Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-30 / 5. szám

6 frag • ' • ! ■ j ■ t < : <C n i. New Yorkban a Masters-tor- nával véget ért az 1978. évi te- niszidény. Mint ismeretes, a győzelmet a mindössze 19 esz­tendős amerikai McEnroe sze­rezte meg, aki a döntőben le* győzte veterán honfitársát, a 35 éves' fekete bőrű Ashet. A tornát ezúttal azonban még né­mi szemhuny őrit ássál sem ne­vezhettük igaziból a mesterek tornájának. Különböző okokra hivatkozva távolmaradt többek között Borg és Vilas, és Con­nors még a selejtező mérkőzé­sen — mellesleg éppen McEm roe-vál vívta — visszalépett, állítása szerint sérülés miatt. Rossz nyelvek azt beszélik, hogy a világhírű teniszezők bojkottjának más oka volt. Így akartak tiltakozni a teniszjá­tékosok szövetsége vezetőségé­nek szabálya ellen, amely meghatározza, hogy egy játé­kos egy évben nem versenyez- hét többet 20 hétnél. Húsz hét az majdnem öt hó­nap. Hogy ez mégsem elég né- mely teniszezőnek a boldog­sághoz, annak az a magyará­zata, hogy már csakis és kis zárólag a pénzt hajszolja. Ss ahol a pénz beszél, ott a tenisz háttérbe szorul. ooo Doppingbotrány robbant lei a nyugatnémet Bundesligában. Először a híres nevezetes Bayern München négy játéko­sa Ismerte be, hogy úgyszól­ván minden mérkőzés előtt be­vettek Captagon tablettákat, a- mely gyógyzer a doppinglis­tán szerepel. A sportorvosok kongresszusán az egyik orvos nem kisebb személyiségről je­lentette ki, hogy játékosainak Captagont adott, mint a Ba­yern egykori edzője, Dettmar Cramer, aki jelenleg Szitud- •Arábiában ténykedik. Mintegy védekezésképpen a Bayern otú vasa, dr. Müller-Wohlfahrt ki­jelentette, szilárd meggyőződé­se, hogy a Bundesliga majd­nem minden csapatában dop­pingot alkalmaznak. Különben sokan ezzel magyarázzak pél­dául a Bayern különös forma­ingadozását. Többek között azt, hogy egyik hétről a másikra hét gólt kap otthonában a Düsseldorftól vagy nyolcat az Ajaktól. Egyelőre nem nevezik meg a játékosokat. A Sport Illus­trierte című folyóirat is névte­lenül írja meg, hogy az NSZK válogatottjának egyik közel­múltban visstavonult tagja pá­lyára sem - lépett anélkül, hogy ne vett volna be Pervittnt, a- mely szintén a doppingok lis­táján szerepel. Egy másik sportorvos — szintén névtele­nül — arról tájékoztatta a Schwäbische Zeitung című la­pot, hogy tanúja volt, amikor a nyugatnémet válogatott já­tékosai arról vitatkoztak, hogy a Captagon tabletták do­bozait bedobják a szemétkosár­ba vagy — a leleplezés elke­rülése végett — inkább haza­vigyék és megsemmisítsék. Charly Mrosko, az Arminte Hannover játékosa mondta, hogy tavaszkor, amikor a já­tékosokon kiütött a tavaszi fá­radtság, rendszeresen Multi­bionta, Aktívámat és Captagon tablettákat kaptak mérkőzés előtt vagy közben. Hozzátette, hogy ezek valószínűleg nem doppingok. Sajnos, tévedett, mert vala­mennyi káros doppingszer. De valószínű, hogy a legtöbb já­tékosnak valóban nincs tudo­mása arról, hogy mivel tömik őket a klubok mindenható u- rai ü jó eredmény, a jó bevé­tel végett. Legtöbbször akkor jönnek rá erre, amikor a dop­pingszer már nagy kárt oko­zott az egészségükben. 