Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-03 / 23. szám
8 IM A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ÉS A THÁLIA SZÍNPADÁNAK JÚNIUSI ÉS JÜLIUSI JÁTÉKTERVE 3. kedd Stúrovo (Párkány): Egyedül (19.30) 3. csütörtök TomaSev (Fél): A beszélő köntös (19.30) S. péntek Kolárovo (Gúta): A beszélő köntös (14.00) Pribentk (Perbenyik): Warrenné mestersége (20.00) 7. szombat Hrhov (Görgő): Warrenné mestersége (19.30) 8. vasárnap Dőlné Saliby (Alsószeli): Egyedül (19.30) 10. kedd Levice (Léva): Szent Péter esernyője (19.30) 11. szerda Dun. Streda (Dnaszerdahely): Szent Péter esernyője 13.30, 19.30) 12. csütörtök Horná Potöö (Felsőpatony): Szent Péter esernyője (19.30) Koáice (Kassa): Két férfi sakkban (19.30) 13. péntek Komárno (Komárom): Szent Péter esernyője (19.30) 14. szombat Moéa (Dubamocs): Szent Péter esernyője (19.30) Gemerská Vés (Harkács): Két férfi sakkban (19.00) 15. vasárnap Marcelová (Marcellháza): Szent Péter esernyője (19.30) RoZöava (Rozsnyó): Két férfi sakkban (19.00) 18. hétfő Safárikovo (Tornaija): Két férfi sakkban (19.00) 17. kedd Kolárovo (Gúta): Szent Péter esernyője (19.30) 19. csütörtök KoSice (Kassa): Két férfi sakkban (19.00) 20. péntek Moldava'n. Bodvou (Szepsi): Két férfi sakkban (20.00) 21. szombat Gombasek (Gombaszög): Szent Péter esernyője (20.00) Resice (Reste): Két férfi sakkban (20.00) 22. vasárnap Bofany (Battyán): Két férfi sakkban (16.00) 24. kedd Pohronsk^ Ruskov Cast Cata (Oroszka): Szent Péter esernyője (19.30) 25. szerda KoSice (Kassa): Két férfi sakkban (19.00) 28. csütörtök Komárno (Komárom): Szent Péter esernyője (19.30) KoSice (Kassa): Két férfi sakkban (19.00) 27. péntek Okoő (Ekecs): Egyedül (19.30) 28. szombat Senec (Szene): Egyedül (19.30) 29. vasárnap Horné Saliby (Felsőszeli): Egyedül (19.30) 1. kedd Radzovce (Ragyolc): Alom Tivadar hadparancsa (20.00) 2. szerda Fil'akovo (Fülek): Alom Tivadar hadparancsa (20.00) 3. csütörtök Luőenec (Losonc): Alom Tivadar hadparancsa (20.00) 4. péntek Jesenské (Feled): Alom Tivadar hadparancsa (19.00) 5. szombat Petrovce (Péterfalva): Alom Tivadar hadparancsa (20.00) A műsorváltozás jogát fenntartjuk! PLAKÄTKI ÁLLÍTÁS Érsekújvárott (Nővé Zámky) az új járási könyvtár földszinti folyosóján állították ki azokat a munkákat, amelyeket a SZISZ-tagok és pionírok küldtek be a számukra meghirdetett plakátversenyre. Az előzményekről ennyit: a járási könyvtár politikai osztálya februárban értesítette az iskolákat, hogy a tanulók benevezhetnek alkotásaikkal a plakátversenybe. Huszonöt plakáttal jelentkeztek az iskolák SZISZ-,esei és pionírjai. Ezekből a pályamunkákból a szakbizottság tizenötöt fogadott el. Hárman kaptak első, ketten második, illetve harmadik díjat. A plakátok fő témái: harc a dohányzás ellen, a világbéke megőrzése, a. moszkvai olimpia, a nemzetközi gyermeknap, a levegő és a környezetszennyeződés elleni küzdelem. A tanulóifjúság a plakátokat temperával, vizfestékkel, tussal és pasztellel készítette. Az első díjat Daniela Miceková, az egészségügyi szak- középiskola tanulója „A moszkvai olimpia 1980“, Nagy Csaba „A nemzetközi gyermeknap“ és Juraj Fuőík „A dohányzás ellen“ című plakátja nyerte. Második díját nyert Eudmila