Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-18 / 51-52. szám
2 A z oszlopcsarnokot rögtön felismertük sziporkázó kristálycsillárjáról, és pillantásunk szinte végigsiklott a tükörfényes, gyönyörű mintázatú parketten. A filmkockák jóvoltából gyermekkorunkban képzeletben mi is nemegyszer a vigadó, táncoló szovjet gyerekekhez csatlakozhattunk. Évtizedes szokás ugyanis, hogy Moszkva aprósága mennyezetig érő karácsonyfa körül örvendezve köszönti ebben a teremben az új évet. Az a csodálatos, mesés világ, ahová egykor mi is annyira vágytunk, kitárta kapuját, de nem azért, hogy felnőtt fejjel ünnepeljük az új esztendő érkeztét. A moszkvai Szakszervezetek Házában, ahol az oszlopcsarnok és a többi terem máskor a szovjet gyermekek önfeledt kai cagásától, játékos jókedvétől visszhangzik, most szomorú tényekről beszéltek a gyermekek helyzetét tárgyaló világkonferencia részvevői. Az ENSZ két évtizeddel ezelőtt deklarációt fogadott el a világ gyermekeinek jogairól. E konferencián szembesítve a papíron szereplő jogokat a valósággal, szomorú tény tárult elénk. Az eltelt idő alatt a földkerekség sok országában vajmi kevés érvényesült mindebből az ifjú nemzedékkel való bánásmódban. Sokszor már a legalapvetőbb jogtól, az élethez való jogtól Is megfosztják őket. A gyermekek milliói válnak a háború, az agresszió, a fasiszta elnyomás, a fajgyűlölet áldozataivá. Az éhezés, a betegségek szintén tömegesen szedik áldozataikat. Évente 10 millió gyermek pusztul éhen. Latin-Ameri- kában például félpercenként kialszik egy gyermek élete. A fejlődő országokban ötből egy gyermek nem éri meg élete ötödik évét. Afrikában ezerből 147-et már élete első évében legyőz a halál. Chilében, Paraguay- ban, Guatemalában, Brazíliában és más országokban a diktátor! rendszer embertelenségét példázzák a börtöncellákban kialudt zsenge emberi életek. Éppen a nemzetközi gyermekév alatt számtalan áldozatot szedett Kína vietnami agressziója vagy a Pol Pot-rezsim. Az élethez való jogot már akkor megtagadják a gyermektől, amikor még az világra sem jött. Megrendítő példát hozott erre fel az Uruguayi Nők Koordinációs Bizottságának elnökhelyettese. Elmondotta, hogy a rendszer hívei nem átallják kegyetlenül vallatni a terhes nőket, de nem kímélik a gyermekeket sem, hogy kiszedjék belőlük szüleik hollétét. Anyákat gyermekestül toloncolnak börtönbe, szinte az egész ország fogházhoz hasonlít. Nyomor, rosszul tápláltság kínozza a terhes anyák millióit, ami nem marad nyom nélkül a születendő gyermeken sem. Félmilliárd utód ezért lett szellemi fogyatékos. Az egészségügyi gondoskodás alacsony színvonala, a szakképzett munkaerők hiánya okozza, hogy 100 millió gyerekből 70 millió siralmas higiéniai körülmények között látja meg a világot. A fertőző gyermek- betegségek további ötmillió életnek vetnek igen korán véget — éspedig feleslegesen, csak azért, mert az illetékesek elmulasztották a védőoltásokat. Ez azonban nemcsak a fejlődő országok gondja, hasonló sorsra vannak ítélve az USA nemzeti kisebbségeinek gyermekei is, ahol ezek 40 százaléka nem részesül gyermekbénulás, torokgyík, és más fertőző betegségek elleni védőoltásban. Nyomor, éhínség, betegségek... Hát nem áíl módjában az emberiségnek gyökerestül felszámolni vagy mérsékelni következményeit?! A konferencia során egyenest vagy közvetve sokszor elhangzott ez á kérdés. A választ az alábbi adatokból magunk is megadhatjuk. A földkerekségen 1945 óta száznál több háború, háborús konfliktus robbant ki, emberi és anyagi áldozatokat követelve nap mint nap. Az emberiség fegyverkezési lázban naponta milliárd dollárt fordít pusztító céljaira, amely egyetlen év alatt megközelíti a 400 milliárd dollárt. Ennek a hatalmas összegnek elenyésző része elegendő lenne ahhoz, hogy 200 millió gyermek jóllakjék, több millió írástudatlan fiatal megismerkedjék a