Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-24 / 30. szám
« tern merte kinyitni a tenyerét. Nagy klpbe tellett, míg MM meg tudta fogni az apró aranyló csillagot, * " markában volt, félt, /zajj# adi tozik, mint ahogy minden ezep§£ai3k(]i Öklét a szeme elé tartott, a morzsányi csillagot: világ^MHyMtirlMftfg tak el, kavaroglak, másodpercnyi időre csillagképbe rendeződtek, majd ismét újakba tömörültek. *Ült a nyirkos fűben, éjszaka volt és csak úgy maga elé mondta: — Szeretném tudni, hogy miért világítanak a szentjánosbogarak. Ez minden, amit tudni szeretnék ... V|> A'Vj A lakást megiilte a vésztecsünWktl/rmiBKnMhiji ható volt, hogy akár össze volna az ablakon. Anyja néi tói az ajtóig, az ajtótól az ablakig. Léptei éppen csakhogy neszeitek a lakásban, egy pillantás az órára, megáll az ablaknál, gyűri, gyömködi a függönyöket, majd az ajtónál újra megáll, nézi, végigméri... Ekkor megcsörrent a telefon. Anyja reménykedve emelte fel a kagylót. — Téged hívnak — mondta csalódottan. A kagylóból zene sugárzott, hahota és előtérben vidám hang hallatszott: Angela, gyere el a bulinkra. A szünnapomat ünneplem. — En ... — bizonytalankodott el. Anyja néma járkálása és a szorongás azonban megtette a magáét. Meg kell itt fulladni... Megyek! — Miért ne? Eddig még tulajdonképpen soha nem volt házibulin, azon kívül foki is nagyon tetszik neki. foki mindenkinek tetszik, és különben is... — Anyu, megyeki — Csak menj, menj lányom — tuszkolta kifelé az ajtón az anyja megkönnyebbülten. Mindig nagyon kellemetlenül érit magát azok miatt a jelenetek miatt, amelyek az ilyen napokon következnek. Szorongás, csak megfulladni! fokival mindig minden olyan könnyű és vidám, olyan... Szórakozottan esett be a lármába. Rengeteg volt ott a nép és a legtöbbjét csak futólag ismerte. Felhőnyt cigarettafüst gomolygott a helyiségben, szendvicsek, magnó, az üvegek és a szalagok tarka sokasága. Egy mezítlábas, túlságosan is kifestett lány fogai közt rekedt hangon kérdezte: — Te vagy foki új babája? Hát akkor, csau, puszil — Ne figyelj rá, 6 már egy kicsit... vezeti el Jokl. — Indiszponáltt — ordtbál bele Dentsa és löki nyakáh' veti magát. Valaki ordít: — Uraság, nektek ez ts zene?! — Ez nagyszerű és. — Ezt megint hol csípte föl foki magának? — Nem tudom. — Mit gondolsz, már megejtette a tesztelést? — Ezt talán tőle kellene megkérdezni. — foki, az ördögbe Is, foki, micsoda házigazda vagy. /* már nincs egy korty italunk sem. — A poharakat uraság, elvégre is csak egyszer húszéves az ember. — En ts jártam fokival és... — súgta fújtatva a fülébe valami kerekképü szőkeség — és bizonyos dolgokban nagyon is 16, ezt nem lehet tőle elvitatni, de... — Az egészségetekre! — De különben nem sokat ér... — Undorodva húzódott el a kerekképü szőkeségtől, mert ez a tálalás valahogy nem Jana Kuklisovájr "ömolyím^nőm tudod, KngiT~— fújja a levegőt és nyusziképet vág. — Játszani akarunk! Játszani akarunk! — kiabál Denisa és valaki csak úgy Ráveti: — Neked legjobban a vetkőző máénIsjnd, önkije arr bbB om m Hyli: Sjjjtpí- végen eoboL is valami nagy^TiülyésZg les hozzá egy srác — az összes ilyen játékból még mindig csak valami hülyeség lett, és főleg ... — Mi az, ami neked tetszik Denisán? Csókold meg, vagy adjál zálogot, ami még rosszabb ... — Ugye, mit mondtam neked?! — Tehát, urasági — Ezért egyáltalán nem kellett volna két szemeszteren át látogatnod a villamosmérnökit.. — Kételkedem, de nagyon erősen kételkedem a te IQ-dben... — Uraság, kezdődik a tánc, gyerünk táncolni — fokit