Podbehlá, a Jesensky utcai szakmunkástanuló középiskola diákja „Küzdjünk a levegő és a környezet szennyeződése ellen“ című plakátjával. A díjakat a járási könyvtár igazgatója, Márta Weisso- vá adta át. Dr. HOFER LAJOS SASKÖ JENŐ felvétele Daniela Miéekuvá: Moszkvai olimpia 1980 vész legyen a talpán, akt kiállja a próbát. Nagy János kiállta. Régebbi és újabb plakettjei különös tiszteletet parancsolnak. Erős és mély gondolatokkal telített, formailag letisztult alkotások ezek, a művész belső elkötelezettsége, évekre állandósult izzása messziről kitetszik belőle, makacssága pedig már-már legenda. Míg szobrain fellelhető a korunkra oly jellemző eklek- tikusság, a gyorsan változó divathullámok egymást kergető zajlása, plakettjein ennek nyoma sincs. Itt az egyszerűen tiszta és már mesz- sziről felismerhető, csak rá jellemző stílus és forma szűkszavúságában is erős, súlyos mondanivalót hordoz. Plakettjei és legújabb, szinte sorozatban „gyártott“ NAGY JANOS SZOBRASZMCVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRÓL PRÖFÉTA-A SAJÁT HAZÁJÁBAN Alig néhány héttel ezelőtt írtam Nagy János szobrász- művész munkáiról, és most újra kénytelen vagyok tollat ragadni, maga a művész kényszerít erre újabb kiállításával. A minap az érsek- újvári Képzőművészeti Galéria aprócska termében állították ki munkáit, néhány szobrát és plakettjét, most pedig Komáromban láthatjuk műveit. A két kiállítás között lényegbeli különbség van. Az előbbi bemutatkozásféle volt, az utóbbi összegezés. Ez vagyok, ezt alkottam az elmúlt húsz évben b— vallja az utóbbival s ezzel válaszol azoknak az aggályaira is, akik nem e- léggé bíztak benne. Voltak ugyanis néhányan, akik kételkedtek munkáiban, és hiányolták kiállításait. Most hát szembenézhetnek a tényekkel, láthatják a teljes müvet, amelyben Nagy János Igazolja magát önmaga és a világ előtt is, mérlegre dobja útját, eredményeit, összegez, kíváncsi arra, hogy megértik-e, elfogadják-e munkáit. Azzal, hogy éppen Komáromban (Komárno) került sor erre a kiállításra, hangsúlyt is kap ez a gondolat. Budapesten született, de élete legtöbb szála Komáromhoz köti, s bár elköltözött már a városból, Helembán él, mégiscsak itt érthetik meg leginkább. Képletesen mondva: ő az a próféta, aki saját hazájában is azzá lesz. Odahaza sokkal inkább próbára teszik az embert, mű(az utóbbi kifejezést elsősorban tiszteletet parancsoló, szívós kemény munkája láttán használom) táblái nem holmi fába vésett üzenetek, hanem valódi, minden porclkájukkal térben és i- dőben élő dombormüvek. Évezredeket szaladnak vissza és úgy lesznek korszerűek, hogy összefogják, átlé- nyegítik, átmentik az évezredek alatt összegyűlt formai és gondolati tapasztalatokat. Szembetűnő plakettjeinek a szűkszavúsága is. Igazi alkotó valaki csak úgy lehet, ha mi, a közönség is odafigyelünk és visszajelezzük, ha tovább ösztönözzük a művészt, s ő látja, hogy érdemes dolgozni, izzadni. —tli— HORVÁTH REZSŐ A RABLÖVÁR VÉGNAPJAI 1945. április 23. Az éjszaka folyamán sikerül elrepülni Berlinből Koller tábornoknak, aki Göring összekötő tisztje Hitlernél. Reggelre megérkezik Obersalzbergre, és azonnal jelentkezik parancsnokánál. Elmondja Göringnek az utolsó napok