Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-06 / 19. szám

M

ár fél órája bolyongok a Hattyú-bástya környékén: be-betérek ■ Jobbra-balra, előre-hátra nyíló utcákba. Egyetlen ház falán sem látom az ifjúsági szövetség belvárosi bizottságának székhelyét jelző táblát, pedig itt kell lennie. Azt azonban végképp nem gondoltam volna, hogy ez a tábla nem a környező házak valamelyikén, hanem a kecses bástya szegecselt ajtaján van. Hogy egy műemlékben legyen a székhely ?1 Az ott dolgozó Irena No- wacka, aki épp munkába i- gyekezett, fedte föl a titkot:

<— Ez a mi házunk-vá- runk, bármennyire is furcsa.

Az ajtó kinyílt, s egy tágas, stílusosan régi bútorokkal berendezett irodahelyiségben találtam magamat. Innen szűk csigalépcsők vezetnek fölfelé. Romantikus, kosztümös filmekben ilyen lépcsőkön szokott megszökni a kastélyból a várkisasz- szony. Mi fölfelé „szökünk“. Az első emeleten találni az alelnök és a titkárnő dolgozószobáját. Legfölül, a második emeleten az elnökéét. Múzeumba illő bútorok. Ogy fest az egész, mint egy igen fontos hivatal t— mondjuk t-i a monarchia idejében. Meg is mondom nekik.

—h Nem akartunk ml semmi cicomát, csupán stílusosan berendezni. Magunk végeztük a renoválást, bevezettük a vizet, otthonossá tettük környezetünket, ha már megkaptuk.

Miután körültekintettünk és megfőtt az elmaradhatatlan „herbata“, a tea, belekezdhettünk a beszélgetésbe.

— Bizonyára tudod, de ha nem, elmondom, hogy Lengyelországban három különálló ifjúsági szervezet működik: a dolgozó ifjúságé, ez vagyunk mi (ZSMP), a főiskolásoké (SZMP) és a középiskolás fiataloké (ZHP). E három szervezetet föderációs szinten irányítja Varsóból a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetségek Föderációja, az FSZMP — igazít el az itteni bizottság elnöke, Krzysztof Scharmach.

Azt is megtudom még tőle, hogy irányításuk alá hatezer fiatal tartozik. Ezek tizenkét alapszervezetben dolgoznak, a legnagyobb 600 tagot számlál.

— Munkásfiatalok szervezete a tiétek; elmondanád, hogyan vesznek részt a fiatalok a munkahely irányításában?

— Minden üzemben, gyárban van kisebb-nagyobb ü- zemi bizottság. Ezek vezetői szintén egyenrangú partnerei a munkahely vezetőségének. Az ő jelenlétükben folynak a munkaértekezletek, kikérik véleményüket minden fontosabb döntéskor: bíznak a fiatalokban, adnak a szavukra. Ugyanígy képviseljük magunkat az állami szervekben is. Munkánkkal elértük, hogy figyelnek ránk, nélkülünk nem döntenek az ifjúságot érintő kérdésekben.

— Nálatok magas szintű a klubmozgalom. A sok-sok diszkóról már nem is beszélve. Ha egy fiatal itt szórakozni akar, inkább az o- koz neki gondot, .melyik rendezvényt válassza.

— Bár messze vagyunk még attól, hogy az ifjúság szabad, idejének jó, okos megszervezéséről elégedetten beszéljünk, de az tény, hogy lehet, van miből válogatni. Itt van például az e- gyik legnépszerűbb klubunk, Rudy kot. A város szívében van, nagyon népszerű. Mindennap nyitva tart. Áltálé ban beszélgetésekkel, eszmecserékkel, vitákkal kezdődnek az esték. írókat, színészeket, képzőművészeket hívunk beszélgetésre. Nemrégiben ruhatervezőket hívtunk meg vendégül. A rendezvényt divatbemutatóval kapcsoltuk egybe. A fiatalok véleményt mondtak a tervezők előtt a lengyel ifjúság öltözködéséről, és bizony nem csak dicsértek ...

— Másik klubunk, a híres Na Fortach egy hajdani vár- kaszárnyában van, kellemes, hangulatos környezetben. Itt közel ezer : fiatal szórakozhat egyszerre. Sok-sok te\

ZOLCZER JÁNOS ÍRÁSA

_____J

világjárók______

Hajnali fél öt. Eszményi időpont megérkezni egy Ismeretlen városba. Kora tavaszi reggel van, de szállingózik a hó, az utcai lámpák még világítanak. Az illatos, friss péksüteményt most rakják le az üzletek elé. Megindulnak az első villamosok, és az utcákat ellepik a munkába siető emberek, akik kollégáikkal találkozva köszöntik egymást és tovasietnek.

