Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-18 / 51-52. szám

20 IM Karinthy Frigyestől, a nagy magyar hu­moristától kölcsönöztük a címet. Ö ugyan a koponyája körül utazott mély humorral, mély meggyőződéssel. Mi is komolyan akarunk szólni a házas­ság intézményéről, a vele összefüggő problémákról, mivel meggyőződésünk, hogy a házasságot korunkban — annyit hangoztatott „válsága“ ellenére — séma miféle veszély nem fenyegeti, nem vált korszerűtlenné, ellenkezőleg: a modern ember új tartalommal megtelő, meghitt kapcsolatává magasztosul. A mai házasság' éppoly boldog lehet, mint valaha volt, ámde ehhez korunk gyorsan elérhető örömökre és könnyen megszerezhető élvezetekre beállított em­berének tudomásul kell vennie, hogy ez. a boldogság senkinek sem hull az ölébe, nap mint nap meg kell küzdeni érte. Hogyan lehet megvalósítani a boldog házasságot?. A boldog házasság feltételei. Jók a házas­ság kilátásai: 1. ha gyermekkorában a férj és feleség is azt látta, hogy szülei boldog házasság­ban élnek; 2. ha kisgyermekkorukban anyjuktól elég szeretetet kaptak, úgyhogy nincs bennük gyötrő szeretetéhség; 3. ha értelmes neveléssel nem plántáltak beléjük komplexusokat és neurózisokat; 4. ha iskolás korukban helyes képet ala­kítottak ki bennük a nemiségről; 5. ha megtanították őket a nemek alap­vető különbözőségére; 0. ha férjnek és feleségnek is alkalma volt már a házasság előtt megismerkednie a másik nemmel, különösen ha szerencsés módon a férfi tipikusan női lényt, a lány pedig igazán férfias jellemet ismerhetett meg; 7. ha a házasulandók párválasztáskor tisztában vannak azzal, hogy melyek a há­zasság szempontjából fontos és melyek a lényegtelen tulajdonságok. Fontosak: érett­ség a házasságra, egészséges család, meg­bízható jellem, baráti érzés, alkalmazkodá­si képesség, szerencsés természet, önzet­lenség, rátermettség a szerelemre, a férfi nemi képessége, a nő szexuális érzékenysé­ge. Lényegtelenek: vagyon, szociális hely­zet, szellemes társalgás. Katasztrófáiig a házasságban az önzés, a férfi impotenciája, az asszony frigiditása vagy képtelensége arra, hogy odaadja magát, a nő elférfiaso- dása, ha az önzetlenséget igénylő házassá­got érdekből kötik, súlyos neurózis; 8. ha az eljegyzés előtt és a jegyesség idején folytatott beszélgetésekből azt álla­pítják meg, hogy természetük és nézeteik összhangban vannak; 9. ha mindketten úgy kezdik a házassá­got, hogy azt nem délibábos ábrándnak, hanem komoly feladatnak tartják. írjuk nagybetűkkel SZERETNI A szerelem ajándék. És éppen ajándék­lényegéből következik, hogy nem lehet kö­vetelni. Balga asszony, aki férjhez megy anélkül, hogy tudná, mi a házasság, és sze­rencsétlen, ha férje néhány hónap múlva „nem úgy szereti“, mint a mézeshetek a- latt. És ekkor követi el a második buta-- ságot: szemrehányást tesz neki: „Pedig azt ígérted, örökké fogsz szeretni.