Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-04 / 10. szám
2 Az emberiség jövőjéért Világviszonylatban is nagy várakozás előzte meg Leenyid Brezsnyev beszédét, amelyet február 22-én mondott el a Kremlben választóinak, a küldöttgyűlés előtt. A fokozott figyelmet indokolja a feszültebb helyzet, amely az utóbbi időben kialakult. Az SZKP főtitkára éppen ezért legnagyobb terjedelemben ezzel foglalkozott, s megállapította: a nemzetközi élet egyik legfontosabb tényezője lett a szocialista közösség országainak békepolitikája, az enyhülésért, a rakéta-nukleáris világháború fenyegetésének csökkentéséért vívott közös küzdelem. Ez az emberiség békés jövőjének legfőbb biztosítéka. „Készek vagyunk arra, hogy megkezdjük csapataink kivonását, ahogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden tormája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szomszédaival együtt, s akkor megszűnik a szovjet katonai segítség szükségszerűsége.“ Carter, amerikai elnök politikájának néhány vonását is megvilágította a szovjet államfő, kijelentve: a szovjetelienes hisztéria nem csupán az elnökválasztás propagandahadjáratához eszköz. A fő dolog az, hogy az Egyesült Államoknak szándéka a katonai támaszpont rendszerének a kiépítése az Indiai-óceán és a Közép-Kelet országaiban és Afrikában. Saját hegemóniájának szeretné alárendelni ezeket az államokat, egyúttal pedig fel akarja használni e területeket a szocialista világ és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. Ez a dolog lényege — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Az SZKP főtitkárának a megállapítását az amerikai hadügyminisztérium szóvivője megerősítette azzal a kijelentésével, hogy az Egyesült Államok nem zárja ki atomfegyver bevetését, amennyiben a Szovjetunió a Perzsa-öböl térségében, úgymond veszélyeztetné létérdekeit. Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a Pentagonhoz hasonlóan azt hangoztatta: Washingtonnak a perzsa-öbölbeli szovjet lépés esetén megvan a katonai ereje ahhoz, hogy visszavágjon. A főtanácsadó azt sem tartja kizártnak, hogy a világ más részén „torolják meg“ a vélt amerikai sérelmet. Carter múlt hónapban meghirdetett doktrínájából kiemelte a korábbi két érdekszférához, Nyugat-Európához és Kelet-Azsiához most egy harmadik, a Perzsa-öböl térsége és a Közel-Kelet is hozzá tartozik. Az elsőként említettel azonban valamelyest gondja van Washingtonnak, miután a nyugat-európai fővárosokban különbözőképpen ítélik meg Vance villámlátogatását. A francia lapok arról írnak, a jelek szerint Washington egyre jobban neheztel Párizsra, amely a nemzeti függetlenség nevében ellenez mindenfajta „megtorló intézkedést“ a Szovjetunióval szemben és az enyhülést hirdeti akkor, amikor az Egyesült Államok lemond róla. A Figaro értesülése szerint a Francois Poncet-val folytatott megbeszéléseken Vance maga is elismerte, hogy az afganisztáni kérdést más eszközökkel is meg lehetne oldani, mint amelyeket eddig az amerikaiak hirdettek. Párizs a kilencek római nyilatkozata értelmében a sajátosan értelmezett „semleges Afganisztán“ gondolatát próbálja elhinteni s azt fejtegeti: szerintük ez járható út, míg az amerikai gazdasági szankció és az olimpiai bojkottfelhivás nem vezet eredményre. a Skoda müvekben készül A csehszlovák gépipar egyik fő fellegvárának számító plzefti Skoda Művek atomenergiai gyár» egysége nagy erőfeszítéseket tesz, hogy sikere» sen lebonyolítsa a küszö» bőn álló „premierjét“: í- dejében elkészítse a szovjet dokumentációk alapján gyártott első atom» reaktort. Ez egyben a felhasználónál is úttörő'’ jelentőségű lesz, mert az első magya. atomerőmű, a paksi atomenergetikai óriás első áramtermelő egységeként működik majd. A munkát tavaly decemberig egész éven át a szovjet szakértők segítségével kidolgozott ütemterv szerint zavartalanul végezték. Ekkor azonban elérkeztek a befejező munkaszakasz olyan különleges csavarmenetvágási, köszörülés! és egyéb műveleteihez, amelyekben korábban nem tehettek szert elegendő gyakorlatra, már csak a reaktor újszerűén hatalmas méretei miatt sem. így a gyártás menete lelassult, s a határidő némileg veszélybe került. A nehézségek ellensúlyozására és a rendkívül fontos határidő megtartása végett az üzem dolgozói folyamatos munkarendre tértek át: bevezették a három műszakos, ATOMREAKTOR MAGYARORSZÁG RÉSZÉRE szombaton és vasárnap sem szünetelő termelést. A Skoda Művekben számolnak azzal is, hogy a paksi feladatok teljesítése további nagy, feszített ütemű munkát követel. Ogy szervezik a munkát, hogy augusztus végéig befejezzék az első reaktor felső blokkjának és az egész berendezés belső részeinek készítését, rá egy hónapra a második reaktor nyomótartá- lyainak, az év végéig pedig a vezérlő szerkezetek két nagy csoportjának a gyártását. KÖSZÖNTÜNK MINDEN KEDVES ANYUKAT, INTERNACIONALISTA SZELLEMBEN A SZISZ nitrai szervezete évek óta gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Sopron megyei bizottságával, A járási bizottság elnökének, Stefan Ballának a vezetésével a napokban SZISZ-kül» döttség járt Sopronban, hogy az együttműködés további elmélyítéséről tárgyaljon. Ebből az alkalomból a két szövetség képviselői együttműködési szerződést írtak alá 1980—81-re. A kölcsönös látogatásokon kívül az idén kiállítást rendeznek Nitrán a soproni és a hazai amatőr művészek alkotásaiból. Ezeket az alkotásokat jövőre Sopronban is bemutatják. A nyári hónapokban pionírok, illetve úttörők csereüdültetésére kerül sor. I. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének statisztikai kimutatása szerint földünk lakosságának közel 00 százaléka nő. A nők tehát pusztán számbeli fölényükből kifolyólag fontos szerepet játszanak az emberi haladásban. Mindenekelőtt ők azok, akik az emberiség eljövendő nemzedékeit világrahozzák és felnevelik. Az utóbbi években, évtizedekben ezenkívül ugrásszerűen megnőtt a nők társadalmi aktivitása, az egyes országok és az egész világ életében. Az emberiség nem képes megoldani bonyolult társadalmi, gazdasági és szociális problémáit a nők részvétele nélkül. HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETf Ezeket az igazságokat a világon majdnem mindenütt elismerik. A nők tényleges helyzete sok országban mégsem ennek megfelelően alakul. Azok, akik még ma is kizárólag a vállukon viselik a gyermekről és a családról való gondoskodást, nem egyszer hátrányos helyzetben vannak. A nők hátrányos megkülönböztetése a megannyi jogszabály ellenére is mindmáig a kapitalizmus egyik gyógyíthatatlan betegsége. Több nuygat-európai országban még ma is érvényes a hírhedt napóleoni törvénytár, a Code Napoleon, amely nem ad azonos jogokat a házasfeleknek egymással való kapcsolatukban, és gyermekeikhez való jogi viszonyaikban. Esetenként e törvény alapján a nő csak férje hozzájárulásával vállalhat munkát. U- gyanazért a munkáért több millió nő kevesebb bért kap, mint a férfiak. A munkahelyek betöltésénél általános gyakorlat a nők hátrányos megkülönböztetése. Sokkal több a munkanélküli nő, mint a férfi, főként alacsony szakképzettséget igénylő, rosszul fizetett munkákat végeztetnek velük. Mindezt betetézi, hogy kirekesztik őket a politikai életből, a társadalom és a gazdaság irányításából, a közéletből, politikai jogaikat többnyire a^passziv választójogra korlátozzák. Ez a helyzet akkor, amikor az ENSZ közgyűlése már 1967 november 7-én határozatot fogadott el a nők hátrányos megkülönböztetésének megszüntetésére. Akkor, amikor magunk mögött hagytunk egy