Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-09 / 41. szám

VILÁGÍJRKliTATÁS - SZILÁRD TALAJON fegyzetek a nemzetközi űrhajózási szövetség XXX. kongresszusáról Amikur 1950 ben Alexander Amanoff francia pro­fesszor kezdeményezésére Párizsban összeült az első nemzetközi űrhajózási kongresszus, csaknem minden­ki jóhiszemű fantasztának tartotta a részvevőket. Nemcsak azért, mert elhatározták, hogy megalakítják a Nemzetközi Űrhajózási Szövetséget, hanem azért is, mert ugyanakkor összehívták a szövetség (ma álta­lános elfogadott angol nevéngk — International Astronautica! Federation — rövidítésével: az IAF) második kongresszusát Londonba, s annak témájául az űrállomásokat javasolták Mindezt megtetézték az­zal, hogy egyetemes nemzetközi szövetséget akartak szervezni, amelyben az Egyesült Államok és a Szov­jetunió is részt vesz. Mindezt 1950-ben, amikor még csak titkos rajzasztalokon alakultak az első tervek, viszont a hidegháború már javában tombolt, sőt mire 1951 őszén Londonban összeült az IAF II. kongresz- szusa, már a koreai háború is zajlott. Nem ez volt az utolsó bizonyítéka annak, hogy az űrkutatóknak merész a fantáziáink, ezért képesek meglepő dolgokat előre látni és meg is valósítani. A Nemzetközi űrhajózási Szövetség szeptember 17-22-e között immár a harmincadik :ongresszusát rendezte — ezúttal Münchenben —, és ott együtt voltak az egyesült államokbeli és a szovjet kutatók, sőt űrha­jósok is, barátságos és tudományos együttműködésre kész szellemben vitatták meg az Űrhajózás eredmé­nyeit, és most már szilárd alapokon nyugvó, távoli elképzeléseiket. Az 1950-ben tizenegy tagegycsület ál ta] megalapított IAF-nak ma már 36 országban 56 tagegyesülete van, a XXX. kongresszuson csaknem ezer küldött vett részt, köztük az MTESZ központi asz­tronautikai szakosztályának küldöttsége, és — szóban, illetve írásban — mintegy négyszáz előadást nyújtot­tak be. SZENNYEZETT VILÁGŰR Az I. és a XXX. kongresszus között bekövetkezett fejlődésre jellemző volt az, amit L. Perek, az ENSZ Világűr Bizottságának képviselője mondott el. Eddig hatezer felbocsátott objektum semmisült meg a vi­lágűrben, illetve közülük izonyára néhány száz elér­te a Föld felszínét is. Bár a mesterséges égitestek között — űrbéli — összeütközést mindössze csak né­hány esetben figyeltek meg, mérlegelni keli: vajon helyese ilyen nagy számú kis mesterséges holdat felbocsátani, nem fenyeget-e az űr elszennyezésének a veszélye? Or. Perek szerint egyrészt minden felbo­csátott űrobjektum esetében meg kell tervezni annak sorsát, nemcsak működésének megszűntéig, hanem megsemmisüléséig, másrészt inkább nagyobb, bonyo­lultabb mesterséges égitesteket kell fellőni, ami a karbantartásra, javításra is lehetőséget nyújt. Az IAF XXX. kongresszusa azáltal is kifejezésre juttatta az űrhajózás — és a vele kapcsolatos sokféle tudományág — fejlődését, hogy vele együtt több ro­kon szervezet is tudományos ülést tartott. A Nemzet­közi űrhajózási Akadémia (rövidítve: IAAJ — ez a tekintélyes testület, amely maga választja tagjait (összesen 546 tagja van| — például nyolcadszor ren­dezett tudományos ülést a CETI-nek nevezett problé­makörről, ez a rövidítés az „érintkezés Földön kívüli értelmes lényekkel“ jelentésű angol szavak kezdőbe­tűiből adódik, 9. szimpóziumát tartotta „az Űrkutatás költségei és eredményei“ témáról, a 12.