Sok helyütt lehetne ilyen hajnali élményben része az idegennek. Ez most épp a Balti-tenger parti Gdanskban volt.

Egy csésze „herbata“ mellett a Rudy Kothan

rém, csarnok, játékbarlang áll rendelkezésükre, nyaranta a külföldi fiatalok százai lepik el. Ezt a klubot is a fiatalok önkéntes társadalmi munkával hozták létre, és ma is 6k a karbantartók. Itt nincs rendbontás, nem rongálják a berendezést, mert sajátjuknak érzik, az ő munkájuk fekszik benne.

— Már Varsóban hallottam, hogy nagyon népszerűek itt a filmklubok.

így van. Az új lengyel filmeket vita kíséri. Meghívjuk a film készítőit, a rendezőt és a színészeket#, s a vetítés utáif‘ á TlátaltfU er3“ beszélgetnek, vitatkoznak velük, igyekeznek közelebb kerülni a filjn mondanivalójához. fezek a kötetlen viták szinte mindig felfűtött légkörben folynak, mert vitatkozni mi, lengyelek kitűnően tudunk.

A hajógyárban mondták, hogy értékes munkát találtatok ki az ott dolgozó ifjúság számára, s az ötlet innen pattant ki, tőletek.

Ha az új, Fiatalok A- jándéka nevű vitorláshajóra gondolsz, akkor Igen. Ez a százöt méter hosszú fregatt a lengyel Ifjúság összefogásával, pontosabban adakozásából épül. Már jő ideje gyűjtjük rá a pénzt, és a hajógyáriak ingyen végzik el a munkálatokat. Számottevő külföldi támogatást is kapunk, folyószámlánkra a határokon fülről is érkezik pénz. A fregatt tervezői is fiatalok, és használni is fiatalok fogják, mert ha elkészül, a gdyniaí Tengerészeti Főiskola iskolahajőja lesz. A világ összes tengerén közlekedik majd.

— Mikorra készül el?

.— Az idén megkezdődik az építése, és ha sikerül, jó másfél-két év leforgása a- latt vízre bocsáthatjuk. Hatszáz millió zlotyba kerül majd, ha elkészül. Pillanatnyilag a pénz előteremtése és a munkák minél előbbi megkezdése a legfontosabb feladatunk.

Beszélgetésünk során többször is meg-megcsörrennek a telefonok: különféle helyekre, gyárakba, hivatalokba hívják őket, véleményt, tanácsot kérnek tőlük.

— Munka van bőven, sosem unatkozunk — mondja Krzysztof, miközben lekísér a lépcsőkön. Azzal búcsúzunk, hogy este a Rudy kot klubban találkozunk.

A Rudy kot ajtajában — a klub nevéhez illőn — egv cica fogad. Szelíd jószág, mindenki megsimogatja őt. Beljebb tinik lejtik az utolsó diszkótáncot, mivel pár perc múlva hét óra. öttől hétig ugyanis a kiskorúakEzen a helyen a gdanski posta épülete előtt kezdődött el a II. világháború

bak, alapiskolásoknak szólt a zene. Ez Itt így van minden diszkóban, szinte minden este. Sokan vannak a tizenévesek, tömve a klüb. A sarokban levő bárpultnál nekik csak alkoholmentes italokat szolgálnak fel. Később, este, a tizennyolc é- ven felülieknek már nem csak alkoholt mérnek, ők é- telt is rendelhetnek. Fél nyolcra megtelik a klub huszonéves fiatalokkal. Leülnek a kis asztalokhoz, és nyolc előtt a lemez-„lovas“ rázendít. All a bál — mivel hétköznap van — tizenegyig. Szombaton éjfélig tart a díszkő. Említettem, hogy alkoholt Is felszolgálnak, de egyetlen részeget, de még kőtyagos fiatalt sem látok. (Egyébként éjszaka az utcákon vagy egyéb mulatókban Is csak igen-igen kevés ittás embert láttam.)

Hogy hány diszkót találni Gdanskban, nehéz lenne megmondani. Hlrtelenében tizenkettőt számolunk össze, de ezek csak az ismertebbek. Hogy sok-e ez vagy kevés? A fiatalok nem panaszkodnak, csupán megjegyzik: ha még egyszer ennyi lenne is, megtelne. Télen, kora tavasszal Is mindegyik tele van, nyáron pedig, amikor ellepik a várost a vendégek, kevés. Hiszen a több mint négyszáz- ezer lakosú városban kétszáznegyvenezer a harminc éven aluli, És ha ehhez még hozzáadjuk a számtalan 6- riáshajó számtalan tengerészét Is, máris másképp áll a helyzet.

