Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-24 / 30. szám
Üj környezetben magasabb —szívónál Szokatlan környezetben — a ikolozsnémai (KliískáNe- má] művelődési otthon udvarán — került sor a XVI. csallóközi dal,- és táncünnepélyre. A kényszermegoldásból választott üj színhely csupán a nézők számát befolyásolta kedvezőtlenül. Örömünkre szolgált, hogy a műsor színvonala meghaladta az eddigi fesztiválokét. Ez a tény pedig határozottan a rendező szervek kezdeményezését dicséri. A rendezvényen részt vett a komáromi (Komáruo) járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság küldöttsége, melyet Szabó Imre elvtárs, a járási pártbizottság titkára vezetett. A műsor délelőtti részében került sor — a járási művelődési központ rendezésében — a járás népművészeti csoportjainak és szólistáinak & versenyére. A benevezett népi tdnccsoportok közül a martosi (Mar- tovce] együttes — az utolsó pillanatban — lemondta szereplését. Hiányzott az izsai (12a) népművészeti e- gyflttes is. Ennek kapcsán akaratlanul Is arra kell gondolnunk, hogv az országos népművészeti rendezvények résztvevői .rangjukon alulinak tartják a Járási rendezvényeken való szereplést. Pedig ez azért is elítélendő, mert a szóban forgó együttesek éppen a helyi és a járási szervek anyagi-szakmai támogatása révén értek el olyan művészi színvonalat, amely lehetővé tette számukra az országos rendezvények nyilvánossága előtt való fellépést. Távolmaradásuk szubjektív okait ugyan megérthetjük, de elvileg nem érthetünk vele egyet. A szólóénekesek az idén is zenekari kíséret nélkül léptek & közönség elé. (A zenekar ugyanis késve érkezett a fesztiválra). A versenyek velejárója, hogy ven- nak első és utolsó helyezettjeik. Ennek eldöntése a zsűri feladata lett volna. Sajnos, szakembereink csupán a zsüritagságot vállalták. A sorrend megállapítására. és kihirdetésére már nem futotta erejükből. Első pozitívumként említeném, hogy a nemzetközi gyermekév kapcsán a délutáni műsor kedves színfoltját képezte a gyermekcsoportok fellépése. Az Izsai, az 6- gyallai (Hurbanovo), az alsöpéteri (Dóin? Peter) és a dunamocsi (Moöe-) gyermekcsoport mutatta be nagy sikert aratott műsorát, örvendetes, hogy a felnőttek népművészeti csoportjaiban Is egyre több fiatal szerepel. A Dunaj táncegyüttes, a Csallóközi Dal- és Tánc- együttes. valamint a magyarországi Vörös Márvány táncegyüttes joggal nyerte el a közönség tetszését Rigler János Marinával érte el első Igazi sikerét, Sládkovlc Mannájával. Elszavalta Prágában, Berlinben, Budapesten Is, s bár nem értették a szavakat, a lényeget Igen. Mária Královiíová ezzel a verssel hódította meg Prágát, Berlint, Budapestet. — Már akkor tudtam, hogy a költészet, a vers, a poézis, nemzetközi nyelv. Éppúgy, mint a zene — mondta a vers tolmácsolóje. Sok sikert aratott, méltányolták művészetét a versmondás- ban, a világot jelentő deszkákon, remek alakítást nyújtott hangjátékokbeo, filmben, televíziós darabokban. Sokféleképpen kifejezték hálájukat a hallgatók, a nézők, az ország. Az Idén nem levelenkint szedte a borostyánt, egyszerre egy csokorra valót adtak a kezébe. Andrej Brgar-díj, Arany Krokodllus, végül a nemzeti művész kitüntető cím. Elismerések magas fokon, ám a legnagyobb kitüntetést akkor kapta, mikor elnevezték őt Slád kovlő Mannájának. Én Is Marinát hallottam tőle először, fiatal asszonyke volt, érdekes arcú, érzéki, szép ... Szép? Gyönyörű. Karcsú, remek alak, az. a típus, akiért annak idején sok éven át hadakoztak ez ógörögök Trója falainál. Halkan, érzéssel, szívből jövő átérzéssel szavalta. Édes vágyakat, a szépség vágyait éneklem ... Később szoborban láttam vi/ szont Marinát, Bártfay szobrászművész műtermében, s bár karcsúság dolgában Márta Krá- lovtcová utcahosszal verte Bártfey alkotását, mégis volt közöttük sok hasonlóság, a tartásban, a magabiztosságban, a szobor is, a színésznő is, a szépség vágyait dalolta eltérő kifejezési módon. — Fiatal vágyóik, Platonov, szinte bűnösen fiatal — mondta a színpadon Csehov darabjában a nagy színésznő így, hogy elhittük neki. — Mi