma hazai szerző munkája. Nagy erény ez, hiszen általános gyakorlat szólistáknál, hogy a külföldi slágerek füzénél melegszenek. A „Cestovny porladok Marcely Latfero- ve]“ minden dala más-más világ, de a ml világunk epl- lett joggal számíthat a címzódjai. Ezért a nagylemez zett, tehát a közönség dicséa kritikusok elismerése mel- retére is -ecmimsy tíú&awj ? ** ■ - m. BL tra a WM mm %iik- i* • mS a ... . Vt*ÍV* Ä >****■> * y. ft V ffgaaMPftasi&w ff 'í * “ iTnjfcí JjiTT t ' : f 1 n* MXlhMl l| Marcela Laiferová albumának bontója Mi lesz a képernyőn?, Szakonyi: Adáshiba Elveszítettük érzékenységünket, fogékonyságunkat a másik ember, gyakran legközvetlenebb hozzátartozóink problémái iránt. Hányszor ér bennünket ez a jogos vád, amelyre lelkiismeret fürdalással reagálunk, legfeljebb önmagunknak teszünk bizonytalan Ígéretet, hogy most már valóban meglátogatjuk régen látott barátunkat, anyánkat, testvérünket, vagy megírjuk a régóta halogatott levelet. Aztán minden marad a régiben... De miért? Miért vagyunk Ilyenek? Szakonyi Károly groteszk komédiájában, az Adáshibában felvillantja a remény lehetőségét. A Bódog család egy budapesti peremkerületi kis házacskában úgy él, mint még nagyon sok millióan mások. Tisztességesen dolgoztak egész életükben, átélték a világháborút, felneveltek három gyereket. Egyik este, amely éppolyan étlageste, mint a többi, a család rántott halas, puncstortás vacsorára készül, hogy megünnepelje Imrus, a legkisebb fiú 19. születésnapját. Bekapcsolják a televíziót, nézik a műsort, közben vacsoráznak és beszélgetnek. Már amennyire beszélgetésnek lehet nevezni. Kl-ki mondja a maga monomániás szövegét, lényegében azonban nincs ösz- szefüggés közöttük. A tévénézés elidegeníti őket egymástól, a közbeszúrt megjegyzések miatt a műsort sem tudják követni. Bármi történik körülöttük, ők csak a saját apró-cseprő gondjaikkal vannak elfoglalva. Észre sem veszik, hogy a ház különös albérlője, Ember», vagyis Krlsztosz a „megváltásukra“ készül ... Az Adáshiba 1970. évi májusi budapesti bemutatója óta 16 ország közönsége — Helsinkitől Törökországig — ismerte meg a Bódog család életét, szemléletét, világlátását. A megértés, a siker bizonyltja, hogy nem csak Bő- dogékról, komikusán groteszk helyzetükről szól a darab, sajnos, rólunk, a XX. század második felének emberéről Is. Ezt a figyelmeztetést fogalmazza meg a színdarab nyomán készült tévéjáték ts, amelyet Ruszt József rendezett. Az Adáshiba című tévéjátékot a Magyar Tv Június 20-án 20 óra 20 perces kezdettel sugározza az első műsorban. ZAHORA MARIA TABLÓVERSENY lo SZELVÉNY / 4
