Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-31 / 31. szám

IM 5

£*|

4) O O C.S »•

O ß.

S- Ji Oi^

qS''S 3

,g.* >=

~ c ’s*

>a <<3

<3 N « a.«_'a

’S ^ o ■" ü = c «

c jj SO Lj 3>--~

’S

M P O)

3 Iä

PtacoziiKik,

tf

eBBol élünk

ZOLCZER JÁNOS OLASZORSZÁGI UTIJEGYZE7EI

í.

Hajnal felé Járhatott az idő, araikor Firenze utcáin barangolva üvöltő gitárzene ütötte meg a fülemet.

A hang irányába indulva, egy pincében találom magamat: egy koromsötét lyukban. Tolmácsunkkal a néhány méternyi távolságra levő ajtó felé botorkálunk, ahonnan fényt vélünk kiszűrődni. Egyszer csak valami puha tárgyfélébe rúgok.

— Nézz a lábad alál — mondja valaki, s csak később, amikor a gyéren megvilágított terem ajtaján elhúzom a vastag bársonyfüggönyt, látom, hogy a földön ketten feküsznek, és enyhén szólva enyelegnek: egy fiú és egy lány.

A gyér világításnál zenészek bőm- böltetik gitárukat, pereg a dob, élesen sikolt a villanyorgona. Négy srác önfeledten Játszik, és egy cseppet sem zavartatják magukat, hogy rájuk törtünk. Bámészkodunk egy kicsit, majd látva, hogy ebből a teremből tovább vezet egy alagútszerű folyosó, elindulunk. Sötétség, félhomály mindenütt. Bumm! Most egy óriási hamutartót rúgok föl. Aúúúl Ez meg, ha jól nézem egy ágy gyanánt használt beton — vagy kő —r valami, szintén vastag bársony pléddel lefedve, amelyen egy hippi forma fiú ücsörög és dohányzik — látom, amikor rágyújtok. Tovább megyünk a katakombában. Egy aránylag jól megvilágított terembe érünk. Itt öten üldögélnek a földön. Fiúk. lányok. Életkoruk tizennyolc-harminc között lehet. A teremben semmi berendezés, csak a földön vastag bársony terítő. Vöröses színű. Beszélgetnek, mi meg csak állunk és bámulunk.

— Én a munkában az egyetlen és lehetséges fölszabadító erőt, alkalmat látom, amely az értelmen túl értéket és célt is megtestesít — mondja egyikük.

— Maga a szó, hogy munka: frázis.

A hajszába torkolló pénzkeresést testesíti meg. Az embert a munka önmaga rabjává teszi, ha beletemetkezik. Nem hiszem, hogy csak a munka lehet cél és értelem az,ember számára. A munka legyen csak eszköz. Persze, mindezt a fizikai nAmkára értem. Mert a fizikai munkát végezzék el a gépek. A szellemi munka, az az emberhez méltó, az igazán fölszabadító — fejtegeti egy lány.

És így tovább és így tovább folyik a szó, amikor egyikük odaveti:

— Miért nem ültök már le?

Leülünk és tovább hallgatjuk a szövegelést. Jóval később kiderül, hogy egyikük sem dolgozik: hárman közép-, illetve főiskolások, ketten munkanélküliek, a főiskola elvégzése után sem kapfak munkát. Hogy miből élnek? A semmiből, mondják ők. A szülők vetnek nekik néhány ezer lírát hetente-havonta egyébként nincs semmilyen .egyéb kereseti forrásuk. Ez a pince-labirintus pedig „közös“, az jön ide, aki akar, és arról disku- , rál, amiről akar; ha kedve tartja, itt is alhat, lakhat. A filozófus lelkek öntépő barlangjának nevezik egymás kö?t ezt a helyet — irónia, humor nélkül. Ez a szórakozásuk, ezzel töltik idejüket, bejönnek, filozofálgat nak, akinek kedve tartja, táncol a zenére, aztán szundítanak egyet, majd csavarognak a városban, hazaugranak némi pénzért, és kezdődik minden elölről. Napról napra, hónapról hónapra ... Aki megunja, az elmarad, helyettük Jönnek újak.

— Jó, és mire való ez a filozófusbarlang? — kérdezem.

— Fölszabadítjuk a lélek gyötrelmeit, és elütjük az időt —- válaszol az egyik fiú.

2.

Az olasz városok élete igazán éjszaka figyelhető meg, az éjszaka nyújt legtöbb látnivalót az olaszok mindennapjaiból. Este nyolctól hajnali két óráig. Ilyenkor telis-tele a vendéglők, a kiskocsmák, a presszók, az utak, a parkok. Az autók a szűk utcácskákon rohannak, mintha cél nélkül keringenének a város utcáin, a fiatalok tízes-húszas-harmincas cső portokba verődve apró motorkerékpárokat „nyergeinek" meg. Az úton keresztbe csatárláncot alkotnak, menet közben megfogják egymás kezét, majd előzködnek, félelmetes bátorsággal kerülgetik az autókat, és csak men nek-mennek talán sehová, talán va lahová, vagy csak azért, hogy men jenek, keringjenek.

A kis autókban egyesévei-kettesével ülnek férfiak, és megállnak minden nő mellett az utcán, kényelmesen követve őt, ajánlatokat téve neki, fütyülnek neki, és az ő csigalassúsága miatt kilométeres kocsisor lépésben cammog. Erre aztán mindenki dudál, lármázik, s néhány utcával odébb az aki imént még szidta a cammogó au tós társát, megáll egy sétáló hölgy mellett, s most már ő akadályozza a forgalmat... De talán nem is azért dudálnak, ordítoznak, hogy nemtetszésüket fejezzék ki, hanem mert így szokták meg, így van rendjén, lényegében senki sem csinál az egészből nagy ügyet.

Ilyenek ők, az olaszok, ilyen a mentalitásuk.

Az este egyedül sétáló nő mellett meg kell állni, és ajánlatot kell neki tenni, és kész. Ez vanl

Egyébként épp azokban a napokban volt olvasható egy olasz lapban, hogy az egyik szabad foglalkozású hölgy — prostituált — kártérítésre kötelezte azt a sofőrt, aki elütötte őt, mondván: „Két hónapig tartott a kezelés, ez alatt, az idő alatt nem dolgozhattam, káriérüsen a sofőr, aki elütött.“ A bíróság ötvenezer koronának megfelelő összegű kártérítést ítélt meg a könnyűvérű hölgynek.

3.

Firenze egyik nagyon szép dísze — egyik, mert itt a reneszánsz bölcsőjében, ahol hosszú időn keresztül Michelangelo is dolgozott, lépten-nyo- mon látni csodálnivalót — a Ponte

Vecchio, az Arno folyón keresztül ívelő, a XIV. századból fennmaradt híd. A második világháborúban a vtsz- szavonuló németek ezt is fel akarták robbantani, de szerencsére nem sike rült nekik. Ám így is sok gyönyörű épület elpusztítása térheti őket. (Istenem, mi minden értéket, gyöngyszemet, kincset — amely mind az ember nagyságát, halhatatlanságát dicsérte — tett a földdel egyenlővé a barbárok hada! Európa-szerte. Mennyi gyönyörűségtől fosztotta meg az emberiséget egy őrült kalandor, festő- és mázolósegéd.. .1) A Ponte Vecchion nagyon szép, parányi, régi házak, üzletecskék láthatók, középen, a hídon egy keskeny út, amelynek aszfaltjára este kilenc óra körül kirakják ezerféle portékáikat a kereskedők. Szinte mind fiatalok. Már harmadik éjszaka látogatok el erre a hídra, és mindig figyelmes leszek egy fiatal párra: vékony anyagból varrt, olcsó és divatos női ruhákat árulnak. S mellettük egy aprócska babakocsi, benne föl-fölsíró gyermek. Mikor előkerül a tolmács, beszélgetésbe elegyedek velük. Megtudom, hogy a fiú, Lazzaro, főiskolás, bölcsész, a felesége. Valentina gimnáziumot végzett.

— Mindketten otthagytuk a szüleinket, nem fogadjuk el tőlük a segítséget, pedig elég gazdagok ahhoz, hogy akár lakást is bérelhetnének nekünk. Megállunk mi a saját lábunkon is, nem kell az ő zűrös úton keresett vacak pénzük — mondja Lazzaro, aki kopott farmert és trikót visel.

— Nem kaptam munkát sehol, hát abból- próbálunk megélni, hogy egy kereskedőnek női ruhákat varrók, és el is adom. A férjem persze mindebben segít. Igaz, alig futja ebbő! a pénzből sóra meg kenyérre, de mégis több a semminél — mondja Valentina. kiemelve a kocsiból a sírdo- gáiő gyereket.

— Gondolom, ha Lazzaro végez, könnyebben megéltek majd?

— Azt csak te gondolod! Úgysem

kapok állást sehol, ebben már most biztos lehetek. Az egyetem elvégzésével sem változik semmit az életünk. Munka nélkül leszek továbbra is, a feleségem Is. Annyi pénzt meg úgysem tudunk összekaparni soha, hogy esetleg üzletet nyissak, vállalkozásba kezdjek. Erről még csak nem is álmodom.

— Ennyire kilátástalan a helyzetetek?

— Ez még nem minden. Lakásunk sincs, egy koszos nedves pincehelyiségben lakunk. Télre ott a gyerekkel nem maradhatunk. Jobb pedig nincs is kilátásban ...

— Akkor...?

— Itt minden bizonytalan, majd meglátjuk, egyelőre piacozunk, ebből élünk, vagyunk.

Az üzlet, az eladás nem megy túl jól. Napi négy-öt ruhát, ha eladnak, de annak az árát is megnyirbálják az alkudozó vevők, sőt van olyan nap is, hogy egy darab ruha Sem kel el. Hogy ml lesz Lazzaróékkal és a hozzájuk hasonló néhány millió fiatallal, a rengeteg munkanélkülivel, senki sem tudja megmondani, és magát az államvezetést, a polgári politikai pártokat sem érdekli. Sőt, a munkanélküliek száma napról napra nő, jelenleg az ország lakosságának hét és fél százaléka van munka nélkül. Javulást senki sem ígér, legfeljebb csak annyit, hogy megpróbálja stabilizálni a helyzetet, nem növelni tovább a munkanélküliek számát. Egyelőre még ez is hiú remény. Hiszen jó két hónapja csak ügyvezető kormánya van Itáliának. -* ’ *

Mi lesz tovább?

Erre a kérdésre a csodás Itáliában még nem találták meg a választ!

Foto: a szerző

(Következik: Vesszen Telemachos?...)

A firenzei Dóm robusztus épületének homlokzata Michelangelo híres Dávid szobrának másolata.

Az amerikai szenátusban folyik a vita a SALT .II szerződésről. A bizottság tagjai előtt Harold Brown hadügyminiszter ismertette részletesen a szerződés melletti érvelt. „Szilárd meggyőződésem, — jelentette ki Brown —, hogy a szerződés jobban fokozza az Egyesült AH lamok katonai biztonságát, mintha elutasítanánk azt“.

A vitában a megállapodás e- gyik fő ellenfele Henry Jack- son szenátor azt állította, hogy a szerződés „egyenlőtlen feltételei“ az Egyesült Államokat hátrányos helyzetbe hozza. A szenátus hadügyi bizottsága hl-1 vatalosan nem szavaz a szerződésről, csupán a SALT II áttekintését három hete folytató külügyi bizottság dönt szavazással, de mindkét bizottság tagjainak állásfoglalása nagyban befolyásolhatja az év vége felé esedékes szenátusi szavazás kimenetelét.

Gjabb izraeli támadásokról érkeztek hírek Dél-Libanon ellen. Az izraeli hadsereg tüzérsége és légiereje dél-libanoni helyiségeket támadott. A helyszínen levő sajtótudósltók szerint a térség középső vidékén Kaukaba környékén megsebesült az ENSZ erők négy nepáli és öt norvég katonája, valamint a libanoni hadsereg hét katonája. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyébként arra szólította fel Izraelt, hogy haladéktalanul szüntesse be a zsidó települések létesítését és tervezését, az 1967 óta megszállva tartott arab területeken. Az izraeli kormány a határozat ellenére nem hajlandó beszüntetni további települések létesítését és nem működik együtt a Biztonsági Tanács helyszínre küldendő vizsgáló bizottságával.

A Palesztinái Feiszabadítási Szervezet mint a palesztínai arab nép egyetlen törvényes képviselője egyre nagyobb tekintélynek örvend a világban. Jasszer Arafat, a szervezet elnöke most hivatalos meghívást kapott Franciaországtól és Olaszországtól, hogy látogasson el a két nyugat-európai országba. A PFSZ kész tárgyaló delegációt küldeni Washingtonba is azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok hajlandónak mutatkozik a PFSZ elismerésére — jelentette ki jasszer Arafat. Arafat hozzátette, hogy a PFSZ annak ellenére kész tárgyalásokat kezdeni az Egyesült Államokkal, hogy Washington Izrael segítségével le akarja söpörni a palesztinokat a föld színéről.

Genfben befejeződött a vietnami menekültek ügyével foglalkozó nemzetközi konferencia. „A konferencia elérte az ENSZ főtitkára által kitűzött célját, eredményeivel elégedettek vagyunk Jelentette ki Phan Hien vietnami külügyminiszterhelyettes, aki hazája küldöttségét vezette. A moszkvai Pravda a konferencia eredményeit értékelve azt írta/hogy a délkelet ázsiai menekülteík problémájával foglalkozó nemzetközi konferencia munkája és sok résztvevő felszólalása megmutatta, a menekültek nehéz prob, lémája megoldásának egyedüli lehetséges útja, mindenekelőtt annak a humanitárius vonatkozású konstruktív és gyakorlatias rendezése és annak megakadályozása, hogy spekulatív politika! akciókat bontakoztassanak ki Indokína szuverén államai ellen.

A kambodzsai forradalmi fegyveres erők hat hónapig tartó sikeres hadműveletek eredményeként szétverték a Poí Pót bandák maradványainak a hegyekben és a dzsungelekbsn lévő összes támaszpontját. A forradalmi erők több tízezer kínai gyártmányú fegyvert zsákmányoltak.

I