Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-08 / 15. szám
JIM WOLKER: Arc az üveg mögött A „Bellevue“ kávéház birodalom zenéből, fényből, bársonyból. Két oldalon nagy, átlátszó határai az ablakok, mik elválasztják tőle az utcát, a fagyot. Az asztalokhoz, ma mint máskor, urak ültek, tisztes urak és hölgyek, mind előkelő, ajkukra tűzve lágy mosoly s a nyakkendőkbe drágakő; s mélyén zenének, bársonynak, melegnek, . szemükre újságokat tettek, hogy e papírszemüvegen át lássák, víg a világ, mert velük a vidámság a „Bellevue“ kávéházban. Amint itt ültek melegen és tiszteletreméltó főkként, kikészített kezekkel — megtörtént itt és nem egészen véletlenül történt ■— az ablaküveg vékony lemezére szállt egy arc, egy emberé, ki künn az utcán állt, siheder volt, de férfiféle, kemény szemével, hideggel, mint a kés éle, általszelve az üveget, beledöfött a pompába, a frakkokba, pénztárcákba, a hasakba, a melegbe szeretők kicsiny tükrébe, serlegekbe, valcerekbe és markolatával ott ragadt bennük a szem, bár eltűnt. S a márványa az asztaloknak mind síremlékké alakult át s az eltemetett boldogok benn mosolyogtak mint a hullák. A pincérek — ők gyászoltak s fakó szürke füstből koszorúkat viseltek, az ablak előtt élt a nyomor, az utca s a hó, az ablak mögött sírhantok meredtek a „Bellevue“ kávéházban. József Attila fordítása NYOLCVAN ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT JIÍÍÍ WOLKER Nyolcvan évvel ezelőtt született. Akkor, amikor a tüdővész, a csecsemőhalálozás hányadolta az emberiséget, nem kímélve a legklválóbbakat sem. Sőt, köztük még nagyobb kedvvel, kegyetlenebből aratott. Jómódú morva polgári családból származott, szülővárosában végezte a középiskolát, Prágában az egyetemet. Jogot és filozófiát hallgatott. 1921-ben Nezval, Biebel és Seifert társaságéban az ifjú cseh avantgardisták é- lére állt, belépett a kommunista pártba, tevékeny szerepet játszott az irodalmi életben s a munkásság felvilágosításában. Kritikáiban nemzedéktársai könyveit ismertette, egyik úttörője lett a cseh marxista esztétikának. Egy adriai kirándulása után tüdőbajt kapott, hiába keresett gyógyulást Tátraszéplakon (Tatranská Pollan- ka), az orvosok nem tudták megmenteni. Már haldoklott, amikor anyja, aki később emlékezetes életrajzot írt fiáról, haza vitte a Tátrából Prosté- jovba. Temetése a gyárvárosban egyben a munkásság tüntetése volt. A proletár- és forradalmi költészet Wolker számára szigorú erkölcsi magatartást, mélyen emberséges és hívő lelkű szellemi megújhodást Jelentett. Életében mindössze két kis verseskötete jelent meg, de a versei jelentős hatással voltak a cseh és szlovák szellemi életre. Balladáiban a munkásság erejét, hősiességét, eljövendő győzelmét énekli. Első verseiben örömöt, szépséget, jóságot és békét hirdetett, annyi valósággal és hittel, hogy megrázta olvasóit. Utolsó verseiben a lassú, pusztító tüdőbaj fájdalmasan fölzengő elégiákra késztette. De haldokolva és sírversét írva is eredeti magatartását folytatta, a harcos ifjúért, aki meggyőződése szerint építi fel a világát. Magyar ismertetése és tolmácsolása egyidejű Wolker csehszlovákiai érvényesülésével, és ez a