Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-13 / 46. szám
Tavaly május 16-án két terepjáró kocsi állt meg a Duna bőst (Gabőíkovo) szakaszánál. A bratlslaval Hydrostav két Clatal építésvezetője, Ján Havlíöek és Ján Bobus szálltak ki belőle. És ezen a napon minden ünnepélyességet mellőzve elkezdődött a nagy mű, a gabCíkovo-nagymarost vízlépcső építése. A Duna történetében megkezdődött az a tízéves fejezet, amelynek nemcsak a Csallóköz, hanem hazánk életében Is nagy Jelentősége lesz. Mi a helyzet ma az építkezésen? Vagy kilencven ember az elvezetőcsatorna medrét ássa. ez 8,3 kilométernyi hosz- szúságú, helyenként 19 méter mélységű csatorna lesz. — Az egész építkezésen 14d millió köbméter földet mozgatnak meg. Tudom, hogy nehéz elképzelni ekkora földmennyiséget, csak annyit mondhatok, hogy hazánkban hasonló méretű építkezés még nem volt. Ebből a hatalmas földmennyiségből harmadrész jut a „mi“ csatornánkra, kalauzol az építkezésen Ján Havlfőek. Az eget kémleli, jól jönne egy kis eső, mert így megfulladunk a porban. Percenként száguldanak el mellettünk a hatalmas teherautók, a tiszta levegőhöz szokott vendégnek már az első pillanatokban látási nahézségei vannak. Eső, igen, jól jönne. A gondolatot azonban még be sem fejezem, amikor látom, hogy a kotrógép kanala nyomán úgy másfél méteres mélységben víz buggyan fel, és perceken belül kis tócsákat alkot. Nehéz lesz itt dolgozni 19 méteres mélységben ... Bősön vagy ötszázan dolgoznak, közülük több mint százan a bratislavai Doprastav sofőrjei. Az építkezés óta maga a község, Bős is nagyot változott, jelenleg kb. 3000 lakosa van, a vízlépcső felépítése után előzetes számítások szerint a község lakóinak száma megkétszereződik. Somorja (Samo- rín) és Felbár (Hnrn^ Bar) után Bősön ó- pül majd közpnntl munkásszálló A vízlépcső építőinek többsége itt lakik majd szép, szállodaszerű munkásszállóban. Az év végéig csupán itt, a községben be kel) fejezni egy 2300 embernek szállást és étkezést nyújtó épületet. A Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi üzeme rekordidő a- lati felépített 88 lakást a vízlépcső első építői számára. Ezenkívül befejezték egy szállodaszerű munkásszálló építését is a község és az erőmű közötti úton, felépült egy új óvoda is. egy másik pedig épülőfélben van. Több mint húsz évet vett Igénybe a dunai vízlépcső terveinek kidolgozása, a vízlépcső ötletének papírra vetése. Otto Pol- dauf mérnök, e Hydrostav dolgozója nevetve meg Is legyezte: „Az építkezésen még egy ember sem dolgozott, de levéltárunk már egy helyiséget betöltött." Több, mint húsz évig tartott a tervek kidolgozása, megvalósításukhoz előreláthatólag tíz év szükséges. De az első áramot Bősről már bét év múlva, 1986-ban engedik a vezetékbe. J. S. Diákok általában bundának nevezik, de most nem erről az „értékmérő" egységről, hanem arról az ötös számú rendelkezésről lesz szó, amelyet az idén márciusban adott ki a Szövetségi Tüzelőanyag-gazdálkodási és Energiaügyi Minisztérium. Ez az „ötös" energiatakarékossági irányelveket tartalmaz, és a vezető állást betöltő dolgozók nagyon jól ismerik. Tudják, mennyi energiát kell megtakarítaniuk úgy, hogy az ne menjen a termelés kárára Erről az ötösről beszélgettem Slmurka Róberttel, a párkányi (Stúrovo) papír- és cellulézgyár vezető üzemi ellenőrével! — Biztos, hogy a lakásodban nem hagytad égve a" Villányt? — Egészen biztos. Aki nálunk feleslegesen é- geti a villanyt, büntetést fizet a családi kasszába, a feledékenységet pedig kétszeresen büntetjük. — Ez a gyárra Is érvényes? — Igen. Megnőtt azok száma, akik kilowattokban, lumenekben gondolkoznak. Ez nagyon jó, mert a villamosság olyan szak, amely közvetve vagy közvetlenül valamennyiünk munkájával ösz- szefügg. A gyárnak egyetlen olyan munkahelye sincs, amely működésében nélkülözhetné a villanyáramot. Ezért talán nem is csoda, hogy az idén a tavalyinál jóval több kisebb-nagyobb e- nergiatakarékossági ötletet, javaslatot kaptunk dolgozóinktól. Ebből is látszik, hogy az embereket foglalkoztatják az áramfogyasztás kérdései. — Ezekből az ötletekből melyeket valósítottátok meg? AZ „ÖTÖS — A papír és cellulóz alapanyaga a fa, a háncsától megtisztított fa. És éppen ez az: sokáig nem tudtunk mit kezdeni a fahánccsal. Az idén aztán üzembe helyeztünk egy kazánt, amelyet hulladékkal, tálnyomárészt a már említett fabáncs- osal fűtünk. A kazán óránként 30 tonna gőzt termel, ezt a termelés különböző részein melegítésre használjuk. — A papírgyár villanyáram-szükséglete óránként 33 megawatt. Az ötös rendelet 13 000 tüzelőanyagegység megtakarítását Irányozza elő. A „háncsfűtéses kazán“ mennyit |elent e számok tükrében? — Körülbelül a megtakarításra előir.' lyzott villanyáram felét. De nem kisebb jelentőségűek a további intézkedések sem, például az, hogy a hagyományos elvek alapján működő Pampa papírgépekbe a sokkal takarékosabban működő tirisztorokat szereltük. — Hogyan veszik ki részüket az energiagazdálkodásból a gyár fiataljai? — Ami a gyárban történik, kapcsolatos a .fiatalokkal. Hiszen nemcsak a gyár fiatal, hanem annak dolgozói is azuk. Az energiagazdálkodás ellenőrzésének egyik jellegzetes ifjúsági formája az Ifjúsági Fényszóró. Tevékenységével, a Fényszóró-őrjáratokkal lépten nyomon találkozhatunk a gyár területén. A SZISZ tagok a tapasztalt rendellenességeket a faliújságokon teszik közszemlére, és figyelik, volt-e foganatja bírálatuknak. Kérdezett: Zácsek Erzsébet Húsz év nem oiyan nagy idő? (Üj Ifjúság, 43. szám) Az Oj Ifjúság 43. számát lapozgatva akadtam a cikkre. Örömmel kezdtem a cikk olvasásához, mert ünnep minden pedagógus számára a Nitrai Tanárképző Főiskola fennállásának 20. évfordulója. A cikk elolvasása után hiányérzetem volt. Pedagógusképzésünk központjáról ezen a Jeles évfordulón értékesebbet, értelmesebbet kellett volna- adni, hozzáértőbben szólni. A fakultás gyakorlóiskolájának 1- gazgatójaként tudom, hogy gyakorló pedagógusaink is részesei ennek az ünnepnek. Évek sora óta azon igyekeznek, hogy tudásukat bővítsék, módszereiket tökéletesítsék, tanulóinkat jól felkészítsék. Természetesen mindezt azért is teszik, hogy a pedagógusjelöltek első tanítási óráit megkönnyítsék, hogy a tanítói pályán szerzett tapasztalataikat a tanítási ő- rákon átadják a hallgatóknak. Igyekeznek gyakorló pedagógushoz méltóan tanítani, bánni a gyerekekkel. Olyan lelkes pedagógusokról van szó, akik ezt a többletmunkát odaadással, jól felkészülten végzik. És milyen lelkesen beszélnek egy-egy pedagógusjelölt jól sikerült tanítás! órájáról! örülünk, hogy az újságíró ebben az „ünnepi" cikkben e gyakorlóiskoláról Is Irt, méghozzá többet, mint magáról a fakultásróll De miért egy felületes szemlélő véleményéből kerekített ítéletet? Miért látta „a téma nagyszerűségét" abban, hogy egy diáklány szeme láttára az éppen ü gyeletes pedagógus egy „pofonnal“ [ha annak nevezhetjük) utasította rendre az egyik tanulót? S hogy az igazgatóiba Is bekerült volna a tanuló? A testi fenyítés pedagógusaim számára Idegen. Bár valóban, & fegyelmezés fontos pedagógiai elv, de ennek helyes értelmezését az iskolában nem lehet (és nem is szabad) eldönteni egy kérdéses pillanat alapján. Ne használjunk testi fenyítést. Nincs Is rá szükség. Sokszor elég egy megrővő tekintet, egy figyelmeztetés, egy rosszalló hang, egy szigorú pillantás. Ahány gyerek, ennyiféle természet, temperamentum. Ami az egyiknek használ, a másikra károsan Is hathat. A testi fenyítés nem célravezető, nem helyes, nem ts való a mai iskolába. Ám a pedagógus Is ember, több inger éri talán, mint bárki mást. Hirtelen cselekszik, és meg- legytnti & gyereket. Nem véletlenül (rtam ezt a kifejezést, mert a testi fenyítés nem illik rá, nem Is annak szánták. Az ilyesminek két következménye lehet. A tanító elítélt önmagát, mert nem volt elég türelmes, a gyerek pedig legfeljebb arra gondol, valóban rosszat tett, ha a tanító így reegál rá. Harmadik következmény nincs, nem Is lehet. Ilyesmiért még egy tanulót sem „parancsoltak be" iskolánkban az Igazgatóiba, és másért sem. Legfeljebb emberségesen elbeszélgettek azzal, akt durván és rendszeresen megsérti az Iskolai rendtartást. Én tudom, hogy a gyerekek érzik: sohasem ellenük — értük teszünk mindent; ha haragszunk, az Is értük van. A dicséretet ts, a megrovást Is módjával használjuk kl- nél-klnél, Ismerve annak kihatását, következményét és célját. Befejezésül még annyit, hogy míg a kritika előbbre visz, míg segíti munkánkat — elfogadjuk. Mikor rom bol — elítéljük. Mikor valótlan tényeket sorakoztat — felháborítl Vagy talán úgy érzi a cikk írója, hogy pedagógusképzésünk és Iskoláink legfontosabb problémáját érintette? Van Itt sok más tollhegyre kívánkozó, megoldásra váró sürgős feladat. Csak hozzáértően utána kell nézni és segltenil Száraz Elek, a Nagycétényi KA igazgatója- M 3 csevecro.! „Ha a férje lennék.. „Kérjük a vásárlókat, hogy táskájukat felszólítás nélkül mutassák meg a pénztárnál“. Ilyen vagy ehhez hasonló szöveg számos Önkiszolgáló élelmiszerüzletben olvasható. A vásárlók már megszokták. Van. aktt sért, van, akt fittyet hány az egészre. Vannak üzletek, ahol valóban megkövetelik, hoqy a vásárló „ellenőriztesse“ a táskáját, de hál istennek sokkal több az olyan üzlet, ahol ügyet sem vetnek a felirat következetes megtartására, vagy mert ntnes Idő. vagy men már rájöttek, hogy ügy stnes értelme, vagy mert egyszerűen megbíznak a vevőkben. Bratlslavában a fozefská utcát élelmiszerüzletben egy csemege tejfölt és két péksüteményt vásárolok, összesen négyen tartózkodunk az üzletben. Két vásárlót egy idősebb férfi és én, a pénztáros meg egy árgus szemmel felügyelő elárusító. Mielőtt fizetnék, a pénz- tórosnö — anélkül, hogy rám nézne — rendkívül sértő hangsúllyal csak ennyit szűr kt a fogat között: — A táskáját! Először nem értem, mit akar, mire a mögöttem álló, szintén ftzetnt készülő férfi rámutat a pénztár fölötti táblára. Kinyitom kts kézitáskámat, fizetek, és még az altóban ts hallom, ahogy a pénztárosnő felháborodottan mondfa a férfinak: — látta? Disznóól a tás■ káfal Ha a férje lennék, azonnal otthagynám. Orvosság’ kisagy- fájdalmakra Egy tizenkét emeletes toronyház harmadik szintjén lakó ismerősömhöz kell feljutnom. Annak ellenére, hogy kint fényes nappal van, benn a lépcsőhöz sötét. Ugyanis nincs egyetlen ablaka sem. Örökégők helyettesítik a természetes világosságot, de csak arra vannak, hogy az ember a koromsötétben megtalálja a kapcsolót a normális égőhöz. Felkatttntom, és a lépcsőhöz valamennyi emelete fényárban úszik. Még azután is, amikor már régen barátnőm lakásán vagyok, de hát erről már Igazán nem tehetek, az égők világítanak. Hogy meddig, azt nem tudom, mert közben egy újabb technikai csodára lettem figyelmes. Kezet mosok, a fürdőszobában felkatttntom a villanyt, mire az előszobában is felgyullad. — Nem lehet ezt leoltani? — Lehet, de akkor a fürdőszobában is elalszik a villany. A két helyiségnek közös kapcsolója van. Barátnőm mosogat. Természetesen folyó víz alatt, mert így higiénikus, közben tesz vesz a konyhában, nem sietős a dolga, a víz meg folyik, vad belőle bőven, és évente csupán pár koronába kerül a barátnőmnek. — Te, zárd el a meleg vizet, míg kávét főzőll — Minek? A férjem azt állítja, hogy a vízcsap szigetelése a folytonos zárással, nyitással hamar tönkremegy ... Pazarlás ktcslben és pazarlás nagyban. Lehet, hogy a toronyház lépcsőházának és a előszoba megvilágításának „„ötletes“ megoldása sugallta barátnőm férjének a különleges vlzspörolást ötletet? Kt tudja. Azok, akik követendő példát látnak az esetben, vlgázzanak. Ugyanis Igaz, hogy az állandóan folyó víz kíméli a csap tömítését. de rendkívül fájdalmas kinövéseket eredményez a kisagy környékén ... Zácsek Erzsébet
