Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-14 / 33. szám
6 Philipe Chatrier, a Nemzetközi Tenisz Szövetség elnöke „megálmodta” az ideális teniszezőt. Az ismert francia szaktekintély szerint az volna az eszményi teniszező, akinek olyan esze van, mint Borgnak, olyan jobb keze, mint Ashenak, olyan lábmunkája, ■ mint Borg- nak, olyan bal keze, mint Vitásnak, aki olyan testű és vállú, mint Connors, s olyan mozgékony, mint Ge- rulaitis. Es ezek után már. csak egy eszményt ellenfelet kéne neki találni. Már beszámoltunk arról, hogy tragikus körülmények között elhunyt Kocsis Sándor, az egykori' magyar a- ranycsapát tagja. Néhány héttel halála előtt Magyarországon járt. Budapesten kezelték, és a kórházi szobából kiszivárgott kijelentései közelebbről is megvilágítják szomorú sorsa alakulását. Sorra látogatták egykori csapattársat és ismerősei. Jóformán egy percig sem volt egyedül. Grosics Gyula, az aranycsapat kapusa elmondta, hogy neki úgyszólván összefüggéstelenül beszélt. Másoknak pedig kijelentette, hogy: „Meglátjátok, utoljára találkoztunk, én már nem élek soká. Nem bírom tovább, nagyon érzem a véget, jobb lenne itthon • meghalni... 'Arról is beszélt, hogy elrontotta életét. Haza kellett volna térnie az emlékezetes túra után. — Tapsoltak, pénzt kerestem — mondta —, de soha nem tudtam igazán örülni, nem otthon voltam... De kár, hogy erre ilyen későn jött rál ooo Az utóbbi hetekben alaposan megtépázták a világ- bajnoki címet védő argentin labdarúgó-válogatott jó hírét. Háromszor egymás után szenvedett vereséget. Először a világválogatott elleni mérkőzés után hagyta el vesztesen a pályát, aztán az Amerikai Kupában előbb Bolíviától, aztán Brazíliától szenvedett vereséget. Mellesleg attól a Bolíviától, amelyet a magyar válogatott meglehetősen meggyőzően ütött el a világbajnoki részvételtől. Igaz viszont, hogy a világbajnoki csapatból csak Pa- sarella Játszott. Menottt éppen ezért nemigen búslako- | dtk, mondván, hogy kérést az új csapatot, mert a régi tehetségesebb játékosokat szétszedték a tehetősebb külföldi klubok. Persze azért mégsem annyira nyugodt, mert egy másik alkalommal merőben más kijelentést tett. De mielőtt erre rátérnénk, ruccanjunk át a szomszédos BrazíliábaI Brazília szintén vereséget szenvedett Eölímibah, és ez valóságos közfelháborodást váltott ki a futball, a kávé és a szamba hazájában. — A brazil válogatott soha többé nem lép pályára La Pazban — jelentette ki Heleno Nunes, a Brazil Sport- szövetség elnöke, — A vereség miatt nem kell magyarázkodnunk, hiszen előttünk a világbajnok argentin csapat is vereséget szenvedett La Pazban — indokolta meg a kijelentését. — A Dél-amérikai Labdarúgó Szövetség, valamint a FIFA vezetőinek azonban végre behatóbban foglalkozatok kellene a bolíviai stadion problémáival. A tengerszint feletti háromezer-hatszáz méteres magasságban fekvő város károsíthatja a vendégsportolók e- gészségét. Az elnök hivatkozott Cesar Menottí nyilatkozatára is. Az argentin válogatott kapitánya is kijelentette, hogy Argentína és Brazília elég jelentős szerepet játszik a világ labdarúgásában, s ostobaság külső körülményekkel hátráltatni jő szereplésüket, veszélyeztetni világbajnoki részvételüket. Érdekes ezzel kapcsolatban emlékeztetni arra, hogy a magyar válogatott annak idején megnyerte európai selejtező csoportját, kénytelen volt még selejtezőt játszani a bejutásért a szóban forgó Bolíviával. A később ugyan gyengén szerepelt magyar csapat a budapesti 6:0 után La Pazban, háromezer-hatszáz méter magasságban is győzött 3:2-re. Es akkor nem tiltakozott senki... ooo Mint ismeretes, szeptember 12-én Nyíregyházán