Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-07 / 32. szám

iWl 3 Érseki! jvárott (Nővé Zámky) 1975- ben adták át rendeltetésének e SIov- llk nemzeti vállalat 05-ös fiókját. A modern üzemben 128 fiatal tagja a SZISZ-nek. Az elnöki tisztet ez év februárjától Ivanift Jozef tölti be. Készségesen tájékoztat a szervezet munkájáról. — A SZISZ-tagok tevékenysége fő­leg a termelés fokozására irányul. Különböző versenyekben veszünk részt, hogy növeljük a munkához va­ló kedvet, felkeltsük dolgozóink ér­deklődését. Idénykezdéskor versenyt hirdettünk az egyes műszakok között, amelyet aztán év végén különböző szempontok szerint értékelünk majd. Konzerválásnál a mennyiségen és a minőségen kívül ügyelünk a higiéniai előírások megtartására, a nyersanyag tökéletes kihasználására, és arra tö­rekszünk, hogy minél kevesebb legyen a hulladék. Nagyon fontos a munka­idő pontos megtartása. Megemlítem még, hogy részt vettünk a cseresz- nyeszedő-versenyben is, amelyet a Já­rási útkarbantartó vállalat kezdemé­nyezett. Sajnos, a felhívásnak nem volt nagy visszahangja, csupán három alapszervezet nevezett be, pedig iga­zán szükség lett volna arra, hogy a cseresznye időben lekerüljön az út- széli fákról. A SZISZ Járási bizottsá­gának indítványozására társadalmi munkában konzerváltuk a borsót. A bevételt a szolidaritási alapnak aján­lottuk fel. Három műszakban tesszük el a télirevalót. A munkát az eper fel­dolgozásával kezdtük, és az idény jö­vő Januárban az alma tartósításával ér véget. A fiatalok szabad idejét is megszer. vezzük. Népszerűek a sport- és kul­turális rendezvények. Futballmérkő­zéseket, asztalitenisz-versenyeket, hon­védelmi sportjátékokat rendezünk. Kürtön (Strekov) részt vettünk a he­tedik ifjúsági találkozón, és a mini­„N y á r-b futballban 2. helyezést ért el a csa­patunk. Melecske Zsuzsanna a Járási asztalitenisz-bajnokság második he­lyezettje lett. A honvédelmi sportjá­tékokon a résztvevők az üzem igaz­gatójának, Milan Kosfálik mérnöknek a vándorserlegéért küzdöttek. A lá­nyoknál Závodsky Piroska a fiúknál Foltán József lett a győztes. Az üzem­ben két éve tfz lány elhatározta, hogy tánckört alakít. Hetente kétszer há­rom órán keresztül gyakorolják kör­nyékünk népi táncait, a fellépésre a népviseletet magunk varrják. Vezető­jük Füle Dorottya. Különböző rendez, vényeken lépnek fel, legutóbb a ko­vácspataki (KováCová) nyugdíjasott­hon lakóit szórakoztatták. Mivel a SZISZ-elnököt telefonon elhívták, a titkár, Zemková Eleonóra veszi át a szót: — Májusban egy háromnapos kirán­f " Éí ozve duláson vettünk részt a Szlovák Nem­zeti Felkelés nyomában. Legnagyobb élmény Banská Bystricában az SZNF Múzeum megtekintése volt. Ellátogat­tunk Losoncra (Luőénec) is, s az ot­tani konzervgyárban hasznos tapasz­talatokat gyűitöttünk. — Van az üzemben SZISZ-klub? — Klubhelyiségünk van, de még nem használjuk. Néhány SZISZ-tag ugyanis vállalta, hogy teljes egészé­ben berendezi a klubot, még a bútoro­kat is maguk készítik el. A munka anyaghiány miatt lassan halad, de bízunk benne, hogy hamarosan birto­kunkba vehetjük a termet. — A konzervgyár sok idénymunkást foglalkoztat. Most honnan jöttek a se­gítő kezek? — Jelenleg 130 zílinaí és nyitrai (Nttra) középiskolás dolgozik itt. A diákok két-, illetve háromheténként váltják egymást. Két régebbi és egy új épületben szállásoljuk el őket. A jövő héten 190 főiskolást is várunk. Közben visszaérkezik a SZISZ-elnök, kezében az igazgatói