0;jabb adalék a profi futball Igazi arcához. Ipalágy i) TÄI11CÄ Sportvílág in. B ugár Imre tehát ismert és népszerű lett. Megbe­csült sportoló, aki mm» dig a íigyelem előterében áll. Az ország legjobb sportolóinak rangsorában a 12. helyre so­rolták, Prágában a negyedik helyre tették. Vajon mi vál­tozott azóta az életében, és ho­gyan telnek egyáltalán napjai? — Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem esik jól az emberek figyelme, érdeklődé­se. Viszont azt is le kell szö­geznem, hogy én egyáltalán nem változtam meg. Némely újságírók igyekeznek rám ru­házni olyasmit is, amihez sem­mi közöm sincs. A figyelmes­ség . legszebb jelével idehazB találkoztam. Amikor az Euró- pa-bajnokság után itthon jár­tam, egyszer csak beállított hozzánk egy négyéves kislány, bizonyos Melinda azzal, hogy Szeretné látni azt a bácsit, aki a tévében volt. Megcsókolt, né­hány szót váltottunk, közben a szüleitől majdnem kikapott, mert az egész falut tűvé tet­ték érte. Távozásakor édesa- nyám figyelmeztette, hogy Itt­hagyta a kekszét. Azt vála­szolta, hogy azt Imrtchnek hozta. Prágában továbbra is változatlanul zajlik az élet. Délelőtt edzések, délután sza­bad. A szabad időmben leg­többször elmegyünk a fiúk-- kal moziba, kiállításra, néha beülünk egy sörre. Kedvelt í- dötöltésem a minigolf. Rendkí­vül megnyugtató foglalkozás. Kingstoni édes semmittevésem­re is azért emlékezem szíve­sen vissza, mert kedvemre kW golfozhattam magam. A Duk- la kapusával, Strom Síkkal la­kom egy szobán, szívesen el­járok a mérkőzéseikre, és szurkolok nekik, bár nekem a futball sohasem ment. Nagyon örültem, amikor ragyogó mér­kőzésen kiverték a Stuttgar­tot. Elsők között másztam át a kerítésen, hogy gratuláljak nekik, ök is' drukkolnak ne­kem mindig, egyetlen prágai versenyemet sem hagyják ki. A labdarúgó-világbajnokság i- dején Itthon tartózkodtam, és Így legnagyobb szívfájdalmam­ra a magyarok keserves kín- szenvedését is végig kellett néznem. Esténként olvasok, il­A DISZKOBOLOSZ S fl Z s. m i üc 'S letve erre kevés idő jut, mert gimnáziumba járok, és az idén érettségizem. Utána jelentke­zek a Testnevelési Főiskolára, és aktív pályafutásom befeje­zése után edzősködni szeretnék. Végül még legalább négy évig szeretnék a Duklában maradni, aztán majd meglátjuk. K özben idestova alig más­fél év múlva Moszkvá­ban lesz egy olimpia. Imre egyszeriben az egyik leg­nagyobb esélyessé és remény­ségünkké lépett elő. Maga sem titkolja, hogy szeretné megpályázni a legnemesebb ér­met, de azért higgadtan Ítéli meg az esélyeit, mert tovább­ra is szerény maradt, és nem híve a nagy szavaknak. — Tulajdonképpen már meg IS kezdtük a felkészülést az olimpiára. Az Európa-bajnok- ság négy érmese, Kólái, Fibín- gerová, Nygrtfnová és jóma­gam, meg további 20 kisze­melt sportoló speciális felké­szülést folytat, de ami engem illet, maradjon ez talán titok. Annyit azonban elárulhatok, hogy a korábbi fedettpályás edzés vagy a szokásos bulgá­riai összpontosítás helyett már a legközelebbi hetekben mele­gebb égövi országokba, Mexi­kóba, Spanyolországba me­gyünk, hogy a szabadban foly­tathassuk a felkészülést. A legközelebbi napokban sok súlyemelés és erősítő edzés következik naponta kétszer vagy háromszor is. Márciusban és áprilisban jön a legnagyobb rrtfacrtorholóc crnVAt fncninV rln­Imre a legértékesebb trófeával, az Eurőpa-bajnoki bronz­éremmel. hálni, ugrálni, futni és termé­szetesen súlyzókkal erősíteni. Az idén nem törekszem sem az eredmény Javítására, sem a nagy versenyeken való jó szereplésre, Most mindent az olimpiai felkészülésnek vetet­tem alá. Természetesen rajthoz állok több nagy versenyen, mint például az ostravai nem­zetközi viadalon, a bratíslavai Pravda — Televízió — Slov- naft versenyen, az NSZK-ban sorra kerülő Eurőpa-Kupán, Moszkvában a Népek Sparta- kiádján, a csehszlovák baj­nokságon, és ha felvesznek a Testnevelési Főiskolára, akkor a mexikói Universiadén Is. E- zeken a versenyeken a nagy fák is ott lesznek — fgy