majdnem szétszedték. Apró gyöngyök ültek ki a nyakszirtjére. Egyszeresük megkapja a kezét és húzza maga után: — Gyere! v — Hova? — Gyere! Leülteti az apró konyhában, ahol nagy akvárium van és egy telefon is. Elbeszélést olvas fel neki a szemről amely miatt megváltotta a pusztulástól a világot. Körmével megko- pogtalta az üveget, a halacskák' nevetségesen elrebbentek az üveg falától, felkavarták a vizet, és apró buborékok úsztak fel a felszínre. — Hát így, Bogaram! legalább valami érdek lödést tanúsíts! Alena feje jelent meg az ajtórésben: — foki, elfogyott a bor. — Már megyek! Bocsáss meg, Bogaram, csak egy pillanat ra. Magára maradt a halacskákkal. Felemelte a kagylót, fel tárcsázta az ismert számot, anyja hangja' reményteli, szinte szivacsként át volt itatva bizalommal. — Te vagy az, lányom' Mikor jössz? Szórakozz csak! — Az anyja „Szórakozz csak!" kifejezése hidegen és csendesen belecsússzam az akvárium ha. y „Épp hogy nem tudok. De miért? Azért, mert lehetetlen va gyök. fokinak születésnapja van és én... Épp csakhogy fö löslegesen rontom itt a levegőt...“ — Te itt bujkálsz? — esik bé Denisa az ajtón — foki mát mindenütt keresett — kapja meg a vállát. szorongatja, von szolja, mint az eltévedt gyereket, mint győztes a zsákmány< — Gondjaid vannak, kislány? — hajol hozzá ismét egu srác. — Szomorúnak látszol. — A nők nem szomorúak, hanem csak kielégítetlenek — jegyzi meg valaki. — Gyerünk, kezdődik a tánc! Gyere Te is, Angi! A másik szobában csak egy tükör volt a falon. A földen a szőnyeg összetekerve, félhomály, zene. Zene. Átölelte, fokinak olvadozott az arca, a szem világított, az ajka meglazutt, puha lágy maszkká változott. ngi, tudod ... szeretném ... rEn is szeretném, — súgta, de valójában nem ts tudta, valójában mit is akar, de ez a zene, ez a zene egészen Öéömünkre! — Hova lett Denisa? — Még kérded? Zdeno sincs ifl. — Fölhevült nőstények, az Jsszes nő csak fölhevült nős- ogt^ncuu* gjÁ egfUMUg részeg hang. 4WIP, uWM megint éles fény. Poharak I “_jíe 9szétolvadt foki. — Gyere! .— naira be a mrrmmmr~ mm/isögbe. Sűrű sötétség ülte meg a szobát. Csak nehezen tudta megkülönböztetni a tárgyakat maga körül. Végül széles hitvesi ágyat és ébresztő órát látott. Közben a zárban megfordult a kulcs. — AngiI — kapta el öt. Izzadt volt, bűzlött a bortól. — Angi, Angéla! — Hirtelen kijózanodott. Gorombán eltaszította magától és megütötte. Azt sem tudta, hova ütött, de megütötte. A torka kiszáradt, a szájában égett a keserűség. — Te! — ordított fel bőszülten a meglepetéstől. — Te bestia! Üjra rávetette magát, de ő ismét eltaszította magától. — Hát jő, nekem így is jól — A puha gyengéd hang ellenségessé változott: — Azt hiszed, te vagy az egyetlen a világon? Pótolhatatlan? Hogy én... Az olyanokból, mint te, akár tizet is kapok minden újjamra! Mit gondolsz, miért hívtalak ide? Érzelgős liba! Hülye banya! Hát te igazán nem akarod? Jó, nekem így is jó! A tekintete bőszült volt„ teli haraggal a váratlan megalázástól. — Te sem vagy pótolhatatlan, drágám, az olyanokból mtrít te vagy, mindenhol sokat találhatok, ilyen az apám, ilyenek vagytok ti mindnyájan, és nekem erre nincs szükségem. Nem puszta hímekre vágyom ... — Bestial — ütötte arcul. Az ablakhoz vetette magát. Családi házban, rendezett családi házban laktak. Botladozva szaladt a kerten át. A kertajtó zárva. Átmászott rajta. A vasru- dak hidegek voltak. Futott az üres utcán. Léptei üresen kongtak és úgy érezte, hogy mindent betöltenek. — Hova futok tulajdonképpen? Sírt, szepegett, a szeme körül elmázolódott a festék. Hová? Az üres parkban kötött ki. — Haza nem megyek! — Megállt, már nem szaladt tovább. A levegőben seregnyi csillag ’ebegett, érthetetlenül bámulta a látványt, kinyújtotta a kezét, belemerítette a rajba, de tenyere üres maradt. Mindig elszöktek. Követte őket, tele volt velük a park. A bokrokból keltek ki. — Milyen éjszaka ez? — Nem merte kinyitni az öklét, félt, hogy a fényes csillag undorító fekete rovarrá vál- !ozik, úgy, mint ahogy minden ezen a világon. Már nem sírt. Öklét a szeméhez szorította és a résen át figyelte az arany sillagocskát. Világított. Körülötte egész rajok húztak el, kavarogtak. Egy másodperc alatt csillagképbe rendeződtek, majd ismét más alakot öltöttek, ő meg ült a nyirkos fűben, éjszaka volt és csak ennyit mondott maga elé: — „Szeretném tudni, miért világítanak a szentjánosbogarak, ez minden, amit tudni szeretnék.“ Németh István jordítása Nincs Irigylésre méltó helyzetben a vezetőség sem... Előttük mi, hátuk mögött a Tribün. Guszti azt mondta, ő mindig ügy érzi magát a kispadon, mintha be lenne kötve a szeme, és hátulról géppuskacső meredezne a tarkójára. Néha önkéntelenül is hátrakap. Megsimogatja a tarkóját. Ahogy minden csoda három napig tart, itt a pályán minden szenzáció három percig ... Mindig jön valami újabb. Most tizen vannak. De tízen vagyunk mi is. Nekünk a legfontosabb emberünket kell nélkülöznünk. Most aztán húzhatunk mi is egy védelmi falat, nehogy kapura rúgja- nak. Szandál ugyan nem ügyetlen, de mégsem kapus. Egy csatárt hátrább kell vonni! Nagy I-et, Goldmayernek vagy Medvésnek kell kihúzódni a szélre^ Legalább nem gyötrik egymást középen... De Goldmayernek a jobb Iába olyan, mintha bükkfa lenne. Talán még zsibbadni sem tud... Medvésnek meg a fejjátéka ér valamit. Nagy Il-őt kellene kitenni jobb szélre. De most, hogy már nincs kapusunk, nem meri a védelmet gyengíteni a Mester. Maky elvtárs a meccs előtt azt mondta, hogy náluk az üzemben gyak- ran alakul ki olyan helyzet, mint most nálunk itt a meccs előtt. És ő mindig megtalálja a módszert, a helyzet megoldásához. Nincs meg a negyedévi terv... Nem sikerül a havi termelési értéket összekaparni? Nem hívja össze az üzem háromezer dolgozóját. Még csak ez hiányzik. A népnek nem Is szabad róla tudni, hogy bajban van. Harminc-negyven embernek kell szólni. De nekik sem papolni óraszám. Ma- ky elvtárs annak a harminc emberének csak ennyit mond: „Most nyomd meg a gombot. Kapsz egy libacombot!“ Aztán ők magukkal húzzák az egész üzemet. Annak a harminc embernek is megvan a maga 30—40 embere. „Így kell ezt! így kéne a csapatnál is." „Te most viccelsz velünk, Maky elvtárs?" Dani bácsi letromfolta. „Én egyáltalán nem viccelek, kérlek szépen!“ „Annál szomorúbb a helyzet!“ Maky elvtárs megsértődött, nem is vett részt a taktikai értekezleten. „Felülről kellene segítséget kérni a mai meccshez!“ Ez a Szütyő elvtárs véleménye volt. Csakhogy az a baj: a vezetőség még nem alakított ki megfelelő kapcsolatokat a Szövetség nagy embereivel. „Az volna a jó, ha tudnánk csinálni ezt is, mint az üzemben. Kell va- lami a tröszttől? Ír az ember a vezérigazgatónak: „Igen Tisztelt Vezér- Igazgató Elvtársi“ De mellette egy másik levél is: „Ide figyelj, faszikám! Kértem ezt a kis segítséget az üzemnek. Nem magamnak kérem, látod. Gyere le a héten! De a cinkelt kártyádat ne hozd! Van egy új pakli. Szerdán vadászunk. Az sem baj, ha nem egyedül jössz. Puska is van, ágy is van, széles.“ Dani bácsi már próbálkozott. Nem sikerült elég szívélyesre összehozni a felső kapcsolatokat. Amikor elindult erre az útra, Maky elvtárs megmondta neki: „Jobb, ha addig megiszol öt hosszúlépést, veres borból.“ A Mester felugrik a kispadről. Biztosan a háta mögül szóltak neki: „Mozduljatok el a holtpontról!“ Nekem kiált: „Szóljál a többieknek Isi" „Húzzuk meg, srácok, csakugyanl“ Mintha ez elég lenne. Holtponton lennénk? Valószínű, ha a Mester úgy látja. Meg ha megílle is úgy látszik. De hisz ez a csapat már legalább két éve holtponton van! Most veszik észre? Szépen, lassacskán jutottunk el a holtpontra. Persze, ez nem Igazán rossz Sokkal jobb, mint a lejtő ... Csakugyan nincs a csapatban három-négy olyan ember, aki egyszerre tudná meghúzni. Ezt a szerepet nekem szánták, hogy én húzassak? De kivel? Két évvel ezelőtt még lehetett. Volt kikkel, volt miért. Amikor még a Zsibóky Eandi-féle társaság játszott. Öt mindig az öltöző előtt várták a gimnazista lányok. „Mindent bele, Bandika, érted jöttünk ki a meccsre.“ Bandi ettől megveszett. A meccs végén az öltözőből utoljára jött ki... ha győztünk. Akarta látni, hányán vannak, aki csak őrá várnak. Vekerdy. akkor vásárolta a bútorait. A felesége megmondta neki: „Húzzatok, Fecus, kell a pénz!“ Valter Misi vissza akart vonulni... Akkor rendezték be az apjával a lakatosmühelyüket. „Srácok, aki az én zsebemből akar pénzt kilopni, annak kitaposom a belit!“ Valter Misitől úgy félt mindenki, mint a tűztől. Egyszer félidőben Báró Lacikának leakasztott két akkora pofont, hogy az felborította az állófogast „így akarsz te meccset nyerni? Az anyád szentségit! Mi vályogot köpünk, neked meg a gatyádon még mindig látszik a vasalás?“ Fegyelmit akartak adni Valternek. „Jó, de akkor megnézhetik, mikor hozunk Idegenből két pontot. Én befogom a szám Adják a fegyelmit.“ Dehogy kapott Misi fegyelmit! Báró Lacika meg úgy futott akkor hetekig, mint egy isten. . Most a tartalékban keccsöl. Akkor még Nagy I. is fiatalabb volt. Goldmayer is hajtott, mint egy versenyló Minden meccsen figyelte egy NB I-es csapat megbízottja. Most kinek lehetne szólni? Azt hiszik, annyi elég: előre ordít az ember, hogy húzzák meg, fiúk?! Azt, hogy egy csapat egyszerre tudjon húzni, évekig kell előkészíteni. Vagy olyan manusokat kell begyűjteni, akik még akarnak húzni. Amikor az a csapat legutóbb bekerült az NB 1-be, egyszerre öt játékos építkezett. Egy teherautó fél tégláért kitaposták az ellenfélből a lelket. Kardos ás Meluk kivételével mindegyikünknek van kocsija. Lakás, bútor, tévé, hűtőgép.. És ez mind megmarad akkor is, ha az NB II-ben leszünk. Az nem igaz, hogy a pénz nem kell! Jő az, ha felmarja az ember a győzelem után azt a kettőt vagy két és felet, de ezért itt nem hajlandó már mégdögleni senki. Mégis előre ordítok: „Húzzuk meg, srácok!“ Csak legalább két-három olyan zsugásunk lenne a csapatban, akinek számítana, hogy hány csaj várja a kijáratnál. Aki meg tud veszni a pályán valamiért. Akiben van valami született vagy beleoltott megszállottság, hogy neki futni kell a népért. Be kell rúgni a gólt a városért! Hülyék vagyunk, de nem eléggé. Hülyék vagyunk, de nem igazi, jófajta hülyék. És a vezetőségben sincs senki, aki megtudná szédíteni a társasá- ságot. • •" A Mester kezében ott a stopper. Ki hány másodperccel fűt kevesebbet a követelménynél. Annyi tíz forint. De arra betüzelni már ő sem tud senkit, hogy fussunk jobbat a normálnál. Még akkor sem, ha minden másodperc, amivel jobbak vagyunk, plusz egy tizes. Abból a fizetésből, amit a lazítók fizetnek be.