engedéllyel, megtekinthetjük a gyárat. Fehér ken­dős, fehér köpenyes lányok hajolnak a ládák, befőttesüvegek fölé. A gyár dolgozói Ilyenkor veszik ki a szabad­ságukat, s hogy a munka a főidény­ben is zökkenőmentes legyein, diákok segftkeznek. Itt az uborkát mossák, amott a sárgabarackot osztályozzák. Megállunk egy csoport lány mellett. A Zilinai Építészeti Szakközépiskola másodikos diákjai. — Két hétre Jöttünk. Jól érezzük magunkat, örülünk, hogy együtt le­hetünk. Munka közben nagyon Jól összeszokik az osztályunk, kitűnő a koszt, naponta ötször étkezünk, ezért 14 koronát fizetünk. Munka után mag. nózunk, moziba járunk, kézimunká­zunk, ismerkedünk a várossal. Vasár­nap üzemi autóbusszal Bratislavában voltunk. — A nyári építőtáboroknak árnyol­dala is van. Sárgabarackot magozunk teljesítménybérben. A barack eléggé éretlen, hibás így lassan megy a mun­ka. Tegnap például igen keveset ke­restünk. Szerencsére nemcsak ba­rackkal dolgozunk, cseresznyét és tö. köt is tettünk már el. Bár nemcsak a pénzért jöttünk ide, nagyon Jól Jön a kereset is. A részleg vezetőjétől, Supek Michal- tól érdeklődöm, hogyan van megelé­gedve a diák idénymunkásokkal. — A Zllinaiakkal elégedett vagyok. A munka megszervezése és a visel­kedésük is példás. Az ebédidő fél óra, eddig még egy percet sem késtek. Talán a teljesítménnyel van egy kis baj, de erről sem ők tehetnek. A gyü­mölcs rossz minőségű, nekik ráadásul még gyakorlatuk sincs. Tóth Erika KÉPEK A BODROGKÖZI ARATÁSRÓL A Királyhelmeci (Kráf. Cblmec) Állami Gazdaság udvarán Ba­jusz Ödön gazdasági vezetőt vá­rom. Ebédtájt érkezik az egyik te­herautóval egyenesen a mezőről. Ha nem mutatkozik be, azt gondolom, egyike az udvaron sürgő munkások­nak. Külsejével nem, legfeljebb csak erélyes hangjával különbözik a töb­biektől. — Tizennegyedikén kezdtük, azóta egyfolytában megy a munka. Az ara­tás és a szalmagyűjtés együtt. Az ösz- szes aratni való terület 359 hektár. Most láttunk hozzá a 170 hektárnyi tavaszi árpához. A többivel már ké­szen vagyunk. Ha minden Jól megy, keddre végzünk. A tervezett 79 va­gon állami beadásból eddig 50 va­gont szolgáltattunk be. Van öt saját kombájnunk, ezekkel dolgozunk — mondja tömören. — Sietnem kell! — halljuk még búcsúzóban. A mázsaházban Katrincsák Anni se­gít a mérésnél. Egyébként ő az ál­lattenyésztésben dolgozik mint segéd- zootechntkus. Mutatja az aratás ered­ményeiről gondosan vezetett táblákat, amelyeken a teljesítmény mellett ott áll a pénzbeli Jutalmazás is. Legjobb a hektárhozama a búzának, átlag 39 mázsa. A rozs eddigi átlagos hozama 38,75 mázsa. Szembeötltk még az e- gyénj teljesítmények közül Csákó Ist­váné, aki egy nap 8 hektáról 316 má­zsa szemet takarított be. — Jólesik az ebéd, amelyet potom 5 koronáért kapok a gazdaság üzemi konyháján, s együtt fogyasztok el a szövetkezet dolgozóival. Elmenőben még lemásolok Jegyzetfüzetembe egyet a mázsaház falán függő Jelszavakból: „Aki hazáját és népét Igazán szereti, az új kenyeret szombaton és vasár­nap Is menti.