Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-08 / 2. szám

aw 9 Ián vannak fényképfelvételek ezekről az alkotásaimról, de az sem biztos. Amikor megalakult az együttes, kíváncsi voltam rá nagyon. Megkapott bemutatójuk magas szín­vonala, már az első ünnepi fellépéskor Is remekül szerepeltek. Azóta sokfelé elkísér­tem őket. Minden műsorukat láttam, sőt egyik-másikat többször is megtekintettem. Kijártam hozzájuk az oroszvári (Rusovce) gyakorlóterembe, a próbák során tüzetesen szemügyre vettem mozdulataikat. Ismertem a táncegyüttes minden nemzedékét, az évek során ugyanis változott, fiatalodott a gárda, változott a vezetőség is, cserélődtek a ko­reográfusok, az én kapcsolatom viszont tar­tósnak bizonyult hozzájuk. A vázlatok készí­tésekor felfigyeltem egy-egy új arcra, ám a lényeg nem változott, a sok év során har­monikus, jól összeszokott tánccsoportokat rajzolhattam. Most ünnepel a SEUK és vele ünnepelek én is. Nem felejtették el, hogy én is segítettem az együttes propagálását, rajzaim plakátokat, műsorfüzeteket díszíte­nek, sőt gyakran a belépőjegyeket is. Kiváló koreográfusaikkal meghitt baráti kapcsola­tot tartottam. Táncosként kezdte Juraj Ku- bánka, mostani koreográfusuk is, nagysze­rűen táncolt. De nemcsak vele volt szoros kapcsolatom, hanem az együttes igen sok kiváló egyéniségével, így például az idő­közben kiváló filmrendezővé fejlődött Mar­tin Tapákkal, továbbá Darina Tapákovával, MajerCíkkal, Heda Mellcherovával, az Anta- lik-testvérekkel, a SevCík-fivérekkel és má­sokkal. Örülök a sikerüknek, mert megérde­melt, hiszen jól megalapozták a szlovák né­pi táncművészetet, -os. Harminc éves lett az örökifjú SDUK (Szlo­vák Népművészeti Együttes). Harminc év aránylag sok idő, mégis örökifjú maradt az együttes, mert hiszen a rohanó idő soráD szakadatlanul folyik a kollektíva megfiata­lítása. A régiek helyébe újak lépnek, átve­szik a váltóbotot, és igyekezettel, lelkese­déssel, munkájukkal segítik elő, hogy az együttes a szlovák népművészet méltó kép­viselője legyen. Igen sok képzőművész és zeneszerző mű­ködik együtt az együttessel. Kiváló zene­szerzőink közül hadd említsük meg A. Moy- zest, E. Suchoőt, J. Cikkért, T. AndraSovant, B. Urbanecet, D. Kardogt, A. Oőenágt, M. Novákot, Z. Mikulát, I. Hruäovskyt, kiváló képzőművészeink közül Vychodllt, Zachart, Gruskát, TonkoviCot a már említett koreo- gráfúsokon kívül Tóthot. Az elmúlt 30 esz­tendő tanúja volt kiváló festőművészünk, Greiner Szibilla, aki az Indulástól kezdve együttműködik a táncegyüttessel, és akit munkásságáért a jubileum alkalmából aranyéremmel tüntetett ki a SEUK. — Nagyon őrülök a kitüntetésnek, hiszen az aranyérem munkásságom elismerése. Rögtön az első fellépéskor, az ünnepi be­mutatkozáson kezdtem rajzolni és festeni az együttes táncosait. Magam sem tudom, hol vannak az első képek, rajzok, hiszen 30 év alatt igen sokat készítettem róluk. Ta­Greiner Szibilla: Öröm elnevezésű art pro- tisa is a SEUK egyik bemutatóján készült. (Mészáros felvétele) A NAGY HONVÉDŐ HÄBORÜ ■ SZOVJET-AMERIKAI FILM Nem tudom Churchill mivel indokolta ja­vaslatát: Sztálingrádot hagyják meg abban az állapotban az utókor számára, amilyen­né a hitleri fasiszta had tette. Az évek so­rán agyonbombázott házakat, melyek leg­többjének csak egy-egy ablak nélküli fala állt: konzerválni, megőrizni. Elraktározni a történelem egyik legszörnyűbb háborújának romhalmazát. Múzeumot, vagy ha úgy tet­szik, skanzent csinálni a hős városból: el­rettentő példaként — mivé, hová fajult az emberi értelem. A festő- és mázolósegéd fegyverekkel és magasabbrendűségl tudat­tal egyaránt jól „felruházott“ hordái meny­nyire meggyalázták, lealacsonyították ott is, Sztálingrádnál is és másutt is az embert méltóságot. Talán jobb is, hogy a szovjet vezetők nem szívlelték meg Churchill javaslatát. A szov­jet nép számára az emlékezés, az örök fel­kiáltójel így is megmaradt. A tiszteletadás­hoz, az emlékezéshez nem kellenek a romba- dőlt falak, nem kellenek a földdel egyenlő­vé tett házak romhalmazai. Inkább élettér kellett, egy új város, amit ők védtek meg és ők építettek újjá. Mert belegondolni is félelmetes: ml történik, ha Sztálingrád el­esik, ha Hitler világhódító terveinek nem állnak útjába a hősök...?! Ml történik, ha Sztálingrádot nem a szovjet emberek épí­tik újjá — békében ,..?l A világ sorsa dőlt el: akkor, ottI A valóban nagystílűén és szakavatottság- gal, szeretettel rendezett film képsorai meg­döbbentőek. A dokumentum-felvételek na­gyobb megdöbbenést váltanak ki az akkor még a világon sem levő korosztályból, mint­ha mondjuk a javasolt sztálingrádi skanzen­ben járna-kelne. Az ember ezt a filmet — huszonegy néhány éves fejjel sem nézheti úgy, mint egy „eg­zotikumot". Mert a borzalmak nem ültek el végképp a világ felett. Ami Sztálingrád alatt történt, az ma is érvényes üzenet. Nap­jainkban nagyon is érvényes üzenet. Es a dokumentum-felvételek láttán mlndenkt szá­mára világossá válik, honnan ered a szovjet nép békevágya, békeszeretete. A borzalmak átéléséből. Több százezer sírhalomra tekint­ve végérvényes a következtetés: a város új pompájában tündököl, lerombolni nincs hozzá hatalma senkinek. Es várom a sorozat folytatását: mert for­rongó világunkban újra és újra fel kell ráz­ni a „lelkekben a lelket": soha többé hábo­rút! ZOLCZER JÁNOS HÁROM kép él bennem KUCZ- MANN ZSUZSANNÁRÓL, A FEL- SÖPATONYI (HORNA POTÖN) KÖNYVTÁR VEZETŐJÉRŐL. + A helyi általános iskola szik­rái számára rendezett mesedéiu- tánon mesét olvas a gyerekek­nek, majd közösen megbeszélik a mese szereplőinek jó és rossz tu­lajdonságait, a mondanivalót, a tanulságot. + Hazafelé tart a könyvtárból, botra támaszkodó idős asszony szólítja meg közvetlen bangón: „Zsuzsika, van valami jó, nekem való könyved?“ — Tessék bejön­ni holnap, majd keresünk, — vá­laszol neki a könyvtárosnő. + Dunaszerdahelyre (Dun. Stre- da) járó gimnazistáknak ajánl ol­vasmányt az előző heti politikai oktatás kiegészítése céljából. Sör­re szedi le a polcról Lenin, Marx műveit, s a hosszúhajú, farmer- nadrágos srácok nagy komolyság­gal böngészik valamennyit, majd hónuk alá csapva távoznak. S most itt beszélgetünk 5100 könyv társaságában, a modern _ művelődési házban elhelyezett ‘könyvtár egyik helyiségében, szem­ben Kuczmann Zsuzsanna könyv­tárossal. — Ma már a falusi ember a- nyagi helyzete, lakáskultúrája, é- letszínvonala, körülményei alig- -ellg maradnak el