hív­juk egymás között a legjobb diszkoszvetőket —, és ha be­csúszik egy jő helyezés vagy egy nagy eredmény, az csak jó. Röviddel a tavalyi Európa- -bajnokság után például Len­gyelországban már volt egy 68 méteren felüli dobásom, de a nagy lendülettől kiestem a körből, és az eredményt ér­vénytelenítették. A techniká­ban vannak még tartalékaim, a lábmunkámaf kel) meggyor­sítani. Ha ez sikerül, úgy szá­mítjuk, hogy másfél- két év múlva hatvannyolc-hatvanki- lenc méterre javulhatok, és ez már érmet hozhat, akár ara­nyat is. Már éppen búcsúzni akar­tam a roppant rokonszenves sportolótól mondván, hogy a szívem mélyéből kívánom ne­ki, hogy a világ legjobb spor­tolóinak a seregszemléjén a dobogó legmagasabb fokára álljon, amikor valahonnan Is­mét előkerült az édesanyja, aki ellentmondást nem tűrő han­gon közölte, hogy tőlük egy kis vendéglátás nélkül nem tá­vozhat senki, meg kell kóstol­ni Imre kedvenc ételét, a sült kacsát. Hiába szabadkoztam, hogy nem vagyok éhes, hogy az olimpiai arany után majd szívesen megkóstoljuk a sült kacsát is, Bugár mama hajtha­tatlan maradt, és közölte, hogy akkor akár az egész baromfi- udvart is kiehetjük. — Vetkőzz neki, hamarabb szabadulsz - — mondta moso­lyogva Imre, és más választá­som nem Is Igen maradt. Ismét beljebb kerültünk, és a ház előtti lugasról szárma­zó jóféle borral öblögetve, rö­vid Idő alatt eltakarítottuk a hízott kacsát. A tárgyilagos­ság kedvéért meg kell azon­ban jegyezni, hogy elsősorban Imre jóvoltából. D e azért a moszkvai o- limpia után — szaván fogva Bugár-mamát — megint elmegyek arra a bizo­nyos baromfipusztításra. Palágyi Lajos írna iiiiimihi mii—ián Három évtized nyeregben A régi idők bajnokai a rangot, megbecsülést lóháton kópiával a kezükben vívták ki. Akiről most sző lesz, idestova három évtizede viaskodik a nyeregben. Ellenfelei nem holmi páncélba öltö­zött sisakos vitézek, hanem az idő és a távolság. De hát a lovagi tornák dicső kora őta mér eltelt egynéhány esztendő. Azóta bajnokot bajnok után avattak, minden elképzelhető és elképzelhetetlen versenyzési forma legjelesebb vitézeiből, sőt vi­téznőiből. Ám a bajnokok csillagai nem egyfor­mán fényesek, mint ahogyan az odáig vezető út sem egyformán göröngyös. És az utat nem egye­dül tapossák. A háttérben mindig ott áll a sze­rény, de szigorú edző. akinek vajmi kevés jut a dicsőségből, annál több a munkából. „Apám mészárosmester volt egy Prága mellet­ti kisvárosban. Gyermekkoromban gyakran ott ólálkodtam, lábatlankodtam körülötte a vágóhíd udvarán. Akkoriban még sok elgyengült, kivén- hedt gebét hoztak be levágatni. A mészároslegé­nyek néha megengedték, hogy mielőtt a másvi­lágra segítik őket, meglovagolhatjuk az udvaron. Én nagyon sajnáltam, s egyúttal meg ts szerettem a lovakat, így aztán, amikor eljött a pályaválasz­tás ideje, lovásznak jelentkeztem Prágába. Amikor kitanultam a mesterséget, sokfelé próbálkoztam, míg végül a vítkovi méntelepen kötöttem ki, és húsz évig ott is tevékenykedtem.“ A somorjai (Samorínj méntelep Lancaster nevű lova egy csapásra országos hírűvé tette ezt a csallóközi kisvárost. Hogy a pardubicei nagydfj elnyerése milyen becses esemény, elég annyit el­mondanom. hogy tavaly harmadszor sikerült a verseny történetében szlovákiai istállóban nevel­kedett lóval győzni, pedig már nyolcvannyolcad- szor rendezték meg. „Hogyan kerültem Somorjdra? Először „angyal­bőrben" jártam itt. A határőrökhöz kerültem, sze­rencsémre nem kellett elszakadnom a szakmám­tól. a katonaság lovait gondozhattam. Aztán meg­ismerkedtem egy lánnyal, s mint ahogy