“ Vasárnap van, de a gazdaság udvarán nagyobb a forga­tom, mint hétköznap. . A Pólyán! (PoTany) Efsz-ben Mól. nár Lajos bácsi agronőmust a ga­bonaföldön találom. — A kombájnok az utolsó hektárt vágják — mondja. — Ezenkívül még van Itt a szomszéd dűlőben árpa. Saj­nos, eddig nem ért be kellőképpen, talán egy hetet is kell vele várnunk. Ha beérett volna, elsőként végzünk a Járásban, az Idei aratással, de azt hi­szem, azért így Is az elsők leszünk. Igaz, nem nagy a szövetkezet területe sem. A szomszéd Szolnocskával (Sol- nlCfca) együtt 1460 hektár. Gabonát 505 hekáron vetettünk. A korai fa­gyok meg a tavaszi áradások miatt 200 hektárt ki kellett szántanunk. Így nem tudjuk teljesíteni a tervezett 2400 mázsa terménybetakarítást sem. Ami maradt, arra vigyázni kell, s erről Román György, a növényter­mesztők csoportvezetője gondoskodik. A pólyán! szövetkezet legjobb kom- bájnosa Fekete László, napi legjobb teljesítménye 151,70 mázsa. K 'sgéres (Maiy Horeg). Az SZNF 30. Efsz, amelyhez Nagygéres (Veik? Horeű), Szentes (PleSa- ny), Őrös (StráSne) és Pérbenfik (Pri- benlk) egy része tartozik, 5670 hek­tár összterületen gazdálkodik. Ebből 1429 hektáron termesztenek gabona­féléiket. A búza 717, a rozs pedig 100 hektárról kicsépelve már a raktárak­ba került. Az árpa és a zab aratása is megkezdődött. Szűk hétbe sem te­lik. és a szövetkezeti tagok végeznek a gabona betakarításával. Nemcsak a kombájnosoknak és a traktorosok­nak, az asszonyoknak is hosszú a munkaidejük. A szövetkezet vezetősé­gé rájuk bízta a konyhát, a főzést. Késő este is meleg vacsora fogadja a határból érkezőket. A kisgéresi üzemi konyhában vasárnap este 20.45 érakor Berta Zoltánnét és Suhajda Gézánét találom szolgálatban. Az ara­tók még mindig nem érkeztek meg. Az itteni kombájnosok legeredménye­sebbje Kis Berta Zoltán szerelő, a szövetkezet egyik fiatal dolgozója. A bolyl JBof) szövetkezetben — egyedül a járásban — az aratási híradóból tudom meg az ered­ményeket, az aratás lefolyását. A hír. adó ötször Jelenik meg az idei nyá­ron 40—40 példányban. Véke (Vojkal és Zétény (Zatln) tartozik még a kö­zös vezetés alá. Még 350 hektár a lábon álló gabona. Az idei állami ter­ménybeadást, amely 65 vagon gabona, már 18-án teljesítették. A kombájno­sok közül Szabó András, a szalmabe- gyfljtésben Németh József érte el a legjobb teljesítményt. A boly! Hala­dás Efsz 3500 hektáros területének 64 százaléka volt bevetve gabonanemű- ekkel. A leleszi (Leles) szövetkezetben Helmeczy Sándor fiatal mezőgaz­dászt bízták meg a szemveszte- ség kiszámításával. Segédei Mikita Zsuzsa diák és Vaszi Éva, aki már a szövetkezet szőlészetében dolgozik. A szemveszteséget rendszeresen, nap- lószerűen vezetik. Egv-másfél száza­lék a legtöbb mindenütt. A szövetke­zet 925 hektár gabonájából 320 már tető alatt -van, A legjobb kombájnosok Tóth István és Iván István, mindket­ten fiatalok. — Folyamatos, jó munkával egy héten belül mi Is végzünk — mondja Adam Imre, a szövetkezet főagronó- musa, és már indulnak is a kombáj­nok a következő dűlőre. „Ha valamikor vigyáznunk kellett minden szemre aratáskor, akkor az idén különösen kell“ — olvasom a bolyt szövetkezet aratási híradójá­ban. így Igaz! A környék learatott és kicsépelt ga­bonáját traktorok, teherautók szállít­ják a perbeníki központi raktárba. Klrályhelmectől nincs messze Perbe- ník (Príbeník), így gyalog vágóik az útnak. Sajnos, menet közben a koráb­bi évekből már Jól ismert szomorú Jelenség fogad: az út mindkét széle bőven meghintve az ú] terméssel. A természet az idén a Bodrogközben is különösen sújtotta a termőterülete­ket. Ügy látszik azonban, sosem l8het olyan kevés termés, hogy az út szé­lére ne jutna belőle. Megyek tovább, és keresem a további ismerős képet: hajlott hátú bácsi vagy nénike sö­pörgeti az út szélén elszórt gabonát Rövid idő alatt négyszer-ötször is végigmegyek ugyanazon az útszaka­szon. A gabonaszemek szaporodnak, de úgy látszik, nincs