a városi embe­reké mögött. S természetesen é- letkörülményeik javulásával nő­nek Igényeik is. Az új házak tá­gas, szépen berendezett helyisé­geiben megtelnek a könyvespol­cok, s esténként egyre többen kát- tintják fel az olvasólámpát, fél­rehúzódva a tévé mellöl, olvas­nak. Sokakat ismerek, akik már kikerültek a tévé bűvköréből, na­gyon megszűrve, kritikusan válo­gatva, csak az Igazán érdekeset és érdemeset nézik meg műsorából, s persze annál több Időt fordí­tanak olvasásra. Ennek az örven­detes Jelenségnek én állandó ta­núja vagyok, hiszen minden köl­csönzési napon nagy a forgalom a könyvtárban. Egy könyvet ma már senki nem vesz ki, általába« kettőt-hármat, s hogy el Is olvas­sák, arról egy-egy kérdéssel győ­ződöm meg. Közben rájöttem, nogy ezeknek a kicsi, érdeklődő kérdéseknek milyen nagy nevelő hatásuk van. Hiszen ki vállalja azt a szégyent, hogy a kikölcsön­zött könyvet nem olvasta el, sen­ki sem szereti, ha rajtakapják. Így aztán ma már Felsőpatonyban sok-sok olvasó van, akt valóban megérti a könyv lényegét, érté­keli az olvasás jelentőségét, mint az önművelés, a tájékozottság esz­közét — mondta Kuczmann Zsu­zsanna. Az emberek többsége nem sze­reti a számokat, adatokat, száraz tényeknek tartják azokat, ám a könyvtár sikerét, a könyvtárosnő munkájának eredményeit mégis e- zek igazolják a legjobban. A köz­ség 1600 lakosának 17 százaléka tagja a könyvtárnak, kölcsönöz rendszeresen könyvet. Pontosan 281 a számuk, s mintegy 45 szá­zalékuk fiatal, tanuló, diák, mun­kásfiatal. Végigtekintve a polcokon, a zsúfolásig megtöltött könyvszek­rényeken jóleső érzéssel nyugtáz­zuk, hogy a könyvtár állománya nagyszerű ízléssel összeválogatott. Képviselve van itt a modern, mai Irodalom, a szórakoztató, kalan­dos könyvekből is bő a választék, a fiatalok kedvencei, a Delfin- -könyvek egész sora várja az If­jú olvasókat, az Idősebbek ízlésé­nek megfelelő Jókai, Móricz, Mik- száth-kötetek sem hiányzanak. A szép kivitelezésű, színes mesés­könyvek — a legkisebbek olvas­mányai — száma a nemzetköz! gyermekévben tovább emelkedett. Külön helyet kaptak a politikai jellegű könyvek, olvasmányok. Szépen, áttekinthetően sorakoznak itt a PRAVDA és a Kossuth könyvkiadó újdonságai, az alap- és középfokú pártoktatás segéd­könyvei, a marxizmus-leninlzmus klasszikusainak és a legújabbkorl filozófusoknak művel. — Ügy érzem, könyvtárunk a legjobb úton van, hogy fokozato­san egy színvonalas, minden 1- gényt kielégítő községi könyvtár legyen. Hiszen nem elégedhetünk meg az eddigi eredményekkel, szüntelenül keressük a módszere­ket, hogy mindenkihez és minden­hová eljusson a könyv, s az ol­vasás Igénye természetes szükség­letté váljon. Az elmúlt negyedév­ben 4500 koronát kaptam a Járá­si könyvtártól könyvállományunk fejlesztésére. Ezt a szép összeget Igyekeztem úgy elosztani, hogy mindenféle Jellegű könyvre Jus­son. Elővettem a könyvek Jegyzé­két, s hosszan tanulmányoztam. Minden könyveimnél arcok villan­tak fel előttem, ennek ez, annak az fog örülni, legyen az ovisok­nak, tneg az Idősebbeknek Is új­donság. A napokban már érzéke­lem Is, olvasóinknak mennyire tet­szik a sok szép, tartalmas kötet. Aztán a könyvtárosnő az olva­sókra tereli a szót. Az