játsz- szák a Magyarország — Csehszlovákia olimpiai selejtező labdarúgó-mérkőzést. A szabolcsi megyeszékhelyen már folynak az előkészületek a nagy találkozóra. Oj jáépítik a stadiont, felújítják a pályát, és új eredmény- jelző táblát emelnek. A találkozó esélyeit latolgatva a magyar csapatnak mintha jobb kilátásai lennének. Szerencsére itt a tengerszint feletti magassággal nem lesz baj, csupán egy szépséghibája lesz a mérkőzésnek: a FIFA egy csoportba sorsolta azt a két csapatot, amelynek — eddigi szereplése után — ott lenne a helye az olimpián. ’A bajnoki idény kezdete előtt több európai országban nagyszabású vita bontakózott ki, vajon helyénvaló-e, hogy döntetlen mérkőzésállásnál a játék kimenetelét tizenegyesrúgásokkal döntik el. Ausztriában nyilvános szavazást rendeztek az ügyben, az eredmény egyelőre ismeretlen. Az ellenzők közül nem kisebb tekintély szólalt még, mint Johann Cruyff, a holland csillag, aki jelenleg az Egyesült Államokban játszik. — A nézők számára érdekes, a játékosoknak katasztrófa — érvelt Cruyff. — Azt a csapatot, amelyik a „szerencsejátékban“ veszít, lényegében a tizenegyesek fosztják meg a munka minden gyümölcsétől. Lényegében van valami igaza... (palágyi) „Véleményem szerint a különböző politikai rendszerű országokban élő emberek megirigyelhetnék a szovjet állampolgárokat, akiknek ilyen kedvező feltételeket biztosítanak a testneveléshez.“ Lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Moszkva már most, nem egészen egy évvel a XXII. olimpiai játékok megnyitása előtt vitathatatlanul a nagy esemény jegyében él. Már a külföldié két a szovjet fővárosba szállító Aeroflot-gépeken is ott a felirat: Official Olympic Carreers, vagyis, hogy a szovjet repülőtársaságot bízták meg a játékokkal összefüggő utasforgalom lebonyolításával. Az o- limpiai játékokhoz hasonló dátummal és időrendben, de egy évvel korábban megrendezett, a Szovjetunió népeinek VII. országos spartakiádja alkalmából is többször invitálták a külföldi újságírókat és hivatalos vendégeket, hogy tekintsék meg azokat a kész vagy még épülő létesítményeket, amelyek majd az olimpiát szolgálják. Sok spartakiádverseny helyszíne megegyezett a majdani olimpiaival, több berendezést avattak fel, amelyet majd az olimpián is használnak, s a népes rendező- és bírói gárdát is már az elkövetkezendő nagy versenyre való tekintettel válogatták. Nem véletlenül vált a sztnpompás és hatásos spar- takiádmegnyitó egyik fő szimbólumává az ifjú sportolók a- lakította élő ötkarikás olimpiai jelkép, és a százezres luzsnyi- kl Lenin-stadionban megrendezett záróünnepség is ezekkel a szavakkal zárult: Viszontlátásra Moszkvában, az 1980-as o- limpiánl Egyébként az újságíró-igazolvány nélkül ide látogató turista is lépten-nyomon tapasztalhatja az Olimpia előszelét: e nagy sporteseményre készített díszruháját ölti fel lassan Moszkva, s a sok plakát, felirat, emléktárgy, képeslap és eJurik Vardanyan 5 világcsúcsot állított fel a spartakiád súlyemelő versenyén. A szerző felvétele gyéb olimpiai jelkép között elsősorban a rendkívül népszerű,, mosolygós Misa mackó -a sztár — jobbjában olimpiai éremkol- lekciőt, bal mancsában meg egy csokor mezei virágot tart. így jelképezi azt, hogy az a rendkívül komoly, rendszeres és nagy erőfeszítéseket Igénylő előkészítő munka, melyet a szovjet szervezők tulajdonképpen már három éve, a montreali olimpia óta végeznek, békés, nemes és humánus célokért folyik. A sok hivatalos külföldi vendég egyöntetű véleménye az volt, hogy jő ütemben folynak az előkészületek, példátlan odaadással, jellemző sportszeretettel végzik a legkülönbözőbb területeken