betűvel, gyógyszereket, szérumokat vásároljanak ... Egyetlen bombázó gyártási költségei 250 ezer tanító egész évi bérét fedeznék; ameddig pedig a világon 800 millió analfabéta lesz, munkájuk felbecsülhetetlen érték. Más oldalon azonban tanítókból, akik megszabadíthatnák őket a tudatlanság béklyóitól, nagyon kevés van. Egy F—14-es katonai felderítő költségeiből kilenc iskolára telne; egy Leopard 2 típusú harckocsi heuicncRonPEREnciH I I l i É 3______ if) lyett 36 háromszobás lakást építhetnének. Egy páncélezred kiképzésének fedezete egyenlő 28 óvoda építésének kiadásaival. Egy atom tengeralattjáróról lemondva 16 millió gyerek egész évi iskolai költségeire telnék. A válasz tehát egyértelmű: az emberiségnek megvannak az anyagi lehetőségei ahhoz, hogy az éhezést, a nyomort, a betegségeket felszámolja, mérsékelje, de elnyeli e tetemes összeget az esztelen fegyverkezés. Ha az újabbnál újabb pusztító eszközök keresése helyett az emberi értelem az anyagi lehetőségekkel párosulva azt szolgálná, hogy minden gyermeknek legalább egy pohár tej jusson naponta; hogy meghitt otthonra leljenek; hogy kitáruljon előttük a tudás birodalmának kapuja, akkor az a távoli óhaj, hogy a világ gyermekei boldogságban éljenek, valóra is válna. Nehéz szavakba foglalni, mi is a boldogság, mert mindenkinél másképpen jelentkezik, más-más érzésektől, vágyaktól sugallva: Egy valami azonban általánosan érvényes: boldogság csak ott lehet, ahol nyugalom, béke honol; a háborús pusztítás a boldogságot is elpusztítja. Boldogság születik ott, ahol gabona hullámzik a földeken. Boldogság a gyermekek kacaja, és szertefoszlik ott, ahol a szemekben rettenet ül. Boldogságot ébreszt a tudás, a tudatlanság megöli. „A-gyermeknek joga van a művelődéshez, amely legalább az oktatás' legalsóbb szintjén:.legyen ingyenes és kötelező: 'Részesüljön .olyan nevelésben, amely gyarapítja általános műveltségét és ugyanolyan körülmények között lehetővé teszi fejleszteni adottságait, ítélőképességét, erkölcsi és szociális felelősségtudatát, hogy ezáltal a társadalom hasznos tagjává váljék...“ — szögezi le a nyilatkozat a gyermekek jogairól. Arról, menynyiben tartják, illetve nem tartják tiszteletben ezeket a jogokat, ad megrázó képet a paraguayi küldött tanúvallomása. „A lakosság több mint fele tizenöt évnél fiatalabb, a fiúk-lányok nagy hányadának azonban nem áll módjában iskolába járni. Hogy legalább puszta életüket megmentsék, kénytelenek áruba bocsátani munkájukat. Százak születnek börtöncellákban, kölöncként anyjuk nyakára. E szomorú tények ellenére sem mondhatjuk honfitársainkról, hogy csak szenvednek. Népünk harcos nép, a közeli győzelembe vetett hite önt belé erőt. A diktátori rendszer elleni harc egyik formája az is, hogy gyermekeink kezébe ceruzát adunk.“ E téma kapcsán hadd elevenítsük fel a török küldött szavait: „Jóllehet alkotmányunk törvényes jogot biztosít a művelődéshez, sok nálunk az írástudatlan, különösen a lányok körében. Elenyésző részük tud csak írnl- -olvasnl. Egy-egy osztályba 70—80 gyerek Is jár, a vidéki településeken pedig a kiskorúak dolgozni kényszerülnek, hogy szüleiknek segítsenek a nyomor enyhítésében. Vagy: a beíratáskor tandíjat kell fizetni; aki szegény, annak erre sem jut...“ Szomorú sorsra vannak ítélve a fejlődő országokban az iskoláskorú gyermekek. De hadd beszéljenek azok a küldöttek is, akik azokból az országokból jöttek, a- melyek évtizedek óta a kapitalizmus „sikereinek“ kirakatai. Hans Georg König, az NSZK ifjú demokratáinak küldötte: „A kapitalizmusnak nem érdeke hatékony oktatási rendszert teremteni, mert nem eléggé jövedelmező. Ennek pedig az az eredménye, hogy a munkáscsaládok gyermekeinek 15 százaléka az alapiskola elvégzése után nem tanulhat tovább.“ A nyugatberlini küldött elítéli azt, hogy a városban fontosabb a gépkocsiknak parkolóhelyet biztosítani, mint a kicsiknek játékteret építeni. De nemcsak panaszok, vádak hangzottak el ezen a konferencián; a küldöttek bizakodva néztek a jövőbe: ha országuk népe megragadja a hatalmat, a fiatalokat iskolapadokba ültetik, könyvet adnak a kezükbe, szélesre tárják előttük a tudományok birodalmának kapuját, hogy akiik oda belépnek, tudással felvértezve szolgálják majd szabad hazájukat. Ennek pedig fényes bG zonyítékát adta Kuba népe. A szabadság szigetén egyetlen év leforgása alatt felszámolták az írástudatlanságot. Az iskolahálózat gyors ütemben bővül, a pedagógusok hivatásuk magaslatán állva készítik fel a fiatalságot az életre. Latin-Amerika más országai is követni akarják Kuba példáját. Ha az egyes országok oktatási rendszeréről beszélünk, nem mellőzhetjük a lányok helyzetét. A fejlődő országokban ugyanis sokkal kevesebb leány látogatja az iskolákat, mint fiú. Ennek vetülete pedig megmutatkozik a családi nevelésben is; anyákként ezek az elmaradott nők gyermekeiknek elenyészően keveset tudnak segíteni. Az oktatási gondok mind jobban kiéleződnek Afrika, Ázsia és Latin-Amerika egyes országaiban. Mind ez ideig több mint negyven afrikai, ázsiai és 6- ceániai országban nem vezették be a kötelező Iskola- látogatást. Latin-Amerikában 73 millió 5—14 éves gyerekből 33 millióan nem ülhetnek be az Iskola padjaiba; csak Brazíliában az iskola falain kívül rekedt ötmillió gyerek. A nyilatkozat a gyermekek jogairól szóló hét paragrafusával ilyen megvilágításban mint az elmulasztott kötelességek után éktelenkedő szomorú felkiáltójel mutatkozik. A küldöttek fontos nevelő szerepet tulajdonítanak a családnak. Az iskolának mint intézménynek az is küldetése, hogy a szülőket, akikre pótolhatatlan és jelentős feladat hárul a gyermekek nevelésében, felkészítse e szerepükre. Az UNESCO főtitkára a konferencián ezeket mondotta: „Az iskolának és a tömegtájékoztató eszközöknek kötelességük segíteni a szülőket a gyermeknevelésben, elemezni, megvitatni előttük, hogy szülői minőségben mivel tartoznak gyermekeiknek és az államnak. A családon belül egyforma felelősség hárul mindkettejükre, de hadd emeljem ki az anya szerepét gyermeke életének első évében... A tanulás tágítja az ember látókörét, általa pedig könnyebben felismeri jogait és kötelességeit. Éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy gyermekek — fiúk, lányok — és szülők — nők, férfiak — százmilliói ne ismerjék a betűt, s ezáltal megfosztva legyenek egyenrangú állampolgári mivoltuktól ...“ A Szakszervezetek Házában Lenin óta a szovjet társadalom nemegyszer tárgyalt az ország legfiatalabb nemzedékéről, megszilárdítva, elmélyítve a róla való gondoskodást. Ezért szimbolikus az, hogy éppen a Szak- szervezetek Házában jöttek össze a világ 130 országából, hogy együttesen elgondolkozzanak a világ gyermekeinek sorsa fölött, és keressék a ^obb jövő felé vezető utat. Mint már annyi helyen és annyiszor, itt is bebizonyosodott: a szocializmus és az a világ, ahol a tőke az úr, két merőben más életforma. Szögesen különböznek egymástól abban is, ahogy a társadalom a gyermekekhez és az ifjúsághoz viszonyul. LUDMILA NEMCOVA MEGTARTOTTAK A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 14. ÜLÉSÉT A NÉPGAZDASÁG-FEJLESZTÉS 1980. ÉVI FÖ FELADATAIRÓL A prágai vár Spanyol-termében tartották Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 14. ülését. A tanácskozást Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg és vezette. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének a legfontosabb jövő évi népgazdaságfejlesztési feladatokról szóló jelentését Václav Hüia elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja terjesztette elő. A jelentés értékeli a népgazdaság fejlődését a hatodik ötéves tervidőszakban, rámutat az eredményekre és elemzi a problémákat. Az elmúlt négy esztendő szociálöko- nómiai fejlődésének józan értékelése azt mutatja, hogy a kedvezőtlenebbé vált külgazdasági feltételek ellenére tovább fejlődött népgazdaságunk, emelkedett a lakosság életszínvonala. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében — hangsúlyozza a jelentés — erősíteni kell a pozitív tendenciákat és jobb feltételeket kell teremteni a népgazdaságfejlesztés távlati problémáinak megoldásához. A CSKP KB Elnökségének jelentése részletesen leírja és megindokolja a jövő évi népgazdaságfejlesztési terv javaslatában foglalt célokat és fő feladatokat. Az 1980. évi terv javaslata a CSKP XV. kongresszusának irányvonalából, a hatodik ötéves terv alapvető koncepciójából és azokból a következtetésekből indul ki, amelyeket a hatodik ötéves terv eddigi teljesítéséből a CSKP KB tavaly márciusban megtartott 11. ülése vont le. Tekintettel a reális feltételekre, a javaslat a társadalmi termelés 3,7 százalékos növelését, s a nemzeti jövedelem ugyanilyen arányú fokozását irányozza elő. Az előirányzás szerint a nemzeti jövedelem növekedését 91—92 százalékban, a társadalmi munka termelékenysége növekedésének kell fedeznie. Az ipari termelés 4 százalékos növelésén kívül a javaslat a gépipari termelés 5,8 százalékos növelését irányozza elő és nagy fontosságot tulajdonít az ipari termékek exportja fokozásának. Célul tűzi ki a mezőgazdasági termelés dinamikus növekedésének helyreállítását, és az idei évhez képest 7,2 százalékkal való növelését. A XV. pártkongresszus irányvonalával összhangban a jövő évi terv javaslata a lakosság reáljövedelmének 2,2 százalékos növelését irányozza elő. A kiskereskedelmi forgalom jövőre 3,4 százalékkal nő, • 1980-ban 141 ezer új lakás épül, 11 százalékkal több, mint az idén. A jövő évi tervfeladatok teljesítése érdekében növelni kell a népgazdaság teljesítőképességét és a munka hatékonyságát, s javítani kell a munka minőségét, jelentős mértékben csökkenteni kell a fűtőanyag-, az energia-, a nyersanyag-, a fém- és az anyagfogyasztást. A CSKP KB Elnökségének jelentése rámutat árra, hogy a tudományos-műszaki fejlesztésnek lényegesen nagyobb szerepet kell betöltenie a termelés hatékonyságának növelésében és minőségének javításában. jelentős javulást kell elérni a beruházások egész területén. A jelentés elsőrendű feladatnak tartja a nemzetközi munkamegosztás — mindenekelőtt a Szovjetunióval való munkamegosztás — további elmélyítését. A jövő évi terv javaslata megteremti a feltételeket a lakosság személyi fogyasztásának növeléséhez, az emberek egészségéről és művelődéséről, valamint lét- és munkakörnyezetük javításáról való gondoskodás fokozásához. Az idei rossz termés ellenére a terv gondoskodik a lakosság folyamatos élelmiszerellátásáról és a piaci alapokba való szállítások növeléséről. A terv javaslata nagy gondot fordít a belső piac ellátására, nemcsak a mennyiség, hanem a választék és a minőség mutatói szerint is. A CSKP KB Elnökségének jelentése a továbbiakban behatóan foglalkozik a tervezés és a népgazdaságirányítás tökéletesítésével, valarílint a gazdaságosság szigorúbb érvényesítését célzó intézkedésekkel. A meglévő problémák ellenére — állapítja meg a jelentés —, pozitívan értékelhetjük azt a müvet, amelyet dolgozóink alkottak Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével. A béke megőrzése, a magas életszínvonal megtartása és a reális lehetőségek szerint történő további emelése — ez nemcsak a kommunista párt, hanem minden állampolgárunk célja. A CSKP Központi Bizottsága minden dolgozóhoz azzal a felhívással fordul, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében minden erejükkel a Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusán elfogadott határozatok következetes valóra váltásán fáradozzanak. A CSKP KB 14. ülése fontos dokumentumot fogadott el, melyre lapunk következő számaiban visszatérünk.