tett A szlovákiai magyar írók érdeme. Az 6 nyomukban lépett fel Wolker tolmácsolásával egész sor magyar költő, főként József Attila és Szabó Lőrinc. b áni tog, szólaltál meg oh dalt. Aznap reggel gombaszü- retr# Indultunk. Anyám barátja, Dóra Jött értőnk, s szemmellátha- tólag örült, hogy erdei kóborlásairól mesélhet. ... .Itt volt az egyik partizán-* rejtek. Nem messze Innen lakad egy erdei forrás, ha rossz a kedvem, arra veszem az Irányt. A szikla fölött a nyílásban zubogott a víz. Hajlott törzsű fák görnyedtek a nyílás fölé, ezért csak egy különösen éles szemű ember bukkant volna rá a sziklában rejtőző nagy fedezékre. A híres ideiglenes partlzántámaszpont... A moha szürkés volt, az egész környék pedig zöldesszürke. Leereszkedtünk a völgyekbe. Futárt szalajtottunk a támaszpontra, erősítésért. Katonák lestek ránk. Az olasz járőrök egyre ritkultak, a- hogy sorra magunk mögött hagytuk a hegyi tanyákat, s pontosan Logatec és- Vrchnlka határán gyülekeztek. Ott közös német-olasz őrcsapat szolgált. Oda, arra a távolt, Ismeretlen terepre nem volt szabad betennünk a lábunkat. Az erdei forrás közelében ösvény fut, de egész éjjel szakait a hő, s ml nyomát se leltük az ösvénynek. A tisztáson veszélyes csönd lapult. A fák majd megszakadtak a hótakaró súlyától, mikor egy szénaboglya mögül egy csapat o- lasz ugrott nekünk. Tudták volna, hogy Jövünk? Vagy puszta véletlen volt? Ezt a kérdést azóta is gyakran fölteszem magamnak. A hó cslkorgott a talpunk alatt, s a bakancsokba Is behatolt. A kapcák már elnyűvödtek, s átfagyott a lábunk. Jó páran voltunk a csapatban, mikor Francét vállon találták. Ki lőtt elsőnek, ml-e vagy ők? Csak a hegy zúgott föl, s a dördülést elnyelte a messzeség. A fehér hótakarón piros cseppek és bakancsnyomok maradtak . .. Dore a kezével beletúrt engedetlen hajába, s arcán rejtélyes, ml több, kemény mosoly suhant át. Csöndben haladtunk tovább, s mindenki maga elé figyelt. Téged távolinak éreztelek. Egészen közel Dore állt hozzám. Olykor megjelent a szemöldöke fölött egy mély barázda, mint neked Is, ha a homlokodat ráncolod, vagy ha este, az első csók után lehunyod a szemedet. Dore menéséből valami titokzatos melegség áramlott, s én úgy lépkedtem utána, mint akit a rejtekéből csalogattak elő ... ... Aznap a búvóhelyet mintha csak azért se bírtuk volna meglelni. Ömlött az eső. A kora őszi Avala, mondtad, mindig Ilyen. Nyirkos avar sustorgott a lábunk alatt, csattogó égzengés repesz- tette a dobhártyámat. Valahányszor vlllámlott, a szivem hangosakat dobbant, s behúnytam a szememet. Tudtam, hogy egyszer föl fogok sikítani. Az elhagyott ösvényen harmat lepte ágak csillogtak. Valahol a távolban autóbuszok fényeit láttuk hunyorogni. Nagyot csattant megint. Az alacsonyra hajló, sűrű lombok fölött fedett kunyhóra leltél. Elkaptad a kezem, s húztál magad után... Ügy zúgott az erdő, mintha ágyúk és nehéz tankok dübörögtek volna a fejünk fölött. A villamossággal teli levegő a bőröm alá nyomakodűtt, s majd tönkretett a rettegés. Minden por- clkám reszketett. Magadhoz vontál, s nedves, de forró tenyereddel remegésbe hoztad a testemet. Tudtam, hogy egyszer fölsikítok, mert a