Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-14 / 33. szám
gondolatok ÉVADNYITÁSKOR A szlnhézba rendszeresen Járó felnőtt és Ifjúsági közönség kultúrája és szubkultúrá Ja között jelentkező egyenetlenség több, megoldásra váró feladat elé állítja színházunkat, közvéleményünket. Nehéz az egymástól elütő közízlés összeegyeztetése, főleg ha még mindig a szórakoztatás az elsődleges elvárás. Éppen ezért úgy kell hatni a nagyközönségre, hogy az képes legyen befogadni a fokról fokra Igényesebb mondanivalójú, eszmeiségű darabokat. Ennek pedig kiindulópontja az értő dramaturgia, a teatrológlaí érettség, a Jó színházvezetés, amely (ha a nézők egyéni kulturáltságát Is figyelembe veszi) irodalmi értékű, élvezetes művészetet kínál a közönségnek. A néző műveltségének alsó foka, a különböző korosztályok egyre „egyénibb“ nézőpontja, az eltérő szokások és formák, a hagyományos értékek tagadói „saját művészeti filozófiák“ hangoztatásával befolyásolhatják a „színházcsinálőkat“. S újabb zavar keletkezhet, ha mindehhez a színpadon felsorakoztatott, ugyancsak heterogén összetételű színészgárda olykor szélsőségekbe menő „akarásai" is párosulnak. A színház a maga sajátos eszközeivel se gíti a fejlődést. Előtérbe hozza azokat a szellemi-lelki folyamatokat, amelyek társadalmunk új embertípusát formálják. Az egyre színvonalasabb kultúra jelenléte életünkben a szocialista társadalom alapvető Ismérvei közé tartozik. Élmény és gondolat, a klasszikus hagyomány és a kortársi drámairodalom, az értékes múlt és a tartalmas jelen elvi támogatása mellett lehet valóban színházközpontú döntéseket hozni. De ne feledjük a távolságot a törekvés és a megvalósulás között. A nézőt a megvalósítás mikéntje érdekli. Ezért olyan együttesekre van szükségünk, amelyek a korszerű igényekhez alkalmazkodva olyan színdarabokat akarnak eljátszani, olyan műfajokban akarnak érvényesülni, amelyekben színészi egyéniségük azonossá válhat szerepükkel, és létrejöhet az a tudatformáló művészi ábrázolás, amely által gazdagabb és változatosabb lesz az előadás. Ehhez persze az egy-egy színdarabon belüli gárda eszmei-művészi cselekvési rendje, felfogásbeli azonossága szükséges. Olyan öntudat és fegyelem kell, amely mellőzni képes minden szeszélyt, szólamokat pufogtató ambíciót. Nem Is az a baj, hogy nem mindig a legjobb darabot tűzik műsorra, inkább az, hogy a műsortervek összeállítása még mindig esetleges. Hiányzik a határozottabb „szisztéma“ és színészeink céltudatosabb igénybevétele. A színészcserék kitűnően beváltak, ezt a gyakorlatot folytatni kell. Az elmúlt idényben kevesebb volt a műsor-összeállítási hiba és kevesebb a kellemetlen birálnivaló. Ennek ellenére hiányolható az intenzívebb ifjúsági műsortervezés és a nemzetközi gyermekév lehetőségét kiaknázó műsorok. A komáromiak ezt némiképpen áthidalták a Peti kalandjai című mókás játék felújításával. Csak a Thálía tett ki magáért. J. Svarc: Hókirálynő című mesejátékát láthatták gyermekeink, valóban Igényes színvonalon bemutatva. Semmivel sem szeretem jobban Hernád-partl színész barátaimat a Duna-partíaknál, legfeljebb azt veszem őszre, hogy a Thállá- sok egyöntetűbb műsorukkal a látványt és a gondolatot pontosabban egyesítették. Értelmünkhöz is szóltak, hogy azután elgondolkodva távozzunk a színházból: magunkra, környezetünkre vonatkoztatva a látottakat. A közönség új arcokat akar látni, igényli a változatosságot. Vegyék hát észre rendezőink Is színészeinket, nyilván felfrissíthetik színművészetünk további életét. Fejlődjünk hát együtt, mert csak így haladhatunk valóban előbbre. Szuchy M. Emil .,--.