eseményeit a berlini bunkerben, és közli Hitler szilárd elhatározását, hogy végleg Berlinben marad. A legfrissebb katonai jelentések azt bizonyítják, hogy Berlin teljes bekerítése már csak órák kérdése. Ekkor viszont Hitler hatalma végleg megdől. Goring, hivatalosan a harmadik birodalom második embere, már régen elégedetlen ezzel a beosztással, szeretne a ranglétra legfelsőbb fokára hágni. Most elérkezettnek látja idejét. Minden normális ember tudja: a fasiszta Németország napjai meg vannak számlálva. Elég ránézni a térképre, és világos, hogy a végleges összeomlástól már csak napok választhatják el a nácibirodalmat. A rangkórsággal megszállott Göring azonban nem vesz erről tudomást. Himm- lerhez hasonlóan 6 is Führer szeretne lenni. Előveszi díszes vaskazettáját, amelyben Hitler egyik, 1941-ben kiadott dekrétumának eredetijét őrzi. Hitler ekkor Göringet nevezi ki utódának, ha őt a „harcban“ bármilyen baj érné. Persze, amikor Hitler ezt a rendeletét aláírta, álmodni sem merte, mikor, milyen körülmények között próbál majd Göring érvényt szerezni a dekrétumnak. Göring magához kéreti hadsegédeit és Lammers birodalmi minisztert, Hitler kancellári hivatalának vezetőjét, aki a nemzetszocialista államjog hivatalos szakértőjének számított Németországban. Göring tagoltan, hangsúlyozva felolvassa a dekrétumot, majd megkérdezi Lammerst, vajon nem adott-e ki Hitler 1941 óta valamilyen más rendeletet, amely hatálytalanítaná, vagy esetleg módosítaná a felolvasott határozatot. >— Ilyesmi nem történt — válaszolja Lammers —, ha a Vezér bármilyen rendeletet adott volna ki, föltétlenül tudnék róla. Ennyi elég Göringnek. Délután a következő táviratot küldi Berlinbe: „FUhrerem! Tekintettel az On elhatározására, amelynek értelmében kitart a helyén, a berlini erődben, egyetért-e azzal, hogy mint az ön utódja az On 1941. június 29-én kiadott dekrétumával összhangban azonnal átvegyem a birodalom teljes vezetését, mégpedig a bel- és külföldi viszonylatban szükségesnek mutatkozó intézkedések korlátlan jogával? Ha ma este tíz óráig nem érkezik semmilyen válasz, ezt úgy tekintem, mint annak megerősítését, hogy On elvesztette cselekvési szabadságát, aminek következtében az ön dekrétumának a feltételeit teljesültnek fogom tartani. Ígérem, hogy intézkedéseimmel mindig országunk és népünk legszentebb érdekeit tartom majd szemem előtt. Jól tudja, mit érzek most, az On életének legsúlyosabb pillanataiban. Nem találok szavakat, hogy ezt ő- szintén kifejezzem. Az Isten védelmezze önt, és siessen mielőbb ide, minden akadályon keresztül. Hűséges híve: Hermann Göring“ , Tehát újabb államcsíny Hitler ellen — Hitler beleegyezésével. A berlini bunkerben a táviratot a führer- ség harmadik titkos várományosa — Martin Bormann — kapja kézhez. 