Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-25 / 39. szám
6 Tarka sportvilág Mát ilyet még nem látott a jó öreg Stvanioa. Teniszválogatottunk legyőzte a svédeket, és ezzel bekerül a Davis Kupa európai zónájának döntőiébe, ahol az ellenfele Olaszország csapata lesz. Óriási csatában bizonyoltunk jobbnak. Az örökifjú Kodéi a pálosban. szinte felülmúlta önmagát, és a gyengélkedő Smidet is magával ragadta. A maratoni Lendl — Johansson- párharc, amely végleg eldöntötte a találkozó sorsát, pedig bizonyára bevonul a tenisz nagykönyvébe. Közel hat Óráig viaskodtak egymással. Most azonban nem a csehszlovák — svéd Davis Kupa találkozó értékelésével akarok foglalkozni, hanem egy, a teniszben elég gyakran előforduló jelenséggel, amely néha kétségessé teszi a teniszmérkőzések sportszerű lefolyását. A labda pályaérintésének tisztasága körül sokszor ízetlen szóváltások alakulnak ki. Így volt ez a Lendl — Johansson-mékőzésen is, és nem egyszer támadt az az érzésem, hogy a bírák döntése helytelen volt. Kétségtelen, hogy a bírónak, a másodperc töredéke alatt kell döntenie arról, hogy a labda a pályán vagy azon kívül ért-e talajt, ő ts csak ember, tévedhet. Viszont napjainkban kéznél van valami, ami semmiképpen sem tévedhet. Ez a valami a televízió, illetve annak a visszajátszó készüléke. Mi történne, ha a kedves bírók vennének annyi fáradságot, odamennének a monitorhoz, és akár százszor is visszajátszanák a kérdéses jelenetet. Így minden kétséget kizárólag igazságos döntést hozhatnának, elkerülhetnénk a csúnya szóváltásokat és a kölcsönös vádaskodást. Ez csak a sportszerűség javára válna, s végtére is ez a fontos. o 0 o Valami ehhez hasonló eset már megtörtént az NSZK-ban. A nyugatnémet 8 labdarúgó-szövetség váratlanul!?) letiltotta Manfred Drexlert, a Schalke 04 középpályását. A magyarázat: Drex- ler augusztus 18-án, az idénynyitó bajnoki mérkőzésen beletalpalt a földön fekvő Wolfgang Krausba, a Bayern München játékosába. A bíró nem látta az esetet, mindez a háta mögött játszódott le, de látta a televízió. A- többször lassítva'lejátszott felvételek egyértelműen 'tanúsították. a szándékos durvaságot. A szövetség végül'’is á télevíziónézők és a Bayern München vezetőinek erélyes követelésére kénytelen volt tárgyalni az esetet, és miután megtekintették a kérdéses jelenet felvételeit, megszületett a döntés Drexler játékjogának a felfüggesztéséről. Tudom, sokan ellenzik, hogy a televízió segítségével bíráljuk el a labdarúgópályán kialakult helyzetek. Magam sem vagyok a híve annak, hogy a televíziós felvételek alapján változtassuk meg a bírói döntéseket. Itt azonban merőben másról volt szó. Nem egy bírói döntés megváltoztatásáról, hanem egy égbekiáltó sportszerűtlenség megbüntetéséről. És ezt meg kell büntetni, legyen a bizonyíték akár a televízió felvétele. o O o A televízió felvételein, de nemcsak azon tehát sok mindent meglátni. Azt is, amit első osztályú, (csak papíron] labdarúgóink időnként művelnek. Az ellenféllel való legkisebb ütközés vagy puszta érintkezés után percekig fetrengenek a földön. Kijlönösen szembetűnő volt ez a minap az Inter — Slovan-rangadón a Slovan játékosai részéről. A játékosok fájdalomtól eltorzult arccal — micsoda színészt teljesítmény kell ehhez, vagy lehetséges, hogy tükör előtt gyakorolják? — a szemük sarkából lesték a bíró reakcióját, s ha az továbbot intett, nyomban felpattantak, mintha ml sem történt volna, ahogy valójában nem is történt. Bosszantó, hogy ebben válogatott játékosok ts jeleskedtek, mint például Masni]. Bocsássa meg a világ, de ez szerintem — és a szabályok értelmében is — magas fokú sportszerűtlenség, amely sárga lapot érdemel. (palágyi) 1979. augusztus vége. Birkézé világbajnokság az amerikai San Diegoban. Eredményhirdetés ■ a szabadfogásúaknái az egyik legnépesebb súlycsoportban, a 82 kilóban: 1. Kovács István... Rövid krónikának ez is elég lenne, de aki a birkózáshoz csak egy keveset is ért, az a puszta tényközléssel aligha elégszik meg; emlékezetében felidéződnek az elmúlt évek nagy versenyei, világ- és Európa-bajnokságai, s ezek kapcsán — a sors furcsa iróniája -r- a sporttörténelem megismétlődik, csak néha a szereposztás más ... Az idei világbajnok már-már a visszavonulás gondolatával foglalkozott, amikor végre két évvel ezelőtt feljutott a VB-dobogó harmadik fokára, mégpedig úgy, hogy közben éppen az ő szereplése döntötte el. hogy ki lesz a kontinensbajnok. Kovács már a második helynél előrébb nem végezhetett, mert a hármas döntőben kétvállal kikapott a, nyugatnémet Segertől, akit viszont a szovjet Aracilov vert meg pontozással. Seger a nézőtérről figyeli — látszólag belenyugodva, hogy ezüstérmes lesz — a súlycsoport utolsó találkozóját. így öröme szinte határtalan, amikor a 3x3 perc végén Kovács kezét lendíti a magasba a mérkőzésvezető. San Diegóban is ott van mindenki a szőnyegen, aki a súlycsoportban valamit is számít. Az Euró- pa-bajnok bolgár Abilov, a világbajnok Aracilov, az olimpiai bajnok amerikai Peterson. Kovács Pista „repülőrajttal“ kezdi a versenyt. Az első fordulóban kétvállra fekteti Abílovot, a másodikban Aracilovot, sőt tussolja további két ellenfelét is, és ’a negyedik forduló után is hibapont nélkül áll. FAIR PLAY Ekkor kikap Petsrsontól. A hármas döntőben végül már esak egy mérkőzést kell lebonyolítani: az Aracilov — Peterson-találkozót, miután a szovjet fiú a Kovácstól elszenvedett tusvereség után is igazolta kivételes tehetségét, és a döntőbe vere- kedte magát, de első már nem lehet! Külön tanulmányt lehetne írni arról, hogy az ilyen helyzetben miként viselkednek az egyes versenyzők. Van, akit lehangol, ha nem látja maga előtt a végső győzelmet, viszont ott van még az ellenfél, akit éppen az sarkall, és mindenképpen győznie kell. ha első akar lenni. S hol nyerjen valaki, ha nem hazai „pályán“?! Peterson pedig otthon van, és ő olimpiai bajnok! Ki tudja, Kovácsnak vagy Aracilovnak eszébe, Jutott-e ekkor a két évvel ezelőtti EB-döntő, amikor a nézőtéren ülő Segernek ölébe hullott az EB- győzelem, amelyet végtére is Kovács nyert meg neki?! Akár így, akár úgy. senki sem tehetett vól- na szemrehányást Aracilovnak, ha kikap Peter- sontól.. Legkevésbé Kovács, aki így is élete legnagyobb sikerét érhette volna el: ezüstérmet a világbajnokságon. Csak hát Aracilov nemcsak a világ egyik legjobb birkózója, hanem igazi sportember is, akit a szőnyegen csakis a birkózás érdekel. Aracilov pedig „nagykönyvbe“ illően veri meg az olimpiai bajnok Petersont. Így San Diego bajnoka Kovács István, aki egyúttal a sportág történetében először szerez a szabadfogású birkózásban világbajnoki aranyérmet Magyarországnak. Persze, az elmondottakkal nem Kovács érdemelt akarjuk kisebbíteni, mint ahogy az sem kérkedés, hogy a tavalyi bratislavai felszabadulási birkózóverseny után — Kovács imponáló szereplését látva azt írtuk róla, hogy „egy világklasszis befutott“. Különben is ez a megállapítás csak most érvényes igazán. Végezetül: ennek az írásnak valódi indítéka egy hír, amelynek tulajdonképpen semmi köze az idei birkózó VB-hez, csak szinte egyidőben látott napvilágot a világbajnokság eredményeivel. A hír arról szól, hogy Párizsban döntés született az UNESCO nemzetközi Fair Play-díjának odaítéléséről, ezt a díját a kiemelkedően sportszerű magatartásért ítélik oda a sportolóknak. A díjat Gareth Edwards, a walesi rögbiválogatott tagja, és Wich- mann Tamás magyar kenuzó világbajnok kapta. A legközelebbi Fair Play-díjra máris lenne egy jelöltünk: Aracilov. MÉSZÁROS JÁNOS SLOVAN AGRO LEVICE------a Szlovák Nemzeti Liga újonca Jó fél órával a mérkőzés kezdete előtt négy lévai (Leviee) rendszámú társasgépkocsit és több mint húsz személyautót számolok meg