évet, amelyet nagyfennen a nők nemzetközi évének neveztünk. A MARXIZMUS KLASSZIKUSAI A NŐKRŐL Igazuk volt a marxizmus klasszikusainak, amikor a nők felszabadításáért folyó harcot összekötötték a munkásosztály felszabadításáért folyó küzdelemmel. írásaikból kiviláglik, hogy a nőmozgalmat, a nők kapitalizmus elleni harcát a szervezett munkásmozgalom részének tekintették. A nők felszabadítását nem korlátozták a választójog kivívására, hanem a nők mindenfajta hátrányos, elsősorban gazdasági, szellemi és jogi megkülönböztetése ellen Is harcoltak, Marx írta: „A társadalmi haladás pontosan lemérhető a szépnem társadalmi helyzetén.“ Vlagyimir Iljlcs Lenin ezt Irta 1920-ban a női egyenjogúság kérdéséről: „A törvény előtti egyenlőség még nem valóságos egyenlőség. Nekünk az kell, hogy a dolgozó nő ne csak jogilag, hanem a gyakorlati életben is kivívja az egyenlőséget a dolgozó férfival.“ Ezért tekintette az új társadalom egyik legfontosabb feladatának, hogy a nőket bevonják a termelő munkába, az államigazgatásba, a társadalom irányításába, a politikai életbe. Történelmi Igazság, hogy a nők társadalmi helyzete bárrtiely állam demokráciájának fokmérője. Milyen a nők helyzete a mai tőkés társadalmakban, ha e szempontbői vizsgáljuk a kérdést? MIT ÉR AZ EMBER, HA Nö A nők hátrányos megkülönböztetése ma Is fennáll még a legfejlettebb tőkés országokban is, jóllehet az alkotmány és a törvények nemre való tekintet nélkül szavatolják az egyenjogúságot. A hivatalos statisztikák sem titkolják, hogy nehezebben művelődhetnek és képezhetik magukat, mellőzik őket a vezető beosztásokban és megfosztják a közéleti szerepléstől. Az anyákról való gondoskodás sincs távolról sem olyan, mint a szocialista országokban. A művelődési jog elvitatását Illusztrálja a tény, hogy a tőkés társadalmakban az írástudatlanok 60 százaléka nő. Afrikában a nők 80, Ázsiában a nők 50 százaléka nem tud írni és olvasni. Franciaországban a munkásnök negyed része nem fejezte be az alapfokú iskolát, és a nők 60 százaléka szakképzetlen, másodrendű munkát végez. Olaszországban a nők 58 százaléka, az NSZK-ban egyötöd része nem fejezte be a kötelező Iskolalátogatást. A munkába lépő lányok egyötöde alacsony szakképzettségét igénylő, rosszul fizetett munkát kap. Szaikképesítést csak a lányok 5 százaléka szerezhet. Az egyetemi és főiskolai hallgatók egyharmada diáklány, de csak elvétve találunk köztük munkáscsalád sarját. A legtöbb tőkés országban • varrónő, fodrász, kozmetikus és a titkárnői szakmákon kívül jóformán nincs Is szakmai oktatás a lányok részére. Az asszonyok általában nem tanulhatnak szakmát. De nincs előmeneteli lehetőség a főiskolát vagy egyetemet végzett nők számára sem. A legtöbb tőkés országban nincs anya és gyermekvédelmi törvény. Brazíliában, Olaszországban de más tőkés országban is a munkavállalási engedélyt kérő nők gyakran eltitkolják családi helyzetüket, lehúzzák jegygyűrűjüket, letagadják férjüket, gyereküket, hogy munkát kapjanak. A tőkés országokban a nők megkülönböztetésének Jellegzetes területe a bérek egyenlőtlensége. Az Európai Gazdasági Közösség bizottsága 1979. januárjában megállapította, hogy a „kilencek“ országaiban a nők átlagosan 28,7 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a férfiak. Az NSZK-ban és Olaszországban a nők 25, Franciaországban 34 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Nagy Britanniában 1975-ben törvénybe iktatták ugyan, hogy nem szabad különbséget tenni a férfiak és a nők bérezése között, de a vállalkozók rendszerint megszegik ezt a törvényt. A tízmillió foglalkoztatott nőnek csak 8,5 százaléka végez szakmunkát. Ráadásul a férfiak és a nők bére közötti különbség állandóan nő. Az Egyesült Államokban a nők alkotják a munkaerő 