Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-15 / 16. szám

A Tengerészeti Faiskola a Balti-tenger partján, Gdynia városban, a kikötő közelében van. Ablakaiból jól látni a hatalmasabbnál hatalmasabb hajókat, égbe nyíló darukat. Az Iskolalabirintus folyosóin sötétkék egyenruhás diákok — fiúk, lányok — járna k- -kelnek; kísérő nélkül hamar eltévednék. Szerencsére már a bejáratnál várt e-z Iskola Ifjúsági szervezetének (ZSMP) alelnöke, Andrzej Rózán skt másodéves hallgató. Már útközben elmeséli, hogy főiskolájukra 1867 hallgató jár: köztük szép számban akad vietnami, Indiai, bangladesi, fekete afrikai, magyarországi és fémészetesen csehszlovákiai diák is. Valójában miattuk jöttem, velük szeretnék találkozni. A harminchat itt tanuló csehszlovákiai diák közül hárommal néhány perc múlva sikerült is.

— Sóik apró okból jelentkeztem erre az iskolára — Indítja a beszélgetést a prágai Pavel Prágák: —, odahaza már évek óta kenuztam, megszerettem a vizet, a vizek romantikáját, aztán nehéz anyagi föltételek vannak odahaza a családban, itt pedig az államtól kapok 2200 zlotyt havonta. És ami a leginkább döntő volt számomra: a világ megismerése, az akkor bennem még oly romantikusnak, csábítónak tűnő tengerészélet.

— S azóta ez a romantika mind szertefoszlott?

— Maradt is, nem is. Kemény tanulás folyik az iskolában, és kemény munka a hajén. Ábrándozni most már nincs idő.

A főiskolán navigációt, villamos ménnöki-rádiős, adminisztrátor, hajőgépész szakot lehet választani. Pavel az utóbbit választotta. Idén harmadikos, még két esztendő van neki hátra.

— Mit kell .^tudnia egy jó hajógépésznek?,

— Érteni' fceir . minden . géphez,..amely a hajón ta Iái- ! ható,' és m!* nem gép ma már egy hajón...?

— Elmondanád, hogyan a- vatják tengerészhallgatóvá ezen az Iskolán a diákokat?

— Még a tanév megkezdése előtt egy-egy csoport újoncot felraknak valamelyik hajóra, s'ott , két állé hétig matrózmunkát végeznek. Mindent, sőt .még többet is talán, mint ami egy matróz, föladata. Szóval megtanítanak ott kesztyűbe dudálni, súrolhat az ember hajnaltól napestig. Az a nem hivatalos híresztelés járja, hogy ez a két hét egyfajta próba Is: aki ezt kiállja, akinek ezek után még mindig kedve van a hajósélethez, az már való- . . szlnűleg el is végzi a főiskolát és tengerész lesz belőle. Hogy jó-e vagy rossz, azt hiszem, az' majd csak évek mölve. válik el.

— Mennyi időt tartózkodtok szemeszterek idején vízen?

— Első évben a már említett két héten kívül többet nem. Ilyenkor még csak a hajógyárba járunk szakmai gyakorlatra, ott Ismerkedünk behatóbban a hajókkal, műszereikkel. A második évben már. négy-hat hetet vízen töltünk. De nem ám a szemeszterek a lett, hanem nyáron, szünidőben. A harmadik évben újra a hajógyár következik. Negyedikben már a három szemeszterből egyet az Iskolába jón töltünk, ami egy gyönyörű vitorlás, most épp javítják. Itt áll a kikötőben. Ellenben a negyedikben a navigátorok már e- gész éven át a tengeren vannak.

A másik jelenlevőtől, Pavel Burdátől azt kérdezem, hogy a hajón jobb-e vagy Itt, az iskolában?

— Hát lehet ilyet kérdezni? Természetesen, hogy a hajón jobb, már csak azért Is, mert szeretem a gyomromat és ott a kaja Ingyen van. És nem kell a könyveket bújni, bár ott ugyanolyan keményen folyik a

PAVEL BURDA

rakozásra, kikapcsolódásra, akkor igen, de az a vágy még mindig erősebben él bennem, hogy tengerész legyek. Ezért nem adom fal, bármennyire is sok a tanul- nivaló, hátráltatnak egyéb külső és belső körülmények.

— Szóval benned még mindig él a tengerészro- mantika?

— Nem, azt hiszem már nem. A kikötőknek, ahogy mondják a tapasztaltak,

"nincs 'meg az a romantikájuk, amit mi, vagy az otthoniak a kalandregényekből, könyvekből, kalózfilmekből ismerünk. Arról nem is beszélve, hogy a hajók, a kikötők ma márany- nylra gépesítve vannak, hogy szinte órákon, egy-két napon belül megtörténik a be vagy a kirakodás, nem marad szinte semmi idő a nézelődésre, csavargásra.