Minden diszkó lemezbörzével kezdődik. Lemez nélkül szinte senki sem jön. A fiatalok kirakják az asztalokra vagy le a földre lemezeiket, a kínálatot, és lehet csereberélni. Vagy fél óráig olyan a terem, mint egy Igazi bolhapiac: Igazi alkudozások folynak, néha még viták Is.

Ha megszólal a zene, mindenki a táncba feledkezik.

A várost a» már sokadik alkalommal — az ifjúsági bizottság egyik alkalmazottjának, Zbigniew Kubickynek a társaságában járom végig. Zbigniew szülei Itt éltek a háború alatt Is, de csak é- desanyja élte túl a borzalmakat. A huszonhat éves fiatalember megmutat mindent, beszél a múltról és a jelenről. A gyönyörű, kes- kenyke Kariacka utcán kicsit bátortalanul, de megkérdezem tőle:

— A német turistákhoz hogyan viszonyulnak az Itteniek?

Zbigniew megragadja a karomat, megállít, a szemembe néz, majd tagoltan, halkan ezt mondja:

— Tudod, a fiatalok már biztosan nem, és azt hiszem, az idősebbek sem éreznek irántuk ellenszenvet vagy gyűlöletet. A háborúban a német katonák többsége Is áldozat volt. És az a turista, aki ma Lengyelországba látogat, már bizonyára nem vonható felelősségre a harmincöt-negyven évvel ezelőtt itt lezajlott eseményekért. Igazságtalan lenne, ha minden embert, aki németül beszél, egy kalap alá venné. Megbékéltünk már a megmásíthatatlannal, de nem felejtjük el. A gdanskiak, legyen az öreg vagy fiatalabb, nagyon jól tudják, ml a háború.

Lassan elindulunk előre. Sokáig szótlanul ballagunk egymás oldalán. Végül egy még mindig romokban heverő templom mellett megállunk.

í— Nézd =— mutat a templom felé —, ez a háború óta van így. Ügy tudóm, idén megkezdődik a helyreállítása. Akkor, közvetlenül a háború utáni években nem jutott mindenre 'pénz, idő, energia. Most pótoljuk. A belváros a földdel volt e- gyenlő. Nem maradt egyetlen épület sem épségben. Negyvenötben idesereglett az egész ország: kőművesek, kőfaragók, művészek, félnyomorék és épkézláb emberek, és felépítették a háború előtti belváros szakasztott mását. Óriási munka volt, de megtették, mert ugyanolyan körülmények között akarták újra kezdeni az emberek az életet, mint a háború előtt volt.

Tovább sétálunk. Zbigniew megkérdezi tőlem:

f—i Tudod-e, hogy az erdélyi fejedelem, Báthory István többször járt a városban, és megfordult Itt a fejedelem, Rákóczi Is (1712— 1713 között), s miután feloszlatta udvarát, innen indult száműzetésének újabb állomására, Franciaországba?

Tndom « felelem sőt még azt Is, hogy a XVII. .században élt egy magyar tanító Is, bizonyos Hagy- mássy András, aki a maga mődján az irodalommal is foglalkozott

Zbigniew, hogy túllicitáljon, még mond valamit: •

s- És Balassi Bálintot kihagyjuk a sörből? Tudom, hogy ő katona és költő volt egy személyben, s harcolt Itt a városban Báthory oldalán.

El kell Ismerni, a lengyelek nemcsak történelmük néhány évtizeddel korábbi gyászos szakaszát vésték jól emlékezetükbe, hanem jól ismerik a korábbi századok krónikáját is. Zbigniew példája Is ezt bizonyítja, őrá még azt sem foghatom rá, hogy felkészült „idegenvezetésemre“, mert váratlanul toppantam be hozzájuk.

Es hogy szíves vendéglátásban volt részem, arra e- lég egyetlen példa: ha valamire azt mondtam, ez tetszik, szép, máris adták, úgyhogy nagyon meg kellett gondolnom, mikor miről á- radozzak tetszéssel.

Legszívesebben az egész Gdanskot hazahoztam volna, mert az álmok városa, Velence bájai ide vagy oda, számomra most már Gdansk lett a legkedvesebb.

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

Gdansk főutcája, a Dlugi Targ

Az ifjúsági szervezet városi bizottságának dolgozói a bástya bejárata előtt

A Hattyú bástya