munkájukat az emberek. Mindezek ellenére a vendéglátók nemigen használták a spartakiáddal kapcsolatban az „olimpiai főpróba" kifejezést. Nem óvatosságból, „taktikai“ meggondolásból, hiszen, mint már jeleztük, a munkák rendben folynak, és a szovjet minisztertanács mellett működő sportbizottság képviselői a sajtótalálkozókon nem rejtették véka alá a még elvégzésre váró teendők mennyiségét és fontosságát sem; egyszerűen arról van szó, hogy mint Vlagyimir Otkalenko kollégánk, a moszkvai Pravda neves szakírója kifejtette: „A spartakiád az spartakiád.“ Nincs ebben semmi jogtalan büszkeség vagy gőg, a tény tény marad. A spartakiád jelentősége a szovjet sportéletben valóban óriási és semmivel sem pótolható. S nem vitás, hogy a VII. szovjet nyári spartákiédnak a külföldiek részvétele nélkül is meglett volna a maga kivételes színvonala. Arról volt szó első sorban, hogy a szervezők lehe tőséget adtak a világ 85 országából egybegyűlt 2306 sportolónak, hogy megismerkedhessenek a jövő évi olimpia több színhelyével, áttekintsék a helyi feltételeket, tájékozódjanak az éghajlati viszonyokról stb. Az 1956 óta folyó, rendszerint az olimpia előtti évben megrendezett szovjet spartakiádo- kon ugyanis először vettek részt külföldi sportolók is. A fenti okfejtést hadd illusztráljuk néhány jellemző a- dattal is. A két hét alatt zajló döntök valóban csak a finálét jelentették. Maga a spar- takíád tulajdonképpen két éve folyt: községi, városi, területi, majd köztársasági szinten mérték össze erejüket a versenyzők, 87,6 millió volt a részvevők számai Ez 22 millióval több, mint a négy évvel ezelőtti VI. spartakiádon. S a két esemény között eltelt időben 158 nagy stadiont, 7638 fedett csarnokot és tornatermet, 202 fedett uszodát építettek a Szovjetunióban. A testnevelés és a sport -ilyen fokú állami' támogatása valóban példa nélkül álló. Maga a döntő 18 sportlétesítményben, Moszkván kívül Le- ntngrádban, Kljevben, Minszk- ben, Tallinnban, Rigában, Vilniusban, Kaunasban és [urnáiban folyt, és 17 csapatban — a tizenöt szovjet szocialista köztársaság, valamint Moszkva és Leningrad együttesében — 8338 sportoló vett rajta részt. Ha már az adatoknál tartunk, jegyezzük meg azt is, hogy 48 ország 1550 újságírója, tv- és rádióriportere tudósított az eseményről. Számukra is nemcsak munkával teltek el ezek a napok, hanem élményekben is részesültek a spartakiád alatt, melyek megerősít tették az emberben azt a meggyőződést, hogy a jövő évi o- limpía — az első, amelyet szocialista ország rendez — a spartakiádhoz hasonlóan nagy sikerű esemény lesz. Ha méltatni akarjuk a spartakiád jelentőségét. feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy az emberiség történetében most valósult meg első ízben az, hogy az állam feladata, az egész társadalom ügye lett a testnevelés és a sport fejlesztése, amely jelentős mértékben hozzájárul a dolgozó ember egészségének a megvédéséhez. A spartakiád jelszava: „A tömegsporttól a mesteri szintig“ — hiven fejezi ki a szovjet sport jellegét: sportolási lehetőség mindenki számára, demokratizmus, töretlen lendület és kimagasló eredmények. MAJOR LAJOS A SZOVJETUNIÓ NÉPEINEK VII. SPARTAKIÁDJÁN mumm Amszterdamban A focistára könnyen ragasztanak nevet, többnyire találót. Volt Púpos — púp nélkül, Tanár úr — diploma nélkül; Bálint László, az FTC hatvanegyszeres válogatottja Báró, noha ősei között nincs egyetlen kékvérű sem. De rajta maradt. Az ifjú báró, egy kölyöktoborzóra jelentkezett a Fradiban. Az apja vitte el, megfelélt, és ezzel eldőlt, hogy a Fradiban marad. Ott lett ifista, majd a nagycsapat tagja, később válogatott, s az FTC