színház! sikerének titka? — kérdeztem tőle akkor. — Tatán az, hogy mindent és mindig szívvel-léíekkel tegyünk — mondta akkor és vallja ma Is. Már akkor ezt vallotta, amikor felfedezték. Szívvel-lélek- kel, és persze egyéni módon. Azt tette, amit hite sugallt. Másképpen, mint elődei, már akkor volt benne egy nagy a- dag mersz, eredetiség. A világot jelentő deszkákon eljátszotta a legnagyobb női szerepeket, volt Marina, Salome, Ltda, Mása, Maggie, Jelize- veta, Ophélla, Júlia, Tánya, Katert-na, Virgínia, Olga és még sorolhatnánk ez Igényes szerepek hosszú sorát. Színpadon, a filmvásznon, a mikrofon segédletével, a televízió képernyőjén tudott és tud szerető asszony lenni, ám éppúgy lédér, csapodár, mindenki asz- szonya is, mosolyt és könnyet tudott és tud fakasztani. Nem volt a Duna lánya, a Dunától távolEbb, a senic-ai járás egyik kis falucskájában, Cáryban született, de csakhamar eljutott a Duna meniti városba, hogy a Duna asszonya legyen. — Szeretem ezt a várost minden hibájával. Már gyermekkoromban vonzott, mágneses erővel húzott. Aztán ő is Beállt az igazi színházat varázslók sorába. Ä világot jelentő deszkák foglya lett és az ts maradt a mat napig. Belső tűz égette, belső szenvedély feszíti ma is. *— A színház az életem. Akkor lett színésznő, amikor Thália papnőinek Igyekezetét még nem méltányolták kellőképpen. De mit törődött vele a Cáryból Indult bátor tekintetű kislány, ekl már akkor szembenézett bárkivel. Ogy indult, mint Csehov sirálya, bátran szárnyalt a magasba, közel a csillagokig. — Ezt a szerepet színházban soha nem játszottam el, csak hangjátőkban. Ezt, Anne« Karenyinét és Manón Roxant szerettem volna még eljátszani... Lám, még a legnagyobbaknak is vannak teljesítetlen vágyaik. Volt kiscseléd, királynő, mosónő és nagyvilági dánig-, szent és céda, mindent tudott, testhez álló szerep volt részére a parasztasszony épp- ügy, mint a császárnő gőgje. A fáradt öregasszonyt éppolyan élethűen alakítja, mint a csillogó szépasszonyt, tud szenvedni, vágyni, szeretni és gyűlölni és mindez, ugye, nem Is kevés. Júniusban látta meg a napvilágot, mégis a május lánya, a május asszonya, a szerelem és a szépség hava volt és ma is az Igazi hónapja. Május tette le lába elé a nemzet művésze kitüntető címet is. — Hogy boldog vagyok-e? De még mennyire, az ilyen elismerés mindenkinek jól esik. A kitüntetéseknél talán csak az az egy nagyobb, hogy valamit adhatunk másoknak, egy kis örömet, szórakozást, az a legszebb zene, ha felcsattan a taps. •—os többet kerestek az áUagdolgozóknál. Még mindig legalább kettő-nullra vezettek a társadalommal szemben. Ki fogunk egyenlíteni!“ „Vezessenek kettő-nullra maguk, akkor lesz jó a foci. Akkor majd érdemes lesz kijárni a meccsekre. Ha a társadalom vezet. Mert mit gondol, Maky elvtárs? Ez a foci így, ahogy van, ez nekünk így kell. v—* a társadalomnak? Mi tettük Ilyenné vagy maguk, a társad^om?" Nagy I-et nem lehet csak ügy sarokba szorítani... Beiratkozott a marxista egyetemre is, ki tudja, mi akar lenni, ha abbahagyja. A mültkor azt mondta: f „Itt addig NB I-es csapat nem lesz, amíg minden meccsre úgy küldenek ki bennünket, hogy: ezt meg kell nyerni, mert ha elveszítitek, fuccs az NB I-nek!“ Csakugyan, talán az volna a legjobb, ha nem most jutnánk be. Ez az esztendő olyan volt, hogy ennek már érdemes lenne levonni a tanulságait. És akkor jövőre ... tiszta fejjel... Józanul nekimenni az idénynek. „Azt hiszitek, ha most nem juttok be, jövőre is löknek nektek másfél milliót? Ki lesz az a hülye? így is alig tudom már tisztán tartant a csatornákat, amelyen a csapat szütyőjébe csordogálnak az életet adó cseppek.“ Kemény dolgok ezek... Mert Szíityő bácsinak is igaza van. Nagy 1- nek is. Az a legátkozottabb dolog, hogy mindenkinek igaza van... Szépen vagyunk így, együtt... Az Elnök sporttárstól — aki jobb hátvédet játszott — ki egészen a bal szélre Forgátsig. Egyiküket választották, a másik magát jelölte, a harmadikat küldték. Nagy butaság azt hinpl, hogy ez a csapat másképp is összeállhatna. Kikből? Honnan? Akkor nemcsak egy egészen más csapat kellene, hanem egy teljesen más város is. De hát akkor már nem ennek a városnak a csapata lennénk ... Mindegy, hogy jelöltekből, választottakból vagy önjelöltekből áll össze a bagázs. De nekünk ilyen csapatunk van! Ilyen játékosokkal, ilyen közönsége gél, Ilyen vezetőséggel. Ez a miénk ...! „Különb helyre különb kell, Ilyen helyre ilyen kell!" 58. perc „Kurvacsapati“ Fogy a közönség türelme. „Nem akartok gólt rúgni?