Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-30 / 44. szám

PIRAMIS

JA fiatalok egy bizonyos rétege azért Jár koncertre, hogy ordítozzon, Délelőtt a Korái koncerten kiabál, délután a Pira misnak ordít. Pár hónapja Budapesten voltam egy LGT koncerten s még a mai napig sem értem, hogy tudta a közönségei a lágy dallamú Ugye ml jó barátok va gyünk, vagy a Mindenki másképp csinál ja őrjöngésre bírni. De hát: ez a divat Summázva a Piramis lényegét: képmuta- tóak. Lehet, hogy valamikor igaz szívvel, őszintén kezdték, de az idő múlásával és népszerűségük növekedésével mindez közhellyé vált. S hogy mtért képviselik éppen a börruhás fiatalokat, miért boncolgatják éppen az ő problémáikat a szövegeikben? Lehet, hogy tévedek, de azt hl szem, hogy az ilyenek vannak többségben. Csupán ezért.

LISZKA GYÖRGYI“

„Szeretem az Omegát, szeretem a Pira mist. (Furcsa vagyok, igaz?) Elmegyek a koncertjeikre, s dalaik hatása alatt én Is a magasba emelem a kezem. Nekem nyolc, hogy milyen ruha lóg és meddig lóg rajtuk, bennünket az iskolában sem a ruha alapján osztályoznak. Fogadjuk el hát a Piramist úgy, ahogy van, hiszen a kom vértjeiken nem kötelező a részvétel,

ANTAL MARIA*

„Jó lenne már végre arról vitatkozni, hogy miért járnak a fiatalok a Piramisra kitombolni magukat, és miért ttvöltik: őszintén akarok élni. Erről sokkal érdemesebb lenne vitázni, komolyabb keretek között is, mint magáról a Piramisról.

Vagy ez túl kényes kérdés?

JANCSKAR MARIA“

„Salgótarjánban voltam egy Piramis-koncerten. Mondhatom, szenzációs volt. Eleim te Révész nem volt sehol, majd a tömeges üvöltés és hatalmas csörgés közepette Révész valahonnan a színpad közepére ugrott, és a koncert végéig csak ugrált, de olyan hatalmasakat, hogy Beamon és Jascsenko is megirigyelhette volna. Ügy viselkedett, mint egy magasugró versenyző. Szerintem az ugrálás és a vonítás, a vigyázzállás és illedelmes taps között is van valami. Nemcsak ez a két véglet létezik, középút is van, és szerintem helyesebb lenne azt választant.

BUGlGYlK“

„Miért szapuljátok a Piramist? Eljönnek, játszanak nekünk és akkor ez érte a köszönet? Mit vétettek? Akinek nem tetszik a fellépésük, ne menjen a koncertre, és már az Omegát is belekeverik ...

Egy kóbor angyal a galántai járásból“.

„Szerintem vannak olyan együttesek, tisztességes együttesek, amelyek sokkal nagyobb rajongótábort mondhatnak magukénak, mint a Piramis. Ez érthető. Hiszen a színvonalas, tiszta zene előadásához műveltség. tehetség szükséges. A visításhoz viszont nem kell semmi. Figyeljétek meg, milyen gyorsan letűnik a Piramis és a hozzá hasonló együttesek csillaga. És velük együtt nyoma veszik a Piramis-jelenségnek is.

AMI ROSSZ, AZ ROSSZ*

„Miért nem akarnak megérteni bennünket, fiatalokat? A Piramis nem áriázhat olyan kultúráltan, mint más szólóénekesek. Miért éppen erről az együttesről kell vitatkozni? A jelenség, ami a fellépésüket kíséri, ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött, csak várják ki nyugton! Majd ha megöregszünk.

Egy kosúti lány, aki csak a Piramisért él“

„Véleményem szerint a Piramis csak egy jelenleg menő együttes, amely nem sokáig fog tündökölni. Mindezt annak ellenére írom, hogy úgy érzem, a dalaik hozzám és kortársaimhoz szólnak, jobb lenne, ha Révész nem ugrálna és nem őr- jöngené végig a koncerteket, akkor mindenki más szemmel nézne rá.

GABI"-VITA

„Utálom azokat, akik koszosán, részegen mennek koncertre és össze-vissza kiabálnak. Én sem vágom magam frakkba, ha egy pop-hangversenyre megyek, de legalább tiszta a ruhám. Nem kiabálok össze* otssza, viszont Révésszel végigéneklem a koncertet.

T. TIBOR“

á „Júliusban voltunk egy Piramis koncer- | ten Balassagyarmaton. És ez mindennél | többet ért. Az együttes tagjai nem voltak I koszosak, csak Som Lajos farmerje volt I egy kissé megtépve, de hát ilyet a város- jt ban is látni. Szerintem az áltáluk terem- B tett légkör a rock-világ tartozéka.

H. IMRICH, Slov. Darmoty*

„Miért baj az, ha valaki nem tud Réti vész Sanyi hangja nélkül élni, vagy ha * üvölt a koncerteken? Bevallom, az öltözködésük lehetne egy kicsit szebb ts, de senki sem várhatja el tőlük, hogy frissen vasalt öltönyben énekeljenek. Piramis nélkül a fiatalok életében hiányérzet volna

CSÖMÖR ROZSA, Vet. Ludince“

„A Piramis nem családanyáknak, hanem tizenéves fiataloknak játszik és énekel. Ennélfogva Révész nem énekelhet vigyázzállásban és vasalt nadrágban, azzal viszont mi is egyetértünk, hogy a farmerük lehetne tisztább is. De a közönségé is. Az üvöltésről az a véleményem, hogy másnapra már a közönség elfelejti, hogy Révésszel együtt énekelt. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a Piramis nekünk, fiataloknak „dolgozik“.

KISS ÉVA, Samorín*

Lapunkban nagyra nőtt a vita a nagyra nőtt Piramisról.

Sokan fogtatok tollat és fejtettétek ki álláspontotokat a Piramis jelenségről, szálltatok vitába a riport szerzőjével, vagy — egymással. A vitát a lapunkban befejezzük. Nem azért, mert kifogytatok a mondanivalóból, a szerkesztőség pedig a levelekből. Erről szó sincs! De mint magatok is bizonyára észrevettétek, az utóbbi számainkban közölt levelekben már sokkal kevesebb volt az egyéni meglátás, az eredeti vélemény, mint az előző számokban közűitekben, mégpedig abból az egyszerű okból, bogy amit el kellett mondani a Piramis védelmére vagy ellene, azt elmondták előttük azok az olvasóink, akik náluk jobban igyekeztek a levélírással Vitánk témája nem közérdekű, nem olyan téma, amely mindenkit érdekel, ezért nem látjuk értelmét lényegükben egybehangzó vélemények további közlésének. Ez nemcsak a Piramison kívülállókat untatná, hanem bizonyára magukat a Piramisrajongókat is.

Mivel fejezzük be hát a vitát?

Jó volt „elbeszélgetni“ veletek, magatartásbeli kérdésekről, példaképekről és zenéről, üvöltésről és magányról, bizalomról és visszahúzódásról, s egyáltalán arról, hogyan töltitek a szabad időtöket. Mindezt a Piramis kapcsán.

jó volt megtudni mindenről a véleményeteket: többek között a SZISZ ről és nem utolsósorban az Oj Ifjúságról, iskolátokról, szüléitekről is. Mert ilyesmiről is irtatok,

és az igazi értéket számunkra azon levelek jelentették, amelyek írói meg tudták magyarázni, miért rajonganak a Piramisért, vagy miért bírálják, akik egészen pontosan tudják, milyen az a zene, amely kitölti életüket, és igenis, a zene az, amely egy együttest naggyá tesz. Ezt az utóbbi megállapítást vitatkozóink nagy része, még a rockzene legvérmesebb elkötelezettjei is aláhúzták.

Különben meglepett bennünket a „rocko- lók“ (ezt a szót egyik olvasónk használta, a szó értelmének magyarázata talán szükségtelen) táborának nagysága.

Kedves lányok és fiúk. a vitát a lap hasábjain befejezzük, ennek ellenére továbbra is várjuk leveleiteket. Írjatok! De ne csak akkor, ha a Piramis védelmére kell kelni, hanem minden olyan alkalommal, amikor úgy érzitek, hogy van mondanivalótok. Érdemes írnotok. Ugyanis hátravan még a vita zárőszava, amelyet az Oj Ifjúság karácsonyi számában közlünk. Annyit azonban már most is elárulhatunk hogy a leveleitekben felvetett témákkal egy kerekasztal beszélgetésen fogunk vitatkozni, szakemberekkel és veletek, levélírókkal és az egyszer személyesen. Természetesen nincs módunkban valamennyiőtöket meghívni erre a beszélgetésre, de reméljük, hogy akiket meghívunk, eljönnek, és ugyanolyan bátran kifejtik véleményüket itt a szerkesztőségben is, mint levelükben.

A SZERKESZTŐSÉG-M 5

A

fodrásznál

KoStce, a Lenin utca 124. szám alatti fodrászüzlet. Nyitás 13.00 órakor, pontos vagyok. Kiosztják a sorszámokat, én a hármast kapom. Tíz fodrász dolgozik az üzletben, úgy számolom, gyorsan készen leszek.

14.30 Óra — azon tűnődöm, mikor kerül rám a sor. Az egyik fodrász már az ötös számú hölgyet hívja. Kezdek türelmetlenkedni. Fél négykor a számokat osztó ruhatáros hölgyhöz fordulok, hogy megtudjam hosszú várakoztatásom okát. A következőket válaszolja: „Nyitás óta valamennyi fodrászunk pihenő nélkül dolgozik. Ezt maga is láthatja. Különben is van olyan vendégünk, aki egész napját itt, a fodrászüzletben tölti.. .*

Már a főnök is felfigyel hosszú várakozásomra, de a hátsó kapun besurranok száma csak nem csökken. V- nalmamban előveszem kis noteszomat, hogy feljegyezzem a történteket, és talán ez az, ami zavart kelt a fodrászüzletben. Egyszerre ész- revesznek. A ruhatárosad kérdezés nélkül magyarázkodni kezd: „Tudja, sok a tartós, lassabban megy a munka.“ Úgy teszek, mintha nem ts hallanám, és közben ügyelem a falakon kifüggesztett dicsérő okleveleket. Szép, szép. Végre fél ötkör távozom farkaséhesen és dühösen.

Pár nappal később Komáromban, a helyszín a Steiner Gábor utcát fodrászüzlet.

— Parancsoljon — fordul felém a szőke fodrásznő.

— Hajmosást és egy egészen lágy frizurát szeretnék.

— Satnos, csak előzetes bejelentésre dolgozunk — hangzik a válasz.

Magyarázkodásra nincs i- dö. Ä fodrásznöt természetesen nem érdekli, hogy én más városból érkeztem,: és délután egy jelentős eseményen kell részt vennem, e- zért szerettem volna, ha a frizurám rendben lenne. A fodrásznő sajnálkozva azt ajánlja, hogy próbálkozzam a jókat utcai fodrászüzletben.

Nem nagyon reménykedem, de azért bekopogok. A fodrászüzletben tisztaság és csaknem családias hangulat fogad. Az egyetlen fodrásznőnek még arra is futja idejéből, hogy hellyel kínáljon. Ott-tartózkodásom alatt tapasztaltam, hogy vendégei bizalommal fordulnak hozzá, míg várakoznak, főzésről, kézimunkáról csevegnek, és közben megtudom a fodrásznő Katika vezetéknevét is: Kozárné. Egy vendég a legújabb recept szerint készült süteménnyel kínálja Katikát, a másik bizalmasan megkéri, hogy 16 éves mafla fiát „érzéssel“ nyírja meg.

— Jó, munkatdő után jöjjön az üzletbe — mondja Ka'ika mosolyogva, közben a keze egy pillanatra sem áll meg.

Vannak még csodák, gondolom magamban, és annak ellenére, hogy nem várakoztam sokáig, itt. ebben az üzletben szívesen elüldögéltem volna akár fél napot is. És okosabb is lettem, mert vannak fodrászüzletek, ahol u- gyan sorszámot osztanak az érkezés szerint, de az fabatkát sem ér. Aztán vannak olyan fodrászüzletek, a- hol már napokkal, de legalább egy nappal előtte le kell adni a rendelést, és — vannak egészen normális üzletek, ahová bármikor bemehetek kócos frizurával, elégedetten távozom.

Kürthy Veronika