szemedben sötét viharok vertek tanyát. Valahol a közelben nagyot csattant, de a villám csak testeden s az enyémen hatolt keresztül ... Főnt e hegyekben, ahol még sötét volt, nagy ködök ültek. A láthatáron egy pillanatra feltűnt a hold, de el Is bújt a fenyők mögé Dore mellé telepedtünk, egy nyirkos fatörzsre. Mohón szívta a cigarettáját, s világított a szeme. A közelben neszezést hallottam, s nagyot dobbant a szivem. Csak egy bagoly volt. Dore rám mosolygott. A fák levelein esőcseppek gördültek alá s hullottak a gallérunk mögé. Kellemetlen érzés volt, de ml rá se bederttettünk . . . Ugvánlgy csöpögött a víz ml- nálunk, a nagyapai ház ereszéről, rendszerint kora ősszel vagy kora tavasszal, olykor májusban Is. Mint kislány, az utcai ablakban szoktam üldögélni. Az emberek Jöttek-mentek. s fürgén szedték lábukat a záporban. Gyermeki őrömmel bámultam a sűrű, ködös esőt, s a buborékokban tanulmányokat, sikereket, érdemjegyeket és dicsőséget, szerelmeket és sok pénzt láttam. Együttélés meg gyötrejem, szülési fájdalom, lázas gyermek sírása, a szülés előtti napok kínja, a meg nem értés' — mindez nem úszott azokban az esőbuborékokban, azt mégis biztosan tudom, hogy a zavaros pocsolyákban, amelyekre ügyet se vetettem, ezek Is ott rejtőztek. A vízre csónakokat eresztettem; e- zek többnyire apám fehér papírkészletéből voltak, s ő később el- -elnáspágolt az elpocsékolt pa- pírért, mely vígan úszott lefelé az árokban. Náspágolt megmosóVIERA BENKOVA ERDEI FORRÁS FODOR KATALIN illusztrációja lyogtató tengerész-álmaimért! A gyalogösvények téglái Ilyenkor jócskán billegtek, sáros lé fröcskölt alóluk, s meg kellett pukkadni a nevetéstől, mikor a sietve haladó emberek az lngó-blngó téglákra léptek, s lefröcskölten nagyokat káromkodtak; egészen gyerekeknek láttam őket így, sárosán ... Ml van abban olyan mulatságos? — szólt rám minden Ilyen alkalommal az anyám, Ideges és bizonytalan hangon. Mit vihogsz olyan Idétlenül? Ha tudnád, mama, milyen mulatságosak az emberek, ha sárosaki Ezt szerettem volna bekiáltani a szobába, de Inkább hallgattam. Semmi, csak úgy... A záport, azt mindig Is szerettem, mert olyankor mindig valami új történt az ablakom előtt . . . . .. Amikor elsó Ízben jöttél hozzánk, szürke szobánkban mindjárt megváltozott valami. A fény a szekrény fölött tompább lett, a- nyám hangja gyöngédebben csengett, s ma|dant vejére gondolt. KI tudja, lehet, hogy engem már akkor örömmel lerázott volna a nyakáról . .. Nem tudom, mennyi víz folyt le az ablakunk alatti sáros árkon. Az esztendőket nem a víz, hanem a naplómban Is rögzített szerelmek után számoltam. Kettő-három évente, s így tovább, szépen, sorjában ... S a ml szerelmünk olyan titokzatos és kitartó volt. .. Mint a tél a hegyekben, mikor a nap magasan áll, s alatta drágakövekből összeállt hótakaró szikrázik. Csak szerelmünk éghajlata változott meg valamiképp. Az Avalán később egyszer se jártunk, a villámoktól se féltem többé, s ma már, ha villámuk és mennydörög, kívánkozom Is kifelé . . . Ogy érzem, hogy abban a fényben lcurka-pl- curka szikra vagyok, amely ég és világit. Mint mikor városi lakásunkban gyakran fél éjszakákon át ég a kis