Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-04 / 10. szám
MICHAL BABINKÄRÖL Micha] Babinka, a jugoszláviai szlovák költészet e- gyik legnagyobb alakja, 1927-ben született és 1974-ben hunyt el. Tanárképző főiskolát végzett Ojvidéken, s volt tanító, tanár, rádió- és lapszerkesztő, színikritikus és szabad hivatású író. Életében hat eredeti verskötete és egy válogatása jelent meg, s hat gyermek- és ifjúsági könyvet is írt. Ako réstől Igorko című könyve — Igor nagyra nö címmel — magyarul is megjelent, Csé- falvay Eszter fordításában. Válogatott verseit szerbre és románra is lefordították. Három verseskönyve kéziratos hagyatékában maradt. la' ak ünnepe [SVIATOK JAZIER) Oly visszavonhatatlan csöndben ereszkedik a nyugalom édességtől ernyedt váltamra az augusztusi tavak fenekére lm a zuzmók jöttek el szerelmet vallani a kőnek s véle nyugodni majd a fagyoktól s hófergetegektöl pompás sírban Furcsa a dolgok töltete remete mód húzódnak be meg nem álmodott álmainkba a sírás érzékeiből s a gyökér jóakaratú lázongásából megépített reftekekbe A néma dalok furcsa konoksága Nevenincs éjszakákon szöknek szárba emlékül a Napnak s az eljövendő vétkeknek Ily kérlelőn s ködöknek módján ereszkednek az elfelejtett esték dalai a nyugtalan folyó partjain s jelvénytelenek a dalok hogy mohón engedhessünk nekik ahogy a harmat s a fák felkiáltójelet hálásan és örökre átengedik magukat az arra ténfergő halálnak. alá 17 IV a (RODISKO HMIELJ Itt úgy nő az ember mint a zengő fagyok rikoltása a képtelen dolgoktól tarka reggel választóvonalán Ezért halk és szemérmes az apró titkok fintorgó pusztítása közben így iszapolja az aranyat a magányukban hozzáférhetetlen rögökből önsúlyával s őrll a kóbor madárfajt markában ökleivel hogy elővarázsolja a citerák különös árkádial zenebonáját a megőrzöttek vérében úgy halni meg vagy támadni föl halottaiból mint a szeptemberi gyászünnepek Itt úgy nő az ember mint a tönkök panaszai a dombtetőn ha a szeszélyes nedvek fölébresztik őket ezért nem Ismeri sem magát sem a rikoltását mely rettenetes nem hallható. rank Walters jóképű férfi volt. Tudta ezt, és meg volt győződve róla, hogy nagyszerű külleme pompás Jövőt biztosít számára. Elérte a- zenben 35. életévét, és még semmi sem történt. Egy nap az apróhirdetések között ráakadt a város első autószalonjának hirdetésére: „Járatos eladót keresünk. Kellemes megjelenés és jó modor kívánatos...“ Mintha rám szabták volna, gondolta Wolters. A gépkocsikhoz eléggé értett, és ami a küllemét illeti ... talán még tőkét Is kovácsolhat belőle. Amikor belépett e szalonba, mindjárt látta, hogy ez az igazi. A világ legelőkelőbb típusú autói álltak csillogva körülötte. Ezeknek a vevői között nők is vannak, gazdag, szép és l- dőnként talán elvált nők is. Frank Wolterset eddig is szerették a nők. De mindig volt valami baj velük: a gazdagok nem voltak szépek, férjnél voltak, vagy túl idősek — vagy mindez egyszerre. A szépek nem voltak gazdagok, vagy ha azok lettek, már nem törődtek vele. Valahol lennie kell azonban egy nőnek, akiben mindez megvan, csak egy csinos fiatal férfira van még szüksége. Frank Wolters biztos volt a sikerben. XXX Megkapta az állást. Hans Breitkamp, a tulajdonos, nagyon meg volt elégedve ú] alkalmazottjával. Az első hét a- latt eladott hetet a legdrágább kocsiból. Udvarias volt, de nem tolakodó, és mindig nagyszerű volt E' -megjelenése. Egy szombat délben a főnök behívta a jó megjelenésű