Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-30 / 44. szám

"f

óulkín diók moQuorózkoőik

A tipikusan lelkiismeretes diáknak (S a nem mindennapi helyzet külön nem kis gondot okoz az elmulasztott leges lírai hatása az aláírásban is otí szemináriumok, a kihagyott előadások tükröződött.) objektív okainak megmagyarázása. Hő- Ökörnyál-Bulkin.

sunk, Bulkin, a diákok diákja, ezen a diák és természetbarát

téren is hű maradt önmagához, csodá- Meggyőző erejű, a tényeket logika latos lélekjelenlétről és találékonyság- élességgel egymás mellé sorakoztatt ról téve tanúbizonyságot. prózai magyarázat matematikai poníme Bulkin diák néhány meggyőző tossággal, második alkalommal fmeg erejű jelvilágosító levele az X fakultás szólitás nélküli j: dékánjához.

Lírai hangvételű magyarázkodás első Az X fakultás dékánjának! alkalommal: Ma 15 percet és 30 másodpercet késTisztelt Dékán Elvtársi tem a szemináriumról, mért:

Ön arra kér, szolgáljak élethü ma- először: Reggel a diákotthonban szó- gyarázattal, hogy miért hiányoztam fo- batársamnak rettenetesen megfájdult t lyó hónapban néhány előadásról. foga. Kénytelen voltam az orvosi gyorsSzíves elnézését kérem, de nem em segélyt hívni, lékezem a pontos dátumra. Csak annyit

tudok, hogy gyönyörű, elbűvölő nap másodszor: A nyolcemeletes diákott- volt, s valami megmagyarázhatatlan honunkban a lift csak felfelé működött játszódott le velem. Méq arra is em Lefelé csak kézi tekeréssel volt hajlan- lékszem, hogy teljes lendülettel kilép- dó közlekedni.

tem a diákotthon ajtaján azzal a szi- harmadszor: Elromlott a trolibusz, lárd elhatározással, hogy előadásra me- ráadásul áramütések cikázták a ránga gyek. De kinn' az utcán a lábam alatt tódzó és segítségért kiabáló utasokon, egyszerre csodás melódiával surrogni jRajtam is.) kezdtek az őszi levelek. Nagy, aranysárga, szomorú levelek. Lágy szőnyeg- negyedszer: A villamos kisiklott t ként terültek az útra, s én alig hallót sínekről, s bármennyire is igyekeztünk tam saját lépteimet. A légben lágy szel- hosszú percekig tartott, amíg helyre- lőtől hullámzó ökörnyál úszott, s az hoztuk a sínpárt és vezetéket, s a villa- őszi napfényben a szivárvány minden most az eredeti helyére visszaállítottuk tzínében csillogott. Szivárvány! Hirtelen ötödször: A főiskola épülete melleti eszembe jutott a nemrég eltűnt nyár, csőtörés volt, és feltört a szennyvíz- a lágy aszfaltot simogató gyors zápor- elvezető csatorna is. Időbe telt, amíc, esők. Lágyan lépdelve a levélszőnyegen megtaláltam a gázlót, odaléptem egy fához, hogy a lassan

csupaszodó ágakról leválasszam a len- végül: Egyébként is, a rádióból éi gedezö ökörnyált. S ekkor nyomatéko- tv-ből értesülhetett, hogy földrengéi san megéreztem, hogy repülni tudok, volt; különben is már három napja 41 akár az őszi ökörnyál. Csak nagyon- Celstus-fok feletti lázban szenvedek, ét nagyon akarni kell! S hihetetlenül fen- egyáltalán nem is értem, miért magya séges volt a kép: az őszi napfényben rázkodom!

a csillogó ökörnyál hullámzó ritmusá- [Ezúttal az aláírás az átélt helyzetek val a természettel egyesülve szállók én, parányi jelét viselte magán.) a lágy szívű, természetbarát diák... Tisztelettel és meggyőződéssel,

Megértését, elnézését kérem. Sajnos, öszlnténsietnlvágyó Bulkin,

így történt.

őszinte tisztelettel: MÄZSÄR LáSZLC l

Vacsora után még jó darabig üldö- amíg megmarja, aztán hívja a mentő- géltem az asztalnál, s mikor már éppen két.

lefekvéshez készülődtem, kopogtatást Tehetetlenségemben visszaejtettem hallottam az ajtó felől. kagylót, lerogytam az ágyra, s egyre

Emlékszem, a közeli toronyban akkor csak azt a rést figyeltem. Talán me^i kondult tizenegyet a harang. Nem vá kellene ölnöm. De nem, ehhez nincs bá- Iaszoltam, s a kopogás megismétlődött, torságom. Különben is, nem Így nevelt. Felugrottam az asztaltól, és ajtót nyi- tek.

tottam. Elhült bennem a vér, amikor Nincs menekvés, gondoltam, amikoi megláttam az összetekeredett, felemelt már a test utolsó milliméterei is be fejű kígyót. csusszantak a szobába. Nem tudom, hon

— Tessék csak, fáradjon be — mond- nan is volt annyi erőm, hogy az ágybó tam békésen, de éreztem, amint akartom felkeljek, odamenjek hozzá, és a ke- ellenére valami feszültség lesz úrrá zem nyújtsam felé.

testemen. A kígyó a farkát se mozdítot- — Tessék, marjon meg — a szavak ta. Néztem. Az üveges szem, hegyes, szinte maguktól buggyantak elő. szögletes fej, és a kígyó hosszában hú- A gyomrom összerándult, zúgott a fü zódő szögletes foltok lelkem mélyéig lem. Szemem a falra szegeződött, ahon megrendítettek. nan mindenfelől tátott szájú pirinyc

Hosszasabban is álldogáltam volna emberkék bújtak elő. Hasukat fogták ott az ajtóban, bámulva a rugalmas tes- nevettükben. Aztán mind elkomolyotl tét, ha az nem kezdett volna kitekered- tak, és így biztattak: ni. Visszahőköltem, és bevágtam az aj- — Ne félj! Légy bátor! Csak marjon tót. Alig tehettem azonban néhány lé- meg!

pést. amikor odapillantottam az ajtó A kígyó feje már az ujjamhoz ért. A alatti résre. Először villás lángnyelvét, leheletét is éreztem. Bámultam az em- majd milliméterenkét egyre beljebb berkéket a falon. Kivert a veríték. Az nyomuló, undorítóan nyálkás testét lát- emberkék nőttek. Aztán eltűntek. Egyik tam meg. A telefonhoz ugrottam, és a másik után. Vártam, felhívtam a rendőrséget. Végül már csak ketten maradtak. VI— Emberek, mentsenek meg, de gyor- lágosan láttam, amint kilépnek a falsán — könyörögtem, miközben szemmel bői, és az ágyamhoz közelednek, tartottam a kígyó testének minden — Ne félj — mondták. — Itt vagyunk,

újabb milliméterét. — Kígyó van a Most már jól felismertem a fehér kőszobámban. penyeket. Pofoztak, de ebből mit sem

— Mérges? — kérdezték. értettem. És a patyolatíehér, tiszta á— Háromszögetű a feje. gyát sem, amelyben feküdtem.

— Későn értesített minket — hallatszott a vonal túlsó végén. — Várja meg NRDUCZA NADJA fordítása

TURCSAN LÄSZLÖ: Macskakirály

MOLNÁR LÁSZLÓ VERSEI:

ÖNARCKÉP

idomított és idomult akár a földben akár a csöndben hogy megtartassanak só lett és patak életnedv a letarolt fákban a feltámadáshoz

Gátra a tenger

nem merem elhinni a biztatást

csak a fellegtorlaszoló ítéletet

csitulnak bennem a hangok

homokvirágok zúgása az oázis felett s elég lenne egy megrezzenő száj mint a kristálypoharakhoz érintett üvegrúd hogy legyen végre csend vagy szakadjon ránk a harmóniában fogant végtelenség

KÖDSZUR

(Latlnovits Zoltán emlékére) valahonnan valami kényszer kénytelen kifordul

I görcsbe ránduló kezek í zöld-barna üvegtekintet

j valahol valakiért

nem térhetsz kétszer a hallgatásba s a halottat meg nem ölheted

egymással szemben

egymással

vagy egymás ellen--------------------------------------#* «

K

iss Péntek lózsef

Mit akarnak ezek a

Kocsi kocsi nyomán. Motorzúgás, csúcsforgalmi utcazaj. Piri hóna alá csapott táskával kaptat hazafelé a bisztróból, ahol suli után naponta ősz- szejön a parti egy egy üveg sörre, két-két pohárral. Piri a túloldalon megpillantja Husit. Husi babakocsit tol, és tűsarkú cipőt visel, aminek következtében őz-bokája olyan remegéssel kíséri minden lépését, hogy azt hihetné az ember: szüntelenül áramütésekkel kezeli. Piri átordibál a motorzajon:

— Hééé, Húst! Hustííí!

Húst megtorpan. Homlokából hátracsapja rakon- cátlankodó hajtincseit,

— Aáááá — integet vissza Pirinek. — Gyere már át.

Piri átkacsázik valahogy az ügető kocsisoron.

— Szia, Husikám — puszi ide, puszi oda —, te már megszültél?! Ja, igaz is, Korpás Ica említette matekórán. Hadd nézzem, jaj, milyen drága, cuki pofa. Hogy vagy, Husikám? Tudod, mióta férjhez mentél, és a szülés miatt kiálltál a suliból, ezek a csajok tisztára befiúztak. Hehe! Képzeld, az a tökmag Emmer Darina is menyasszony lett a múlt héten. Akkora krapek veszi el, mint egy emlékmű. Gyere, üljünk le valahol egy percre.

Befordulnak a sarkon a park felé. Egy padra telepednek, Husi megitatja a gyereket teával, és cigit kotor elő a táskájából.

— Kérsz? —- Pirt elvesz egyet. — Hát, látod, ez van. Berci katona. A mutterről lakom, és lepra az egész vonalon.

Piroska megértő tekintettel bólogat, mintha egy sorstársa jól ismert panaszkodását hallgatná.

— Csak ez a szarházt — megigazítja a gyereken a takarót — minden örömöm.

— Hogy is hívják? — érdeklődik Piroska.

— Ntcoletta. JÓ név, mi? Az anyám majdnem elájult, amikor megtudta. Csak nem képzeli, hogy Jolánra kér észt élt etem? Meg lett keresztelve. A Berci szülei hívők. Hülyeség az egész.

— Hogy is hívnak most téged a Berci után? Mindig elfelejtem.

— Hegedűsnek.

— Ahá, Hegedűs Nicoletta. Igazán helyes nevet választottál.

— Szóval — folytatja a jóleső dicsérettől fel- hevülten Husi — ez van, Berci még csak három hónapja rukkolt be. Mondogatják a csajok, hogy elmehetnék velük néha táncolni. Tudod, a gyereket rábízhatnám a mutterra. En ugyan nem megyek! Egyelőre az a fontos, hogy Bercinek megígértem, amíg ő távol lesz, Nicolettnek szentelem minden percem, és amit egyszer ...

Piroska nyilván megunta a szöveget, mert Húst szavába vág:

— En is futok egy sráccal. Gépészeti szakközépbe jár, és marha jó fej. Egy John Travolta! Persze rengeteg nője volt. Egy öreglánynál lakik privátin. Na, ne nevess, kilencvenéves a nő, és olyan süket, mint akinek ólmot öntöttek a fülébe. En még nem feküdtem le vele. Ne röhögj, nem az öreglányról beszélek, Rudival nem feküdtem le, te hülye. Ügy, hogy függőben van a dolog, összevissza szövegelt, hogy így meg úgy a szüzesség, milyen múzeumba való felfogású csaj vagyok. Jól felhúzott, és én megmondtam neki a magamét, hogy én tényleg egy tapasztalatlan liba vagyok, sőt szűz, de ezzel együtt szerintem a szexről nem dumálni kell ebben az esetben, hanem csinálni. Ha mind a kettő biztos önmagában és főleg a másikban. Hogy utána mit várhat a másiktól. Mondtam neki, hogy én tőled nem sok jót várhatok, ahogy ismerlek. Ügy felszívódnál két hét alatt, mint London fölül a köd.

— Ezt mondtad neki, te dilis? — álmélkodik Husi.

— Ezt, meg azt, hogy ezzel a szöveggel nem akarom kiadni az útját, se magamhoz kötni. Ha majd jónak látom, akkor biztosan lefekszem vele. Es ez rajta múlik. De semmiképp sem holnapután, mert esetleg kétszer pontosan jön a mozi elé.

— Hát... tulajdonképpen lehet, hogy igazad is van, Pirikém. Ami pedig a sexet illeti — jegyzi meg közben réveteg pillantásait a kék ég felé szögezve Husi — egy átröhögött történelemórát nem adnék egy lefekvésért. Különben én Is be szeretném fejezni a gimit. Ha Nicoletto nagyobb lesz. Tálán már jövőre. Vagy Mire Berci hazajön. Üristen, mennem kell, Pirikém, fél Óra múlva szoptatni kell Nicolettát.

— Akkor szia, Husi!

— Szia — puszi ide, puszi oda —, légy jól

Husi szapora léptekkel libeg a tűsarkú cipőben. Pirt utána bámul, és arra gondol, hogy miből telik ennek ilyen drága olasz cipőre.

Húst a dudlizó, rózsaszín Nicolettát figyelt, és egy kérdés motoszkál az agyában: Érthetetlen, hogy voltaképpen mit akarnak ezek a lányok?

»