általános iskolások innen hordják a kötele­ző olvasmányokat, napi teendőik. a tanulás, a pionírmunka, a szak­köri foglalkozások mellett is ta­lálnak időt az olvasásra. Csömör Katalin, Tóth Béla és Horváth Pi­roska állandó látogatók a könyv­tárban. A fiatalok, a SZISZ-tagok is sokat olvasnak. Az ő igényeik már határozottábbak, rendszerint konkrét kéréssel jönnek. Az idő­sebbek között Gálfi Rozália néni a legszorgalmasabb olvasó. Fiatal korában nem adatott meg neki az olvasás lehetősége, de idős korára minden gyönyörűségét a könyvek­ben leli. Mert amihez nem Jutott hozzá fiatalon, ez most ott kínál- gatja magát a polcokon. Nem is tud Rozália néni egykönnyen el­szakadni tőlük, „no még ezt, no még azt is, Zsuzsikám“, mondogat­ja, aztán a végén Zsuzsika segít neki hazacipelni a több kilós, könyvekkel teli táskát, Rozália néni számára boldogságot Jelente­nek Ei könyvek, megvalósult ál­mot, kitárult, régen óhajtott vilá­got, mindent. Természetesen az új könyveket kellőképpen be is kell mutatni a könyvtárlátogatóknak. Erre szol­gálnak a kiállítások. A fiatalab- bakkal, a tanulókkal külön is fog­lalkoznak, nekik mesedélutánokat, felolvasó-órákat, irodalmi beszél­getéseket és vetélkedőket rendez­nek. ök azok, akik ízlését külö­nös gonddal formálják a könyvtá­rosnő és a pedagógusok együttes törekvéssel. A vetélkedőket Tóth Katalin pionírvezetővel közösen szervezik meg, az irodalmi délu­tánokat Szabó Hona és Huszárik ■Jabriella tanítónők közreműködé­sével. Ilyenkor egy-egy könyvet beszélnek meg, mondanivalóját, tartalmát, s megpróbálják arra is rávezetni a kis olvasókat, hogyan kell tielyesen olvasni, hogy az szórakoztasson Is, meg maradan­dó élményt és tanulságot Is je­lentsen. Az író-olvasó találkozók színhe­lye ugyancsak a könyvtár. Legu­tóbb Mács Józsefet hívták meg kö rükbe, aki a közelmúltban megjelent „Kétszer harangoz­tak“ című müvét ismertette, ele­mezte lelkes olvasóival. Legköze­lebb pedig a SZISZ helyi szerve­zetével közösen rendezik meg Be- reck József szerzői estjét. A könyvtáros ezúttal Markó Darina SZISZ-elnökkel közösen szervezi meg a találkozót. Kuczmann Zsuzsanna, a felsőpa- tonyl könyvtár vezetője valóban mindent megtesz azért, hogy z- könyv, az olvasás szeretete min­den ember sajátja legyen. Olvasó­kört szervezett, -melynek tagjai mind-mind nők, pontosan huszon­ötén. Háztartásbeliek, tanítónők, elárusltónők beszélgetnek összejö­veteleiken az elolvasott művekről. Egyszerű mondatokkal szólnak a nagyszerű mondanivalóról, seját szavaikkal próbálják megfogal­mazni, mi ragadta meg képzele­tüket, ml tetszett, mi az, ami a valóságot tükrözi. — Úgy érzem sokat tettünk a- zért, hogy községünk minden la­kosához eljusson a könyv — mondta beszélgetésünk végén Kuczmenn Zsuzsanna. Sokat segí­tenek ebben a törekvésben a pe­dagógusok, a tömegszervezetek vezetői. Holnap, holnapután már könnyebb lesz a munkánk, mint tegnap volt. Bővül a választék, nö­vekszik értékes köteteink száma, s ezzel párhuzamosan emelkedik az olvasók száma is. Ez az én legnagyobb örömöm, ez a mi leg­jelentősebb sikerünk. Benyák Mária • » „HOGY MINDENKIHEZ EUUSSON A KÖNYV...“ A jubiláló SLUK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents