Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-11 / 50. szám
Viera Svenková A nap átsütött a gesztenyefák koronáin, a festett asztalok fölött kifeszitett napernyők színes árnyékokat vetettek.. Az aran- színű sör íze kesernyés volt. Az útkereszteződés előtti autóbuszmegállónál fiatal lányok, gyári munkásnők álldogáltak, gondtalan kacagásokat elnyelte a gépkocsik robaja, kénnyú 'nyári. ruhájukra a: napsütés különböző' figurákat rajzolt. A könyvelőnek le-leragadt' a szeme, már-már el is szundikált, és legszebb álmaiba merült, de nem tehette, ;mert félszemmel a kerítéshez támasztott kerékpárját kellett lesnie. Pontosan egy-éve annak, hogy ugyanezen a helyen két-hárqm korsó sör jótékony. hatása alatt eítyóbiskolt, közben titokzatos kezek megfosztották kerékpárjától. Valaki — bizonyára vásűtt kölykök — bolonddá és nevetségessé tette á könyvelőt. A biciklit u- gyan a,kerítéshez támasztva találta, mintha mi sem történt Volna, de amikór'föl akart rá ülni, akkor vette észre, hogy hiányzik a hátsó kerék. Honnan tudna az ember szerezni kereket olyan biciklibe, amelyet már legalább húsz éve nem gyártanak? Nem maradt más hátra, újat kellett vennie. Régi kerékpárjának roncsai mindmáig szomorúan pihennek, kerti fészerének a falán. A könyvelő órájára nézett. Öt óra elmúlt. Olyan rendszeresén fogyasztotta sörét, mint az angolok ötórai teájukat isszák. Ilyenkor egy korsó, sör- esett neki a legjobban, mégpedig itt,.a gesztenyefák alatt, mert itt volt az aranysárgh nedűnek a legjobb az ize, a színe és az. illata. Csakhogy az idő múlik, és még a kertbe kell mennie. Felült kerékpárjára, és bekanyarodott a villanegyedbe. Nemrég még semmi sem volt itt, csak fák meg kerítések. Egyszeresük a kertekben vörös téglafalak, állványok tűntek föl, rövidesen díszes sorban parádézó úf házakkal teli utca nőtt ki a földből. Az emberek versengtek egymással: ha szomszédomnak fehér kályhája van, nekem színes kell, ha szomszédom háza fadíszítésű, akkor az enyémet üveggel és krómmal kell felcicomázni. Mindannyian építkeztek, csak a könyvelő termesztgéite tovább kerítésé mögött a zöldséget és a virágot, 'túrta a földet, a nyári kora estéket a veteményes- és virágágyai fölé hajolva töltötte, legszívesebben az éjszakára is a kertben maradt volna, ha nem várta volna otthon a felesége vacsorával és a hűtőgépbe tett pár palack sörrel. Kinyitotta a kaput, és birodalmába vetette magát. Azonnal hozzáfogott az öntözéshez, a zöldségpalánták csak úgy remegtek a vízsugár alatt, szinte szemlátomást éledtek meg, látszott, hogy erősebben állnak gyökerecskéiken, a leveleket is üdeség hatotta át. A könyvelő fütyürészni kezdett. — Öntöz, kedves szomszéd, öntöz? — hallotta a szomszédasszony hangját. — Igen, öntözök — felelte vígan. Időnként ugyanis megtörtént, hogy szomszédjaival a kerítés fölött pár szót váltott. — jó estét, szomszédasszony, szép és jó estét! — Kedves szomszéd! — és ekkor a szomszédasszony kerek, . mosolygós arca megjelent a kerítés fölött. — Megkérhetném, valamire? — Tessék, tessék! — hajolt föl meglepetten. — Ön igazán szenvedélyes kertész, szakember. Kérhetek öntől tanácsot? — Ezer örömmel állok a rendelkezésére, kedves szomszédasszonyt■— Tegnap kirándulni voltunk. — Kirándulni? — Itt a Tátrában. Csak a kertek mögött. Tudja, az ember a szabadsága idején nem jut el a Tátrába, szabadságunkat rendszerint a tengernél töltjük, de ilyenkor vasárnaponként jólesik egy kis ózont szívni — és ekkor az asszony akaratlanul is mélyet lélegzett, kidűllesztette levegővel teli mellét, és elf ordította tekintetét. — A Tátra is szép — tette hozzá a könyvelő. — Szép, kedves szomszéd. Gyönyörű! A kéklő ormok és az elbűvölő tavacska! Csak ne kellene annyi kilométert cammogni, amíg az- ember odaér. Még ma is alig állok a lábamon. — Elhiszem, kedves - szomszédasszony. — Már rég építhettek volna oda felvonót, ugyebár? Az embernek mindjárt fölhólyag- zik a láva, sőt jópáran-.már a ny Okukat .törték. Saját szememmel .láttam ilyen balesetet. Saját szememmel. Azért az ösvénynek is megvan- a maga varázsa.. Megyünk, mende- gélünk, egyszer csak érdekes virágot látunk Olyan feltűnést nem keltő fehér virágocskát, tudja milyet, izé, • havasi gyopárt. . ... — Csaknem? — s a könyvelő egyik lábáról a másikra nehezkedett. Megadóán várta, hogy szószátyár szomszédasszonya beszámoljon arról, hogyan találkozott zergével, őzcsaláddal, vagy legalább egy mormotával. — Rengeteg volt ott belőle. — Miből? — Hát ebből a virágból. Mi a fenének túrjuk mi annyit a földet itt, a kertjeinkben? Miért kínlódunk annyit, kedves szomszéd? A természet a legjobb kertész, kár vele versenyezni! A hegyekben olyan szép, de oly szép virágok nőnek, kedves szomszéd — mondta, közben gesztikulált, és a csuklóján meg-megcsörrent az aranykarperec —, és senki sem törődik velükl Egy havasi gyopárt gondosan kiástunk és hazahoztunk. Tudom, hogy ez sérti a törvényt, de hát ugyebár a törvény arra való, hogy megszegjék — kacsintott. — Es tudja, a mi Zorkánk, ha virágot lát, a kerítést is átugraná érte, sőt, ha kell, a kerítést is elvinné érte. Nagyon odavan érte. Bizonyára növénytermesztő, vagy állatkerti dolgozó lesz, ha meg nem, akkor legalábbis szenvedélyes kertész. Nos, azt gondoltam, hogy amit hozunk, az ugyebár nem virág, hanem már tansegédeszköz, amely eldöntheti Zor- ka jövőjét, növelheti jövő foglalkozása iránti érdeklődését. — Hm — intett a kertész, amikor észrevette, hogy a szomszédasszony egyetértő válaszára vár. Határozatlanul szétszerelte és tekercsbe csavarta össze a tömlőt.. — Es végső soron, azt mondtam, hogy a mi házunk előtt azt a virágot ugyebár mások is megnézhetik, a mi utcánkban többen megfordulnak, mint azon a nyaktörő tátrai ösvényen. Nem, jönne át megnézni azt a havasi gyopárt, kedves szomszéd? Talán tanácsot tudna adni Zárkának, meg tudná mondartí, milyen földre és kezelésre van szüksége ennek a virágnak ... A könyvelő kelletlenül átment a szomszédba. Zorka, a kícicomázott kisasszony lesütött szemmel mutatott a ház előtti sziklára. Többfajta érdekes sziklai rózsa pompázott ott s egy darabka frissen megöntözött földben a csak nemrég átültetett havasi gyopár. — Elnézést, be kell jutnom a konyhába, vacsorát' főzök — mentette ki magát a szomszédasszony, és eltűnt. A könyvelő szigorú tekintettel nézett Znrkárc. — Havast gyopárt kár átültetni, ’kislány: Kertben egyszerűen nem nő. Száraz mészkősziklára, zord feltételekre van szüksége, nem ilyen csernozjomra. A kislány elvörösödött és csendesen ellenvetette: — Kommunális kertészetekben is termesztik. Aztán az állomást bódéban a turistáknak három korona ötvenért árusítják. A könyvelő megvakarta a fejét. — Hja, leikecském, a kertészetben alighanem jobb szakemberek vannak, mint ml vagyunk. — Meg se fogamzik? — De igen, csak az már nem havasi gyopár lesz, hanem afféle megnőtt szőrös ron- daság ... — Kár. En azért mégis megpróbálom — válaszolta a kislány. Kioktatta a kislányt, hogy a virágot minél kevesebbszer kell megöntözni, s- már éppen elmenni készült, amikór a háziasz- szony megjelent a küszöbön, és kedvesen beinvitálta. — Csak nem ad kosarat, kedves szomszéd? Már megterítettem az asztalt. Vonakodott, de felment a lépcsőn. — Még nem is volt nálunk — mosolygott a ház asszonya, és végigvezette a szépen berendezett szobákban. Egy tágas helyiség közepén hatalmas fekete zongora állt, egy másikban kandalló és bolyhos báránybőrrel fedett fotelek, a harmadikban könyvszekrény, tévékészülék és hatalmas lemezjátszós rádió volt. — Az emeleten már csak a hálószobák vannak — csacsogta a szomszédasz- szony, s a könyvelő lelki szemei előtt megjelent szűk városi lakása, amelyben már negyedszázada szorong feleségével és gyermekeivé!.. Még szerencse, hogy nyaranként kertjébe menekülhet. Illemiudóan kezet mosott, és leült az asztalhoz. — Amikor a férjem nincs itthon, csak könnyű vacsorát eszünk — mentegetődzött a háziasszony, és hideg göngyölt sonkával teli tállal kínálta. Aztán vörösre sült csirke került az asztalra, ezt finom muskotályborral öblítették le. ■ — Szép házuk van, drága hölgyem — mondta a könyvelő elragadtatva, amikor letelepedett egy nádszékbe, és kávét iszogatott tejszínhabbal. Valahonnan a ház belsejéből lágy hangok hallatszottak, Zorka a zongorán romantikus melódiát játszott. Már félhomály volt a nagy üveges verandán, ahol ültek, a könyvelő -élvezettel figyelte, ahogyan a szürkületben a nő kezén minduntalan felvillantak a karperecék, s kerek arcán megcsillant a szeme. Hiszen még eléggé fiatal és vonzó — gondolta. Hallgatta elbeszélését a férjéről, a kamionsofőrről, aki mindig úton van, s ezért a nő mindig félti, hiszen a sofőr sohasem tudhatja, mi vár rá a legközelebbi kanyarban. m* — Senki sem tudja, mt vár rá a legközelebbi kanyarban, mit hoz a sors a következő percben, mivel lep meg bennünket — mondta sóhajtva a könyvelőí, és ivott a gyöngyöző borból. — Bizony, a sors kifürkészhetetlen — sóhajtott fel a szomszédasszony is. Tekintetük találkozott, a pillanat varázsa hatal’ mába kerítette őket, a házból a zongora hangfoszlányait hallották, a kertekre leszállt az alkony, a tátrai településeken kigyulladtak a fények, a szanatóriumok és a szállodák világító ablakai csillagfüzért alkottak. A szomszédasszony arcára nézett, aki egyre vonzóbbnak tűnt. Csak olyan asz- szonynak, mint ő, futhatott eszébe, hogy havasi gyopárt hozzon haza. Olyan asszonynak, mint ő, mindenének meg kell lennie, amit csak megkíván. Nem szívesen vett tőle búcsút, felült a kerékpárra és hazahajtott. Aznap este a sör a hűtőgépben maradt, hozzá sem nyúlt. Másnap munkából egyenesen a kertbe rohant, haza se ment, még a gesztenyefák alatti büfébe se tért be. Járkált a kertben, a szomszédék ház,a körül ténfergett, leselkedett, nem felenlk-e meg a szomszédasz- szony, nem hallja-e hangját, de a ház csendes és elhagyott itolt. Csak a veranda üvege verte vissza a lenyugvó nap fényét. Most vette csak észre, hogy a szomszédék kerítése mögött levő növényekkel többet kellene törődni. Arról gondolkodott, hogyan kínálhatná fel szolgálatait legközelebbi találkozásuk alkalmával a szépasszonynak. Nem tudta öt elfelejteni. Szüntelenül maga előtt látta fénylő szemét, sima arcát, teltkarcsú testét. Ha nekem ilyen feleségem lenne, én is képes lennék érte húzni az igát, mint az ökör, lenne, ami engem Is hajtana, ebben a kertben ugyanolyan szép házat építenék. De hát az én fecsegd öreg banyám! És az évek múlnak, és az emberek viszik valamire, meggazdagodnak, csak ö él mindig egyformán, túrja a földet, mint a vakond, csakhogy ne kelljen otthon téb- lábolnia és hallgatnia felesége morgását. A kert az egyedüli öröme. Hisz mit ér az ilyen élet, minden reggel korán felkel, felül a kerékpárra, behajt a gyárba, aztán egészek délig számolgat, megebédel az üzemi étkezdében, ötkor a sarki büfében sörözik, megy a kertbe, ott van egészen sötétedésig. A kert közepén szép ház helyett bódé áll tele mindenféle limlommal, ott a hátsó kerék nélküli bicikli, amelyet sajnál kidobni, értékes ifjúkori ereklyeként őrizgeti, kemény prices meg a súlyzók, amelyeket a fiai hagytak ott. Szárnyalás, mozgás, varázs nélküli, nehézkes, sekélyes élet... Szokás ... Csak egy hét múltával volt szerencséje. Azonnal észrevette a szomszédasszonyt, akt a - ribizlibokrok mögött nyugágyon feküdi,, napernyő älatt, napozott és újságot olva- 11 sott. Nem tudta, mivel kezdje a beszélgetést, zavarában fütyülni kezdett. — Jó kedve van, szomszéd — szólította meg az asszony. — Mint mindig. — Oly szép délután van! — vette fel örömmel a beszélgetés fonalát. — Hogy van kedves szomszédassony? Már rég nem láttam. — Hogy lehet az ember, ilyen hőségben? — legyintett a kezével. — Bizony, borzalmas hőség van — sóhajtott fel, és lopva megnézte a nőt, már amennyire ezt a kerítés és a sűrű növényzet lehetővé tette. Az asszony fürdőnadrágban volt, csak a vállát takarta egy fodrokkal teli virágos pongyola, amely ugyan öltözékre emlékeztetett, de lényegében semmit sem takart el, a nő mindkét keze és lába végig meztelen volt, a dekoltázs pedig nyitva. — Most olyan sok a munka a kertben, minden buján nő, nem győzök öntözni, fü- vpt kaszálni- virágokat vágni — hadarta megszállottként. Hirtelen megváltó gondolat jutott az eszébe, levágott három gyönyörű rózsát, aztán ezt is kevesellte, hozzáteti még hármat, és a kerítéshez ment: — Ha megengedi, kedves szomszédasz szony, ezt önnek adnám ... — Jaj, de szépek! — csapta össze a kezét a nő, az aranykarkötők megcsörrentek. Mezítelen lábát kopogó fapapucsba dugta, és a kerítéshez ment. — Ah, kedves szomszéd, ■hogy fövök én ehhez ...? — A szép virágok szép nőknek nyílnak. — A könyvelő fejében csak úgy rajzoltak a szárnyaló gondolatok, a végén még 6 maga is csodálkozott, hogyan jöttek elő. — Minden virág, amely szépasszony kezébe kerül, tudja, miért nyílt és illatozik — folytatta megállás nélkül, mintha ezeket a szavakat-előre betanulta volna. — Bámulatos ön, kedves szomszéd. Igazi, költő. — A nő lesütötte szemét, és arcára pír ült ki. Csábító -.volt, mint az érett barack vagy eper, életerővel telt, olyan nő volt, amilyenről minden férfi álmodik, és akiért szívesen elveszíti egy percre a fejét. Minden nap eljárogatott a kertbe, sohasem gondoskodott róla olyan rendszeresen és aprólékosan, mint ezen a nyáron. A bódéban, ahol senki sem látta, a súlyzókat hurcolta, guggolásos gyakorlatokat végztrit, ő, az öreg irodista, Rövidesen érezte, hogy teste megerősödik, alakfa megjavult, gyakorlás közben mélyeket lélegzett, és a szomszédos ház sötét ablakait leste. Hiába, az embernek ösztönzésre van szüksége, valamire, aminek úgy tud örülni, hogy leküz- di saját lustaságát,' a semmittevés sok éves szokását, hogy újra akar élni, mindent elölről kezdeni... legalábbis önmagában, hogy erről ne tudjon senki. Senki, eqy bizonyos hölgyön kívül... A szomszédasszonynak több csokrot ajándékozott, ideiglenes üvegházában termesztett eperrel és zöldséggel kínálta. A nő mindig megköszönté, és kacér mosollyal ezt csicseregte: — Ah,, hogy jövök én ehhez, kedves szomszéd? Olyan kedves ember ön, olyan kedves, ember! Hiába, az a férfi, aki a virágokhoz ért, a nőkhöz is ért, ugyebár — s aztán behunyta a szemét, arca tűzben égett. A könyvelő megragadta a mennyei kezet, ' megcsókolta az ujjak hegyét, s ha nem választotta volna el őket a kerítés, lehet, hogy nem tartóztatta volna magát, átölelte volna a forró női testet. A nő mosolyogva szabadította ki a kezét: — Igazán nem tudom, hogy fövök én ehhez, kedves szomszéd! Most már sötétedésig a kertben maradt, hallgatta Zorka zongorajátékát, az alkonyban ismét kigyulladtak a tátrai települések csillagjüzérei, a szél simogatta a fák tévéiéit, az ablakredőnyök mögött árnyékok mozogtak, emberek beszélgettek, ölelkeztek, szerették egymást. Csak ő kuporgott egyedül az elhagyatott kerti bódéban, néha ott is aludt, egyre kelletlenebbül tért haza a poros városi utcán levő szűk, fullasztó lakásába. Nem tudott aludni. Mint a szerelmes fiú, egész éjszakákon át meredt a sötétbe, forgolódott a deszkaágyon, és ábrándozott. Egyszer hajnalban lépéseket hallott. A fapapucs könnyén kivehető kopogását a betonjárdán. Lehet, hogy a szomszédasszony Aem' tüd' álüdnt. talán kiment a kertbe leve- i gőtthi.Végre eljött hát d perc, amelyre várt! A kerítéshez hajolt, és fütyülni kezdett. A kerítés mögött ezt hallotta: PsztI Aztán suttogás hallatszott, csapódott az 'ajtó, és valaki kiment az utcára. A szomszédasszony abban a virágos pongyolában volt, amely semmit sem takar el, csak most nem fürdő- nadrág volt alatta, hanem áttetsző hálóing. Az asszony levetette facipőjét, aztán mezítláb, lábujjhegyen belopakodott a házba. Férje szolgálati úton volt, csak a hét végén jött haza. Hát így állunk — villant át a gondolat a könyvelő agyán. Persze az olyan magányos asszonynak, aki letépi a törvény védte növényeket, elcsábítja a törvény védte nős férfiakat, az ilyen elkényeztetett nyárspolgárnak kell, hogy legyen .. kell, hogy legyen szeretője. Akkor éjszaka, már nem aludt. Reggel ki tolta a kerékpárt az utcára, s míg a lelapult kereket pumpálta, jól megnézte a szomszédos ház előtt levő havasi gyopárt. Undorító szőrös növény lett belőle, szaporodott, v növekedett,, óriási méreteket öltött Vagy csak neki vannak látomásai, az egész nyár ilyen volt? ö, te vak szamár, mit vártál, té öreg és rút alak?! Felegyenesedett, felült a biciklire, a pe dálra taposott, hogy új napot kezdjen, a mely során semmilyen meglepetés sem vár ja, mert az ősz_ njegérkeztével a kerti büfében mért sör is elvesztette igazi JŐ ízét. Deák Péter fordításé-r \