-et az űrbéli kockázat és mentés kérdéseiről A Nemzetközi Vi- Iágürjogi Intézet nevű szervezet immár 22. világürjo- gi szimpoziunját tartotta — de szinte lehetetlen vol­na felsorolni a szervezet-,.nsclád“ rendezvényeit. Ál­talában öt hat-hét párhuzamos ülésen olvasták föl és vitatták meg az előadásokat, mivel pedig az űrhajó­zás sem változtat azon az alapvető fizikai törvényen, hogy egy test egy időben csak sgy helyen lehet, nincs ember, aki mindenről be tudna számolni, ami a bajor fővárosban rendezett űrhajós-találkozón el­hangzott. És ez kár, mert sok eredményről esett szó, és sok merész, bátor fantáziáról és alapos tudásról tanúskodó tervről. A kongresszuson hét űrhajós vett részt: Beregovoi altábornagy, a szovjet űrhajósok egyik vezetője, Ana- tolíj Filipcsenko, Alekszandr Ivancsenko és Vlagyi­mir Kovaljonok, akiknek a világűrbeli tartózkodási rekordját csak nemrégen döntötte meg Rjnmin és Ljahov (ha illik egyáltalán a rekord szót használni olyan komoly, felelősségteljes és összetett tudomá nyos tevékenységgel kapcsolatban, mint az űrhajózás!), ott volt Miroslav Hermaszswski, az első lengyel űrhajós és Sigmund Jähn. az NDK űrhajósa. (Vladimír Remek, az első csehszlovák űrhajős nem volt ott, de érdekes előadást küldött, amelynek témája „a több nemzetiségű űrhajósegyüttesek kommunikációs prob lémái“ volt, erről saját tapasztalatai alapján is volt mit mondania.) A hetedik űrhajós pedig, aki a NASA egyik akadályoztatott vezetője helyett annak előadá­sát is fülolvasta, Alan Bean volt, aki járt a Holdon. OKTATÁS, GYÓGYÍTÁS Az űrrepülések tudományos — műszaki, fizikai, or­vosi stb. — eredményeiről sok előadás hangzott el. Beszámoltak a Szaljut-B-on szerzett tapasztalatokról, új anyagokról, berendezésekről, műszerekről, a Hold anyagáról, A bolygók közelébe küldött ürobjektumok képeit is láttuk vetítésen. Sokat hallhattunk a mesterséges holdak immár rutinszerű működésének tapasztalatairól. Vannak olyan műholdak, amelyek a távoli és szétszórt vidé­kek lakóinak oktatását, egészségvédelmét szolgálják. Ily módon tarthatják majd hamarosan egymással a kapcsolatot, sőt rendezhetnek konferenciákat, külön­féle szakmai és tudományos testületek — egy régi angol filozófus szavaival élve „láthatatlan akadémiák“ — egymástól távol dolgozó tagjai, kísérletileg ez a rendszer már működött is. A műholdak teljesítményét növelve a földi vevőkészülékek egyszerűbbek, olcsób­bak lesznek. Indiai űrkutatók is kifejesztettek egy berendezést, amelynek segítségéve) katasztrófák sújtotta területek­kel mesterséges holdon át meg lehet teremteni a kapcsolatot. A berendezés egyetlen autóval vagy he­likopterrel a helyszínre szállítható, három ember hat óra alatt üzemképessé teszi, antennája mindössze há­romméteres, 20 watt energiával működik, elemei egy­folytában hatórás működési tesznek lehetővé, Sajnos, már volt alkalmuk kipróbálni ezt az J977. évi decem­beri Andra Prades-i trópusi ciklon után. Nem mintha az űrhajózás mindennapi eredményei — amelyeket pedig például telefon- és televíziós kap­csolatban rég használunk és élvezünk — közismer­tek volnának, mégis helyszűke miatt hadd térjek át egy két, fantáziát megmozgató előadásra. A CETI ülésszak egyik elnöke, Miss Jean Tarter, egyesült államokbeli rádiócsillagász elmondta, ho­gyan