alkalmazottját: — Fiatalember, meg vagyok elégedve magával, ezért elhatároztam, hogy nagyobb lesz a fizetése. Jöjjön, igyunk erre e- gyet. Breltkamp kövér, csúnya arca szinte barátságos volt. Egy vizespoharat teletöltött whisky- vei, de Wolters csak egy kortynyit kért. A délután azzal telt el, hogy a főnök töltött és 1- vott, töltött és ivott, Wolters pedig türelmesen hallgatta a mesét, hogyan lett milliomos. A főnök odatámolygott az ablakhoz, és gyönyörködött az épülő új autószalonban. Amikor & másik üveg is kiürült, megkérte kedvenc alkalmazottját, hogy vigye haza. Breitkampék villája a várostól 30 kilométerre volt. Wolters- nek el kellett vennie a főnök kulcsát, kinyitni az ajtót, bevonszolnia Breitkampot az előszobába. És akkor földbe gyökerezett a lába, mert egy o- lyan gyönyörű nővel telálta magát szemben, hogy a járatos férfinak is elállt a szava. Ez biztos a lánya, gondolta Wolters, és ha szerencséje van, még szabad. W'l'nDS'K v «.;r wPrasfi • * t — Kedvesem, vendégünk van. Wolters úr, tudod, meséltem róla... — dadogta Breitkemp. — Jó estét — rebegte a szépség, és közelebb lépett. — Köszönöm, hogy hazahozta a férjemet. — Nagyságos asszonyom ... — hebegte zavarodottan. A feleségei Legalább húsz évvel fiatalabb a főnöknél. — Semmit sem kell megrna- gyeráznla, minden szombaton ez történik. A kollégái már tudják — magyarázta Inge Breit- kamp. Férje belezuhant egy fotelbe, és ismét whiskyt követelt. Amikor az asszony elment, Frank Wolters szótlanul ült, és nem tudott másra gondolni, csak a csodálatos alkatra, hosz- szú fekete hajára és barátságos csodtszép arcára. Hogyan élhet egy ilyen nő ezzel a durva, visszataszító pasassal? Pénzért? Inge visszatért az Itallal. — Most maga a kedvence, — mondta —, számolnia kell azzal, hogy minden szombatja így fog végződni. Nemsokára felvisszük, és holnap délig a- ludnl fog. ön elalhat a vendégszobában, és holnap együtt reggelizünk, ha nincs ellene kifogása. Frank Wolters elbűvölten nézte az őzszemeket. XXX A nőnek Igaza volt. Heteken át minden szombaton ez volt a program. Esténként pedig ott ült a csodaszép nővel a kandalló előtt, vasárnaponként vele reggelizett. És egyre szerelme seb b volt. Csak a szombatokért élt, nagy nehezen elviselte a délutánokat, amelyeken a főnök értelmetlenül leitta magát. Hallgttta a történeteket, de nem jegyzett meg belőle semmit. A részeg ember feleségére gondolt, és arra, hogy nemsokára megint vele lesz. Egy szombaton este Wolters átkarolta a nőt, és a fülébe súgta: — Szeretem. Inge Brelntkamp sírva fakadt. — Ö, Frank, tudom ... De ... Mit csináljunk, ö sose« egyezne bele a válásba. — Frank vállár# borult és sírt. — Mindent megtennék, hogy megmentselek ettől a házas« ságtól — jelentette ki határozottan Wolters, és erélyesebben átkarolta. — Te nem ezt a sorsot érdemied. — Mindent? Értem? — Szemében könny csillogott, és Wolters úgy látta, hogy szeretet és remény sugárzik felé. És hirtelen úgy érezte, hogy valóban mindenre képes. — Akkor ments meg! Bizonyítsd be, hogy szeretsz! — mondta a nő. — Tedd meg ezt értünk, ket; tőnkért. Többé nem beszéltek erről, nem szőttek terveket. , A következő szombaton Breltkamp halott volt. — Wolters űr, ön hazamehet — mondta & felügyelő. — Kollégád \ megerősítették, hogy" főnökük minden szombaton holt részegre issza magát. Hiszem, hogy a laboratóriumi vizsgálat magas alkoholtartalJ mat állapít majd meg a véré« ben. ) — Csak ne engedtem, volna