“ Mintha el lehetne várni, hogy egy szemrehányástól valaki újból szeressen minket. Ezzel leg­feljebb az ellenkezőjét érheti el. A férfi nem szívesen emlékszik vissza arra az 1- dóre, amikor a számára most már nevet­séges trubadúr szerepét játssza. Ö, a meg­lett férfi, aki autót ad-vesz, egykor hold­fényben ült a pádon és örök szerelemről susogott. Jaj, de kellemetlenI Ne emlékez­tesse őt az asszony erre. Ha azt veszi ész­re, hogy férje már nem olyan figyelmes, mint hat hónappal ezelőtt, ezt a házas­ságra felkészült asszony mint természetes folyamatot fogja fel. Tudja, hogy a szere­lem változik. Az ifjú szerelem tavaszára a házasság 'nyara következik, ahogy a holdas éjszakát a reggel követi, amint az égbolt csillagai elhalványodnak a látóhatáron. Ek­kor kel fel a házasélet napja, és az enyel- gés órái helyett komoly feladatok követ­keznek, és öröm a közösen megvalósított célok, égyütt elért eredmények fölött. Ker­ti fák alatt elmondott szerelmi eskü helyett a közös napi munka és az elválaszthatat­lanul együtt élt élet. Két emberből, akik összeházasodnak, lesz a pár, akik az élet azonos szokásaiban, közös örömben és bá­natban ügy összeforrtak, hogy el se tudják képzelni az életet a másik nélkül. A há­zasság értelme beteljesedett, eggyé váltak. Egyetlen módja van csak annak, hogy egymással boldogulni tudjunk: szeressük egymástl Ha házasságunkat úgy akarjuk a- lakítani, hogy abban boldogok legyünk, er­re csak egy mód van: szeretjük egymást. Meg úgysem érthetjük egymást, mert alap­vetően különbözőek vagyunk. Ne is vegyük fel a harcot. A férfi nézze csodálattal asz- szonyát, az pedig bámulattal nézzen vissza rá. A két nem között nincs semmi más módja egymás megértésének, mint minde­gyiket hagyni olyannak, amilyen, őrülni egymásnak, és — szeretni egymást. Min­den házaspár szobájában nagybetűkkel áll­jon a jelszó: SZERETNI! Három monológ a házasságról Borodi Feri huszonhárom éves, de már tapasztalt férj, három éve házas. így beszél: — A házasságkötés nekünk igazán nem jelentett többet egy hivatalos papír kivál­tásánál. Kapcsplatunkban semmi sem válto­zott meg, legfeljebb annyi, hogy feleségem felvette a vezetéknevemet, így Borodi Zsu­zsa lett. Már három éve jártunk együtt, amikor úgy éreztük, törvényes formába öntjük az egészet. A feleségem már dol­gozik, ő a kereső a családban. Én még ta­nulok a közgazdaságtudományi egyetemen. Ha minden igaz, az idén végzek. Hogy ml a véleményem a ma családjá­ról? A hagyományos családmodell minden­képpen átalakulóban van. A munkamegosz­tás, a technika fejlődésével a régi merev korlátok gyakorlatilag eltűnőben vannak a nemek között a munkahelyeken is, otthon is. Ennek ellenére a nőkre sokkal több há­rul. A gyerekszülés az ő hivatásuk lesz mindig, és a nevelésben is több teher há­rul az ő vállukra. A harmonikus házasság egyik feltétele szerintem, hogy mindketten tartsák tiszte­letben egymást, s tarthassák meg egyéni­ségüket. Tehát kát, egymástól nem elszige­telt, sőt nagyon is összetartozó, de önálló ember éljen együtt. Ezt a feleségemmel ed­dig sikerrel valósítottuk meg. Nem emlék­szem rá, mikor veszekedtünk. Mi egyébként speciális helyzetben is vagyunk: nyolcán vagyunk jó barátok, négy házaspár. Úgy tervezzük, hogy valamikor együtt alakít­juk ki lakásunkat. Most ne valami kommu­nához hasonló megoldásra gondolj. Egy négylakásos társasházat szeretnénk építeni, de közös manzárdrésszel. Itt szervezhet­nénk együtt programokat, beszélgethetnénk, szórakozhatnánk. Ez ideális lenne később a gyerekeknek is. Persze ez még csak terv, de talán lesz belőle valami. Koós Imre, aki fiatal kora ellenére mér