Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-18 / 51-52. szám
20 IM Karinthy Frigyestől, a nagy magyar humoristától kölcsönöztük a címet. Ö ugyan a koponyája körül utazott mély humorral, mély meggyőződéssel. Mi is komolyan akarunk szólni a házasság intézményéről, a vele összefüggő problémákról, mivel meggyőződésünk, hogy a házasságot korunkban — annyit hangoztatott „válsága“ ellenére — séma miféle veszély nem fenyegeti, nem vált korszerűtlenné, ellenkezőleg: a modern ember új tartalommal megtelő, meghitt kapcsolatává magasztosul. A mai házasság' éppoly boldog lehet, mint valaha volt, ámde ehhez korunk gyorsan elérhető örömökre és könnyen megszerezhető élvezetekre beállított emberének tudomásul kell vennie, hogy ez. a boldogság senkinek sem hull az ölébe, nap mint nap meg kell küzdeni érte. Hogyan lehet megvalósítani a boldog házasságot?. A boldog házasság feltételei. Jók a házasság kilátásai: 1. ha gyermekkorában a férj és feleség is azt látta, hogy szülei boldog házasságban élnek; 2. ha kisgyermekkorukban anyjuktól elég szeretetet kaptak, úgyhogy nincs bennük gyötrő szeretetéhség; 3. ha értelmes neveléssel nem plántáltak beléjük komplexusokat és neurózisokat; 4. ha iskolás korukban helyes képet alakítottak ki bennük a nemiségről; 5. ha megtanították őket a nemek alapvető különbözőségére; 0. ha férjnek és feleségnek is alkalma volt már a házasság előtt megismerkednie a másik nemmel, különösen ha szerencsés módon a férfi tipikusan női lényt, a lány pedig igazán férfias jellemet ismerhetett meg; 7. ha a házasulandók párválasztáskor tisztában vannak azzal, hogy melyek a házasság szempontjából fontos és melyek a lényegtelen tulajdonságok. Fontosak: érettség a házasságra, egészséges család, megbízható jellem, baráti érzés, alkalmazkodási képesség, szerencsés természet, önzetlenség, rátermettség a szerelemre, a férfi nemi képessége, a nő szexuális érzékenysége. Lényegtelenek: vagyon, szociális helyzet, szellemes társalgás. Katasztrófáiig a házasságban az önzés, a férfi impotenciája, az asszony frigiditása vagy képtelensége arra, hogy odaadja magát, a nő elférfiaso- dása, ha az önzetlenséget igénylő házasságot érdekből kötik, súlyos neurózis; 8. ha az eljegyzés előtt és a jegyesség idején folytatott beszélgetésekből azt állapítják meg, hogy természetük és nézeteik összhangban vannak; 9. ha mindketten úgy kezdik a házasságot, hogy azt nem délibábos ábrándnak, hanem komoly feladatnak tartják. írjuk nagybetűkkel SZERETNI A szerelem ajándék. És éppen ajándéklényegéből következik, hogy nem lehet követelni. Balga asszony, aki férjhez megy anélkül, hogy tudná, mi a házasság, és szerencsétlen, ha férje néhány hónap múlva „nem úgy szereti“, mint a mézeshetek a- latt. És ekkor követi el a második buta-- ságot: szemrehányást tesz neki: „Pedig azt ígérted, örökké fogsz szeretni.“ Mintha el lehetne várni, hogy egy szemrehányástól valaki újból szeressen minket. Ezzel legfeljebb az ellenkezőjét érheti el. A férfi nem szívesen emlékszik vissza arra az 1- dóre, amikor a számára most már nevetséges trubadúr szerepét játssza. Ö, a meglett férfi, aki autót ad-vesz, egykor holdfényben ült a pádon és örök szerelemről susogott. Jaj, de kellemetlenI Ne emlékeztesse őt az asszony erre. Ha azt veszi észre, hogy férje már nem olyan figyelmes, mint hat hónappal ezelőtt, ezt a házasságra felkészült asszony mint természetes folyamatot fogja fel. Tudja, hogy a szerelem változik. Az ifjú szerelem tavaszára a házasság 'nyara következik, ahogy a holdas éjszakát a reggel követi, amint az égbolt csillagai elhalványodnak a látóhatáron. Ekkor kel fel a házasélet napja, és az enyel- gés órái helyett komoly feladatok következnek, és öröm a közösen megvalósított célok, égyütt elért eredmények fölött. Kerti fák alatt elmondott szerelmi eskü helyett a közös napi munka és az elválaszthatatlanul együtt élt élet. Két emberből, akik összeházasodnak, lesz a pár, akik az élet azonos szokásaiban, közös örömben és bánatban ügy összeforrtak, hogy el se tudják képzelni az életet a másik nélkül. A házasság értelme beteljesedett, eggyé váltak. Egyetlen módja van csak annak, hogy egymással boldogulni tudjunk: szeressük egymástl Ha házasságunkat úgy akarjuk a- lakítani, hogy abban boldogok legyünk, erre csak egy mód van: szeretjük egymást. Meg úgysem érthetjük egymást, mert alapvetően különbözőek vagyunk. Ne is vegyük fel a harcot. A férfi nézze csodálattal asz- szonyát, az pedig bámulattal nézzen vissza rá. A két nem között nincs semmi más módja egymás megértésének, mint mindegyiket hagyni olyannak, amilyen, őrülni egymásnak, és — szeretni egymást. Minden házaspár szobájában nagybetűkkel álljon a jelszó: SZERETNI! Három monológ a házasságról Borodi Feri huszonhárom éves, de már tapasztalt férj, három éve házas. így beszél: — A házasságkötés nekünk igazán nem jelentett többet egy hivatalos papír kiváltásánál. Kapcsplatunkban semmi sem változott meg, legfeljebb annyi, hogy feleségem felvette a vezetéknevemet, így Borodi Zsuzsa lett. Már három éve jártunk együtt, amikor úgy éreztük, törvényes formába öntjük az egészet. A feleségem már dolgozik, ő a kereső a családban. Én még tanulok a közgazdaságtudományi egyetemen. Ha minden igaz, az idén végzek. Hogy ml a véleményem a ma családjáról? A hagyományos családmodell mindenképpen átalakulóban van. A munkamegosztás, a technika fejlődésével a régi merev korlátok gyakorlatilag eltűnőben vannak a nemek között a munkahelyeken is, otthon is. Ennek ellenére a nőkre sokkal több hárul. A gyerekszülés az ő hivatásuk lesz mindig, és a nevelésben is több teher hárul az ő vállukra. A harmonikus házasság egyik feltétele szerintem, hogy mindketten tartsák tiszteletben egymást, s tarthassák meg egyéniségüket. Tehát kát, egymástól nem elszigetelt, sőt nagyon is összetartozó, de önálló ember éljen együtt. Ezt a feleségemmel eddig sikerrel valósítottuk meg. Nem emlékszem rá, mikor veszekedtünk. Mi egyébként speciális helyzetben is vagyunk: nyolcán vagyunk jó barátok, négy házaspár. Úgy tervezzük, hogy valamikor együtt alakítjuk ki lakásunkat. Most ne valami kommunához hasonló megoldásra gondolj. Egy négylakásos társasházat szeretnénk építeni, de közös manzárdrésszel. Itt szervezhetnénk együtt programokat, beszélgethetnénk, szórakozhatnánk. Ez ideális lenne később a gyerekeknek is. Persze ez még csak terv, de talán lesz belőle valami. Koós Imre, aki fiatal kora ellenére mér régi szakembernek számít a vendéglátóiparban, nevet: — Családot tervezni? Kivel tervezzem, ha szabad kérdezni? A mai lányokkal? A többségük csak szórakozni szeret meg a pénzt költeni. Ne nézz rám olyan furcsán, lehet, hogy csak a szakmám miatt látom igyi Háztartás, gyejrek, anyaság: én a házastársamtól ezt varom. Először is spórolni kell, ha el akarunk valamit érni. Na, nem úgy, hogy tíz év múlva felépítünk egy kacsalábon forgó várat, és utána elválunk. Nbm teljes lemondást kérek. De valamit valamiért alapon, együtt és egymásért. Én nem akarok elválni, ha egyszer megnősülök. Szeretném, ha a jövendő családom sze- retetben, egyetértésben élne. Az egyenjogúságot sokan eltúlozzák. Nem akkor lesznek egyenrangúak a nők az erősebb nemmel, ha nem dugják a kezüket a mosogatódézsába. A kedvességükkel, értelmükkel, szeretetükkel vívhatják ki, hogy a férfi, a férj tekintse őket egyenrangú félnek. És hogy én mit adok cserébe? Mindent. A munkámat, a szerelmemet és szeretete- met. Persze ezt ne úgy képzeld el, hogy csak ketten leszünk a földön. Barátok, barátnők módjával megmaradhatnak, de azért mi legyünk egymásnak a legfontosabbak, Judit — vezetéknevét kérésére nem közlöm — egyetemista, óvodáskorú kisgyermekkel. Egy házasság van már a háta mögött. Tavaly, négy év után elvált a férjétől. — Az volt a baj, hogy túl korán vágtam bele a házasságba. Első próbálkozásra nem sikerült az egyetemre bejutnom, hát gondoltam, sebaj, férjhez megyek. A férjemet akkor már három éve ismertem. Ismertem? Nem jó szó. Hogy tud egy kamaszlány megismerni egy embert? Találkoztunk, elmentünk ide-oda táncolni vagy moziba. Nem beszéltünk soha arról, mi lesz, ha összeházasodunk. Tizennyolc évesen inkább jő szórakozásnak tartottam az egészet. Aztán jött a gyerek, és az egyetemre is felvettek. Az iskolában döbbentem rá, milyen elszigetelt életet éltem addig. Egészen újak, szokatlanok voltak a nagy viták, a vidám összejövetelek, amelyek az egyetemi légkört jellemzik. Addig csak a férjemet ismertem, rajta kívül egyáltalán nem volt baráti köröm. Vele mindenhová elengedtek, mással nem. hát inkább vele voltam, mint egyedül. Később megszoktam, hogy mindig együtt vagyunk. Azt hiszem, kicsit elkényelmesed- tem. Három év múlva jöttem rá véglegesen- képtelen vagyok tovább vele élni. Nincs az életnek olyan oldala, amiért együtt lelke sednénk. Éreztem, egy idegennel előbb tudok kontaktust teremteni, mint vele. A gye rek miatt sokat töprengtem a váláson. Az tán mégis így döntöttem. Neki is jobb egy csonka, mint egy boldogtalan család. Azóta eltelt egy év, komolyabb kapcsolatom nincs. Kőtöttebb vagyok, mint diák társaim, hiszen felelősséggel tarázom a gyermekemért. A házassághoz a legfonto sabb, hogy két azonos felfogású, érdeklő dési körű ember kerüljön össze Ha ez megvan, és ráadásul szeretik is egymást, nagy hiba nem lehet Reich Károly rajza A rövid vallomásokhoz hosszas kommen tárt fűzhetnénk. Statisztikai adatokkal, felmérések tanulságaival. De talán ezek nélkül, csak a villanásnyi képek Is érzékeltetik, mennyire különbözően gondolkodunk ugyanarról. Vagy nem is egészen ugyanar ról. I babay Az oldal anyagát külföldi lápokból és könyvekből állítottuk össze.