egyedül kimenni, de e-gt hit-) tem, a fürdőszobába megy, ki gondolta volna, hogy az épít-1 kezés felé tart? — Nem tehet magának saem- rehányást. ön valóban nem te-: hetett semmit — nyugtatta meg Wolterset a felügyelő. A temetés után Wolters csak1 röviden kezet szorított az özveggyel, azután hazament. És várta t szombatot, hogy hozzá, mehessen. A nő mosolygott, és a gyász nagyon jól állt neki. — Értem tetted? — kérdezte kibontakozva az ölelésből. — Kettőnkért. Minden könynyen ment, csak egy kis taszítás és leesett. A lépcsőn még nincs korlát... — Wolters hangosan beszélt, úgy érezte, elérte célját. — Hozzál valami innivalót, én a szalonban várlak. Frank Wolters tündökölt a boldogságtól. Fütyörészve hozta a pezsgőt, és csak akkor dermedt meg, amikor Inge Breltkamp mellett észrevette a férfit. — Fiú, a te szerepednek vége. Beismerted a tetted, és ezt mindenesetre magnóra vettük. Mivel azonban szegény ördögi vagy, elmenekülhetsz. Ha most7 eltűnsz, futni hagyunk. Ha a- zonban még egyszer idejössz, és zaklatni akarod BreitkEnip- nét, a rendőrséghez fordulunk... — Frank, kérlek, menj és hagyj bennünket békén — mondta. Inge. És még mindig szép volt, csak Wolters tudta, hogy ezen a szombaton nem ő győzött. Az idegen szintén nagyon jő megjelenésű. A* illusztrációt Gyurák Éva készítette. akarat gyümölcse (0V0CIE VÖLE) Elmégy mellettem és meg nem Ismersz mert nem nyújtom oda a kezem: sűrűbb lett a vérem s nem akar a kiváncsiak kedvéért fürgén áramlani sötétebb lett a szemem hogy több meleget őrizzen a látszatnyugalom felszíne alatt összefonódtam egy magába vonulóval akit olykor föl sem Ismerek most is nézd egymást keressük kettesben könnyebb építkezni a szeles oldalon kettesben könnyebb hinni embernek Is árnyéknak is meg könnyebb kiszűrni egyetlen hangot oly temérdek vallomás és némaság összecsengő játékából elmégy mellettem s nem foglak látni ahogyan látni szoktalak ' mikor csupasz dühöm lökéseivel a tanácstalanságot szárítgattam szemedből s vakondként téptem az éjek gyOkérzetét amivel fekélyeidet tápláltad és sandán éltem talán csak azért hogy egyszer megkeményült pillanattá változz aminek ege van és formája van és csobogása az árban Kell hogy legyen az embernek egy pillanata ami már nincs amiről le kellett mondania s közben nőni tovább és keményedni és karsztosodnl hogy ne ismerjen hogy ne Ismerjék hogy meg ne tántorodjék hogy meg ne tántorítsák hogy felbukjék ha majd sokan haldokolnak arccal előre bukjék szokott látszólagos magányában a röggel ölelni arccal lefelé férfiasán elrendeltetésben Roncsol László fordítását A falu szélén cselédházak állak, és ott szállásoltak el oennünket. Vagy háromszázan lehettünk. Naponta kivezényeltek a közeli fütballpályára és aztán áll), hasalj, állj, hasaljl és a menetelések. Voltak Itt olyanok Is, akik még azt sem tudták, melyik a bal kezük, a bal lábuk. A szakaszvezetfl kiválogatta e- zeket a csodabogarakat, és a bal kezükre szénacsutakot, a Jobbra szalmacsutakot kötött, s fennhangon vezényelte: széna, szalma, széna, szalma. így meneteltette őket. Különben Jő élet volt ez. Délutánonként besuttyantunk a parasztokhoz. Annyi pénzünk volt, mint a pelyva. Enni- és Innivalót vásároltunk. Jő meleg szűrcslz- mát Is vettem meg egy bársonydolmányt. Alkonyattájt aztán ösz- szeültünk beszélgetni. Legtöbbször az otthonról, a családról e- sett szó. Tavaszra mindenképpen otthon akartam lenni. A többiek Is. Ott volt Kiss Imre Is, a