Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-16 / 42. szám
Egy filmklub sikeres őszi rajtja Ä nyitrai (Nitra) filmklub az őszi éve I addal nyolcadik esztendejébe lépett. Az eí- múlt esztendők során a klub értékes munkát végzett és a közönség megszerette. Ezt igazolja az Is, hogy az idén szeptem- berben fokozott érdeklődés mutatkozott a klub munkája Iránt, mely igyekezett a legigényesebb nézők kívánságait is kielégíteni a régebbi filmek összeválogatása során. Matilda Kutisová, a klub bizottsági tagja közölte: az érdeklődés annyira nagy, hogy csupán egy óra alatt negyvenötön jelent® keztek igazolványokért. Ján Skolník elv- társ, a filmklub elnöke elmondta, hogy a jelentkezők száma már megközelíti a hatezret és a klubnak gondjai vannak, mert a Moszkva filmszínház — amelyben a klub hétfői előadása folyik — mindössze 600 nézőt képes befogadni. A klubnak jelentős nemzetközi sikerei is vannak. Tavaly barátsági szerződést kötött az NDK-beíi hallei filmklubbal. Ez alkalmat ad arra. hogy a filmklubok dolgozói felkeressék egymást és kicseréljék tapasztalataikat. Az sem akadály, hogy az ottani klubok szervezeti felépítése más, mint nálunk. A városi nemzeti bizottság oktatási osztálya, amelyet a bizottsági üléseken Mária Beí- ková képvisel, — hiszen egy személyben ő a klub titkárnője — minden lehetőséget megadott arra, hogy a klub az idei évadban tovább fejlessze tevékenységét. A leg- t örvendetesebb azonban az, hogy az új jelentkezők zöme fiatal, főként közép- és főiskolás, akiknek így módjukban áll megismerni a régebbi filmtermékeket is, melyeket a mozik napi műsorában már nem tudnak megtekinteni. A filmklub az őszi évadban is sok értékes filmet mutat be, de nem sikerült megszereznie minden filmet, amelyet szeretett volna. Az őszi évad műsorán, mely szeptember 3-án nyílt meg, a francia fii* meket Marcel Carné hires filmje „A rend gyilkosai“ (a burzsoá igazságszolgáltatást leplezi le) képviselte. Az angol' filmek közül elég megemlíteni a Baxtert, az elvált szülők gyermekének szomorú sorsát feldolgozó filmet (Lionel jeffros rendezése), vagy a „Vámpírok bálja“ Roman Polansky rendezésében. Az amerikai filmek közül megemlíthetjük a Miniver asz- szonyt, mely négy Oscar-díjat kapott és amely egy angol család történetét dolgozza fel a világháború során Wiliam Wyler rendezésében, a King-Kong című fantasztikus filmet, Charles Boyer és Ingrid Bergman híres pszichológiai filmjét a „Gázlámpákat“ George Cukor rendezésében. A régebbi japán filmprodukciót egy az álom és valóság határán játszódó film, az „Aida, a szerelem rabszolganője“ képviseli. Persze magyar filmek is szerepelnek az őszi évad műsorán, mint pl. a Szerelem máglyája, mely Fenakel Judit híres novelláját vitte vászonra Szűcs János rendezésében, Drahota Andrea és Bitskey Tibor főszereplésével, de műsorra kerül a Fábri Zoltán rendezte „Befejezetlen mondat“ is, mely Déry Tibor regényéből készült, s melynek főszereplői Latinovits Zoltán, Csomós Mari és Bálint András voltak. A filmgroteszkek sem maradtak ki az őszi évad műsorából, egy egész esti műsor keretében láthatjuk a leghíresebb filmkomikusokat Ben Turpintól Oliver Hardyig. Érthető tehát, hogy a filmklub őszi rajtja sikerrel járt. —ml— Holocsy István és Turner Zsigmond Kegyelet nélkül, de jól Ha az ember belelapoz a MATESZ tájékoztató füzetecskéjébe, ahol a következő évad bemutatóiról szerezhet információt, a legszembetűnőbb dramaturgiai ténynek talán azt könyveli el, hogy ebben az idényben, a bemutatásra kerülő nyolc darabból négy komédia és egy zenés vígjáték, így tehát nem lepett meg, hogy a MATESZ komáromi (Komárno) társulata komédiával, Gogol Revizorával nyitotta az évadot. Klasszikus darabról lévén szó, a néző már e- leve bizonyos klasszikus „sémaszín- ház“ elvárásával ül be a nézőtérre. Ám Konrád József, érdemes művész, rendező produkciója, őszintén szólva, az első pillanatban kiszorítja a „szuszt“ a kedves nézőből. Valamiféle pantomimikus burleszk jelenettel indítja el a darabot. Egy avitt múzeumban vagyunk, ahol az egyik látogató elalszik és végigáimodja Gogol Revizorát. A kedves néző önkéntelenül belelapoz a műsorfüzetbe, ahol ezek állnak. .......Nagyon m élyek nálunk a megszokott értelemben vett „valósághű“ színházi ábrázolás gyökerei, ezért a páholyos, bársonyos, csilláros udvari színházak hagyományainak ketrecében sokáig kerestük megújulásunk lehetőségeit“... majd tovább... „Találóan jegyezte meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő évek 3» gyik jelentős színházi reformátora, hogy a klasszikusok nem kérik és nem kívánják a kegyeletet.“ Hát Konrád József nem esik a kegyelet kelepcéjébe. Keres és talál, jót, hatásosat és ízig-vérig matt. Ez annál is jelentősebb, mivel Gogol oly sok emberi gyarlóságot állít pellengérre, amelyek, sajnos, még ma is keserítik életünket. A groteszk pantomim a bevezetéssel véget Is ér és elindul egy minden vonatkozásban friss, mai komédia a kissé leporolt Gogol-szövegre. Megszoktuk már az utóbbi időben, hogy Konrád József vígjátékaiban rengeteg ötlettel gazdagítja az előadást. De talán most sikerült neki először maradéktalanul kikerülni az öncélúság veszélyét. Minden, még a vaskosabb, ötlet is a darab mondanivalóját, cselekményét támogatja. Képletesen a néző nem azért nevet, mert a színész a ~zék mellé ült, hanem azért amiért oda ült. Ez azért is fontos, mert így a színész minden „bohóckodás“ mellett te színész marad. Meglátszik ez a színészek játékán Is, aklkbői sugárzik az élvezet játékuk felett. Ha lehet, néhány kisebb fogyatékosságról beszélni, az falán csak annyi, hogy a rendező gyengén motiválja a téma Kibontakozását, Tehát a néző nem sokat tud meg a polgármesterről (Dráfi Mátyás) és cimboráiról. vajon milyen nagy bűnöket követtek el, hogy ennyire kiszolgáltatják magukat a vélt Revizornak, akit Kiválóan alakított Holocsy István. Mindez talán azért volt, mert a rendező erősen Hlesztakov-centrikusán állította be a darabot és ezért a többi figura elhalványult az erősen kiemelt Hlesztakov mellett. Különösen érvényes ez a Dobcsinszkíj — Bobcsinszkij (Pöthe István és Boráros Imre) kettősre. A kiegyensúlyozott színészi gárdából .külön kiemelést érdemel két nőszereplő: Szentpétery Aranka, a polgármesterné és Varsányi Mária, leánya szerepében. Platzner Tibor díszlete, a- mely egy forgathatő és különbözően állítható postakocsiból állt, első pillantásra ellentétben volt a darab ma! koncepciójával, azonban jól szimbolizáfta a darab 'álomvoltát és emel* lett rengeteg lehetőséget adott a rendezőnek ötletes megoldásokra, a* mit Konrád József ki Is használt A Kilépés az évadba sikeres volt, kíváncsian várjuk a további lépéseket. Horváth Rezső Szentpétery Aranka és Varsányi Mária wanal alatt Azon töprengek, vajon mi lehet a világ legismertebb turisztikai látványossága. Sajnos, a kérdést nem tudom eldönteni, de abban szinte holtbiztos vagyok, hogy Pisa városának híres ferde tornyáról senki sem hinné el, hogy az a párizsi Eiffel-torony — és fordítva. Persze, nem minden városnak vannak ilyen híres tornyai, de valamilyen tornya, valamilyen műemléke, idegenforgalmi nevezetessége majdnem minden városnak van. E tekintetben Szlovákia fővárosa szerénytelenség nélkül mondható gazdagnak, — bár ami a tornyok számát illeti, mint egyéb vonatkozásban, túlozni ebben is lehet. Hogy valóban lehet, arról tavaly nyáron győződhettem meg a saját fülemmel, amikor egy turistacsoportot kalauzoló fiatal lány a Mthály-kapu tövében azt mondta félszáz turistának, hogy: Bratislava, a száztor. nyú város. Ha nem mondja, arra haladtamban fel se figyelek rá. de hát arra mentem, felfigyeltem, sőt tovább figyeltem, orvvul haílga- tózva gyűjtöttem Ismereteket lakóvárosom múltjáról. Sajnos rajtakaptak. Mert miután a turistacsoportban elvegyültem, hosszú hajam egyszeresük égnek állt. A mutatványt persze gyorsan észrevették, és máris nem a tornyot nézték, hanem a hajamat. Mondanom sem kell, hogy a hajam nem a léghu- zattól, hanem az idegenvezetői minőségben díszelgő, magabiztos leányzó szövegének badarságaitól meredt az ég felé. Valójában nem is az az érdekes, amit mondott, hanem az, hogy elhitték neki. Elhitték azt, ami nem Igaz. Akárcsak tegnap, egy másik turistacsoport, tagjai, akik az Egyetemt Könyvtár, az egykori Diéta épülete előtt állva hallgatták idegenvezetőjüket, akt a változatosság kedvéért egy idős úr volt. Az Idős úr azt mondta, hogy ez az épület nem más, mint az Academia Istropolitana. A turisták áhítatosan hallgatták. Magyar- országiak voltak, mint gyanúm szerint az idegenvezetőjük is, akt hozzátette, hogy az épületben máig ts ott székel a neves egyetem. Harcedzett füllel továbbmentem. Utólag sajnálom, hogy nem vegyültem közéjük. Mert ha megteszem, talán azt ts megérem, hogy az idegenvezető egy szö- kökútra rámutatva közli hallgatóságával, hogy ez a szökőkút volt hajdan a Diéta épülete, itt ülésezett a reformkori magyar orszáqgyülés. Satöbbi. u. t. Az idegenvezetői baklövések megbocsáj- fása nélkül a témához tartozik az Is, hogy a város neves műemlékei többségükben megjelöleilenek. Igaz, a Mátyás király által alapított egykori Academia Istropolitana falán nemrég még ott volt a tábla. Ma már nincs ott. Az pedig, hogy 1918 után ugyanitt volt a híres Munkásakadémia, a város baloldali magyar fiatalságának fontos fóruma — meg sem jelöltetett soha. A turisták pedig főnnek és mennek. Reszeli Ferenc