40 százalékát. Keresetük a férfiakénak csupán 70 százaléka, jóllehet 1963 óta érvényben van a bérek egyenjogúságáról szóló szövetségi törvény. Különösen nagy elnyomásnak vannak kitéve a dolgozó néger, és a többi színesbőrű nők. Számuk mintegy 15 millió. Bérük a felét sem éri el a velük együtt dolgozó fehér nők keresetének. Még náluk is siralmasabb a bevándoroltak helyzete, akik Illegálisan érkeztek az Egyesült Államokba és nincs letelepedési engedélyük. Számuk csupán New Yorkban 50—70 ezerre tehető. Többnyire ún. zugműhelyekben, feketén vállalnak munkát, ahol a könyörtelen tulajdonosok, napi 12 órát is dolgoztatják őket napi 2—5 dollárért (a törvényesen megállapított minimális órabér az USA-ban 2.90 dollár). A szerencsétlen kiszolgáltatottak még panaszt sem merészelnek tenni, mert azonmód kiutasítanák őket az országból. Japánban a nők keresete a férfiakénak a felét teszi ki. Minden hatodik nő idénymunkás. A szakszervezetek nem törődnek velük, mert egyszerűen nem is léphetnek be a szak- szervezetekbe. Több japán cég egyáltalán nem alkalmaz női munkaerőt. Az osztrák nők a férfiak keresetének csupán a kétharmadát kapják és ezt az állapotot a kollektív szerződések Is rögzítik. Legnagyobbak az egyenlőtlenségek az alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkahelyeken, a mezőgazdaságban, a papír- és üveggyártásban, de megfigyelhető e jelenség a főiskolát végezett személyek esetében is. Az alkolmazottak kategóriájában a férfiak 33—36 százalékkal többet keresnek a nőknél. A KÖZÜGYEK GYAKORLÁSA ÉS A SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS A nők úgyszólván teljesen ki vannak re- kesztve a közügyek intézéséből, a társadalom és az állam Irányításából. Az Egyesült Államok választópolgárainak 52,2 százaléka nő, ezzel szemben a képviseleti szervekben csupán 5 százalékos képviseletük van. Az 535 kongresszusi képviselő közül mindössze 17 nő. A szenátus 100 képviselője között pedig csak egyetlen egy nő található. Hasonló a helyzet az európai kapitalista országokban. Dániában a parlamenti képviselők 15,6, Hollandiában 9,8, Ausztriában 7,1, az NSZK-ban 5,6, Nagy Britanniában 4, Franciaországban 1,8 százaléka nő. A legtöbb tőkés országban elemi figyelmet sem fordítanak a terhes anyákra vagy a kiskorú gyermekekre. Megnyilvánul ez többek között a fizetett gyermekgondozási szabadság és segély, illetve a családi pótlék nagyságában, és abban is, hogy a munkaadók nem kötelesek ugyanazt a munkát adni a szülés után visszatérő nőnek, mint amit előtte végzett. Szülési járulékot csupán Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban Juttatnak. A tőkés országok közül Svédországban van a leghosszabb fizetett gyermekgondozási szabadság, 26 hét, (annyi mint nálunk és az NDK» ban), a francia, a belga és a nyugatnémet anyák 14, az osztrákok 12 bét fizetett szabadságot kapnak. Teljesen ismeretlen fogalom a- zonban a fizetetten szabadság. Aki valamilyen oknál fogva kénytelen tovább ápolni a gyér» mekét, akár búcsúzhat Is az előző munkahelyétől. Kivétel nélkül minden tőkés országra érvényes, hogy a munkanélküliek száma a nők körében magasabb. A másik sajátosság, hogy a kereső nőknek csak bizonyos hányada dolgozik egész éven át. Tömeges az idénymunka, ami állandósítja a női jövedelmek bizonytalanságát, a nők társadalmi helyzetének ingatagságát. Ezek a körülmények magyarázzák, hogy a nők helyzete az iparilag fejlett tőkés országokban az osztályharc egyik központi kérdése. A nők mind nagyobb tömegei kapcsolódnak be a tőkés országok munkásosztályainak sztrájkjaiba, politikai küzdelmeibe. (A tanulmány befejező részét, lapunk következő számában közöljük.) PALAGYI LAJOS A NŐK HELYZETE A TŐKÉS ÉS A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN t