már, aki saj­nálva a kárt, nekifogna a söprésnek Én ugyanis senkit sem Iátok. Olyat sem, aki esetleg a fejét csóválná a pazarláson. A Jelszavak eddig már nem értek el? Molnár Imre Morzsák a földön Számomra az aratás egyenlő a kenyér fogalmával. A foszlós nagy kerek kenyérrel, amelyet anyám minden szombat reggel megsüttett a falu pékjével. Pén­tek este verejtékezve bedagaszt- ja a kenyérnek való tésztát, és másnap hajnalban viszi a pék­hez. Akárcsak sok-sok asszony a szülőfalumban, akik még tud­ják, ismerik a kenyérkészítés méltóságát. Az aratásról nemcsak az ál­mos szemű, hajlott hátú kenyér- sütő asszonyok jutnak eszem­be, hanem kilencvenhárom éves nagyapám is, akinek a főbb ke­ze csuklójában még a császári háborúban robbant —• ahogy 0 mondja — dundung-golyó, s szinte megbénította az egész végtagját. Eszembe fut, mert már-már béna kezével, alig- alig mozduló ujjaival lenyúl egy elhullott kenyérmorzsáért is a földre. Keservesen kínlódik, alig hajlik a dereka, azuffai még annyira sem engedelmeskednek, de akkor sem hagy veszendő­be egyetlen morzsát sem. Szin­te lírai, filmbeli minden moz­dulata: lehajol, fölemeli a mor­zsát, megfúffa, megtisztítja, majd megcsókolja és a szájába teszi. Már-már misztikus, ősi mozdulatok ezek: a szemében a legnagyobb becsülete, értéke még mindig a kenyérnek van. Ha más valami hull ki véletle­nül a kezéből, azt már nem igyekszik azonnal fölemelni, az iránt már nem érez annyi fél­tést, szeretetet, mint a kenyér iránt. Ha kedve tartja, fölveszi, ha nem, hagyja, hogy valaki más megtegye. Az aratás kapcsán eszembe jutnak még emberek. A kom- báfnos, aki árgus szemmel fi­gyel minden kalászt, és hátra­tolat egy elhagyott szálért is. A molnár, aki még a ruhájából is kiporolja a lisztet, az sem vesszen kárba. A kenyérgyárak munkásat... Eszembe jut aztán még sok­sok ember, akik elmegyünk az üzletbe, hogy kenyeret vásárol­junk. Elég lenne fél is, de egé­szet veszünk, mert hátha kevés lesz a fél Aztán csak néhány karéinyit fogyasztunk el az e- gészböl. másnap újat, frisset veszünk, a maradékot bedobjuk a szemétkosárba. Eszembe jut­nak a menzák, diákotthonok szemétkosarai, amelyekbe ha a kenyerei nem a közkedvelt pás­tétommal, húskrémmel kenték meg, már nem fér bele a tízó­rai. Már a szakácsnők sem bír­ták elhordani az otthon nevelt sertéseknek, annyi volt belő­le. Emlékeztemben vannak még a városok melletti szemét­telepek. Érdemes ott körülnéz­niI Nem műanyagból, másfélék­ből, ócska ruhákból, semmire se jó limlomból van ott a legtöbb, hanem kenyérből. Sokszor e- gész, még meg sem szegett ke­nyerekből egész halomravalót lehetne összeszedni. A terepőr néha meg is teszi, de ő sem bírja mázsaszámra hazahordani a kenyeret. Es mi minden jutna még e- szébe az embernek, ha tovább­gondolná a kenyérpazarlást. Ml minden jutna még eszébe ara­tásról és kenyérről, amiről Ilyenkor, nyáron, aratáskor so­kan talán ünneprontónak talál­ják a megemlékezést. Pedig mi­kor máskor, ha nem most?! De a példákból ennyi is elégi Inkább újra a kenyérsütő asz- szonyokat idezem fő’ emlékeze- temben, akik szeretettel, féltő gonddal dagasztják, gyúrják a tésztát; a kombájnosokat, a molnárokat, nagyapámat, akik­re szeretettel és tisztelettel tu­dok csak gondolni, önmagunk­ra: fogyasztókra, vásárlókra, pazarlókra már nem tudok így emlékezni. Kenyérügybenl Mert a morzsákból sok van a földön, nagyon sok. Egyre több! ZOLCZER JANOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents