Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-10 / 24. szám
gondolta, egy évig marad, de most már nehéz lesz megválnia az erőmétől. — Huszonegy éves voltam, amikor a munkahelyemen azt kérdezték, nem akarok-e világot látni. Mint a legtöbb fiatalt, engem is vonzott ez az építkezés, elsősorban a romantikát, kalandokat sejtettem mögötte. Csakhamar rájöttem, hogy itt sokkal többet kell dolgozni, mint otthon, Nyitrán. Volf . úgy, hogy szombaton és vasárnap tizenkét órát is dolgoztunk. Itt a mestertől kezdve és a SZISZ-elnÖk kel végezve mindenki számon kérte teljesítményünket. Megtörtént, hogy az erős fagyok miatt csaknem egy hónapig nem tudtunk betonozni. Á szebb idő beálltával ugyan ráhajtot- i tunk, de a kimaradást csak két to- ,vábbí brigád segítségével tudtuk behozni. Természetesen az időnkből futja a- zért kalandokra is. Nyitrán lanyha volt-a SZISZ-élet, sokat gyüléseztünk, és ez a fiatalok Idegeire ment. Itt is tanácskoznak ^ SZISZ-tagok — a ml brigádunkban én vagyok a SZISZ- -bizalml, —, de tény, hogy hosszú gyűlésezésre itt nincs idő, és más munkahelyeken sem szabadna, hogy a fiatalok ebből eseményt csináljanak. Nálunk minden hozzászólás tárgyilagos, legfeljebb 5—10 percig tart. Senki sem erőlteti a közös színházlátogatásokat Prágába, mégis mindig tömött autóbuszok indulnak a prune- Fovi munkásszállók elől. Mi van még? Építettünk egy salakos kézilabdapályát. Szerveztünk kispályás focicsapatot, hármat is; azt hiszem, amióta komolyan vesszük magunkat mi fiatalok, az idősebbek is odafigyelnek ránk. Mindenképpen jó az erőmű építőinek nagy családjához tartozni. Holecéket itt mindenki csak az e- zermesterek brigádja néven emlegeti. Átlagéletkoruk 27 év, van köztük esztergályos, marós, lakatos, hegesztő, szerszámlakatos, de mindnyájan több szakvizsgával is rendelkeznek, ezeket már itt, az erőmű építése közben tették le. Václav Holec brigádvezetö: — Igaz, hogy néhányan megfutamodtak az építkezésről, a többség azonban kitartott. Mi is ügy verődtünk össze az ország különböző sarkaiból, három évvel ezelőtt még semmit sem tudtunk egymásról. Össze- kpvácr.olódtunk, és ha itt minden befejeződik, nehéz lesz megválnunk egymástól. A turbina szerelési munkálatai során három brigád váltotta egymást. Éjjel-nappal dolgoztunk, de megérte, mert ha csak pár napot késünk, az az erőmű valamennyi építőjének szégyene lett volna. így egyikőjük igyekezete sem veszett kárba, valamennyien örülhetünk a sikeres befejezésnek. A mélníky erőmű a SZISZ védnöksége alatt épül, elsősorban a mi fiataljaink tapasztaltak itt sokat, de é- pítői névsorában nagyon sok idegenül hangzó nevet is találunk, főleg szovjet, kubai, NOK-beii, lengyel és magyar fiatalokét. Az erőmű vaskos krónikájában egy tavaly itt járt KISZ- -küldöttség bejegyzését olvasom: „Ojra kezdeni mindent e világon, — megteremteni, ami nincs sehol — ez a fiatalok legjellemzőbb vonása, és. ezt tapasztaltuk mi, KISZ-tagok Tusimicén, MSlníkben egyaránt.“ Hana Kadlecová Zácsek Erzsébet MELNÍKBEN MEGKEZDTE PRÓBAÜZEMELÉSÉT AZ 500 MEGAWATT TELJESÍTMÉNYŰ VILLANYERÖMU ELSŐ BLOKKJA. AZ ÉV VÉGÉRE VÁRHATÓ AZ ERŐMŰ TELJES ÜZEMBEHELYEZÉSE. CJAT TEREMTENI N égy évvel ezelőtt, amikor először itt jártam, félelemmel töltöttek el az építkezés méretei. A SZISZ-elnök motorkerékpáron hordott körül a szétszórt munkahelyeken, és szüntelenül jövő időben beszélt: Itt lesz a számítóközpont, pár méterrel távolabb beágyazva a szépséges turbina, amott a hűtőtornyok. Ide-oda kapkodtam a fejemet, és bevallom őszintén, hogy el sem tudtam képzelni a hallottakat. Most már minden a maga helyén van. Meglepetéssel veszem tudomásul, hogy még az akkori — négy évvel ezelőtti — tlzórais leány, Gregor Marika és a felvonókezelő, Kozesná Zdena is. Örülünk a találkozásnak, és míg Zdena felröppent bennünket a több mint 50 méteres kémény 46. méterére, Marika villámgyorsan elmondja, hogy tavaly férjhez ment, hiába kérdezősködnék utána a leánynevén. Férje chomutovi, szintén itt dolgozik az erőműn, és az építkezés befejezése után szeretnének itt maradni. Zdena is barátnője példáját követi, talán még az építkezés befejezése előtt férjhez megy. Ók, a közeli Pfunefovban szeretnének maradni, később talán hazamennek Zdena szüleihez, Olo- moucba. Fenn, a kémény 46. méterén egv héttagú brigád ellenőrzési munkákat végez, valamennyien a prágai Arma- beton dolgozói. Vladimir Horák brigádvezető: „Amióta Itt vagyok, tavaly zártuk a legeredményesebb évet. Sikerünknek több összetevője van, közülük is legfontosabbnak tartom a munkakedvet, de hajtóereje van a szocialista versenymozgalomnak is. összeforrott, jó szellemű brigád a miénk, de ugyanez elmondható itt az építkezésen nagyon sok brigádról. Nálunk nem lehet mímelni a munkát, feladataink nem engedik, és én, amikor vállalkoztam a brigádvezetőségre, kikötöttem, hogy mindenkitől elvárom a fegyelmezett munkát. Nem könnyű, a- mit csinálunk, veszélyes is, arról már nem is beszélve, hogy nagyon gyakran mostoha időjárás is közrejátszik, mégis egyformán hajt, húz mindenki. összeforrott brigád vagyunk, és talán mondanom sem kell, hogy ennek megfelelően a borítékaink tartalma is szinte koronára megegyezik. Kuéek Ivan a Nyitrai Magasépítő Vállalat szerelőmunkásaként jött Mél- níkbe két évvel ezelőtt. Eredetileg ügy Következetlenséggel az ötösök ellen Pici helyiség a diákotthonban, a lányok melegítőben vagy farmerben. Puskaporos a levegő Májusban erősen leromlott a diákotthon lányainak a tanulmányi átlaga, és a mai SZISZ- -gyülésen főleg arról kell dönteni, hogyan tovább. Egy javaslatról már suttognak a lányok egymás közt: aki egy héten két ötöst kap, az a hét végén nem utazhat haza. A rendtartás szerint ugyan havonta csak egy hazautazás jár, de kedvezményként a diákok innen minden héten hazamehetnek. Meg kellene vitatni a javaslatot, de senkt sem jelentkezik, végül megszólal a diákotthon igazgatónője és elmondja, hogy a város másik két diákotthonával folyó tanulmányi versenyben visszaestek a második helyre, márpedig ez megengedhetetlen tény ... Hozzászólni továbbra sem hajlandó senki, mire a SZISZ-elnök feláll, és sorban felszólítja az osztályszervezetek képviselőit, mondjanak véleményt a javaslatról. — A mi osztályunkban senki sem lelkesedik a tavaslatért... — Nálunk is azt mondják, hogy az intézkedés túl szigorú... — Csak ez az egy javaslat van? Nekem, az újságírónak pszt- chológtat, pedagógiai olvasmányok kulcsszavat kavarognak a fejemben: motiválás, inkább Jutalmazás, mint büntetés, a dac kialakulásának folyamata, a közösségek lehetséges haftóere- je slb. Ügy látszik, a vitának vége, feláll az egyik nevelőnő, és a következőket mondja: — De, gyerekek, azért mégsem nézhetjük tétlenül, hogy néhányan közületek rontják a diákotthon tanulmányi átlagátI Az igazgató elvtárs is már felhívta a figyelmünket erre. Nem mindnyájatokat akarjuk büntetni. Végül is csak egy kedvezményt vonunk meg azoktól, a- kik ezt nem érdemlik meg ... A következő héten aztán öt leány nem utazhatott haza. Szombaton kettejük számára az apuka kiesdekelte a kegyelmet, további két lány táviratot kapott: beteg a nagymamájuk, nagynénijük, azonnal jöjjenek. Bűnhődni csupán egy szem lány bűnhődött, éspedig úgy, hogy reggeltől estig az ablakban ülve a haját fésülte, körmét lakkozta, zokniját stoppolta és hát — néha tanult is. Nem volt, ki ellenőrizte. Hogy is kívánhatnánk egy nevelőtől, hogy reggeltől estig ott legyen a diákotthonban. Egyetlen diák miattI Hát nekik már szombat-vasárnapjuk sem lehet?! Zácsek Erzsébet GYERMEKNAPI KIRÁNDULÁS Anyu már este ideges volt, biztosan egész éjszaka nem aludt. Reggel elmaradt a fogmosás és a fésülködés is, mert mint azt várni lehetett, elaludtunk és futólépésben rohantunk az iskola elé, ahol már várt bennünket az autóbusz. Teljes volt az osztálylétszám, megkezdődhetett a 111. C gyermeknapi programja. Kirándultunk, de nem tudtuk, hogy hová, a tanító néni titkolózása hozzátartozott a gyermeknaphoz. Matyi térképet, Monika iránytűt hozott, mi többiek sok-sok elemózsiát. Eél órai zötyögés után a sofőr bácsi az erdőszélen szépen kitessékelt bennünket a buszból, és azt mondta, most már menjünk az orrunk után. Tanácsát akkor egyikünk sem vette komolyan. Ehelyett letelepedtünk, és nekiestünk táskáink tartalmának, Matyi meg a térképnek, és segítettünk is volna neki. csak közben Sanyi közreműködésével összetört Monika iránytűje, amelyről sírva azt állította, hogy még á nagyapjáé volt. Ebből aztán nagy tülekedés lett, és ha nem jön apu meg a többiek apukája1, akkor igazán nem tudom, hogyan végződött volna a kirándulásunk. De jöttek. Futva. Azt mondták, gyámoltalanok vagyunk, és bizonyára elbolyongnánk a világ legkisebb erdejében is. Azt ts kérdezték, hogy beleszimatoltunk-e egyáltalán a levegőbe. Belel Gulyásillat? Itt? Pedig az volt... Apu meg az osztálytársaink szülei egy erdei tisztáson vártak bennünket. Nagyon megörültünk nekik, mert már nem kellett többé tájékozódnunk. Délután szalonnát sütöttünk, és nagyon sok arrajárót is megkínáltunk ha mondott egy tréfás versikét vagy dalocskát. Egy bácsi még bukfencet is vetett, nagyon mulatságos volt. Estig sokat játszottunk, és igazán kár, hogy évente csak egyszer van gyermeknap. Habár a tanító néni azt mondta, ez csupán az első osztálykirándulás volt. NÁDASKY ANDREA
