Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-23 / 43. szám
6 I§H| -----------A Kis RMN r Jövőre ötvenedik évfolyamába lép a világhírű koSicei (kassai) Békemaraton. Az idei, negyvenkilencedik évfolyam előestéjén rendezett sajtófogadáson is szó esett a nagy jubileumról. A rendezők már most kérték a sajtó képviselőit, foglalkozzanak jelentőségéhez, súlyához mérten az évfordulóval, amely izgalmas, szép versenyt 1- gér. Az idei, a „szürke" évfolyam csak papíron számított eseménytelennek. A valóságban — jóllehet ezúttal nem álltak rajthoz a fenomenális koreaiak és az utolsó előtti pillanatban az NDK-beli Cierpinski, a montreali olimpiai bajnok is lemondta részvételét — izgalmas, jó időt hozó, élvezetes versenyt láttunk. A győztes finn versenyző magabiztosan futva, szinte végig vezetve bizonyította be, hogy a moszkvai olimpián is szerezhet némi meglepetést. XXX A rajt előtti utolsó órák az űrhajé-kilö vőhelyek hangulatát idézik. A fő téma az időjárás, amely eleve meghatározója lehet a verseny kimenetelének, atmoszférájának s annak is, hogy ezrek vagy tízezrek szurkolják-e végig a negyvenkét kilométeren át pergő, gyakran kiszámíthatatlannak látszó eseményeket. Szombaton este, miután korán nyugovóra tértek a futók, és a Slovan-szállőban már csak a rendezők, újságírók és edzők nyüzsgését tanulmányozhattuk, csípős, szinte jeges északi szél fújt, és a hőmérséklet csaknem a fagypontra süllyedt. Éjszaka azonban csoda történt. Elült a szél, felmelegedett a levegő, vakítóan kék égbolt és lézerként villogó nap várta a futókat. £s természetesen nemcsak őket — az országút mindkét szélét sűrűn szegélyező kíváncsiakat, szurkolókat, buz- dítőkat, akik nélkül elképzelhetetlen lenne mór a Békemaraton. xxx Az újságírókat és fényképészeket egy autóbusz és egy nyitott teherautó; az edzőket és tolmácsokat egy másik társasgépkocsi, a verseny rendezőit és védnökeit személyautók szállították a „pályára", amely az országhatár előtti utolsó község (Seöa- •Szina) és a város közötti aszfaltút volt most is. Az autóbusz gyakran megállt, ilyenkor bevártuk az élbolyban futó maratonistákat, szemügyre vehettük stílusukat, légzéstechnikájukat, arcukat, amely különösen ilyenkor a „lélek tükre". Ügy vélem, egy ilyen futóversenyt kétféle szemszögből lehet nézni. Aki még sohasem futott le egyszerre többet, mint öt kilométert, aligha értheti a maratoni táv hangulatait, az olykor katarzisig fokozódó z > o o o N m m A győztes (2:15,12 óra) megpróbáltatásokat, egyszóval mindazt, a- mire azt mondjuk: legyőzni önmagunkat is. A legkényelmesebb helyzetben a másik, a népesebb tábor tagjai, a nem futók vannak, akik éppen úgy nézik a futóversenyeket is, mint csaknem az egész emberiség az űr- utazókat — stresszeiktől, kis és gigászi küzdelmeiktől távol, a páholyból szinte. A futás, századunk egyik nagy témája, lassan-lassan mindennapjaink része, egészségünk megőrzésének egyik feltétele, csakúgy, mint a vitaminok vagy fehérjék Más persze öt kilométereket, stressz nélkül kocogni egyedül az erdei ösvényen, és más negyvenkétezer-százkiiencvenöt métert teljesíteni az ellenfelek gyűrűjében. Miért szenved a maratoni futó? Miért áldoz na ponta négy öt órát egyetlen életéből ilyen célra? Miért folytatja a ve-senyzést