Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-18 / 38. szám
I io ümg HODOSSY "GYULA: Amikor a test nélküli kéz veszettül szorítja a test nélküli fejet A test nélküli fej nem fáj, szája nem csókol, nem kiált. A test nélküli fejjel gyerekeket ijesztgethetsz — kivilágítva belsejét. A test nélküli fejet, a koponyát, miután kifőzted és tisztára sikáltad, hélyezd ismét a nyakadra Ha közben meghalsz, béke poraidra. Légy szabad versem légy hegytetőn figyelő sasmadár szabadon futó oroszlánkölyők s lázadó segítő kéz Is Légy szabad versem \ m 1 -N.O f * _s' ■ ' rw l i A* .•**/ .5: Gyurik Sva rajta TÖTH LÁSZLÓ’ VERSEI: Felező A töklámpás Is messziről talán egy sosem-volt időből vigyorog vissza már rám. Hadak és vásári árusok Járta országutak szélén árokpartok szerelmesek leheverte füvén ülök. Minden megíratlan verssel a halál kerül közelebb hozzám. A vers régóta ••• A vers régóta messze elker'üt, hold pengéje villan fémesen, apróka bogár száll kezemre, elidőz rajta, nőttön-nö, agyonnyom. íís>'-Wv összefutunk valahol Kormos Istvánra gondolva összefutunk valahol ezután ts, csak 'úgy, nem Is kell előre megbeszélnünk, legyen bár szélcsend vagy szélfúvás éppen, a Krímben vagy az Emkében, egyre megy, összefutunk, ezután is, s ha netán gúnyánk is leszakadozott volna már rólunk, sebaj, az Ágborisrétet - ' terítjük magunkra. KESZELI FERENC Vitái Péter a jegypénztár előtt sorakozik. Két személyre . vált vonatjegyet, a fővárosig. Hetven kilométer ál' előttük. Aztán lerakja a pénzt a hűvös bádoglemezre. Piros ötvenest és mellé még negyven fillért. — Azannyát — mondja magában, és félrebtccentt a fejét. Még mindig a zsebében kotorászik. Sokallja azt az ötven koronát. Megszólal a felesége: — Hiába, ez gyorsvonat... Vitái Péter nem válaszol. Nem szereti, ha reggel beszélnek hozzá, kiváltképp nem, ha vigasztalják. Reggel az ember hallgatag, morgós, ingerlékeny, gyakran goromba is. Ráadásul utálja a vonatokat. Sokat vonatozott már életében. Aztán beérkezik a gyorsvonat, örül, hogy van ez a gyors. A tudat, hogy így majd jó fél órával korábban érkeznek meg, valamennyit lazít a mogorvaságán. Pelszállnak és letelepszenek az első adódó üres helyre, egy kupéba, ahol már hatan ülnek Sejti, hogy jobbat hiába keresne, hiába menne végig a vonaton, mint valamikor szokott. A vonat elindul. Hétfő reggel van, koraősz. Nézi a tájat, közben a feleségére tekint, akt a körmével játszik. Túl az üvegen haragoszöld kukoricatábla. Szívesen odaülne az ablakhoz, ahol elnyújtózva két vasutas alszik. Az egyik enyhén horkol, a másiknak csillog a szája sarka. Mennek néhány kilométert, s Vitái Péter azt próbálja eltalálni, mikor érnek a bakterházhoz. Enyhe izgalom tölti el, szeretne telibe találni. Most — mondja magában, és dobbant a lábával. Melléfogott. A ház még csak néhány másodperc után vjllan el az ablak előtt. Semmit se látott belőle, mégis pontosan előtte van a kép. Az aprócska ház udvarán egy kemence áll. Már gyerekkorában is tyúkólnak használták, nem sütöttek benne. Meg egy hatalmas pümpáskút. Hallja a nyikorgását, meg a vas hideg csattanását, amikor a kút karja a törzshöz ütődík. Hosszú köteleken állandóan tarka gyerekruhákat lenget a szél. Vitái Péter közelebb hajol a feleségéhez. — Láttad itt ezt a bakterházat? Ide jártunk libákat őrizni, sarját sarlózni. Olyan keményre tömtük a zsákot, hogy még a bicskát se lehetett belevágni. Ki se lehetett