0 is elérkezettnek látja idejét, hogy a nagy ellenfelet, Göringet kiüsse a ringből. Tüstént továbbítja a táviratot. Hitler első pillanatban nem tudja, mit kezdjen az írással, de Bormann diszkréten felhívja a figyelmét, hogy a távirat ama szakasza, amelyben Göring jelzi, hogy este tízig várja a választ, tulajdonképpen ultimátum. Majd még hozzáteszi, eddig nem nagyon hitt a híreszteléseknek, hogy Göring megpróbált tárgyalni az ellenséggel (ami igaz), most azonban ennek a táviratnak a fényében ez elhihető. Hitler agyában kezd világossá válni, mire megy itt tulajdonképpen a játék. Következik az obiigát dühroham, tajtékzó száj, rohangálás és összefüggéstelen ordítozás. Majd kiadja a parancsot: Göringet azonnal tartóztassák le. Bormann legnagyobb örömmel továbbítja táviratban a parancsot az Obersalzbergen állomásozó SS-egység parancsnokának. Másnap a még működő német rádiósok bejelentik: Göring, tekintettel rossz egészségi állapotára, lemondott összes tisztségéről. (Folytatjuk) ötvenezres tömeg egy rock-koncerten. A Piramis-vita óta rock- -ügyekben már semmin sem csodálkozom, azon sem, hogy Jó fél, háromnegyed év elteltével még mindig akadnak, akik szemrebbenés nélkül megllncselnének; és azon sem, hogy a Magyar Televízió Pulzus című köny- nyüzenei panorámamflsorá- ban úgy fest egy együttes tagsága, mint mondjuk a Karthágó legénysége .,, E- gészen a műsor végéig azt hittem, a csodák kora rock- -beat-ügyekben már lejárt, már minden volt, alfától az ómegáig, meglepetés nem érhet. És akkor Sztenavonity Dusán, az egykori Metro-tag, a műsor házigazdája bekonfa- rálja a Neoprimitív együttest. Már a parodisztikus „kikészítésük“ pazar volt. Orgona helyett írógépet ver az „orgonista“; a torzonborz fejet paróka teszi olyanná, és a smink kész röhej. Aztán elkezdődik a zene: LGT- -akkordok saját szöveggel. Ha nem tartok attól, hogy lányom a másik szobában fölébred, halálra röhögöm magam. De az Igazi meglepetés mégis akkor ér, amikor a házigazda megkérte a Neoprimitív együttes vezetőjét, mutassa be a zenekar tagjait. Üzletkötő... újságíró- egyetemi tanár >— hangzik a bemutatkozás. Az együttes vezetője egyetemi tanár. Aztán elmeséli, onnan jött az ötlet, hogy együttest alakítsanak, hogy részt vettek egy szolidaritási nagygyűlésen, ahol a Piramist várták és az egésznek e magasztos fogalomhoz, szolidaritás, semmi köze sem volt. Mint ahogy a dalszövegekben kimondott „Nagy Igazságoknak“ sincs az égvilágon semmi köze a Nagy Igazságokhoz. Álarc az egész! ök bár ezt fgy nem fogalmazták meg —ki- karikírozni, parodizálni a- karják a műfajt, s egyetlen bemutatott dalukból ítélve nem kis bátorsággal, elszántsággal —! sikerrel! Nézd, az örült mit csinál? A Locomotív GT-vel lehet LGTv-show-t csinálni. Persze, ha olyan egyéniség nyúl a témához, mint Sándor Pál. A játékfilmrendezőként is Ismert Sándor Pál nem először vállalkozik arra, hogy vezető énekesek, együttesek számait élvezetes műsorrá ötvözze. Itt szinte nem is a zene dominált, hanem a képek, a montlrozás, a kameramozgás, a látószög. Az utóbbi időben egyre több a pop-rock műsor, de az eredmény mindig sántít. Hiányzik ezekből a műsorokból az igazi látvány. Aki csak zenét akar hallgatni, ott a magnó, lemezjátszó. A show és az élmény csak valami hasonló formában teljesedhet ki, mint azt Sándor Pál műsorában láttuk- Itt az öncélú képvtbrációk, szemet rontó ugrándozósok helyett a látvány, az igényes válogatás, a zenével párhuzamos mondanivaló dominált. Az összhatás kitűnő volt. És az sem mellékes, hogy az LGT-fiúk jól mozgó, mozgatható szereplőkként is beváltak. Ezt a filmet még zene nélkül is meg lehetett volna nézni. Z. J.