azok után is, hogy előzőleg két ízben is (mint a Békemaraton idei győztese) görcsöket kapott a pályán, és feladni kényszerült a versenyt? Róbert Bärenhaut felvételei Ahány futó, annyi válasz. tme, két vallomás a Békemaraton résztvevőitől: Clayton: (Ausztrália, minden idők leggyorsabb maratoni futója). — Szeretek győzni. Mindig és mindenben. A marató- non gyakran még saját félelmeimet is le kell bírnom ahhoz, hogy győzhessek a többiek fölött. Verseny közben nem gondolok semmi másra, csak arra, hogy első legyek. Hogy kibírjam! Kortelainen: IA huszonkét éves finn futó» tavaly a harmadik, idén az első lett a Bé- kemaratonon. Kél óra tizenhat perc körüli idejével egyébként esetleg olimpiát is lehet nyerni.) — Finnországban sok a jé futó. Nurmi után itt van Viren például. Nálunk sokan fúlnak, mert sok a példakép. Szeretnék o- limpiát nyerni, ha lehet, Moszkvában már. Akkor huszonhárom éves leszek. Megszakítottam főiskolai tanulmányaimat, hogy minden nap edzhessek, csak ennek élek mostanában. Azért futok, hogy olimpiát nyerhessek. xxx Némelyik futó már a rajt utáni harmadik kilométeren izzad. Van olyan, aki nem törődik a külvilággal, csak a versenyre összpontosítva halad egyre tovább. Sokan visszapillantanak az újságfrókra, megköszönik tekintetükkel a biztatást. Kortelainen harmincöt vagy talán még több kilométeren át halad a mezőny élén. A forduló előtt egy kis időre elvesztette ugyan a vezetést, de visszaverte a rohamot, és Szinától a csermelyi stadionig senkit sem engedett maga elé. Törékeny, ötvenötnél alig több kilé súlyú, világosszőke finn férfi. Arcán talán a kamaszkor pörsenései még, kis válla szinte elvész a tűző napsütésben. Kék-fehér, nemzeti színű mezben és nadrágban fut. Kidolgozott az izomzata, aránylag erős lábbal, kevésbé kiépített felsőtesttel. Nem e rőlködik, szigorú tekintettel fut, mintha önmaga előtt is vizsgázna, mintha kíváncsian figyelné magát, akár egy gépet: kamatozik-e a napi negyvenöt kilométernyi befektetés? Talán Nurmi tntott Így, ilyen könnyen, de mégsem felszabadultan. Az első halvány mosnly tíz kilométerrel a eél előtt suhan át az arcán. A város szélén fut már, előtte a Dóm tornya feketéink, és egyre több az ember az űt szélén, egyre biztatóbb, egyre lélekemelőbb a taps. xxx Üjságfró-kollőgám rövid interjút kér Ján Margitétól, a rendező bizottság elnökétől abbéi az alkalomból, hogy a hírügynökségek nemrég röpítették világgá Leonyid Brezsnyev berlini beszédének részletet között azt is, hogy a Szovjetunió húszezer katonával csökkenti az NDK-ban állomásozó egységeit. — A Békemaraton egyik legfőbb célja az emberek közötti barátság, a sport segítségével történő közeledés előmozdítása. Minden évfolyam szervezése során az a célunk, hogy lehetőleg minél több országból jöjjenek ide a futók, űrülök. hogy szerény munkánkkal mi is a békét szolgáljuk, a barátságot, az emberek közeledését, xxx A negyvenkilencedik évfolyam befejeződött, s megkezdődött a jövő évi jubileumi verseny szervezése, előkészítése. Jövőre a moszkvai olimpia után adnak egymásnak randevút a maratoni futók. J6 volna, ha Kortelainen jól szerepelne a szovjet fővárosban. Csehszlovákia keleti csücskéből sokan szurkolnak majd neki. Batt& György EGY TENISZEZŐ A HALHATATLANSÁG KÜSZÖBÉN (Befejezés) Első számú teniszreményságünkről (vagy első számú teniszezőnkről?), Ivan Lendlről nyugodtan elmondhatjuk, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Mert ki tudja, hogy mi lett volna belőle, ha odahaza- abban a korban, amikor a szülők rendszerint már terveket szőnek gyermekük jövőjéről, mondjuk hegedűre, zongorára, angolra vagy mit tudom én, mire kényszerítik, mint sok más apa és anya. Lehet, hogy lett voina Í belőle egy életunt hegedűs valamelyik zenekarban vagy középiskolai angol nyelvtanár. Így azonban nemcsak hazánk, hanem földünk egyik legjobb teniszezője lett belőle, erről nem is beszélve, hogy még botrányosan fiatal, és jellembeli tulajdonságai révén igencsak sokat fejlődhet. Mindez annak köszönhető, hogy szülei hagyták — minő figyelmeztetés sok más szülőnek I —, tegye, amihez kedve van. A- miőta Íz eszét tudja, a labdákat gyűjtöget- | te a pályán, többnyire édesanyja -mérkőzésein, aki korábban Jenistová néven csapatban és párosban többször is országos bajnokságot nyert. Amíg a reggelijét fogyasztotta, ilyen familiáris dolgokról beszélgettünk. Először persze elnézést kértem, hogy nem szeretném evés közben zavarni. Inkább megvárom, míg befejezi. — Nem tesz semmit — felelte —, csak nyugodtan kérdezzen. Lassan ezt is meg kell szoknom. Éreztem & hangjából, hogy nemigen van ínyére a népszerűség. Legszívesebben továbbra Is egy ismeretlen ostravai gimnazista vagy főiskolás maradna, esetleg teniszező, mondjuk huszadik a rangsorban, akit csak jegyeznek, de nem tömjéneznek körül. Mondte-m is neki, nem jobb lenne, ha klubot, esetleg lakhelyet változtatna? Elvégre Ostravában tévőiről sincs olyan kon- kurrencia, mint mondjuk Prágában. — Lehet, de higgye el, hogy nekem éppen az a nyugalom felel meg, ami Ostravában van — mondta olys-n meggyőzően, hogy szavaiban nincs mit kételkednem. — Néha leruccanok Pferovba, hogy egy kis változatosság is legyen az életemben. Egy darabig hallgattunk, és addig ez jutott eszembe, hogy a kollégák, akik külföldre is elkísérték, azt mondták róla, hogy ez a fiú mindig akkor érezte magát Igazán az elemében, ha vége volt a tornának. Szinte felvillanyoződott, amikor , hazafelé tartottak. Hát nem kisfiú még akkor is, ha száznyolcvanhat magasra nőtt? Miután befejezte ez evést, ö törte -meg a csendet: — Tudja, hogy milyen izgatott voltam a prágai Davis Kupa-találkozó előtt? Az* le sem lehet írni. Először játszottam a átva- nicén Davis Kupa-mérkőzést, ráadásul o- lyan döntő fontosságú találkozón. Mosolyogva fogadtam ezt a töredelmes vallomásnak is beillő kijelentést. — Ügy tűnt fel nekem, hogy olyan nyugodtan, szinte természetellenesen „túlvilá- gian" játszott a Johansson elleni sorsdöntő mérkőzésen, mintha nem is érdekelné, hogy alakul az eredmény — feleltem neki — Mintha- már előre biztos lett volna a mérkőzés kimenetelében. — Ó, köszönöm — adta vissza a labdát —maga az első, aki azt mondja, hogy a mérkőzéseken nyugodt vagyok, pedig hej, de borzasztóan izgatott voltam. Csöppet sem éreztem magam a saját bőrömben. Az e- gészben közrejátszott az Is, hogy az emberek már jó előre azzal biztattak lépten- -nyomon, hogy ezt a találkozót megnyertük, pedig az ördögöt nyertük meg. A teniszben minden lehetséges. Johtnssonnal ugyan életemben soha nem játszottam, és , nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, de tudtam róla, hogy nagyszerű teniszező. ,, Legalábbis az volt a térdműtétje előtt. Most ,-j már örülök, hogy sikerült őt legyőznöm. Több mint ötórás küzdelemben. A tenisz története kevés Ilyen mérkőzést jegyez. Ivan például a második játszma hatodik játékában Johansson cdogatásánál hatszor , verte vissza az ellenfél előnyét. Játszott-e már ehhez fogható hosszú, drámai küzdelmet? — Nem, ha csak nem számítom az Idén, a francia Noah-val Párizsban vívott mérkőzést, amely közel négy óra- hosszat tartott. De hát az közönséges turnémeccs volt. Egy ideig megint csak a kávét, illetve r. Coca-Colát iszogattuk. És úgy méregettük egymást, mintha ellenfelek lennénk. Aztán mégis felvetettem a kérdést: — Le lehet-e győzni Borgot, és valóban olyan félelmetes és hidegvérű játékos-e, mint ahogy leírják. Vannak-e egyáltalán legyőzhetetlen játékosok? — Borgot is le lehet győzni — mondte, és a mosoly, ez a kisfiús, szinte gyerme- kies mosoly úgyszólván al sem maradhatott. Mintha nem is országos bajnoki döntőre készülne. — Csak nagyon nehéz — mondta, egy kis hallgatás után. — Sok mindent beszélnek róla. Hogy, hidegvérű-e? Láthatták a Stvanicén, hogy ő is hűs-vár teniszező, eki - esetleg semmit sem árul el magáról.. Fagyos és kimért, de a magánéletben, végtelenül kedves és közvetlen fiú. Más dolog az, hogy a mérkőzéseken mindig megőrzi a hidegvérét, és igyekszik menekülni s nyilvánosság elől. Higgye el, hogy ebben a sportágban ez a legkifizetődőbb. Nem voltam teniszező, hagytam magem meggyőzni. De ebből adódott a következő kérdés: — Kivel akadt már dolga a pályán, és minek tartja magát? — Hm —• mondotta majdnem egyértelműen, de aztán olyan közvetlenül, Ehagy egész beszélgetésünk alatt folytatta. — Most azt várja, hogy azt mondjam, ha új ra k.ezdhetném, akkor egész biztos megint a teniszt választanám. Hát ezt ezért nem állítanám olyan egyértelműen. Korábban a kosárlabdával Is kísérleteztem. Magas fiú vagyok, nagy jövőt jósoltak nekem. Szeretem, a focit, a hokit, tegnap megnéztem a , Stovan idénynyitó mérkőzését, és hacsak tehetéuC egy hokiméccset sem hagyok ki. , fiskorothbah úgyszólván mindennel foglal- koztam. Más lapra tartozik, hogy most már Csák a tenisznek élek. De ha valamit a- jánlhatok, akkor az az, hogy a fiatalok egy ideig igyekezzenek inkább minden sportággal foglalkozni, és csak azután döntsék el, mire edják a fejüket. Másnap játszi könnyedséggel megnyerte sz országos bajnokságot. Közben szabad koztam, hogy nem tartja-e illetlennek, hogy még feltartóztatom. — Ne tessék viccelni — mondta illő tisz telettek aztán kibe Hágtunk a Slovan tenisz pályáira, ahol már folytak a páros elődön tői. Közben egész sereg fiatal fiú és lány valósággal megrohamozta a bajnoki cím várományosát autogramért. — Hát lehet ezt bírni, Ivan? És mi e helyzet a lányokkal? — kérdeztem tőle önkéntelenül. — Gondolja, hogy ilyen körülmények között marad időm a lányokra Is? — vetette oda, majdhogynem kesernyésen. Aztán elbúcsúztunk, mert időtorlődás miatt délután .még párosban is döntőt játszott. Arról nem is beszélve, hogy másnap megvédte országom bajnokságát. Ez a. kis nagy fiú. Palágyi Lajos Vojtíáek felvétele