kapitánya. Soha nem játszott másutt, mint az Üllői úton, nem is forgatott a fejében olyan gondolatot-, hogy máshová’ igazoljon. Mígnem megkereste a híres nagy múltú klub, az Ajax Amszterdam, és a hír azóta bejárta nyugodtan mondhatni az európai sajtót: Bálint László az Ajaxhoz igazol. XXX Ez két okból is érdekes. Ez az első eset, hogy magyar játékos hivatalos engedéllyel külföldre távozik, másrészt kézzel fogható közelségben mérhető, hogyan is alakul majd valakinek a pályafutása, aki profi klubnál keresi ezentúl a kenyerét. Bálint Laci örül, de ugyanakkor teli van szorongással. Nem ok nélkül. Nem tudja, hogyan Illeszkedik majd az új környezethez, hogyan fogadják be; s ami még ennél is súlyosabb kérdés, ml lesz, ha nem találja meg a helyét a csapatban. Az Ajax ugyanis az ÜSA-ba távozni készülő Krol helyére keresett Bálint László személyében középhátvédet. Kérdés: mi van, ha az üzlet nem jön létre, és Krol marad? „Azt mondták az Ajax vezetői, hogy ennek roppant kevés a valószínűsége, de ha mégis maradna, akkor más poszton próbálom beverekedni magam a csapatba, mert Krolt itthon nem lehet kiszorítani.“ Bálint tehát realista, nem kerget vágyálmokat, s mindenképpen hasznos, még inkább a magyar labdarúgás hasznára fordítható két évnek tekinti az Ajaxnál töltendő időt. „Mindig is vágytam arra, hogy megismerjem belülről egy nagy klub életét, mechanizmusát, a játékoskiválasztástől, a hétköznapi edzéseken át a legjobbak életéig. Nem titok, hogy edző szeretnék lenni, s az MLSZ feltételei között szerepeit, hogy valamilyen edzőtanfolyamot ott is el kell végeznem. Ez egybeesik az én kívánságommal.“ Bálint család nélkül utazik, egyedül lesz, félévenként hazalátogathat, s nyári szabadságát is itthon töltheti. Azt mondja, az NB I. és a válogatottság évei alatt hozzászokott ehhez az életmódhoz, nem lesz jelentős a változás. Évi bért írt elő a szerződés, s a nevelő egyesület, a Fradi, cserébe kapja az Ajax vendégjátékát, amelynek teljes bevételé a zöld-fehéreket Illeti. Ez jóval olcsóbb, mint amennyi a nyugat-európai labdarúgópiacon egy játékos ára. Itthon 1500-as Zsigulival jár Bálint Laci, kint vajon milyen kocsit vesz? Semmilyent, azért is kértem, hogy a pályához közel biztosítsanak számomra lakást, mert nem akarom az időm nagy részét utazással tölteni.“ Az Ajaxnál napi két edzés van, s nyolcórás munkaidő, a játékosok bent étkeznek. Bálint azt mondja, hogy ha nem boldogul a koszttal, esténként majd főz magának. Szakácskönyvet nem visz, de az egyszerűbb ételeket el tudja készíteni. Le kell szoknia a dohányzásról — ezt viszont az Ajax követeli. Itthon is le szokott volna róla? Azt mondja, ha kérték volna, igen. XXX Csapattársai és barátai ámulattal figyelték a fejleményeket, mert hiszen esetleges távozása az Ajaxhoz előbb téma volt, mint ahogy a pecsét és az utolsó alírás rákerült a papírra. „Senki részéről nem tapasztaltam irigységet, inkább érdeklődést. Ma már vadidegenek is megszólítanak csak azért, hogy szót váltsanak velem. Kérdeznek a készülődésről, az utazásomról, amelyről csak annyit mondhatok, hogy még nincs kész a vízumom. Mire gondolok az utazás előtti napok nyüzsgő izgalmában? -Hogy szép volt a Fradiban eltöltött 19 év, s hogy szavakkal ki sem fejezhető, milyen érzés válogatott mezben a Himnuszt hallgatni. Az Ajaxban más érzések, más tervek lendítenek majd és az a biztos tudat, hogy hazajövök.“ A kérdés: mikor? Szerződése két évre szól,.s a Báró azt reméli, hogy azon a bizonyos mérkőzésen, amelyre á jövő évben kerül sor az Üllői úton, már az Ajax Amszterdam középhátvédjeként lépi át a , jőí ismert és szeretett Fradi-nálva öltözőjének küszöbét.