— Ellenben ha azt nézzük — vág Péter szavába Pavel Burda —, hogy a tengeren a naplemente most is ugyanolyan gyönyörű, mint évszázadokkal ezelőtt, és ha valakinek ez is romanvilágjárók

Az Edward Dembowskl nevű iskolahajéra igyekeznek a hallgatók

gyakorlati oktatás, mint itt az elméleti.

— Ügy tudom, nagyobb itt a szigorúság, mint általában a többi főiskolán.

— Meghiszem azt! Egyrészt azért, mert itt nem lehet igazolatlanul hiányozni egyetlen előadásról sem, minden órára járni kell. Másrészt pedig kötelező az egyenruha. Próbálnék csak egyszer is mondjuk farmer- ben jönni, a tanár máris megkérdezné: „Mi az, fiam, maga nem véletlenül más iskoláról tévedt íde?l“ És ha roéig ennyivel megúsznám, örülhetnék is.

— Megtörtént már veletek hasonló?

— Nem ildomos kísérteni az ördögöt! — mondják mindhárman, majd a harmadik jelenlévő, a pőstyénl (Piesfany) Peter Gliba veszi át a szót:

— Heti negyven órát kötelezően végig kel.1 hangától, vasfegyelem uralkodik itt, s ez már egy kicsit hasonlít a katonaélethez.

— Az egyenruha sajátotok?

— Ogy a sajátunk, hogy hazánktól kaptuk: az egész, tanulmányi idő alatt kettőt. Ennek ki kell tartani.

— Téged mi vonzott Ide?

— A tenger, a végtelen vizek. Vannak odahaza tengerész barátaim, ők meséltek nekem a hajéséletról, s az ő elbeszélésük ébresztett bennem kedvet. Hogy meg- bántam-e vagy sem? Ha arra gondolok, hogy otthon Is tanulhatnék, s ott talán több időm maradna a szórtba, csodáilnlvaló, mint nekem, akkor ilyen szempontból ma sem csalódik. Mert engem a naplemente mindig lenyűgöz.

— Hányszor utaztok haza évente?

— Háromszor mehetünk. Nagyon hosszú az út, és a ta- nulnivaló egyébként sem engedné, hogy állandóan ha- zamászkáljunk — mondja Pavel Prágák. — Különben már nagyon jól megszoktunk Itt: megtanultunk kitűnően lengyelül,' igyekeztünk beilleszkedni az Itteni életformába, és tudvalévő- lég Lengyelországban kimondottan csinosak a lányok.

— Lehet, még korai a kérdés, mégis felteszem, hányán visznek, visztek haza lengyel menyecskét?

— Általában minden második diák — mondja a prágai Pavel, Peter felé mutatva: — Lehet; ő Is.

Mindenesetre ez még a jövő titka. Ellenben az már nem, hogy az itt tanuló csehszlovák diákok alkotják az egyik legjobban működő nemzeti Ifjúsági szervezetet. Hagyományosan jól működik itt a SZISZ,- az ű jonnan Jövők átveszik a stafétabotot a távozóktól, és évről évre magasabbra emelik a mércét, mitsem adnak alább. Most is jól működő zenekarral dicsekedhetnek. Gyakran szórakoztatják az egész főiskola diákságát, a sport terén ! több versenyszámban övék a pálma, és

Valójában ők is világjárók — lesznek. Ha befejezik tanulmányaikat, a gdyniai Tengerészeti Főiskolán, Bvák lesz a világ minden tengere ás óceánja. Úriáshajók fedélzetén és gépházaiban dolgoznak majd, hogy megállva egy-egy kikötőben üj tájakkal, emberekkel, kultúrával ismerkedjenek. Már most a tengerek, a kikötők, az érdekes hajósmunka vonzásában élnek és számolják a napokat, mikor fut ki az ő hajójuk.

De addig még néhány vizsga is hátravan.

IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIII

a tanulmányi előmenetelben is az élen Járnak.

— Ha van, mivel telik a szabad időtök?

— Eltölteni nagyon Is lenne mire — mondja Peter, csak épp kevés van belőle. Rengeteg Itt Gdanszk- ban, So pótban, Gdyntában a színház, mozi, diszkó, se szeri se száma t< különféle rendezvényeknek, az ember, ha arra kerül sor, szinte nem is tud választani.

— Merse jártatok már a világban?

— Tavaly mindhárman voltunk Svédországban — mondják, ahol a tenger mellé ki vidéken kitűnő kirándulást szervezett számunkra az iskola. Egyébként általában úgy szokott lenni, hogy Ilyenkor, a főiskolai évek .alatit,. ha tengeren vagyunk, egy-egy kikötőből elvisznek bennünket üzemlátogatásokra, kulturális nevezetességek megtekintésére. Az Idősebb fiúk mesélték, hogy az USA-ban, Indiában járva busszal voltak kirándulásokon.