belőle rázni a zöldet, úgy kellett kicibálni morékkal... Hallottad?l — Szóval itt tanyáztunk mi gyerekkorunkban. A híd alatt a lánykákkal etyepetyélgettünk, kővel hajlgáltuk a vonatokat, ordítoztunk, nyelvünket öltögettük, még a gatyánkat is letoltuk, de csak a gyorsvonatnak, mert abban biztosan nem utazott jalunkbeli. Akkor még itt nem állt meg a gyorsvonat. Ott az út mellett hatalmas szederfák voltak. Abban a bak- terházban idegenek laktak. A férfit ritkán lehetett látni, az asszony meg szőke volt, húsos és kívánatos. Éjszakánként vele álmodtunk valahányon. Tizenkét-tizenhárom éves lehettem. Három apró gyereke volt, akik nyáron piros klottga- tyában, szutykosan-mocskosan, télen meg vastag ruhákba bu- gyolálva ácsorogtak az udvaron, bambán nézték a vonatokat, és mtndig margarinos kenyeret tartottak a kezükben. Sokat leselkedtünk az asszony után, aki nagyvirágos kartonruhákban örökkön a napsütötte fal mellett dagasztotta a ruhát, teregetett, hajlongott az udvaron s nem látszott valami szemérmetesnek. Úgy éreztem, tudja, hogy ott leselkedünk a kökénybokorban, s mintha azért is nem vett volna semmit magára a ruha alá. Nagy fehér mellei örökkön kilátszottak. Mégse vette szívesen, ha vízért mentünk hozzá. Figyelsz?!. Tudod, az volt a vérlázító a dologban, hogy mindig egyedül láttuk abban a magányos, elhagyatott házban, mert mondom, azt a vasutas-egyenruhás embert, aki lehet, csak a férje volt, lehet, hogy a szeretője, azt nagyon ritkán láttuk... — Konyhaitól — mondja a felesége kuncogva. Vitái vigyorog. Aztán cinkosan összenéznek, mert egyszerre veszik észre, hogy az egyik kupétársuk, egy termetes és méltóságos külsejű úriasszonyság hallgatja, amit beszélnek, és felháborodottan forgatja a szemét, a vállát, pulykauörösen fészkelödik azzal a nagy fenekével. Vitái Péter sumánkolni kezd, majd ránéz a feleségére, akt azonnal veszt a lapot és megkérdezi: — Aztán mi lett azzal a növel? — Háát... hmhm... jó meleg ágya volt, az biztos. A dunyhája meg tarka, virágmintás. Beonyl — mondja, majd a felesége füléhez hajol és belesúgja: — Ne hülyüljünk, még megpukkad Itt nekem ez a csaj, aztán ... — Fuji Micsoda szemtelenség — ugrik fel a nagyfenekű nagysága —, hát ezek nem szégyellik magukatl Ilyet még nem hallott világ. Szégyentelenekl Disznósági Amint a nő feláll és a retiküljével hadonászik, hirtelen betelik vele az egész kupé, kiszorítja belőle a levegőt, forróság lesz. A két vasutas felébred, az egyik azért, mert valami megnyomta az orrát, s amikor kinyitja a szemét, csak egy nagy kövér feneket lát maga előtt. Egyikük sem érti, mi történhetett. A többiek meg nyilván nem tudnak magyarul, azért nem értik, mitől lett olyan vörös a nő, aki eqy enyhe fékezés közben visszahuppan az ülésre, és ott is marad. — Hát miféle házastársak maguk?! Hát... hát... — Tessék megnyugodni már nol A nénit senki sem bántotta, miért tetszik hallgatóznl? — Micsodái Még hogy tnéni... I az öreganyja, az néni, az a néni, ott a falujában, a tyúkszaros udvaron, megértetteI NahátI A többiek értetlenül kuncognak. — Tudja, ki vagyok én?l — folytatja a nő. — Nem kérem, nem tudom ki méltóztattk lenni, de gondolom, nem is szükséges, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Pedig Vitái Péter nagyon is jól tudja, kt ez a nő, aki hozzá hasonlóan, menetiránynak háttal ülve utazik, akit csak akkor vett észre, amikor az pisszegve, szuszogva fészkelődül kezdett. És akkor azonnal felismerte. Nem is érti, hogyan nem vehette észre abban a pillanatban, amikor beléptek ebbe a kupéba. Kicsit szorongott, hát ha a nő ts felismeri öt, bár ez nem látszott valószínűnek, mert amikor annak idején találkoztak, Vitái Péternek szakálla volt. — Bizony nem szükségest De még mennyire nemi Felháborítói — szaporázza a nő. fűlika pedig — így hívják Vitái Péter feleségét — rángatni kezdi a férje karját, nehogy belelovalja magát ebbe a hülyeségbe. Tudja, hogy a férje néha nagyon ingerlékeny, s látja. hogy most egészen különös, furcsa indulat tüzel a szemében.1 Egyébként nagyon rendes fej. Szorongás fogja el, hátha Itt is kivert a balhét. Könnyen dühbe gurul. Jobbnak látja ismét heccre fordítani az elmérgesedő helyzetet, amit az utasok annyira nem értenek, és belesúgja Péter fülébe: — Ml az, csak nem ez az a nő? Vitái Péter megrezzen, és akaratlanul is hangosan szólal meg: — Kicsoda? Kire gondolsz? fűlika kuncogva súgja meg a választ. — Hát az a szőke, a bakterházból! — Ez neked szőke? Es nem látod, hogy ez jóval öregebb?l — Attól még lehet. — Légy szíves, ne bosszants. És, ne susmogjunk itt, jól? <— A zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, szájába teszi, tapogat ja a zsebeit. Ekkor megszólal az egyik vasutas. — Hé, fiatalember, itt nem szabad dohányozniI Maga nem tudja, hogy a vasút összes objektumában, kivéve a gyorsvonatok arra kijelölt fülkéit, megtiltottuk a dohányzást? Egyébként ts ott a tábla a feje fölött. Hát ez meg honnét szedi ezt az objektumot? — gondolj magában, aztán odaveti, hogy: — Elnézést. — Majd hozzáteszi: — Ezzel az erővel azt l\ kötelezővé tehették volna, hogy a vasút összes objektumában mindenkinek dohányoznia muszáj, nem gondolja? — No maga csak ne legyen olyan okos. Es ne sértegessi a hölgyet se, jó?l fűlika elsápad. Tudja, hogy Péter nem hagyja ennyiben. — Nézze, jó ember, én valóban megfeledkeztem magamról és köszönöm a figyelmeztetést. De azért jobb szeretem a sa ját egészségemet magam megkímélni, bár őszinte hálát érzek minden autós tránt, aki nem hajt a zebrán a gyalogosok fcö-j zé. Ertt, ugye?! S még jobban szeretem, ha betartják a me netrendet. Mert az fontos dolog. — Ezt főleg a potyautasok szokták hangoztatni. IsmerjW ml az ilyeneketI — mondja a vasutas, miközben a másik a orra alatt mosolyog a sarokban, és az öngyújtójával játszik Ogy tűnik. Vitái Péternek drukkol, ám az jobbnak látja a6-j bahagynt a vitát. Feláll és kimegy a folyosóra. Felesége utá na. — Igazán megkímélhetnél a hülyéskedésetdtöl. Esküszöm én maholnap már el se megyek veled sehová. — Ne haragudj! Nem izgatom fel magamat. Megígérem. — Mit ígérgetsz, amikor látom hogy reszketsz az ideges-\ ségtől? De hagyjuk. Eredj a vécébe cigizni! Ott majd megnyugszol — mondja fűlika, és nevetni próbál, hogy Pétert is megnevettesse, ám ez nem sikerül. F.kkor a vonat éppen megáll egy állomáson. Péter lehúzzál az ablakot és összeráncolt szemöldöke alól nézi, amint a szélső vágányon két férfi messet lapátol egy nyitott vagonból Es már indul is a gyors. Vitái Péter hátrabiccenti a fejét. — Tudod, ki ez a nő? — Mtért kéne tudnom? — mondja fűlika. — Hatvankettőben nála laktam albérletben. — Ennél a nőnél? — Igen. Ennél a nőnél. Aztán kirúgott. — Az albérlőt rendszerint kirúgják. Egyébként undok csaj lehet. Az a sok arany rajta, meg a ruhája... — Igen — mondja Vitái Péter, aztán a csikket nagy ívben \ kihajítja az ablakon. Visszamennek a kupéba. Hallgatnak. Vi-> tál Péter később megszólal. Jó hangosan, hogy mások ts ft-E gyeljenek rá. — Képzeld el: albérletben laksz egy öregúrnál,'és egy éj-% szaka arra ébredsz, hogy az öregúr a paplanod alatt motoszkál. Mit csinálsz akkor? — Kirúgom? — Honnét rúgod ki? — Hát a szobámból. — De hiszen az az ő szobája, te csak albérlő vagy nála.' — Akkor ts. — Hát persze. És aztán ml van. — Gondolom, aztán 8 rúg ki téged. — Nyilván. Rövid ideig ismét csend. Az útitársak leplezett kíváncsisággal lesik, vajon folytatódik-e az ellesett párbeszéd. — Nekem volt ilyen kalandom. Elmesélem, jó? — Ne mesélj semmit — mondja fűlika ingerülten. — De azért elmesélem. Hatvankettőben egy középkorú tisztes asszonyságnál laktam albérletben. Lepra egy hely volt, de nem válogathattam, mert vizsgaidőszakban rúgtak ki a korábbi helyemről, és bizony jócskán le voltam maradva az egyetemen. Három pótvizsga meg a többi. Egyszóval beköltöztem a hölgyhöz, aztán nekiestem a tanulásnak. Egy hét múlva figyelmeztetett, hogy sokat égetem a villanyt. Égetem, persze hogy égetem, hiszen a szobán ablak sincs, csak egy vacak szellőzőnyílás. Két hét múlva arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a paplanom alatt. A háziasszony volt az, átlátszó hálóingben. Azonnal kirúgtuk egymást. En őt a szobámból, aztán meg ő engem a lakásából. Mindez éjiéi, úgy kettő tájban történt. Ha jól meggondolom, ezért is hagytam ott az egyetemet, pontosabban; ezért Is rúgtak ki az egyetemről. Hetekig hasztalan kerestem új albérletet, miközben a vizsgaidőből szépen kifutottam. A többit már tudod ... fűlika nem szólt semmit. — fa, és még valami; a hölgyet azóta se láttam, pedig kerestem is, de elköltözött. Mert hogy az adósa maradtam. Háromszázat kért a szobáért, de én belépéskor csak egy százast adtam, amolyan foglaló gyanánt. Fél hónapig laktam nála, az annyi, mint százötven korona, ugye. És látod, milyen igazságos is az élet. Gyanútlanul felülünk erre a vonatra, és mit ad isten, most megadhatom a tartozásomat, mert tartozni azt ... fűlika felugrik, kimegy a kupéból. Vitái Péter zavartalanul folytatja a mondókáját, most már az utasokhoz, akik nyíltan, izgatottan lesik a szavait, miközben a hölgyre sandítgatnak. Az meg halálsápadtan ül, mozdulatlanul. — Szóval, kedves asszonyom, ezennel lerónám á tartozásomat. Feláll, a farzsebéből elővesz héhány bankjegyet, és egy piros ötvenest nyújt a nő jelé. A, nő arcára rántja az ablak függönyét, és hisztérikus bömbpléSbe kezd. A vasutas felugrik, galléron ragadja Vitái Pétert, aki egy ; mozdulattal sem védekezik, hagyja, hogy a markos, közép- • korú egyenruhás ember kituszkolja őt a folyosóra. — Rohadt huligán — sziszegi a fogai között, és ököllel belecsap Vitái Péter arcába. — Köszönöm, lovag úr — mondta Vitái Péter, de a vasutas már nem hallja. Visszalépett a kupéba, és erélyesen bevágja maga mögött a tolóajtót. A kocsi túlsó végéből ekkor lép oda ' fűlika. Belenéz férje arcába, félresimltja a haját, és szánalmas tekintettel csak annyit mond: — Hülye vagy, Péterem! — Csak hülye? — Azt hiszem, aljas is voltál. Most az egyszer.. — Lehet - mondja Vitái Péter. - De ettől függetlenül se bánom, hogy erre a vonatra szálltunk. Aztán a végállomásig már egyetlen szót se szólnak egymáshoz, csak nézik a piszkos üvegen keresztül az elsuhanó I szürke tálat. EaCTassr*:
