Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-06 / 19. szám

Lapzárta után értesültünk róla, hogy az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes 25 éves művészi tevékenységének elisme­réséül megkapta az Építésben Szerzett Érdemekért című állami kitüntetést. A magas kitüntetéshez olvasóink nevében is gratu­lálunk és kívánunk az együttes minden egyes tagjának sok-sok művészi sikert az elkövetkező években. Az énekkar nagy közös­ség: az együttes három mű­vészi részlege közül a leg­népesebb csoport. Műsoruk elsősorban magyar népda­lokból áll, amelyeket ma­gyarországi és hazai zene­szerzők dolgoztak fel. E- zenkívül a kórus repertoár­jában megtalálhatjuk a klasszikus kórusirodalom e- gyes korszakainak jelentő­sebb alkotásait. A jelenko­ri magyar, szlovák, cseh, szovjet zene képviselőinek műveit Is megszólaltatják a kórus tagjai. Az énekkarba minden tag bizonyos céllal jön; jó is­merősöket, barátokat, társa­kat szerez, megértő emberi közösségbe kerül, biztosítva van művészi fejlődése és a szereplés lehetősége. A kó­rusban is ugyanúgy, mint a többi művészi részlegben, cserélődik a tagság. Az ú- jabb és újabb évjáratok, nemzedékek cseréjéből az állandó újrakezdés nehéz­ségein túl, valami ifjúi flui- dum, az Ifjú Szívek össze­tartó ereje árad. Minden művészi közösség elérkezik működése során egy-egy csúcsidényhez, idő­szakhoz. Az együttes ének­karának életében bizonyára ilyen volt az 1958—59-es évad, majd hosszú évek ti­tán 1970 tavaszán az ének­kar a szólistákkal együtt önálló ünnepi bemutatót tart. 1972-ben a II. Kodály Zoltán-napokon a kórus a hazai magyar énekkarok kö­zött a minősítő pályázaton aranykoszorút nyert. Most az együttes megala­kulásának 25. évfordulója alkalmából az énekkar, a szólisták, a népi zenekar és a zenekar közreműködésé­vel egész estét betöltő mű­sort ad. Repertoárjukban több igényes, magas művé­szi élményt nyújtó kórusmfi szerepel. Az énekkart jól is­meri a közönség a rádió műsorából és az OPUS hang­lemezeiről Is. Most, a 25. évforduló alkalmából újabb lemezfeljátszást készítenek elő, ahol Szíjjártó Jenő, Né- meth-Samorinszky István, Karaba Gyula, Vavrinec Bé­la és Szabó Csaba kórus­műveit, illetve népdalfeldol­gozásait szólaltatják meg. XXX A három részleg közt a zenekar a legösszefogóbb tényező egy-egy kompozíció megvalósításánál. Hiszen csupán a bizonyos dallam­beli, harmóniai, ritmikai sorrendbe állított hangok, bizonyos hangerőben, tem­póban zengő tónusok képe­sek a legjobban sikerre vin­ni a táncosok mozgásának hanuglatát, az énekesek aj­kán szárnyra kelt szavakat. Ha az együttes 25 éves létének tükrében a zenekar múltját vizsgáljuk, szembe­tűnik a sok szerkezeti vál- tozás a művészi részleg fej­lődésében. A legelső évek kis népi zenekara 18 tagú vonószenekarrá nőtt. A ké­sőbbi években az együttes dramaturgiája a nagyobb, gyakran drámai feszültsé­gekkel teli kompozíciók mű­sorra tűzésére irányult. Ez a tény késztette az együttes zenekarának kis szimfoni­kus zenekarrá való kibőví­tését, amely 33 tagú volt. Jő zenészekkel betölteni a zenekart nem volt könnyű dolog. A legnagyobb gondot a zenészek évenkénti, gyak­ran 50 százalékig terjedő cseréje okozta, ami nagy­mértékben megnehezítette e részleg művészi fejlődését, fiatalodott, s főleg minősé­gi szempontból sokat fejlő­dött elsősorban a konzer­vatórium és a zeneművésze­ti főiskola hallgatóinak so­az Ifjú Szívek az utóbbi é- vekben szélesítette műsorá­nak skáláját. Nevelő jellegű hangversenyekkel járul hoz­zá a diákifjúság esztétikai séhez. A népdaltól az áriáig címmel 1947-ben mutatták be az első ilyen jellegű ösz- szeállításukat, amelyben szó­listák előadásában a daliro­dalom legjobb alkotásaival ismerkedhetett meg a fia­talság. Ezt 1978-ban újabb bemutató követte. A műsor címe nagyon találóan így hangzott: Ide jöttünk mu­zsikálni. S ahol muzsikál­nak, ott mindig dal is fa­kad. Ebben a műsorban az együttes kis népi zenekara és szólistái népdalaink sok­színűségével, változatos té­A MINDIG FIATAL IFJO SZÍVEK 2. mivel állandóan új tagok­kal kényszerültek újra ta­nulni, gyakorolni a techni­kailag nagyon igényes mű­sorszámokat. A képzett zenészek hiá­nya miatt (főleg a fúvós hangszerek csoportjában) a vezetőség 1969-ben a ze­nekart újra vonós zenekar­rá változtatta. Természete­sen így a zenekar sokat vesztett színéből és erejé­ből egyaránt. A későbben kialakult új dramaturgiai szemlélet már nem követel­te a zenekartól ilyen össze­tételben az igényesebb és terjedelmesebb művek beta­nulását A legutóbbi években a ze­nekar szinte teljesen meg­raiból jött új tagok révén. Jelenleg 21 tagot számlál. A zenekar keretén belül népi zenekart Is sikerült létre­hozniuk, amely megfelelően színesíti és gazdagítja az e- gyüttes műsorát. A zenekar elsősorban az énekkari művek és a szó­listák kíséretét látja el. U- gyanakkor azonban tánc­kompozícióknak is elvá­laszthatatlan része, melyek az utóbbi években >— meny- nyiségben és minőségben egyaránt >— zenei szem­pontból mind technikailag, mind művészileg egyre igé­nyesebbek. Az egyes művészi részle­gek munkájáról beszélve megemlíthetjük azt Is, hogy ízlésének formálásához, ze- máival és dallamvilgával is­nei műveltségének fejlesztő- mertette meg a hallgatót. Mindkét összeállítás Szlová- kia-szerte nagy sikert ara­tott, s ma is az együttes ál­landó repertoárjában szere­pel. Most, amikor az Ifjú Szí­vek legújabb eredményeiről szólunk, ne hallgassuk el azt sem, hogy Szlovákia magyarlakta vidékein kevés az olyan hely, ahol ne fordult volna meg az együt­tes. Ismerik a szlovák, cseh- és morvaországi városokban is, ahol időnként szintén be­mutatkozik. Többször képvi­selte hazánkat külföldi kőr­útjai során. Közel két és fél millió azoknak a nézőknek a száma, akik az előadásai­kat megtekintették. Tánco­saik nemegyszer szerepel­tek a tévé műsorában. A 25 év alatt 65 tánckompozí­ciót, 267 zenekari, illetve szólószámot és zenekari mű­vet tanultak be. Az együttesben a 25 év a- latt több mint ezer fiatal cserélődött ki, közülük pe­dig sokan a távozásuk után is hűek maradtak az ének­hez, a tánchoz, a népművé­szethez, maguk Is csoportot alakítottak és vezetnek szü­lőfalujukban, működési he­lyükön. így folytatják azt a munkát, amelyet az Ifjú Szívekben tanultak, szeret­tek meg. Az együttes félhívatásos Jellegéből adódik, hogy az egyes művészi részlegek tag­ságának összetétele évről évre változik. Az alakulás­kor elenyésző kivétellel diá­kokból tevődött össze. Az u- tóbbi években viszonylag nagy számban működnek fi­zikai vagy szellemi munkát végző, tehát állásban, mun­kaviszonyban levő fiatalok. Ez a tény azért is örvende­tes, mert az érettebb, fel­nőttebb, több élettapsztalat- tal rendelkező dolgozó fia­talok ős a diákifjúság köl­csönösen jó hatást gyako­rol egymásra. Sikerekben gazdag 25 év áll az együttes mögött Mun­kájáról két könyv, sok-sok újságcikk, méltató írás ad számot. Az együttes minden egyes volt és jelenlegi tag­ja tudatában van annak, hogy munkáját megbecsül­ték a múltban és becsülik a jelenben is. Legfelsőbb párt- és állami szervek tág teret nyitnak működésük további felvirágoztatásához az el­következő évek során. N őtasző, tánc... Taps nincs, mert hi­szen most csak próbát tartanak a fel­lépésre készülő együttesek. Bemutatta műsorát a pelsőci (Plesivec) művelődési központ kórusa, a huszonegy leány levonul a színpadról. Samu Katalin, a vezetőjük int, hogy csak üljenek le a közelben, mert talán szükség lesz az ismétlésre. A lányok suttogva bár, de vitatkoznak. >— Nincs ez így jól — mondja az egyik. — A bevonulás, a felállás még döcög. Gya­korolni kell még! — Kinek van erre ideje? — kérdi a má­sik. — Az időt okosan, jól kell beosztani. — Ha szükséges, hát jut rá időm. Aki a? idő okos beosztását tartja fontos­nak, az Szecsányi Eleonóra óvónő. Akinek jut rá ideje, szintén óvónő, Palcsó Erzsé­bet. Az egyik Lekenyén (Bohunovo) tanít, Pelsőcön lakik. A másik Gömörhorkán (Ge- merská Hörka) lakik, Pelsőcön tanít. Az u- tóbblnak jut ideje arra is, hogy velem be­szélgessen. — Gömörhorkán táncolok, Pelsőcön dalo­lok, Gömörhorkán vagyok tisztségviselő, a fa­lusi ifjúsági szervezet kultúrfelelőse, Pelső­cön meg tanítok. Megtanultam már az időt okosan, jól beosztani. Palcsó Erzsébet, aki két éve óvónő, nem­csak a kórus tagja, hanem annak a tánc- együttesnek is, amelyet évekkel korábban Kamarás Imre szervezett meg. Dalol, tán­col, és persze irányít, szervez is, hiszen szülőfalujában az ifjúsági szervezetben ve­zető tisztséget tölt be. ■— Nem nehezíti mindez a munkát? — Sőt, inkább kiegészíti, teljessé teszi. Kérdezősködnék tovább, de leintenek, hi­szen próba van, zavarunk. <— Holnap majd folytatjuk..» —o— Másnap folytatjuk Is a megkezdett be­szélgetést, de nem a városháza nagytermé­ben, hanem a pelsőci óvodában. A vegyes csoportú, magyar tanítási nyelvű osztály tantermében, munkahelyén. m Igazán kedves, otthonos itt >—< állapi- tóm meg. Köszönöm az elismerést >—i mondja. í— A gyári fiatalok nevében köszönöm. Rejtélyesnek tűnő válaszának egyszerű a magyarázata: A TATRASMALT helyi üzemé­ben működő ifjúsági szervezet az osztály 1 védnöke, ök, a gyári fiatalok készítették a mágneses táblát, a játékok sokaságát, a gyermekek körében oly kedvelt kerékpáro­kat. No meg a „varázsházikót“, ahová me- sehallgatásra szoktak beülni a gyermekek. Az óvónő jól megszervezte a védnökségí mozgalmat, a gyári fiatalok pedig nem is nagyon kérették magukat. >— És ha most arra kérem, hogy dicse­kedjék? >■— Csak velük, a gyermekeimmel dicse- dekhetek. Nem tévedés, így mondja: gyermekeim, amit úgy kell érteni, hogy osztályának ta­nulói. Tóth Tímea ügyesen szaval, szépen énekel. Bárkái Icu szépen rajzol. Pacsmár Dénes kiscsoportos nemrég került ki a böl­csődéből, de okos, értelmes gyerek. Máié Adrianna ősszel már iskolába megy, ügyes és okos, bizonyára jő tanuló lesz. Mind­egyikről mond egy-egy elismerő szót. — Mutassuk meg gyerekek, hogy mit tu­dunk! — szól az apróságoknak. És a kis A pelsőci művelődési központ kórusa Akinek jut rá ideje „Mutassuk meg gyerekek, hogy mit tudunk!“ A szerző felvételei óvodások táncolnak, dalolnak, azután sza­valnak, majd mese következik. Utána já­ték, eljátszák az előbb hallott mesét. •—i Elhiszi már, hogy az oktató és nevelő munkát teszi teljessé, hogy én az együt­tesben táncolok, dalolok? — kérdezi, mi­közben az apróságok tízóraizás előtt kezet mosnak. t— Elhiszem »— válaszolom. Azt már nem Is kell megmagyaráznia, hogy ezért jut ideje a próbákra meg a moz­galmi munkára. így teljes, értékes a mun­kája, az élete is. —hs—

Next

/
Thumbnails
Contents