— Ha befejezitek ez iskolát, bizonyára sokfelé megfordultok majd csehszlovák hajókon a világban. Melyik az a kikötő, ahová nagyon szeretnétek eljutni?

— Acapulco — mondja Pavel Piaiák.

— Hongkong — kontráz Pavel Burda.

Végül Beter Gliba válaszol:

— Nem is kikötőbe, mint inkább a Csendes-Óceánban levő Polinézia szigetvilágára, mondjuk Papeete kikötőjébe.

■—1 Mit üzennek azoknak, akik erre az Iskolára készülnek?

— Elsősorban azt, hogy nagyon alaposan tanulják a matematikát, mert Itt ízt kimondottan szigorúan veszik. És ez, aki több pénzt, romantikát, kalandot látja csak a tengerészéletben, aki csak evégett akar tengerész lenni, az máris tegyen le tervéről. Akiben nincs hí- vatástudst; az előbb-utőbb úgy Is lemorzsolódik. Már most tudatosítjuk ml is, hogy odahaza a kollégák a hajón nem a diplománkat kérik tőlünk számon — az a hajón, a nyílt tengeren vajmi keveset számít —, hanem a tudásunkat, tehetségünket, akaratunkat, a munkához való hozzáállásunkat. És erről a két utóbbiról nem adnak sehol oklevelet.

Akkor a viszont látásra a nagyvilág valamelyik kikötőjében!

ZOLCZER lANOS Foto: a szerző

PETER GUBA

PAVEL PRAZÄK

A kommunista és munkáspártok párizsi találkozója fontos esemény lesz az európai békeszerető erőknek a béke és az enyhülés elményitéséért, a háborús veszély ellen folytatott harcában. A moszkvai Pravda hangsúlyozta, a szovjet kommunisták üdvözlik a Francia KP és a LEMP azon kezdeményezését, hogy az európai kommunista és munkáspártok képviselői április végén Párizsban tanácskozzanak á béke és a leszerelés kérdéseiről. Ezek a pártok a legszélesebb néptömegek hangulatának és kívánságának adnak hangot, amikor síkra szállnak az enyhülési folyamat eredményeinek megőrzéséért — mutat rá a lap, kiemelve, hogy a kommunisták készek mindent megtenni a madridi összeurópai értekezlet sikeres lebonyolítása végett, még ebben az esztendőben. A kommunisták kezet nyújtanak minden júindulatú embernek, tekintet nélkül pártállására, politikai és vallási meggyőződésére, életformájára, és felhívják a tömegeket: egyesítsék e- rőfeszítéseiket a béke érdekében. Nem kétséges, hogy ezt a felhívást támogatni fogja minden békeszerető erő — mutat rá a Pravda.

Georges Marchais, a Francia KP főtitkára, aki küldöttség élén tartózkodott Madagaszkárban, sajtóértekezleten hangoztatta: „Ami Afganisztánban történt, világosan megmutatta, hogy az imperializmus ma már nem képes szabadon beavatkozni az eseményekbe ott, ahol akar. Útjában áll a világforradalmi folyamát három fő erejének: a tőkés országok munkásosztályának, a fejlődő országok népének és a szocialista országoknak szilárduló szövetsége — állapította meg Marchais. Hozzátette: ha a NATQ-országok, köztük Franciaország elismerik a kölcsönös segélynyújtás jogát az őket egymáshoz fűző szerződéseken belül, él kell ismerniük ezt a jogot ff szovjet és az. afgán nép viszonylatában is, a- melyek 1978-ban barátsági, jó- szomszédsági és együttműködési szerződést kötöttek. Marchais az el nem kötelezettség fő tartalmaként az imperializmus elleni harcot jelölte meg. A francia kommunisták — mondotta — c erélyesen támogatják a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvét, s elítélik az imperializmus kísérleteit az ellenforradalom exportálására. Amikor az imperializmus felrúgja a be nem. avatkozás elvét, nem szabad ölbe tett kézzel ülni, mert ez csak agresszióra buzdítja az imperialistákat a világ más térségeiben is —: mutatott rá a Francia Kommunista .Párt főtitkára.

Az amerikai-iráni diplomáciai kapcsolatok megszakításának egyoldalú washingtoni bejelentése után minden iráni diplomata elhagyta az Egyesült Államokat.

Abol Hasszán Baníszadr iráni elnök az amerikai ellenséges akciókkal szembeni egységes fellépésre szólította fel az iráni népet, valamint arra, hogy tömegesen vegyen részt az iráni városokban a felvonulásokon a kormánypolitika támogatására. Baníszadr közölte, hogy Khomeini imám „vallási kötelességének“ jelölte meg a kormány, az Iszlám Forradalmi Tanács és a köztársasági elnök egységes lépéseit és együttműködését. Baniszard szerint az iráni hatóságok számítottak az amerikai szankciókra, és így jelentős tartalékokat halmoztak fel, amelyek megakadályozzák az áruhiányt