az lenni szokott, az ismeretségből szerelem, a szerelemből pedig házasság lett. De mind jobban közeledett a leszerelésem időpontja, annál inkább vágytam haza." Azt mondják, a 16 reneszánszát éli. Az állatvi­lág e csodája lassan visszanyeri régi rangját. A szlovákiai iósport szakember hiányban csak ne­hezen tudja felvenni a versenyt más nemzetek legjobbjaival. Hogv óriási erőszftések folynak az ügy érdekében, az biztos, .s hogy ez a munka meg­hozza gyümölcsét, az is. Épp ebből a szempontból kell a pardubicei győzelmet értékelni. „Mikor másodszor jöttem ide, Vítkovon húsz évi becsületes munkát hagytam. Sokáig töpreng­tem, nem volt semmi fennakadásom velük, a kör­nyékbeliek is szerettek, én is megkedveltem őket az évek során. A somorjai vezetők azonban biztat­tak, ne félj semmit, lassan megszokod az új kör­nyezetet, a feleséged is biztosan jobban érzi majd magát rokonai közelében. Végül is döntöttem. Csábított, hogy az itteni vezetők szabad kezet ad­tak a csikók kiválasztásában. Hogy nem válasz­tottam rosszul, bizonyltja Lancaster is, hiszen az első öt kiválasztott egyike." Manapság e sportág fejlődése elképzelhetetlen anyagi támogatás nélkül. A bizalmat viszont ki kell érdemelni, ami úgy látszik a somorjataknak sikerült. Munkájukra, eredményeikre felfigyelt a mezőgazdasági minisztérium illetékes szerve, s ez új távlatokat nyithat a méntelep életében. „Legjobban a képzett lovasok hiánya keserített el. jómagam 1960-ban abbahagytam az aktív versenyzést, azóta edzőként működöm. Szerencsé­re három fiam közül kettő versenyez, különösen az idősebbik ér el nagyszerű eredményeket. Fia­tal kora ellenére már az élvonalba tartozik. Ta­valy azért egyszer mégis rajthoz álltam. Fiamat behívták katonának, az egyik lovasom megsérült, nem volt, kt induljon. Előtte három napfa koplal­tam, hogy leadjam a súlyfölöslegemet. Talán ju­talomképpen, de sikerült qyőznöm. Fiam távolléte volt az oka annak Is, hogy a pardubicei versenyre kölcsön lovassal indultunk. Egy hét állt rendelke­zésemre egybehangolni a lovast paripájával. Ügy érzem, ez maradéktalanul sikerült." Nézegetem az 1978-as év kimutatásait. Szlová­kiai viszonylatban a somorjai méntelep eredmé­nye magasan túlszárnyalja a többi hasonló üze­mét. Az edzők listáján fölényesen vezet Harry Petrlfk, aki már a negyedik évadra készíti elő a somorjai istálló lovait. „Az Idei évadra 35 lóval készülök. Nagy fába vágtam a fejszémet, nem kis megerőltetés ennyi paripával külön-külön foglalkozni. A cél: bebizo­nyítani. hogy az eddigi eredményeket nem a vé­letlen szülte. Ha ez sikerül, megnyílnak előttünk a külföldi versenypályák kapui ts. Az álom a li­verpooli derby, amely azt hiszem, minden lovas álma. De az odáig vezető út nagyon hosszú, s a kttartó munkához szerencsének ts kell párosul­nia,,* Harry Petrlfk három évtizede van a szakmában. Megszállóba e nemes sportnak, amelyért annyit áldozott, s amelytől cserébe annyi felejthetetlen élményt kapott. Nyomában két fia, Harry és Roland bandukol apjuk örökségét folytatva. A leg­kisebb, Alan állatorvos szeretne lenni, de szabad idejét legszívesebben ö is nyeregben tölti. Az elismert lovász azt vallotta, külföldi pályá­kon is szeretné bizonyítani, hogy szocialista rend­szerünk nagyszerű feltételeket biztosít e sportág fejlődéséhez. Sok munka vár még rá. de hát a munka meg ő eddig is jó barátok voltak. A többit bízzuk a szerencsére. strieZenec Sándor A parctutm-ei nagydíj győztesei: Harry Petrlík, az edző, lifl Kasai, a lovas és a győztes paripa, Lan­caster, v

Next

/
Thumbnails
Contents