^.„.■1 ij-rirriiiiiiTfitMn'iilBMii JÓL SZÓRAKOZOTT AZ IFJÚSÁG Az elmúlt hetekben jól szórakoz- iak és gyönyörű művészeti élményben részesültek Tornaváralja (Tur- aianske PodhradieJ község lakosai, különösen a fiatalok, de azok is, a kik a szomszéd falvakból eljöttek a nem mindennapi kulturális esemény re. E környék szlovák és magyar ajkú lakossága egyre jobban szomjaz ta a kultúrát, s igyekszik az új mű velődési otthont taríalmasan kihasz uálni, sokszor külföldi együttesek meghívásával is. Most a távoli Lett Szovjet Szocia ásta Köztársaságból, Rigából fogad ták a „Dzintars“ nevű 65 tagú (a ké pen) női énekkart, amelyet Alfreds Cinovskis, a kulturális ügyek minisztériumának osztályvezetője veze tett. A szervezők — elsősorban a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség járási bizottsága, a helyi nemzeti bizottság, a Nemzeti Front és a CSE- MADOK helyi szervezete, valamint a kultúra helyi központja — mindent megtettek a sikerért. A függöny fel vonása után hangorkán köszöntött« a hattyúfehérbe öltözött énekkart, Szinte szünet nélkül zúgott a taps. Ismert és ismeretlen dalok töltötték meg a termet, nagy volt az ünneplés, az ütemes taps állandó ismétlésre kényszerítette az énekeseket. Amikor aztán előadták néhány cseh és szlovák dalt is, különösen ax „Aká sí mi krásna, Ty rodná zem moja“ — az ünneplésnek nem akart vége szakadni. A másfél órás műsor után táncmulatsággal egybekötött díszvacsora ás bensőséges találkozás következett. „Már több helyen voltunk Csehszlovákiában — mondta a küldöttség vezetője —, de még Ilyen baráti légkörben és Ilyen kedves emberekkel nem találkoztunk.“ Igen, a fiatalokat nagyon közel hozza egymáshoz a dal, a tánc, a zene, amely minden tolmácsot felülmúl. Ezen az ünnepélyen nagyon Jól megértette egymást a lett, a magyar és a szlovák. Iván Sándor „Tu'dn'átol? is ti, hogy mikor kell ennetek és mit meg mennyit?“ A Mester is ragaszkodott a vasárnapi közös ebédhez. Nincs otthon a családja. Neki nem fő’ otthon ebéd, tehát indokolt, hogy közös ebéd legyen! Meluk nem evett egy falatot sem, azt mondta, ha ő megeszi ezt a zsíros húst, hányni fog. Tegnap Szütyő bácsi direkt bejött az étterembe, hogy egy igazi jó ka* ját intézzen. Nehogy éhen maradjunk. Amikor kihozták az ebédet, a Mester mondta: fél adagnál többéi nem ehet meg senki. 83. perc Forgáts egyre derekabbul vitézkedik.Már őt is két ember fogja Dani bácsi leszalad a Tribünről. Súg valamit a Mesternek. Fent a Tribünön látja mindenki. „Te tetted tönkre a csapatot!" Dani bácsi olyan gyorsan visszahúzódik a kispad. mögül mint egy gyík. „Tönkre tetted a csapatot!“ „Nem ég ki a szemed?“ Nem csitítja az ordítozókat senki. Dani bácsi most már nem megy vissza a Tribünre, megáll a játékos kijáróban. De jól visszahúzódva, hogy ne is lássák. Amikor az új Idényt kezdtünk, jött egy őrnagy, (akkor helyezték ide), egyből beválasztották a vezetőségbe. Nem is olyan rég NB I-es futballista volt. Meg azért is kellett egy katona a vezetőségbe, hogyha valakit be akarnak közülünk hívni, legyen kívül lerendezni. És ha valamelyik katonacsapattól próbálunk játékost szippantani, legyen egy katonatiszt is, aki megy a vezetőséggel. Az őrnagy sokmindent másképp akart csinálni, mint ahogy Dani bácsiék. Tornatanárt akart a csapat mellé, meg hogy csak tizenöten eŰzzünk egyszerre, ne harmincán, együtt az első és második csapat. Meg- hogy szakaszosan járjunk edzésre. Reggel hétre két játékos, nyolcra a másik kettő ... Dani bácsi ellene volt, szinte mindennek, amit az őrnagy akart. „Nem engedem tönkretenni a csapatot." 84. perc „Nem is érdeműitek meg!“ Ki tud túlordítani tizenötezer embert? De jó lenne visszaordítani neki! „Az a csapat megérdemelte, amelyik tavaly került fel? Amelyik hatszázezerért vette meg az utolsó hat pontot? Mondja valaki, hogy nem igaz? Mondja valaki azt, hogy nekünk nem hozták a százezret... Hülyék voltunk. Oda kellett volna adni a két pontot, Amúgy is elvitték a végén... Egy vas nélkül. Az a csapat megérdemli, amelyiket évről évre határozat tart bent az NB I-ben? A közönségükre való hivatkozással kell, hogy az NB I-ben legyenek. És ez a csapat megérdemli, amelyik úgy maradt bent az NB I-ben, hogy felemelték kettővel' a létszámot? Hogy ne legyen kieső? Azok megérdemelték?“ De jó lenne a képükbe mondani. Papírokat gyújtanak az Állóhelyen. A csapatot égetik. Ha nem tudná az ember, hogy micsoda kétségbeesett kapaszkodás van emögött, köpne rá ... A mikrofonon valaki mond valamit. Egy kukkot se lehet érteni belőle Aki soha nem volt futballtneccsen, aki a futballról egy szót sem hallót: : ájulhatna. „Mi ez? Mit akarnak itt? Ki őrjítette meg ezt a tömeget?" Ezt tudja az emberekkel csinálni a játék. Es akadnak olyanok, akik azt mondják, nem kell törődni vele. Aki ezt nem veszi komolyan, fogalma sincs arról, hogy ki mi az Ember... Ez- nem szabad figyelmen kívül hagyni! Ezzel az őrülttel törődni kell! i űzcsóvák a Tribünön is. Egyre több! Rendezők rohannak. Hatvan éves a Tribün. Mindene fából. A játékvezető akármelyik pillanatban lefújhatja a meccset. ,. Füst gomolyog a pálya közepére. Elalszanak a tüzek. Mindenkinek kiverik a kezéből az összecsavart égó újságpapír-kanócokat. Rendőrök állnak fel a Tribün előtti padokról. Elindulnak körbe a vörös salakon. Tizenöt-húsz méternyire állnak meg egymástól. Minden harmadik rendőr mellett kutya. Hátat fordítanak a közönségnek. Most nekik áll a nép. „Nem ennétek egy kis almamagot?“ A környék felnevet. „Cseréljétek meg a szájkosarat.“ Egy sem fordul meg közülük, hallgatnak, komoran előre néznek. Nézik a meccset... A játékvezető nézi a rendőröket. Egy szakasz rendőr odaáll a játékos kijárathoz is. Ott nincs velük kutya. De hiszen még van idő, miért állnak fel? „Forgáts, Forgáts, ne ess el!“ Igaza van Furkónak, ilyenkor már úgyse adnak tizenegyest. Talpon kell maradni. Szívósan, erőszakosan, az utolsó pillanatig. Hány meccs fordult már meg az utolsó öt percben? „Srácok, ne veszítse el a fejét senkii“ Megint Forgátsnál van a labda. Nem tudják szerelni. Elmegy mind a két embere mellett... A tizenhatos és az oldalvonal közötti területre verekszi be magát. Kirohan rá a középhátvéd. Medvés egyedül marad a tizenhatoson belül. Nem les, hátrább van, mint Forgáts és a centerhalf. „Gyerünk fel, fiúk!“ Hátha Forgáts lő, hátha kipattan a labda. „Add be Medvésnek fejre!“ Forgátsot nem tudják szerelni! A kapus kimozdul a Medvésre. Üres a kapu... De Forgátsnak már lendül a lába. Bead, abban a pillanatban, amikor a kapus kirohan Medvésre. Ha Forgáts csinált volna egy cselt, mintha beadna... és még mindig nála lenne a labda ... behúnyt szemmel Is berúghatná most a hálóba. A kapus magasabbra ér kézzel, mint Medvés fejjel. Simán leszedi a labdát, és nagyokat lépve kimegy vele a tizenhatos sarkáig... 85. perc Már egyetlen papírkanóc sem ég. Jobb belátásra bírta a rendezőség a gyújtogatókat. . ___