régi szakembernek számít a vendéglátóipar­ban, nevet: — Családot tervezni? Kivel tervezzem, ha szabad kérdezni? A mai lányokkal? A többségük csak szórakozni szeret meg a pénzt költeni. Ne nézz rám olyan furcsán, lehet, hogy csak a szakmám miatt látom igyi Háztartás, gyejrek, anyaság: én a házas­társamtól ezt varom. Először is spórolni kell, ha el akarunk valamit érni. Na, nem úgy, hogy tíz év múlva felépítünk egy ka­csalábon forgó várat, és utána elválunk. Nbm teljes lemondást kérek. De valamit valamiért alapon, együtt és egymásért. Én nem akarok elválni, ha egyszer megnősü­lök. Szeretném, ha a jövendő családom sze- retetben, egyetértésben élne. Az egyenjogúságot sokan eltúlozzák. Nem akkor lesznek egyenrangúak a nők az erő­sebb nemmel, ha nem dugják a kezüket a mosogatódézsába. A kedvességükkel, ér­telmükkel, szeretetükkel vívhatják ki, hogy a férfi, a férj tekintse őket egyenrangú félnek. És hogy én mit adok cserébe? Mindent. A munkámat, a szerelmemet és szeretete- met. Persze ezt ne úgy képzeld el, hogy csak ketten leszünk a földön. Barátok, ba­rátnők módjával megmaradhatnak, de azért mi legyünk egymásnak a legfontosabbak, Judit — vezetéknevét kérésére nem köz­löm — egyetemista, óvodáskorú kisgyer­mekkel. Egy házasság van már a háta mö­gött. Tavaly, négy év után elvált a férjé­től. — Az volt a baj, hogy túl korán vágtam bele a házasságba. Első próbálkozásra nem sikerült az egyetemre bejutnom, hát gon­doltam, sebaj, férjhez megyek. A férjemet akkor már három éve ismertem. Ismertem? Nem jó szó. Hogy tud egy kamaszlány meg­ismerni egy embert? Találkoztunk, elmen­tünk ide-oda táncolni vagy moziba. Nem beszéltünk soha arról, mi lesz, ha összehá­zasodunk. Tizennyolc évesen inkább jő szó­rakozásnak tartottam az egészet. Aztán jött a gyerek, és az egyetemre is felvettek. Az iskolában döbbentem rá, mi­lyen elszigetelt életet éltem addig. Egészen újak, szokatlanok voltak a nagy viták, a vidám összejövetelek, amelyek az egyete­mi légkört jellemzik. Addig csak a férjemet ismertem, rajta kívül egyáltalán nem volt baráti köröm. Vele mindenhová elengedtek, mással nem. hát inkább vele voltam, mint egyedül. Ké­sőbb megszoktam, hogy mindig együtt va­gyunk. Azt hiszem, kicsit elkényelmesed- tem. Három év múlva jöttem rá véglegesen- képtelen vagyok tovább vele élni. Nincs az életnek olyan oldala, amiért együtt lelke sednénk. Éreztem, egy idegennel előbb tu­dok kontaktust teremteni, mint vele. A gye rek miatt sokat töprengtem a váláson. Az tán mégis így döntöttem. Neki is jobb egy csonka, mint egy boldogtalan család. Azóta eltelt egy év, komolyabb kapcso­latom nincs. Kőtöttebb vagyok, mint diák társaim, hiszen felelősséggel tarázom a gyermekemért. A házassághoz a legfonto sabb, hogy két azonos felfogású, érdeklő dési körű ember kerüljön össze Ha ez megvan, és ráadásul szeretik is egymást, nagy hiba nem lehet Reich Károly rajza A rövid vallomásokhoz hosszas kommen tárt fűzhetnénk. Statisztikai adatokkal, fel­mérések tanulságaival. De talán ezek nél­kül, csak a villanásnyi képek Is érzékelte­tik, mennyire különbözően gondolkodunk ugyanarról. Vagy nem is egészen ugyanar ról. I babay Az oldal anyagát külföldi lápokból és könyvekből állítottuk össze.

Next

/
Thumbnails
Contents