vizsgálták meg a hatalmas arecibói rádiótelesz­kóppal háromszáz csillag rádiósugárzását, egyenként három-négy percig, mégpedig igen sok csatornán. A hatalmas anyagot azután statisztikailag elemezték, van-e benne olyan sugárzás, amely mesterséges ere­detűnek tűnhet. Találtak Is egyet: sugárzási görbéje élesen kiugrott az ábrán. Ezt elemezve megállapítot­ták, hogy — a Mars körül keringő Viking Orbiter amerikai műhold sugárzását fogták fel ... Ez bár per­sze nem az, amit a szenzációra éhes emberek szeret­nének, mégsem kudarc, hiszen azt mutatja: a módszer olyan érzékeny, hogy Ilyen gyenge sugárzásokat is fel tud fedezni az égen: a Viking Orbiter mindössze húsz watt energiával ad, aminek a Földre nyilván csak egy töredéke ér el. Különben nagy figyelmet keltett Z. Kopalnak, a manchesteri egyetem világhírű csillagászának észre­vétele, aki szerint találomra minden közeli csillagot végigvizsgálni fölösleges, sőt esztelen pazarlás: kér­dezzék meg a csillagászokat — mondta —, ők majd megmondják, hol érdemes keresni „szupercivilizáció- kat“, vagyis nagy erejű rádióhullám-forrásokat. Ko- pal szerint az óriási távolságban Isvő, ám magas koruk miatt ilyen föltevésekre alapot szolgáltató gömbhalmazokben is érdemes keresni. UFO-K MÜNCHENBEN ÉS — TALÄN — TOKIÓBAN A CETI-fllésszakon a többi között kétszer is szót kért Arthur C. Clarke, a világhírű tudományos és scl- fi-író (akinek A jövő körvonalai című könyve, 2001 űrodüsszeia című regénye és más müvei is népszerűek az olvasók körében), és elismerően szólt a merész és logikus elképzelésekről. Kissé a CETI témához kapcsolódik a kongresszus egyik mulatságos epizódja is. A kongresszus második napján az egyik müncheni bulvárlap címlap­ján 15 sor magasságú betűkkel rikoltotta bele a vi­lágba: Tíz rendőr UFO-vadászaton Münchenben! A nagy betűket rövid cikk követte arról, hogy valami ötszöglető, ezüstösen csillogó testeket láttak Mün­chen fölött az este, előbb egy török vendégmunkás, azután több rendőr is, akik rádión kapcsolatban áll­tak egymással. Amikor R. Pesek professzor (Csehszlo­vákia) a szokásos déli sajtótájékoztatón beszámolt a űETl-iiiésszak aznap délelőtti előadásairól (a tájé­koztatás egyik gyengéje volt, hogy az előző délutá­niak már feledésbe merültek), megkérdeztem: mi a véleménye az aznap megjelent UFQ-szenzáeióról. Elő- rebocsátva, hogy ez nyilván valami szenzációhajbász tévedés (és ezt két nap múlva az események igazol­ták, maga a lap számolt be róla, hogy fényvisszave­rődés volt: légvédelmi ágyúk gyakorlatoztak, és az újabb „UFO-rladó“ alkalmával odaküldött helikopte­rek ezt meg is állapították), mégis: nem véli-e úgy, hogy az IAF vagy az (AA tudományos tárgyilagosság­gal és hitellel már egyszer bonckés alá vehetné az ÜFO-k vagy népszerűbben: ,,repülő csészealjak“ ügyét? Pesek professzor nem vette tréfának a kérdést: egy­részt elmondta, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája csak nemrégen jelentetett meg „rendkívüli légköri jelenségekről“ egy beszámolót, egyelőre kom­mentár nélkül, és hasonló kiadványok láttak napvi­lágot más akadémiák égisze alatt is, másrészt pedig — amint hallottam — az IAA ülésén fölvetette, hogy javasolják az IAF jövő évi tokiói kongresszusán egy UFO tárgyú ülésszak rendezését. Erről még az IAF programbizottsága dönt. Az IAF és testvérszervezetei 1980-ban Tokióban tartják kongresszusokat. Az 1981. évi kongresszus megrendezésének jogáért Olaszország és Svédország vetélkedik. Addig azonban Magyarországon kéről sor (1980 tavaszán), az űrkutatás másik nemzetközi szer­vezete, a COSPAR kongresszusára. 5 Ki ölte meg az amerikai „kis Szent Johannát”? Távirányított gyilkosság: az FBI rágalmazó kampánya? Párizs XVI. kerületében a rendőr- járőrnek feltűnik egy po. lepte autó, amely napok óta nem mozdult a jár­dáról. Az egyik rendőr kinyitja a ko­csit, a hátsó ülésen pokrócba csa­vart meztelen nő hulláját találja, a holttest mellett sok-sok halálos a- dagnyi altató üres doboza. Már a rendőr ismerősnek találta, de a vizs­gálatot vezető tiszt nyomban felis­merte: a tetem Jean Seberg amerikai színésznőé, több sikeres francia film sztárjáé, akinek eltűnését férje egy héttel korábban jelentette. KÉNYELMETLENNÉ VÁLT A lapok megírják, bogy a színész­nő több ízben követett el öngyilkos- sági kísérletet, legutóbb a Montpar­nasse metróállomáson vetette magát a sínekre, de a szerelvény megállt, a zokogó asszonyt csak zúzódások érték. Ezt az esetet „balesetnek“ mi­nősítették. A sajtó elparentálja a szí­nésznőt, aki 1956-ban valósággal be­robbant a filmvilágba: Shaw Szent Johannájának címszerepét játszotta, a dráma filmváltozatát a kor egyik leghíresebb amerikai filmrendezője, Otto" Preminger készítette. „Oj arcot“ keresett, eltérőt Hollywood akkori csillagaitól, s azt mondják, tízezer fiatal színésznőt vonultatott fel ma­ga előtt, míg végre kiválasztotta a teljesen ismeretlen 18 éves jean Se- berget, az egyik Iowa állambeli kez­dőt. Ha maga a film kudarcnak számí­tott is, a címszereplő egyszerre vi­lághírűvé lett: a közönség felfedezett egy friss, ragyogóan szép ifjú tehet­séget, akinek rövidre nyírt, fiús frizurája, kedves egyszerűsége, ter­mészetes nőiessége egyaránt feltű­nést keltett. Ettől fogva nevezték el az amerikaiak „kis Szent Johanná­jának“, egész művészi pályája so­rán, elsősorban ezzel az alakításával jellemezték, ehhez mérték. Premin­ger filmje után két nagy siker, majd egész sor kudarc következett. Fran- coise Sagan regényének, a Jő reg­gelt búbánatnak filmváltozata avatta nemzetközi filmcsillaggá. Pályájának csúcsa Jean-Luc Godard filmje volt, a Kifulladásig főszerepe, amelyben 5 volt Belmondo elbűvölő akcentussal beszélő amerikai szerelme. Ez a film a francia mozi történetének egyik fordulőpdhtja volt, az „új hullám“ romantikus hajtása, váltás egy egész generáció női szépségideáljában. Ez­után középszerű és gyenge filmek következtek: Jean Seberg neve már kevesebbet szerepelt a kritikákban, mint a politikai tudósításokban. A színésznő ugyanis kiállt az amerikai polgárjogi harcosok mellett, az ame­rikai négerek Jogaiért — az Egyesült Államokban a népszerű, hajdani „kis Johannácska“ kezdett kényelmetlen­né válni. A LEJÁRATÁS Néhány nappal az öngyilkosság be­jelentése után Romain Gary francia regényíró, a színésznő volt férje saj­tóértekezletet hív össze Párizsban. Amit mond és bizonyít: szenzáció: Gary kifejti, hogy Jean Seberg ha­láláért az amerikai Szövetségi Nyo­mozó Iroda közvetlenül felelős, a színésznőt az FBI rágalmazókampá­nya kergette az öngyilkosságba. „Jean 14 éves kora óta harcolt az amerikai feketék jogegyenlőségéért, és az FBI meg akarta büntetni, a- mlkor harca túlságosan nagy vissz­hangot keltett. Az FBI megrágalmaz­ta és ezzel megölte“ — mondja Ro­main Gary. A rágalom: jean Seberg nem elvi meggyőződésből támogatta a feketé­ket, hanem azért, mert állítólag sze­xuális kapcsolat fűzte a Black Pan­thers (Fekete Párducok) mozgalom egyik vezetőjéhez. Gary okmányok­kal, hiteles vallomásokkal cáfolja meg a rágalom minden szavát. Az okmányok hitelességéhez nem férhet kétség, a hírhedt Watergate-ügyben kötelezték az FBI-t irattára egy ré­szének közzétételére, és az okmá­nyok között olyanok Is voltak, ame­lyek a Jean Seberg elleni rágalom­kampány okát, elindítását, módsze­reit tárták fel. John Edgar Hoover, az FBI akkori igazgatója engedélyez­te, hogy „kiszivárogtassanak“ a film­világ mondén életének pletykarova­tait író „krónikások“ körébe egy o- lyan úgynevezett hírt, hogy „egy fia­tal szőke iowai színésznő gyermeket vár a Fekete Párducok egyik vezér­alakjától.“ Romain Gary idézi az FBI egyik, korábban titkos okmányát: „Így diszkreditálhatjuk a közvéle­mény szemében, és indokolhatjuk, miért támogatta pénzügyileg a Fe­kete Párducok pártját. Seberg ezzel semlegesíthető, és tényleges terhes­sége alkalmat nyújt e cél elérésé­hez.“ A rágalom megdöbbentette, való­ban megzavarta a színésznőt, lelki egyensúlya és idegzete megrendült. „Jean súlyos beteg lett, a gyermek holtan született — mondja Romain Gary. — Gyermekét üvegkoporsőban ravataloztatta fel, hogy mindenki lát­hassa: a kis halott fehér bőrű, de a rágalomkapányt már nem állíthatta meg. Jean azóta minden évfordulón megpróbálta, hogy eldobja magától az életet.“ A SZENÁTOR VALLOMÁSA Gary sajtóértekezlete után a sötét ügy újabb adalékai kerülnek nyilvá­nosságra. Nyilatkozik az FBI, s meg­szólal Spencer Davis amerikai sze­nátor, annak a szenátusi vizsgáló bi­zottságnak a tagja, amely az FBI úgynevezett felforgatásellenes tevé­kenységét tanulmányozta. Az FBI sze­rint „az idézett dokumentumokat az amerikai igazságszolgáltatás bocsá­totta a nyilvánosság rendelkezésére“ de ez nem más, mint a tények beis­merése. De ezeknél a kényszeredett vagy mellébeszélő beismeréseknél többet mond Spencer Davis szenátor, mert ő tényeket, dokumentumokat idéz és a kommentártól tartózkodik. Egyik leleplező megállapítása: „Olyan sze­mélyiségek, akik a Fekete Párducok mellett nyilatkoztak meg, az FBI kü­lönböző programjainak célpontjává váltak.“ Az egyik célpont Jean Seberg volt. a fegyver, amellyel életére törtek, az FBI dokumentumának szavai szerint: „Ha azt sugalljuk, hogy egy kis sző­ke színésznő egy fekete mllitánstől gyermeket vár, ókkor nemcsak kar­rierjét kompromittálhatjuk, hanem az amerikaiakat meggyőzhetjük arról is, hogy ha egy fehér nő együttműködik a négerekkel, akkor ennek csak sze­xuális háttere lehet.“ Jean Seberg halála feltárja: az FBI, amelynek feladata hivatalosan az, hogy védje az amerikai demokráciát, egy amerikai asszony halálát okozza, megtöri fizikailag és lelkileg, csupán azért, mert az szolidáris az ameri­kai polgárjogi harcosok és feketék küzdelmével. Romain Gary Igazat mono: az FBI ölt, és felhasználta az amerikai rendszer minden fantazma­góriáját, minden fajgyűlöletét, meg­csúfolva az emberi jogokról oly fennen hangoztatott szólamokat. A Népszabadság nyomán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents