Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-17 / 29. szám
5 A Rialto-híd alatt siklik gondolánk, a széles Canal Grandén Panaszkodó gondolásunk fejenként kétezerötszáz Urával vágott meg. Háttérben a Rialto De Velencében nem kaptunk vacsorára spagettit! Csirkeleves metélt tésztával meg Határszelet rengeteg fejes salátával volt az esti étek. Mindkettő fensé ges. Főleg a saláta, amelyet az óla szók olajjal, ecettel és fűszerekkel ízesítenek. És ezt természetesen sok- -sok- vörös borral kellett lenyomtatnl. Vörös borral, amelyből talán a világ legnagyobb választéka Olaszországban található. És mellesleg olcsó Is. Egy liter víz 420 líra, ugyanennyi vörös bor 500 Ura. Hát csak természetes hogy nem Iszlik az ember vizet, ha nem bort, vöröset. Vacsora után úgy tíz őrá körül elhatároztam, ha törik, he- szakad még éjfél előtt a Szent Márk téren leszek! Egyedül vagy társakkal, nekivágok az útnak. Velencében úgy nyugovóra térni, hogy az utas nem barangolta be a várost, nem látta éjnek kellős közepén a nagy hírű teret.. .?l , Elindultam. Csak ügy találomra. E- gyenesen, át egy riőn, vízi úton, aztán jobbra, majd balra, majd egy híd, sok híd, sok utcácska, sok vízi út következett. Számítógép kiagyalta labirintus Velencéhez képest semmiség. Hogy mégsem tévedtem el, ez számomra még ma Is rejtély. Mentem; mentem, térkép, idegenvezető nélkül, és egyszer csak megszólaltak a harangok. Körülnéztem. EZ nem Igazi A Szent Márk tér sarkán álltam,- ti Via Marzo végén. Előttem a hatalmastér, szemközt a Szent Márk- -templom. A tér egyik kávéházának teraszán zene szólt, táncoltak szemberek, odébb suhancok fociztak, az árkádok alatt szerelmesek egyelegtek, szállás nélküli vándorok pihentek, másutt egyetemisták árulták raj» záikat, festményeiket. Ilyen Velence éjfélkor. 1. „Falvaitok emberkéz csinálta sziklákhoz hasonló, ti teremtettétek; földjét a szárazból behozva ti emeltétek ki a tengerből, és ti vontátok körül karókkal, csak egy törékeny falat húzva magatok és a hullámok ereje közé... A világon sehol sem látni egyenlőbb törvények alatt éli ve gazdagot és szegényt, mint nálatok, minden asztalon ugyanazon itel, minden család felett ugyanazon szalmáfödél.. (Részlet Velence legrégibb okmányából, egy levélből, amelyet az V. században a nagy Theodorlk gót király tartományi parancsnoka Intézett a „lagúna-lakók“ trtbunjalhoz.) Ma ennek a levélnek a második fele már egy cseppet sem Igaz. Ve® lencében Is, mint egész Olaszországban merőben éles határok választják el a szegényt a gazdagtól, amit e< turista az első pillantásra észre Is vesz. Velencében a szegénynek csak egyszerű evezős csónak jut, a gazdagnak már motoros jacht. Az átlagember házait ugyanaz a tengervíz sokkal jobban csapdossa, mint e> gazdagét, mert a szegényebbjének nincs pénze, hogy szigetelje az alapokat. Nedvesek, koszosak, büdösek ezek a lakások, parányi udvarok. Az Idő vasfoga és a nemtörődömség é- vente — ha csak milliméterekkel Is — süllyeszti a várost. A süllyedés megállítására nincs pénz. Az egész világ, de főleg az ott élők tehetetlenül nézik egy város pusztulását. Egy olyan városét, amelyhez hasonló nincs több a kerek négy világon. A kisember, a piaci árus, a kereskedő, a gondolás nem ezt az egyed! kincset siratja és félti — ami talán érthető is —, hanem az otthonát, a lakását. De lényegében neki Is ez fáj, ami mindenkinek: Velence nap jal — ha nem történik hathatós vál tozás — meg vannak számlálva. A vándor természetesen ezt feled ni szeretné, nem venni róla tudó más:, hiszen Velence gyönyörű, és hihetetlen a süllyedéséről szóló hír, még ha nagyon is Igaz. Inkább csaHát, erre már nem nagyon tudtam mit mondani, még az útlevelem sem volt nálam, hogy bizonyítsak... A híres Sóhajok hídja, amelyről Victor Hugo és Byron is írt. Erről a hídról „sóhajthatott“ utolsót a vesztőhelyre kísért rab. A sóhaj bizonyára fájdalmas lehetett, hiszen a rab előtt a szabadságot jelentő nyílt tenger terül el. Velencében a sok közül az egyik legszebb és legmegnyugtatóbb élmény: nem láttam rohanó, dudáló bűzt árasztó autókat. Az alig egy- -másfél méter széles sikátorokban lehetetlen lenne velük a közlekedés csak ez állomásig lehet behajtani motorral. Hosszabb Ideig ott sem szabad parkolni. Olyan ez a város, mint egy csen des, boldog sziget túlgépesltett vllá gunkban. Itt mintha az autókat még fel sem találták volna. Itt csak csó nak siklik a rión, azon közlekednek a helybeliek, vagy gyalogosan. Vela hol olvastam, hogy ennélfogva Velen cében lényegesen kisebb . mértékben lép föl a stressz állapot. Ezt saját bőrömön Is tapasztaltam. Nyűgöd tebb, kiegyensúlyozottabb az ember viselkedése, magatartása. / Nem így volt ám ez Firenzében ahová a következő nap délutánján megérkeztünk. gyaroknakl — üzletet láttam még Velencében. És összehozott a sors egy fontoskodó gondolással Is, aki ötünket városnézésre „invitált“ mindössze kétezer-ötszáz líráért. Tanakod tunk. Fejenként ötszáz líra nem a világ, megéri, gyerünk. A gondolás egy eldugott, csendes rión haladva még a Senta Luciára Is rázendített, elmondta, melyik épület miről híres, és hosszas faggatózás után megtudtuk tőle azt Is, hogy tizenkét gyereke van, az üzlet, a gondolázás rosszul jövedelmez (ml meg Is sajnáltuk őt), szakszervezetük állandóan sztrájkokra szólítja' föl őket, a- minek ugyanaz a vége: néhány nap munkakiesés, fizetés nélkül. Amikor kiszállni készülődünk, a- dom a kétezer-ötszáz lírát, 6 el is veszi, de csak engem enged ki. Ekkor derül ki: fejenként akar eny- nylt, amíg a többiek nem fizetnek, nem léphetnek partra. Nincs mit tenni: fizet mindenki. Az öreg kalapot emel, és átkozza azt a napot is — ezt már csak erélyes szavaiból gondolom —, amikor gondolázásra adta a fejét, meg mikor minket a csónakjába vett. Még Így is jól járt... Ogy Jártam-keltem Velencében, mintha már többször is megfordultam volna a városban. Még véletlenül sem tévedtem el. Pedig most jártam itt először. Egy másik élmény, mely szintén ehhez kapcsolódik. Kifulladva a sok mászkálástól vettünk egy üveg vörös bort, és leültünk a S. Aponal téren a szökőkút mellé, iszogattunk, tréfálkoztunk, nézelődtünk. Egyszer csak egy hároméves fiúcska odajött hozzám, megemelte az üveget és Inni akart belőle. Erre megjelent ez anyja egy idősebb hölggyel. A fiút magamhoz e- meltem, a térdemre ültettem és htn- táztattam őt. Gyorsan megkedveltük egymást. J6 negyed óra múlva alig akart elmenni az anyjával. Másnap ugyanerre járva az egyik sikátorban valaki megfogta a kezemet. Körülnéztem, nem láttam senkit. Csek amikor letekintettem, fedeztem föl a kisfiút és az anyját. A gyerek az öleimbe kéreZkedett, megcsókolt, huncutkodott. — Ne tagadd, hogy nem jártál már Velencében! A kisfiú nem véletlenül Ismer! — évődött az egyik útitársam a többiek nagy hahotázása közepette. tangói tovább, örül, hogy láthatja a láthatót: a cölöpökre épült város házalt, palotáit, templomait, a rengeteg vízi utat, hidat, csatornát, az é- pítészet remekeit és a csodálatos Rialtó-hidat, amelynek egyik -végén a következő feliratot fedezi föl:" „Olcsón és minőségileg jó árut a- kar vásárolni, jöjjön hozzám! Csak magyaroknekl“ így magyarul írva. jöjjön? Gyerünk! Két huszonéves íiú a boltos. Magyarul szóltam, ők ts magyarul válaszoltak, igaz, agy kicsit tört magyarsággal. — Hol tanultak :neg magyarul? — Hogyhogy hol? Hát ittl — Igen. Itt rengeteg a magyar. Sok a kamionvezető, a turista meg a nem magyar magyart Kávéval kínáltak, leültettek, és he lett volna pénzem, a feltüntetett á- . rak felénél is. olcsóbban vásárolhat- -iain volnh. Az üzletbe közben be- - betértek mások Is, nem magyarok, de bármennyire üzlet Itt az üzlet, Ss fontos, hogy a vevőt megfogja magának a tulaj, ragaszkodott a táb* Ián feltüntetett elvhez: „Csak magyaroknak!“ Elnézést kért tőlük, mert a reklám az reklám. Legalább tíz hasonló — „csak maÉJFÉLKOR. A SZENT MARK TÉRÉN ZOICZER JÁNOS OLASZORSZÁGI OTIJEGYZEiEl (Következik: Placozunk, ebből élünk.) Az internacionalista szolidaritásért A szocialista országok test» vérpártjai központi bizottsági titkárainak berlini tanácskozása Az internacionalista szolidaritásért címmel dokumentumot fogadott el. A do-kumen- i turn megállapítja: Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német ■ Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Vietnam kommunista és munkáspártjainak küldöttségei a nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkán rak berlini tanácskozásán ismételten hangsúlyozták pártjaik eltökéltségét, hogy a mar- xizmus-lenlnizmus a proletár internacionalizmus elvei alapján erősítik szolidaritásukat az imperializmus, a reakció ellen küzdő valamennyi néppel. Kifejezték meggyőződésüket, hogy Ei létező szocializmus vívmányai hozzájárulnak a béke, a demokrácia, a nemzetek szabadsága és a társadalmi hálán dás ügyének újabb sikereihez. A résztvevők pártjaik nevében feltétlen támogatásukról biztosították Vietnam népét, a- mely keményen visszaverte a kínai agressziót. Támogatják a vietnami nép harcát, a békéért, a nemzeti függetlenségért, országa területének sérthetetlenségéért, a szocializmusért. Szükségesnek tartják a további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy mind hatékonyabb kampány bontakozzék ki a vietnami nép sokoldalú támogatására. Kifejezték szolidaritásukat a Laoszi Népi Demokn ratikus Köztársasággal, amely harcol az Imperialista reakciós érők mesterkedései, provokációs aknamunkája ellen és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy mélyreható politikai és társadalmi változásokat hajtson végre a szocializmus építésének érdekében. Üdvözölték az új Kambodzsát, amelynek népe az egyetlen törvényes kormány, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács vezetésével megdöntötte a zsarnoki Pol pot-rendszert, és hozzákezdett hazájának valóban demokratikus alapokon történő felvirä* goztatásához. A pártok képviselői aláhúzták, hogy Peking nagyhatalmi törekvései, amelyeket a nemzetközi imperializmus kihasznál a szocializmus elleni harcban, súlyosan veszélyeztetik minden népnek, legfőképp pedig Délkelet-Ázsia népeinek biztonságát, és ellentétesek a kínai nép érdekeivel is. A testvérpártok kifejezték szolidaritásukat a szocialista' fejlődés irányában haladó ázsiai és afrikai országokkal, s aláhúzták, hogy határozottan fellépnek az imperialista gyarmat tosító köröknek ezen országokkal szemben folytatott provokációi ellen.. A résztvevők hangsúlyozták, hogy szolidárisak Nicaragua népének az elnyomó rendszer ellen, hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcával, szembeszállnak az Imperializmus minden olyan kísérletével, hogy Nicaraguában katonai intervenciót hajtson végre, ez a békés egymás mellett élés elveinek durva megsértését jelentené, és ellent^ mondana az enyhülés érdekeinek. A tanácskozás résztvevői megerősítették: változatlanul támogatják az arab népeket, s különösen a palesztínai arab népet. Méltatták az arab országok többségének fellépését a Washington közreműködésével megkötött egyiptomi-arab különalkuval szemben. Szolidaritásukról biztosították Namíbia, Zimbabwe és Dél-Afrtka népeit áz Imperializmus ellen, e nemzeti jogok ' biztosításáért és védelméért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmükben.