“ Csak ettől őrizzen meg bennünket az isten. Hogy az utolsó félórára ellenünk forduljon a közönség. Goldmayer majd kiabál nekik, ahogy szokta. A Tribün vissza ... Ilyen Is volt már... Goldmayer egyszer az egyik szakosztályul azt mondta, hogy ne itt a városban játsszuk a meccseinketl Valahol másutt. És akkor minden meccset megnyerünk. „Na és, mit érsz azokkal a győzelmekkel, amelyeket senki nem lát* hat? Ki tartja majd el a csapatot? Azt a győztest.., így még vereség után is van meleg vizetek. . Az ellenfél most változtatott... Először a második félidőben. A három emberből álló soruk van leghátul, és előttük egy vonalban helyezkedik el hat ember. Ezzel alaposan előre hozták a játékterületüket. Legalább tizenöt-húsz méterrel a tizenhatosuk elé. „Gatya“ újra magához tért. Minden labdát előrevágnak neki. Pillanatonként változtatja a helyét. Akár kap labdát, akár nem. Hol a jobb szélen van, hol a bal szélen, hol meg Itt ugrabugrál előttem. „Megcsípett a légy, kispajtás? El ne vakard!“ 59 Nem szól vissza semmit. Amelyik előre vágott labdát nem tudja megszerezni, abba belevetődik. Minden labda, amelyikkel őt keresik vagy az övé, vagy taccsdobás, vagy szabadrúgás van belőle. Csak hogy aprózza, tördelje a játékot. Furkónak átbúvik a lába közt. Janinak felül a hátára egy fejelésnél. Rohan, ke- resztül-kasul, kéri a labdát. Ha üres területet lát, megszállja. Az új védelmi szisztémájuk nekünk kedvezőbb ... Goldmayer a lesvonaLra áll. így már csak három ember van előtte. Nagy I-hez játszik. Nagy I. a szögletzászló irányába húz. Mit akar ez ott? Még egy ember kimegy rá. Óriási üres tér van a fél pálya és a tizenhatosuk között. Nagy II. beiramodik. A jobbszélső „Gatya“ utána. Nagy I. észreveszi a szabad területet. Odagurít Janinak. „Lőj!“ — ordít az Állóhely. .„Ne, még ne! Vigyed!“ Már nem hátrál a védelem. Forgáts lesen, Goldmayer lesen. Hát nem veszik észre? „Jani, le ne add!“ Medvést kézzel húzzák vissza. A bíró észreveszi. Int. „Előnyszabály.“ Még mindig Janinál van a labda. Belül van a tizenhatoson. Medvést tapossák, gyúrják, rángatják a mezét. A Tribün is felordít. „Lőj!“ Jani lövésre lendíti a lábát. Leszorítja, teljes erőből eltalálja. A kapus dermedten áll. Nem is mozdul a lövésre. A kapu elé igyekvő csatárainkat ütik-vágják. Legalább tíz szabálytalanság másodperceken belül. Óriási lövés. Bődületes erejű kapufa ... A felső léc élén csattan a labda. Aztán, mint egy felfelé húzó helikopter, felvágódik a magasba. Minden védő rohan. A leeső labdát várják. Egy bolyban tíz-tizenöt ember. Medvés ugrik legmagasabbra. Aztán a labda megtréfál mindenkit. Ráesik a kapufa felső lapjára. Ott pattog csattogó nevetéssel. Aztán ráhull a hálóra kívülről. Mindenki feltápászkodik. A kirúgott labdával a jobbszélsőt keresik. A fél pályánál rohangászik középen. Megkapja a labdát. Nem bírom már tovább, felugróm labdástul. A Mester felugrik, felém integet. Visszaintek, hogy nincs semmi baj! Ojra megjön a közönség hangja: „Mindent bele!“ Szidják a bírót, hogy lefújta a belertienésemet. A kis srác fekve marad a földön. Nem lehet elrúgni a szabadrúgást. Bejönnek érte. ' Nem akartam, hogy megsérüljön, de már nem lehetett tovább bírni, amit az utóbb! időben művelt. Egyedül szédítette az egész védelmünket! Kiviszik az oldalvonalra. Mond neki valamit az edző. Biztosan lecserélik, már melegít egy srác. Sajnálom, de legalább megszabadultunk ettől a kis stricitől. Sántikálva visszajön. Miért nem cserélték le? Az a gyerek ott hátul, a kapu mögött, ügy melegít, mint egy versenyló Gimnasztika, rövidvágták, tízszer is felmegy teljes erőből fejelni. Nagy 11. átkiált hozzám: „Vigyázz, csak szimulál.“