szomszédom. Félrehlvtam: — Szökni kéne — mondtam. Cigarettát vett elő, s a szájába dugta. — Szökni? — Ohüm. Álmatagon nézett. — Várjunk még — mondta. — Igazad van. — Az az egy golyó könnyen megtalálja az embert. Így hát vártunk még egy teljes hónapot. Harmincnyolc kilométerre voltam az otthonomtól. Fegyverünk nem volt, még fapuskánk sem. így vészeltük át ml ezt a második háborút. Március huszonhetedlkén délután öt órakor a cselédházsor fölött megjelent egy könnyű, angol repülőgép, s leeresztett egy öklömnyl bombát. Házhelynyl gödör maradt a robbanás után. Még azon az estén fölsorakoztattak bennünket, és elindultunk délnek. Talán éjfélre értük el a legközelebbi várost. A vasútállomás környékén kellett összegyűjtenünk a halottakat. — Mindenütt Járőrök cirkálnak — mondta. Volt velünk egy szakaszvezető Is, Bujtor Miklósnak hívták, öt Szobröl hozták ide. — Vigyázzon magára — léptem hozzá, — Szob olyan messze van Innen, mint Makő Jeruzsálemtől. — Messze — tűnődött. Bátorításként elnevettem magamat. Aztán elváltunk. VAikAÍ miklos Egész éjszaka dolgoztunk, lt- tunk és dolgoztunk. Pirkadatra végeztünk, majd a folyóparton lopakodva visszamentünk a faluba. Március huszonkllencedlkén szóltam Kiss Imrének: — Mennünk kell. — Én nem megyek. — Félsz? — Félek. Adtam neki a pénzemből, s abban állapodtunk meg, hogy pár hét múlva, a háború végén otthon találkozunk. Aztán öten elmentünk ahhoz a parasztemberhez, akitől az élelmet vásárolgattuk. Lehívott bennünket a pincébe, bort öntött és azt mondta: — Szerencséjük van, fiam, Ostyán sűrű köd lesz, hogy az orruknál tovább nem látnak. Este tíz órakor átevezett velünk a folyón. Meghagyta, hogy reggelig ne mozduljunk. Bujtor és egy erdélyi legény elindultak délnek. Vasady Antal, Moör Ferenc és Jómagam a fék között araszolgat- tunk fölfelé. Vagy három órát mentünk így, amikor elértük a révet. Megvártuk a szürkületet, és csak az utolsó Járattal Jöttünk át. Ettől kezdve elváltunk, és én egyedül szántókon haladtam. Pirkadatra elértem az első tanyát. Egy terebélyes asszonyság, lakott ott. Reggelit adott, vizet melegített. Megfürödtem, ruhát cseréltem, fizettem és útnak Indultam. Dél sem volt még, amikor elértem a szomszéd falut. A sőgo- rasszonyom ott lakott, de hozzájuk nem Juthattam el, mert arrafelé húzódott a frontvonal. A pásztorok kalyibájába vettem be magamat. — Mikor evett utoljára? — kérdezte az egyikük. — Reggel. Szallonnával és pogácsával kínált. — Haza akarok Jutni — mondtam. — Haza? — Haza. — Várni kell. — Meddig? — Legalább estig, mert a két falu között áll a frontvonal. — Sokan vannak? — A katonák? Tán húszán vagy harmincán .,. — Olyan, mint a kőrvadászat — mondta nevetve. — Olyan. Pontosan nyolckor elindultam. Az út menti árokban kúsztam egy Ideig. A távolodó tanyák felől szórványos lövöldözés hallatszott. Már-már a falunál voltam, amikor egy járőr rám kiáltott. Megtorpantam. Odalépett hozzám. — Hová bácsi? — Haza. — Haza? — Igen. — A frontról jött? — Nem. A szomszéd faluban voltam kosarakat árulni. Rövidesen Itt vannak a mezei munkái. Serénykednünk kell, jő uram. Serénykedni? — Igen. ^ . — Dohánya vaft? — Akad. Így Jutottam hát haza. Kiss Imrét még sokáig vártuk. A földjét bevetettem, megműveltem. Egy augusztusi napon el- kocslkáztam abba a faluba, ahol katonáskodtam. Ott mondták, hogy röviddel utánunk, szökés közben lelőtték. Hogy Igaz-e, nem tudom, csak azt, hogy nem tért meg, pedig gyermekei Is voltak.
