Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-06 / 45. szám
6 ffüg \ i-----------------------------------------------——«1 T arka sportvilág Némi adalék annak a magyarázatához: hogyan alakul általában egy fiatal tehetséges sportoló pályafutása a tőkés, nevezetesen az amerikai társadalomban. Mike Carter hatalmas termétü, színes bőrű, mindössze tizenr kilenc esztendős fiatalember. Ennek ellenére minden különösebb edzés nélkül 20,65 méterre lökte a texasi' Dallasban a súlygolyót, és ezzel a világranglista előkelő helyére került. Most mindenki azt gondolná, hogy ez a 190 centiméter magas és 116 kilós óriás minden erejét a szakszerű felkészülésre összpontosítja., hogy kibontakoztassa tehetségét és javítsa első kísérletre több mint reményteljes teljesítményét. Sokan már a moszkvai olimpiai aranyérem várományosát látták benne. A sors, pontosabban a vállalkozók azonban közbeszóltak, és dollárköteg kilátásba helyezésével pályamódósítást hajtottak végre a valóban páratlan tehetségű fiatalembernél. Mike Carter a súlygolyó helyett a brutalitásáról közismert amerikai futballt választotta. Hiába, abban a társadalomban, amelyben él, az olimpiát aranyérem csillogása rendszerint rövid életű. Ezzel■ szemben- az amerikai futballért jól fizetnek .az ügyes üzletemberek, mert ők még többet keresnek rajta. Igaz, hogy egy amerikai futballista szerződése nem életbiztosítást kötvény. Közülük már sokan otthagyták a fogukat a pályán Mike Carter azonban egészen biztos a dolgában. — Nagyobb, erősebb és gyorsabb vagyok ellenfeleimnél — jelentette ki a szerződés aláírásakor. Csak nehogy tévedjen ... o O o ... mert az amerikai futballban már sokkal keményebb legények is ráfizettek a rátartiságukra. Az Egyesült Államok kormánybizottságának kutatása szerint is az amerikai futball, vagy ahogy finomabban nevezik arrafelé — a rögbi a legveszélyesebb sportág. Az említett felmérés szerint az 1975176-os tanévben sportolás közben egymillió iskolás és egyetemi hallgató sérült meg, akik közül 111 ezer súlyosabban. 14 pedig életét vesztette. Az egyetemisták 28, a középiskolások 93 százaléka rögbimérkőzésen vagy edzésén sérült meg. Az említett halálesetek közül 8 rögbimérkőzésen történt. ■ ■ Mit szól ehhez Mike Carter? o O o Sárga lapot a bírónak! A labdarúgó-játékvezetők címére egy-egy mérkőzésen rendszerint sokféle célzás elhangzik. De talán még a legelvetemültebb szurkoló sem merne gondolni arra, hogy egy bírónak sárga lapot mutatnak. Márpedig ez fordult elő dr. Andrzej Lí- bichhel, a legutóbbi, tokiói ifjúsági labdarúgó világbajnokságon. Dr. Libich — hazájában elsőligás játékvezető -* orvosként kísérte el a lengyel csapatot a VB-re. Az egyik ''mérkőzésen a játékvezető akarata ellenére befutott - a ■ pályára; hogy ápolásban részesítse a sérült játékost, mire a fegyelem őre sárga lapot mutatott neki. A mérkőzés után maguk a lengyel játékosok azzal élcelöd- tek vele, hogy most már legalább tudja, milyen érzés az,, ha valaki sárga lapot kap. o O o Ugyancsak lengyel vonatkozású az alábbi ritka eset. Mert ki látott már házaspárt, akik egyúttal játékvezetői párosként is együttműködnek az első vonalban? E sorok írója határozottan nem. . Márpedig a lengyel Piotrowski házaspár immár négy. éve. vezeti országa elsőligás kézilabda-mérkőzéseit. Először csak a férj gyakorolta a játékvezetést, és a felesége elkísérte öt a mérkőzésekre. Nyilván annyira megtetszett neki a dolog, hogy maga is letette a játékvezetői vizsgát, és azóta együtt őrködnek a szabályok megtartása felett. A játékvezetői bizottság kezdetben attól-tartott, hogy a házaspár nem érti meg egymást a parketten — vajon miből . gondolták? de az aggodalom alaptalan volt. A Piotrewslá- házaspár a legjobb lengyel kézilabda-játékvezetők közé tartozik. o O o A kép a, száműzött iráni sah, Reza Pahlavi tizennyolc éves fiát, Cirot ábrázolja, aki a. hírek szerint szenvedélyes és jó , futballista. Ö volt a. családi dinasztia nevét viselő csapat ka- , , pitánya. Az- iráni forradalom gy&zel-. mével a dinasztiának és a csapatnak is befellegzett. Clro tehát kénytelen lemondani a szenvedélyéről. Ha csak. nem folytatja a New York Cosmos csapatában vagy . -egy másik ■ amerikai együttesben. Arrafelé a hozzá és apjához hasonlókat rendszerint szívesen fogadják.. Ki tudja, hogy fogadják Kazimierz Deynát, akit pár évvel ezelőtt nemcsak Lengyelország, hanem Európa egyik legjobb labdarúgójának tartottak. Nagy része volt abban, hogy a lengyel labdarúgás a hetvenes évek első felében európai és.vt- , lágvtszonylatban is csillogott. Deynáék akkoriban olimpiai arany- és világbajnoki bronzéremmel a tarsolyukban tértek egy-egy ízben haza. Később ez a futballista pénzzé tette tudományát. 'Az angol ' Manchester Cityhez szerződött, de nemigen ment neki a játék. Ogy hírlik, a csapat menedzserével is nézeteltérése támadt, és kegyvesztett lett. Egyéb választás híján most Amerikában szeretné folytatni a pályafutását. Hiába, az idegen kenyér mindig keserű. (palígyll ________________________________________________________ A z olimpiai építkezéseken nagy sec/iiséget nyújtanak a komszomolisták is. „Natasa mindent tud, és mindent elintéz..." — mondta vendéglátónk, Vitalij Szmirnov, a NOB alelnöke, a Moszkvai Olimpia Szervező Bizottságának első elnökhelyettese. Gyors, barátságos kézfogás után még hozzátette: „Mi még úgyis találkozunk“. S azzal már robogott a hatalmas, táncteremnek is beillő előszobán át, lefelé a lépcsőházban. Odalent a Gorkij utca 22., a szervező bizottság székháza előtt begyújtott motorral várta a sötétbordő Mercedese. amely az utóbbi időben gyakran a két négyes sáv közötti ötödikben, középen, a senki földjén száguld szirénázva. Hiába, az idő gyorsan telik és egyre sürget. A szovjet főváros csak öt éve, 1974 októberében, a NOB bécsi ülésén kapta meg az 1980-as nyári olimpiai játékok rendezési jogát, Natasa, a. kerek, babaarcú titkárnő viszont főnökének munkatempójában tevékenykedett. Fél tucatnyi telefonja " közül' kettő csaknem mindig egyszerre csengett, de közben még arra Is szakított időt, hogy teával, kávéval kínáljon bennünket. A teát azonban akkor sajnos nem kóstolhattuk meg. No, nem mintha lassan hozták volna, csakhát kísérőnk, jevgenyij Minajev hamarább érkezett. A Lokomotív Moszkva labdarúgócsapatának egykori középhátvédje civilben sem késlekedik. Az ismerkedés után azonban kiderült, hogy a rokonszenves „nyugdí. jas“ labdarúgó angol, s a krónikás orosz nyelvtudása csak egyszerű, hétköznapi beszélgetésre alkalmas, a helyszíni szemléhez tolmácsra volna szükség. A proto- kolíosztály munkatársai viszont nem tudtak időt szakítani hosszabb váratlan kirándulásra ... Egy . újbabb telefon, s Szuszanna Beljajeva, a Szovjetszkij Szport külföldi rovatának munkatársa, a régi jő barát első szóra csatlakozott a kis. expedícióhoz. Natasától a . viszontlátás reményében búcsúztunk, s mire az ..Org. Com. ’80“ feliratú, olimpiai emblémával jelzett fekete Volgánk megérkezett a szerkesztőséghez, már Minajev életéről, pályafutásáról, sok mindent megtudtunk: „A játékot, sajnos, nagyon fiatalon abba kellett hagynom — magyarázta. — Makacs sérülésem miatt csak két idényt játszhattam a Lokomotív első csapatában. Később kisebb klubokban próbálkoztam, mert nagyon szerettem a focit, de azután, a hatvanas-évek elején abbahagytam...“ Tanulmányai befejeztével a moszkvai sportbizottság munkatársa lett. s jelenleg, immár egy éve a szervező bizottságnál tevékenykedik. Az olimpiai emblémával ellátott névjegyén ez áll: A gyeplabdatorna technikai igazgatója. „A napokban kezdődik a Dinamo-, valamint az Ottö- rőstadion kátékét pályájának beborítása az NSZK-ból érkezett pöllgross műanyaggal — mondta Minajev az előkészületekről. — A részvételre jogosult 12 férfi és 8 női csapat érmekért folyó küzdelmében mi a papírforma szerint aligha szólhatunk bele. hiszen nálunk gyermekcipőben jár ez az egyébként egyre népszerűbb sportág. Bár ki tudja, a labdajátékosokból verbuvált női csapatunk kellemes meglepetést szállítva, talán mégis felkapaszkodik a dobogóra“ — jegyezte meg az esélyekről. Közben autónk lassan a Mir. azaz a Béke sugárúfra, az olimpiai uszodához és Európa legnagyobb, 45 000 nézőt befogadó sportcsarnokához érkezett. Tizenhárom hónapja, vagyis a legutóbbi 1978. évi szeptemberi látogatásunk idején még valóságos daruerdő övezte a két hatalmas létesítményt. Az építkezés javában tartott, csak madártávlatból figyelhettük az építők munkáját. Most viszont már egyetlen toronydarut sem láttunk. Mindkét létesítmény külső munkálatai csaknem befejeződtek. A különleges tetőszerkezeteket beemelték, a tartópilonok közötti részeket kitöltötték. Az oldaláról csupa üveg, óriási kagyló formára emlékeztető tetőszerkezettel befedett uszoda felé vettük az utunkat. A kellemes, kora őszi napsütésben a kék vagy sárga műanyag fejvédőt viselő munkásokat kerülgetve, a félig kész betonlépcsőkön ugrálva jutottunk el a műanyag medencéhez vezető északi bejárathoz. Csöveket, vasrudakat vagy éppen a betonhabarcsot cipelő, feltűnően fiatal munkások között léptünk a hatalmas uszodába, ahol csaknem a lélégzetünk is elakadt. Natasa Venyikejeva, a két és fél ezer munkást tömörítő brigádokat közvetlen irányító mérnöknö segítségével tájékozódtunk. A közel 15 000 nézőt befogadó lelátók elkészültek. Már a műanyag üléseket is felszerelték, s mind a két oldalon kialakították a rádiós és televíziós közvetítőfülkéket. Megkezdték a nappali fényt árasztó világító berendezések felszerelését. Közben festették a meny- nyezetet. Kialakították a műugró és a nagy medence közötti, szétnyitható üvegfalat, hiszen ismeretes, hogy újításként egyszerre zajlanak majd a két sportág versenyei. A nézők mindkettőt figyelhetik, de az üvegfallal elválasztott résztvevők mégsem zavarják majd egymást. Az ugrók tornyában egyébként már á két felvonót is szerelik, amely azt jelenti, hogy az építkezés már valóban a befejezéséhez közeledik. A 13x25 méteres, hat méter mély mfiugrőmedencét a közeljövőben ki lehetne próbálni. A 2,2 méter mély 50 méteres tízsávos főmedencében a nyugatnémet víztisztító berendezést is felszerelték, a medence alján elhelyezett alsó forrásokból már tudnak engedni -vizet. A tízsávos pályán különben a két külsőt nem használják majd, hogy az esetleges hullámverés se zavarja a szélső pályán levő versenyzőket. A hosszanti lelátók után a főmedencével mintegy L alakot. képezve helyezkedik el az ugyancsak tizsávos 50 méteres bemelegítőmedence. A mérnöknő két érdekes újításra hívta fel a figyelmünket: „Jól nézze meg ezeket a csöveket, itt a medence partján — magyarázta. — Ezzel a padló alatti csőrendszerrel fűtünk majd, illetve a párás medence köré meleg levegőből álló réteget vonunk. A másik: a felső lelátók csak alkalminak tekinthetők. Azaz, az olimpia után az uszodában csak mintegy 8000 férőhely marad, de többre talán nem is lesz szükség, viszont a jelenlegi lelátók helyén négy kisebb, fedett csarnokot tudunk kialakítani, ahol az úszók elvégezhetik a száraz edzéseket.“ Mindez nagyszerű bizonyítéka annak, hogy a moszkvai olimpiai létesítmények valóban hosszú távra, a főváros sportéletének fejlesztéséért is készültek, nem csak kifejezetten a játékok lebonyolítására. „De mikor készül el az uszoda?“ — kérdeztük a mérnöknőt. „Nehéz kérdés, hiszen az eddigiek során rendkívüli körülmények hátráltattak bennünket — válaszolta. — A felvonulást is alapos késéssel, csak 1977 augusztusában kezdhettük el, mert elhúzódott a terület szanálása, a terep rendezése. Utána a talajvízzel harcoltunk, a szó igazi értelmében. Az első télen olykor derékig érő, fagyos-jeges vízben kellett dolgoznunk. Állítom, hogy ezek a fiatalok hősjes munkát végeztek — az olimpia sikere érdekében... Most már látszólag valóban túl vagyunk minden nehézségen, s nagyon remélem, hogy a jövő évben csak néhány napig, hétig maradunk...“ A szomszédos, föld alatti folyosóval és sétányokkal ökölvívók és -a kosárlabdázók — szemmel láthatóan dőterét a játékra két részre bontva használják majd az ökölvívók és a kosárlabdázók — szemmel láthatóan jobban áll, talán még hamarább elkészül. VAD DEZSŐ