éjjelt lámpa. S kezed a testemen melegít, perzsel... ...Dore elnyomta a cigarettáját, s tovább Indultunk. Megcsúsztam, s már siklottam Is lefelé a sűrű, nyirkos gyeppel borított lej. tőn. Dore és te szívből hahotáz- tatok. Hangotokat vitte, ragadta a völgy. Az elsó gomba már eldőlt, mondtátok ... Engem perzselt Dórénak ez a megjégyzése, s magamban már formálgattam a választ, azét az asszonyét, aki szerelemből szívesen dőlne . . . Magamban egész úton ezt hajtogattam: bár látnék egy tlnóru- gombát, bár találnék már egy tl- nórut. hiszen Dore már egész csomót vitt a kosarában. Az Igazi tlnorú színe barna, csinos kalappal és húsos törzzsel. Messziről megismertem, úgy mosolygott rám, huncutul. Őrültül megörültem neki, s Dore kitüntetett egy pillantásával. Te oldalt haladtál, s cslr- kegombát kerestél, olyan Ízletesét. sárgát ágbogasat ... A gombának szellőrózsa, kövirózsa, tengerparti szlovén cserje, rejtelmes hegy- és fíílllata volt. . . Magadhoz ölelve hoztad az erdő mélyéből, s komoly arccal védelmezted karod között a gombái. Csupa-csupa cslrkegomba volt az egész. Rengeteg gombát hozol, tudtam . .. Lefelé az erdőből könnyebb volt az út. Te és Dore erősen dohányoztatok. Az ízletes vacsora után a gombákra terelődött a szó. Ha egy asszony el akar|a tenni az urát láb alól, szép, Ízletes gombákat főz meg neki: — Ha az enyém akarsz lenni, mag kell a bátyád mérgezni, kakukk, kakukk .,. Anyám vén kredéncén öreg óra ketyegett. Ébresztő, amelyik a holtakat Is felvert, mondogatta a- nyám ... Két csengőjén a két kar mindig harsányan csörömpölt. Csak a kismutatója tévesztett gyakran Irányt. Mihelyt találkozott a naggyal, lekonyult. A spar- helten kiégő fenyőhasáb pislákolt. Illata Izgatta az orromat, s a titkokkal teli fenyvesre emlékeztetett ... Tenyeremmel a térdednek támaszkodtam, s némán figyeltem Dórét. Ml volt az, ami vonzott rajta? Kezének mozgása, vagy az-e, ahogy a cigarettáját csavarta? Talán az a mély arc-barázda, amelyet olykor végigsímított? Biztosan volt ott valami, ami elvonta rólad a figyelmemet, de nem védekeztem ellene. Dore szemének rejteke - csalogatott... Sokáig és nagy-nagy élvezettel szívta a cigarettáját. Egyszer csak énekelni kezdett: — U hribe je Sei drag! moj... A bánatos, vontatott szlovén népdal érzékeny pontomon érintett. Elárasztotta a szobát, s el engem Is. Az óra megcsörrent. — Az olasz Járőr messze mögöttünk maradt. Réka is mélyen az erdős hegyek közt lapult. Ez a csöndes hegyi tanya a maga három házával mindig mindenkit vonzott. Minket Is, a katonákat Is, csak az olaszok kerülték, mert a mieink Itt szokták megtámadni és foglyul ejteni őket. Két patak a három ház mögött és néhány ól .— ennyiből állott az egész. Csak a sűrű. erdő valamivel feljebb, csak az ásított fenyegetőn mindenkire. Álnok volt, ellenséges. Francét a faólak egyikében, a széna mélyén hagytuk. Két lába meg a válla Is vérzett. Nem akart velünk jönni, engednünk kellett makacs követelésének, csak ügy nyugodott meg végül Is ... Francéi Együtt verekedtünk mint kölykök, együtt jártunk Iskolába. Már a róla való emlékezés Is olyan, mint egy korty jó erős pálinka. Ugyanazt a lányt szerettük, s ugyanazt a szeszt kortyolgattuk. Törkölyt, amely két vállra fekteti az embert, csak a mi fajtánkat, azt nem. Ml, ílbrSl „bunyósok" sosem féltünk semmitől. Ugyanabban az erdőben bolyongtunk, ugyanazért a célért verekedtünk. France ... Délről Logateclg az olaszok, Ljubljanától Vrchnlkálg a németek — ez volt a határvonal meg a terepünk. Abroncsba szorítottak, csak a hegyi tanyák fogadtak be minket. Nagyon hideg téli napokon itt is a farkasokkal értünk az abukok alá. Aki gyorsabb volt, annak Jutott a hús — a sertés vagy a juh. Aznap éjjel cslkorgott a fagy. A lábam elfásult. A csapat le akart térni Jobbra, csak én tétováztam. France az ólban, köröskörül a kormánykatonák, az ablakból meg a háziak ellenséges pillantásai. Az ajtó mögül gyertyaként lobogott elém a gazda és az asszony tekintete. Az asz- szony rettegett, üvöltöttf a félelemtől,1 noha egyetlen szót se szólt. Fenyegetésünkre, hogy ha árulók lesznek, halomra lőjük ő- ket, némák maradtak ... Az a nő félelmében köpni fog, éreztem ... Valami nem akart ereszteni, visz- sza. O, France, miért !í? Miért nem fordultam én vissza? Tudja Isten . .. A fák mögül hosszabbodtak az árnyak. A búvóhelyen mindenki aludt. A sziklát vlzfüggőny takarta, a búvóhely nyirkos és hideg volt, de mégis melegebb, mint kint a hó. . . A barlang mélyéből vékonyka, fémes zajok hallatszottak. Kllp-klop-kllp-klop. Minden hócsikordulásra keményen megmarkoltam a" puska csövét. Egy-két lépés, rá pedig kop-kop, majd a megbeszélt Jel: kúúúk- -kop-kop. A futár! Rémülten pattantam föl, s lestem az ajkát. Igen. Francét a katonák kora reggel megtalálták, de amíg élt, kettőt közülük kicsinált. Az asszony csalogatta ki az urával együtt az ólból, hogy jöjjön, rendbe teszik a sebeit, s miután jóllakatták, kiszolgáltatták amazoknak . .. Iszonyú homloksebe volt, a golyó átment a koponyáján. A nő félt, azért üvöltött, s az erdők tovább adták a visszhangot... A temetőbe csak egy két hét múlva tudtunk eljutni, erős tűzben vittük France sírjára a koszorúnkat. A keresztre szögeztem, France homloksebérel Ott függött a kereszten akkor Is, amikor az olaszok mlszltkbe aprították .. . A szobában már rég felszívódtak az árnyak, csak Dore arcán maradt egy sötét és titokzatos árnyék. Az asszony félt, mondta Dore, s kiment az udvarra. Lassú léptekkel az erdei ösvényre fordult. Alkonyodon. A síkos üt meg a köd egyre jobban zsugorította alakját, s a távolból másnak. emberibbnek láttam. Nem olyan titokzatosnak és csábítónak . . . Mind a ketten tudtuk, hogy az erdőbe, az erdei forráshoz Indult. A partlzántemetőhöz, ahol a fenyők hallgatnak, a hegy pedig együtt zúg az éjszakával. Ott, erdei magányában fogja oltani a szomját. Gyorsan fogyott az éjszaka. Suttogva bevezettél a szénapajtába, s elborítottál a testeddel. Aha, tudom már. Dore keze és arcán a barázda ugyanazt fejezi ki, amit a te arcod, ha átölelsz, s elmerülsz az álmomban. Erdőíze, távolt viharszaga volt — a vihar a te szemedből támadt. Azon az éjszakán mindenki á- lomba fordult: csak ml ketten fordultunk egymásba. mimmiimimimmimmiiimi Vlera Bankóvá jugoszláviai szlovák írónő Az elbeszélést magyarra Koncsol László fordította.
