Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-17 / 25. szám
Elvárások, lehetőségek [Folytatás az 1: oldalról) s— Ez meglepő. — Igen, és úgy tűnik, mintha a tanulók nem értették volna meg azokat az elveket, amelyekről beszéltünk, amelyek „igaz- satiák“ az életünket. Meglepő azért is, mert közben elég sok intézkedést foganatosítottunk. «— Milyen intézkedéseket? *-* Így például az iskolaigazgatók feladatul kapták, hogy helyes irányba tereljék a tanulók érdeklődését, s az iskolák pálya- választási tanácsadóira is több feladat hárult ezzel kapcsolatban, a tájékoztatási eszközök szintén sokat beszéltek a kérdésről, és az igyekezet mégsem járt a várt eredménnyel. Mintha a fiatalok nem értették volna meg, vagy nem akarnák megérteni; hogy milyenek az elvárások és a lehetőségek. m Miért jelentkeznek olyan kevesen főiskolára? «-« Azért, mert sokan beérik az érettségi bizonyítvánnyal. Ez nem is lenne baj, ha szakközépiskolai bizonyítvány lenne a kezükben, mert hiszen mint már említettem, a középfokú végzettséggel rendelkező szakembereknek megvan a fontos küldetésük és helyük a termelésben, de a közéletben is nagy szükség van rájuk. Csakhogy újabban nem ezek a végzősök maradnak csak le, hanem a gimnáziumokéi is. Beérik az é- rettségi bizonyítvánnyal, holott a gimnáziumi tanulóknak arra kellene törekedniük, hogy 80—90 százalékuk, sőt esetenként a- kár száz százalékuk is tovább tanuljon, és az legyen a kivétel, aki nem folytatja a tanulmányait. Száz gyerekből nyolcvannak, de olykor még többnek is tovább kellene tanulnia. Természetesen tudjuk, hogy ez soha sem lesz egészen így. Hiba, hogy olykor olyan fiatalok is a gimnáziumokban kötnek ki, akikből hiányzik az a képesség, amely a főiskolai vagy egyetemi tanulmányokhoz elengedhetetlen, mert sokszor épp a rátermettebbek már az alapiskolából a szakközépiskolába jelentkeznek, így van a magyar tannyelvű gimnáziumok esetében, de nemegyszer ugyanez a helyzet a szlovák nyelvű gimnáziumoknál is. Nem eléggé vonzó a főiskolai végzettség. >— Hogyan lehetne ezen segíteni? s-( Természetesen nem lehet a tanulókat fülön fogva az egyetemre, a főiskolára húzni. Viszont emelni kellene a tudásszintet, jobb munkát kellene végezni a középiskolákban, szigorúbb követelmények elé állítani a tanulókat. Önbecsülésre, igényességre nevelni őket. Az iskola igyekezete egymagában nem elég, szükség van a szülők segítségére is. Jó lenne, ha kamatoztatni tudnák azt is, amit anyanyelvükön elsajátítottak. Hasznosítani kellene azt a rengeteg jó tanácsot, amit az iskolák adnak, de meg kellene érteni az országos, a társadalmi érdekeket is, és azt, hogy csak a társadalmi elvárásokkal összhangban válasszanak fiataljaink pályát, hiszen a társadalom nem fordulhat önmaga ellen. Németh István Az első találkozás mindig maradandó élmény. Nemcsak a szerelemben, hanem az élet legegyszerűbbnek látszó eseményeiben is Akkor is, ha kívülállókként léphetünk be az addig csak közvetve ismert világba és akkor is, ha az oly sokszor és sokféleképpen elképzelt életcéllal, az egyetemmel találkozhatunk. A jövő héten fiatalok ezrei először lépik át a főiskolák, egyetemek kapuit. Nem hallgatókként, hanem azért, hogy hallgatói legyenek az illető főiskolának, hogy vegyészmérnök, biológus, tanár váljék belőlük. Egy hét múlva megkezdődnek a főiskolai felvételi vizsgák. Riportereink két főiskolai professzornak és az SZSZK Iskolaügyi Minisztériuma egyik dolgozójának tettek fel kérdéseket a témával kapcsolatban. AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS Alaposabban a matematikát A Szlovák Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Karának tanszékvezető tanára, Ján Sje-Milj professzor régi ifjúsági vezető; bemutatkozásunk pillanatától vitatársnak tekint: nemcsak elképzeléseit, tapasztalatait, hanem élettörténetét is felvonultatja, hogy meggyőzzön. — Elmondom én magának, hogy mi is nálunk a helyzet — kezdi. — Itt a technikán nincs az, hogy ez magyar, ez meg szlovák, hanem az, hogy ez tud, az meg nem. És ha valaki nem tud, vagy legalább is nem tanul, lóg, az mehet, akár magyar, akár szlovák. Sőt, sok esetben még előny is, ha valaki magyar. Ilyenkor, jnlelőtt ki mondanánk az utolsó szót, gondolkodunk, vajon nem kellene-e mégiscsak még egy lehetőséget adni az illetőnek. Néha már o fölvételi vizsgán is így van. És itt meg kell kicsit állnom: ez már nem nemzetiségi kérdés, hanem Iskolaügyi probléma. Arról van szó, hogy gyöngék a középiskoláink. Sokkal jobban kellene tanítani a fizikát, a matematikát, de bizonyára^ a szlovák nyelvet és más tantárgyat is. És nemcsak a magyar középiskolákban. A számítógép másodperceken belül kidobná az ország legjobb és leggyengébb középiskoláinak névsorát, A gépet nem lehet becsapni, az pontosan rögzít mindent, amit észlel. És sajnos, az van, hogy egyik-másik középiskolánkban bizony nagyon alacsony színvonalon oktatnak. Aki ezekből az Iskolákból jöú, és ha van benne annyi energia, hogy képes megküzdeni a feladatokkal, pótolja a hiányokat, vagy ha nincs, hát nem pótolja ... De van itt egy másik kérdés is, a diákok sokszor azt hiszik, hogy helyzetük kilátás tálán, nem érdemes tanulni, és mielőtt bár mit Is tennének, feladják. A diplomáért keményen meg kell dolgoz nia mindenkinek, elvégre Is a népgazda ságnak megalapozott, nagy tudású szakem Derekre van szüksége. Van itt néhány magyar nemzetiségű ta uársegédünk, kapásból hármat is említhet nék, mindnyájan vörös diplomával végez tek, itt maradtak a tanszéken, és kollé gáik nemcsak elismerik munkájukat, kedvelik is őket. El kell mondanom azt is, hogy vannak lógós diákjaink is. Sokat szórakoznak, egymástól másolják le a feladatokat. Az évek folyamán összegyűlt már annyi tapasztalatom, hogy erre rájöjjek. Néha, amikor feladom a példákat, elrejtem a kis jeleket, és aztán csodálkoznak, hogyan jöttem rá a csalásra. Egyszerűen: ha valaki csak gépiesen lemásolja a másikéról, az a hibát is lemásolja. Ami még bántóbb: sokan, a felvett hallgatók majd egyharmada meg sem kísérli helytállni. Eljön a felvételire, megfelel, felvesszük, megy a pecsétes értesítés, elhalasztják a katonai szolgálatát, és neki eny- nyí elég. Ahol meg a szülőknek kisebb a jövedelme, a hallgató bár megkapja az ösztöndíjat, dolgozni jár, és rendszeresen hiányzik az előadásokról. Én gyárból jöttem, munkásként indultam, keményen meg kellett dolgoznom, hogy helytálljak, megmaradjak az iskolán. De dolgoztam, keményen tanultam, és hogy idáig jutottam, azt nemcsak a tehetségemnek, hanem a szorgalmamnak is köszönhetem. Szorgalom és akarat nélkül senki sem juthat előre, ezt elhihetik nekem. De tudja mit, jöjjön el egyszer az előbb említett tanársegédek után, ők is, biztosan sok mindent mondanak majd. Hiszen nekik sem volt könnyű, tudom, sokat dolgoztak, tanultak, volt elképzelésük«,. N. L- M 3 Bátrabban Varga Stefan professzor a bratlslavai Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Kara fizikai tanszékének vezetője. Harminc éve működik ezen a fakultáson, és ez a- latt az idő alatt több mint 5 ezer hallgató vizsgázott nála. Egy hét múlva kezdetét veszik a főiskolai felvételik, és mi Varga professzorral erről a sokakat, érintő és érdeklő eseményről, a jelentkezők felkészültségéről és későbbi helytállásáról beszélgettünk. — A nehéz szakágazatok közé tartozik a vegyészet? — A műegyetemen a nehéz, a nehezebbek közé. Logikai gondolkodás, tárgyi tudás szempontjáből talán a legigényesebb az elektromérnök! szak, ezt a gépészmérnöki követi. Mindkettőn korrloly szerepe van a matematikai gondolkodásnak, de legalább olyan Igényes felkészültséget kíván a diákoktól a műépítészképző fakultás Is, ahol a felvételizőknek tehetségvlzsgát Is kell tenniük. Minden szakágazatnak megvannak a maga szépségei, amelyeket a szerelmesei vonzóknak, mások épp ellenkezőleg: riasztónak