a CH Bratislava ligetfalui stadionja előtt. Tekintettel az Inter Slovan rangadó közelgő időpontjára a város egy másik részében meg a CH gyér közönségére, nem nehéz megjósolni, hogy a Slovan Agro újonc focicsapata szinte hazai közönség előtt játssza a harmadik idegenbeli liga- mérkőzését. (Valóban a találkozó főrendezője elmondta a szünetben, hogy a rendezőkkel, újságírókkal, családtagokkal, pár fotóssal meg a legbensőbb hazai rajongókkal együtt nem volt 400 embernél több a lelátókon.) Benn a pályán melegít a CH, főedzőjük, Simonéit: nem is engedi befejezni azt a kérdésemet, hogy tart-e még a lévaiaknál a tipikus rajtláz. vannak-e még újoncgondok. — Szó sem lehet róla, hogy a Slovannak kiesési gondjai lehetnének, a SZNL nagyon kiegyensúlyozott mezőnyében az a csapat, amely remek lehetőségeket kap a város gazdasági és politikai vezetőitől, az egész járás sportrajongói szurkolását élvezi, csak jó játékkal köszönheti meg mindezt. Különben is láttam mai ellenfelünket a Matador elleni Szlovák Labdarúgó Kupa nyolcaddön. tőjében, ahol érett, magabiztos játékkal 4:0 arányban nyertek. A mai találkozótól nagy küzdelmet, jő játékot várok. A lelátón csak lévai szurkolók készülnek a hangpárbajra a nem létező ellenféllel. Zúg a „Leviee do toho!“ — Mindig így szurkolnak? — kérdezem az egyik szurkolótól. — Nem, odahaza túlsúlyban van a hajrá meg a mindent bele, de idegenben alkal mazkodonk a vendéglátók szurkolóihoz. — Szép számmal jöttek el ma a csapattal, máskor is elkísérik? — Spiáská Nová Vesben és Zilinén jóval többen voltunk, ha itt pontot szerezne a csapat, utána kétszer otthon játszunk, reméljük, nyerünk, ilyen sorozat eredményeként Szlovákia legtávolabbi részébe, Trebi- üovba, Humennébe is százak elkísérnék a csapatot. Közben a játékoskijáróban megjelenik a hagyományos zöld-sárga mezben a Slovan Agro Levine csapata. Ezekhez a színekhez 1911 óta hűek maradktak, azóta, hogy a LTE (Lévai Tornaegyesület) néven megalakult a város eiső szervezett labdarúgó csapata. A név azóta gyakran változott, 1919- ben ESC, 1945-beu Odborár, majd SK, Sokol SK, Slavoj, Tátrán, majd az utolsó húsz évben Slovan, de a zöld-sárga színek és a foci szeretete megmaradt. Pucher edző csak a mérkőzés után hajlandó nyilatkozni. Kétszeresen drukkolok nekik, csak közbe ne jöjjön valami, csak ne kapjanak egy hatost, mei't nehéz lenne őt szóra bírni. Aggodalmaim pár perc után szertefoszlanák. A CH folytatja gyenge ha zai szereplését, igaz, egyelőre az újonc is „amíg 0:0, addig nincs baj“ jelszóval a középpályán tartogatja a labdát, a vendégszurkolók többször felsőhajtanak, nem remekel a csapat, de az eredményt a vele járó egy ponttal elfogadnák. Néhányszor megtréfálja őket is, kedvenceit is a szokatlanul szé les pálya, pedig a híres „ligeti repülőteret“ már kétszer Is szűkítették. A lévai együttes legnagyobb sikereit a fel- szabadulás után érte el. 1940-48 között a di- ' vízióban szerepelt, ezután majdnem 30 évet töltött alacsonyabb bajnokságokban. A nagy ugrás 1978-77-ben kezdődött, amikor a Slovan megnyerte a kerületi bajnokságot. A játékosok meg sem melegedtek a divízióban, két év után újabb első helyet harcol<~>’ tak ki, amellyel megnyílt előttük az út n Szlovák Nemzeti Ligában. Ez év őszétől hazánk második osztályában. Szlovákia élvonalában folytatják szereplésüket a Garam menti labdarúgók. Ezekről az utolsó sikeres évekről beszélgetünk a szünetben a labdarúgó-szakosztály titkárával, Tibor Kuzbert- tal és dr. Földyvel, a csapat orvosával. — Éveket töltöttünk sikertelen feljutási kísérletekkel a kerületi bajnokságban. 1975- hen elhatároztuk, hogy a városnak meg az egész járásnak rangosabb bajnokságot szerzünk. Átigazoltuk Nitráról Ternényit és Ra- pant, hogy tapasztalt játékosok segítsenek szándékunkban. A következő évben sikerült feljutnunk a divízióba. Rapan olyan kiemelkedően játszott, hogy sajnos visszakérték őt Nitrára, miután hamarosan abba Is hagyta az aktív labdarúgást. Távozását nagyon megsínylette együttesünk, de második nekifutásra így is sikerült megnyernünk a divízió középcsoportját. Ezekben ez években Rias és Vydra edzők foglalkoztak a csapattal. A feljutás első osztályü minősítéssel rendelkező szakvezetőt keresve Mi- chal Pucherre, a nyitraiak volt gólgyárosára esett a választásunk, aki már az első osztályban is tevékenykedett (Nitra, Zilinaj. Segítőtársa Eugen Cérnák, a labdarúgó- szakosztály elnökének, Zoltán Cérnák mérnöknek az öccse. Az együttes vezetője Ma- laszky Ernő, aki a Slovan Bratislava ifjúsági, majd a Gottwaldov ligacsapatában szerepelt, a gyúró Milan Vasilev. A pillanatnyi keret: Záhorsky, KuICár (kapusok), Vida Brázdik, Slanina, Jobko, Sindler, Hajdamar, KuCera (védők), Sepeíi, Fábry, Szcziegel, Ternényi, Szántay, Karakó, Katruíák, Szakács, Garaj, Belansk^, Psota, PavliőIC, Ko- koáka (középpályások és csatárok). Elsőnek a szurkolók érezték meg, még a kerületi bajnokságban, hogy valami születőben van. Már ekkor autóbusz kísérte el a csapatot egy-egy fontosabb meccsre, például a Skalicára. A divízióban pedig Cadcán, Byt- Cán, 2iar nad Hronomban néhány százan segítették a fiúkat lelkes buzdításukkal a jó eredményhez. Az SZNL első három hazai mérkőzésén telt ház előtt játszottak, Léván. Olyan odaadással szurkol közönségünk, hogy néha alig tudjuk visszafogni ő- ket — fejezi be beszámolóját Tibor Kuzbert. A járási mezőgazdasági vállalatokat egye. sítő Agro trösztnél van alkalmazásban a játékosok nyolcvan százaléka, ez a vállalat nyújtja a legnagyobb segítséget, de a város többi gyára, intézménye is segít, szurkolni pedig bejár a messze környék. A szünetben mindkét edző alapos fejmosást végez, aminek az eredménye sem marad el: a második félidőben felélénkül a játék. Több veszélyes támadást vezetnek a zöld-sárgák, és tizenegyesből megszerzik a vezetést is, de nem sokáig örülhetnek, mert az ellentámadásnál a legnagyobb meglepetésre, a lévaiak nagy bosszúságára a játékvezető ismét büntetőt ítél, így lesz 1:1 a végeredmény. A CH még intéz ugyan néhány veszélyes támadást, de az eredmény már nem változik. A mérkőzést jelző hármas sípszó után a lévai szurkolók vastapssal köszöntik a levonuló kedvenceiket, akik el. só hazai győzelmük után idegenben is pon tot szereztek. — Az ilyen büntetők csak feleslegesen felborzolják a kedélyeket, — kommentálja a vitatható ítéleteket Pucher edző a mérkőzés után. A csapat legjobb részének ő is a védelmet tartja. Bratislavában a Slanina • lobka baloldal jeleskedett. A közép pálya lassan, amolyan régi idők focija alapon szövögeti támadásait, hiányzik egy karmester, aki tudna gyorsítani, ritmust válts ni. Szepesi és a többi távoli bombázó nem jutott lövéshez. A csatársor kevésbé veszélyeztette 8 CH kapuját, bár hiányzott a rob banékony Karakó, itt akad a legtöbb javí tanivaló. Az idén kész játékosokkal szeretnénk erősíteni, a jövőben pedig még na gyobb gondot akarunk fordítani a saját utánpótlás nevelésére, a tehetségekben bővelkedő környék feltérképezésére. A távolabbi jövőt illetően a Slovan Agro Leviee szurkolóinak, pártolóinak van egy dédelgetett álmuk, s szeretnék, ha minél előbb valóra válna. Az élvonalban ott talál ni a népgazdaság különböző ágazatainak a csapatát, csak pont a mezőgazdaság nem szerepel az első ligában méltó képviselő vei. A Slovan Nitra ilyen irányú törekvései pár évvel ezelőtt félbeszakadtak. Miért ne teremthetnék meg éppen Léván egyszer a feltételeket egy igazi nagy csapat összehozásához. Kívánjuk a láváiknak, hogy merész terveik váljanak valóra, de addig elsősorban az SZNL-hen kell helytállni. Pucher edző tud a hibákról, hol, mit kell még esi szólni, és lehet pár év szorgalmas munka árán a feljebhjutás is valósággá válhat. Zsoldos László