tartanak. Rólunk, tehát a vegyészképzésről az a hír járja, hogy különösen megterhelők a laboratóriumi gyakorlatok ... — Annak ellenére, hogy különösképp nem kedvelem a kémiát, ezt a laboratóriumi világot, az új felfedezésének színhelyét mindig irigyeltem a kémikusoktól. Az idén csaknem ezer diák találta vonzónak azt a világot, ennyien szeretnék folytatni tanulmányaikat itt, ebben az épületben. Milyenek az esélyeik? í—i Valamennyi jelentkező r— sportnyelven szólva i— egyazon „starthelyzetből“ rajtol. Kivételt csak a négy éven át kitüntetett és legalább ilyen eredménnyel Is érettségizett diákok képeznek, valamint az olimpiászok helyezettjei. Az idén kb. 30 százalékos a túljelentkezés, ami a többi fakultással ösz- szehasonlítva nem túlságosan nagy. Sok lány jelentkezik hozzánk, és annak ellenére, hogy igyekszünk 1:1 arányban felvenni a fiúkat és leányokat — ezt későbbi érvényesülésük érdekében tesszük — a tapasztalat azt mutatja, hogy a lányok kitartóbbak, a tanulmányi i^ő alatt valamivel töb fiú vesz búcsút az iskolától, mint lány. — jogos-e a felvételik előtti félelem, izgalom? Ezt mint a kar egyik felvételi bizottságának az elnökétől kérdem. — Minden felvételiző izguljon kedvére, de amint a tesztekre kerül sor, legyenek higgadtak valamennyien, mert csakis nyugodtan lehet alapos munkát végezni, összpontosítani, tudatosítva a helyzet fontosságát. Ugyanis a felvételin nagyon sok eldőlhet —> egy azonban biztos, mégpedig az, hogy a tehetségeket nem hagyjuk elkallódni. A tudás a mérvadó, a tesztfeladatok megoldásában bizonyított talpraesettség, és csak ezt követik a gimnáziumból vagy középiskolából hozott osztályzatok. Itt jegyzem meg, hogy különbség van bármely két bratislaval gimnázium egyes osztályzata között, de ugyanez fennáll a vidéki Iskoláknál is. Vannak hagyományosan jó és hagyományosan gyengébb iskolák. Ez elsősorban a matematikai felkészültségben nyilvánul meg. — Bizonyára különbség van a gimnáziumban é* a szakközépiskolában érettségizett diákok tudásszintje között is? — Van, de ez csak árnyalati. Az egyiken több matematikát, a másikon több kémiát tanulnak a diákok. Kisebb nehézségeik csupán a humán irányzatú gimnáziumok diákjainak vannak, mégpedig mindkét tantárgyból, tekintet nélkül arra, hogy magyar vagy szlovák tanítási nyelvű iskolá- , böl jönnek-e. A magyar anyanyelvű diákok konverzációs szinten jól beszélik a szlovák nyelvet, sajnos, az a tapasztalatunk, hogy nem értik eléggé a szakkifejezéseket. Talán megérné elgondolkozni a- zon, hogy nem lenne-e helyénvaló és szükséges egy transzformációs nyelvi tanfolyam lebonyolítása a végzős osztályokban. Elgondolkozni és megvalősítani. Ez elsősorban azok érdekében történne, akik az egzakt tudományágak valamelyikét szeretnék elsajátítani — főiskolai szinten. Véleményem szerint ezzel elejét vehetnénk azoknak a problémáknak, amelyekkel a magyar tannyelvű Iskolák diákjainak a főiskolai tanulmányaik első éveiben kell megküzdeniük. — Sok múlik a tanárokon is, nem mindegy, mit tesznek az érettségizők ütibatyu- jába... i— Sok múlik, legalább annyi, mint a diákokon. Számos rátermett érettségiző jelentkezik hozzánk, és nagyon jó érzés, amikor azt tapasztaljuk, hogy többet tudnak, mint amennyit a gimnáziumi tananyag e- lőír. A gyengébbeknek itt nálunk szorgalommal, igyekezettel kell behozniuk lemaradásukat, csak sajnos, gyorsan belefáradnak a többletmunkába, és a kényelmesebb megoldást választják: otthagyják az iskolát. Lehet, épp az a diák, akinél a fölvételikor figyelembe vettük, hogy magyar oktatási nyelvű iskolában érettségizett, és lehet, hogy vitáztunk is a fölvételén. Szerencsére nem ezek a csalódások vannak túlsúlyban. De visszatérve a fölvételihez: hangsúlyozom, hogy nem kell félni. Szeretjük a bátor fellépésű, kezdeményező fiatalokat, és az országnak is elsősorban ilyen vegyészekre van szüksége. Köszönöm a beszélgetést. Kérdezett: Zácsek Erzsébet
