Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-23 / 4. szám

Nézzük hát, hogyan Irta le Krupszkaja Lenin készü­lődését az oroszországi út­ra 1905-ben!-„Vlagyimir Iljics Orosz­országba készült. Én néhány hétig még Genfben marad­tam az ügyek intézésére. Kettesben osztályoztuk pa­pírjait és leveleit, borítékol­tuk őket. Iljics saját kezű­leg címzett meg minden egyes borítékot. Mindez a bőröndbe került... Renge­teg dokumentum és levél volt benne, amelyek jól illusztrálják a párt történe­tét.“ Igen, de miért emleget tűk az imént a Frei koffe­rét? — kérdezheti az olva­só. Máris válaszolunk rá: Frei és Lenin — ugyanaz a sze­mély. A forradalom előtt Lenin konspiráclős okokból gyak ran használt álnevet. Ezek között ilyenek is voltak: William Frei, John Frei Sokszor e neveken irta alá cikkeit és leveleit az emi gráciában. A német „frei“ szó annyit lelent: szabad. Lenin nyíl ván ezért választotta álné vül. Visszaemlékezéseiben Krupszkaja asszony nem véletlenül említette meg, hogy oroszországi útja előtt Lenin maga osztályoz­ta s rakta a bőröndbe írá­sait. Tudni kell, hogy Vla­gyimir Iljics mindenkor gondosan gyűjtötte és „tá­rolta“ a pártdokumentumo- kat, személyi levelezését és a szociáldemokrata irodal­mat. Csaknem minden eu­rópai városban, ahol csak lakott és dolgozott, nagy írásbeli anyag gyűlt össze, amelyet Lenin felhasznált a forradalomért vívott har­cában, és igyekezett meg őrizni. De térjünk vissza Genfbe. ahonnan Vlagyimir Iljics 1905 november eleién lile gálisan Oroszországba uta zott, hogy Irányítsa az ott kitört forradalmat. Krupsz kaja néhány megbízható elvtárssal együtt Lenin elu tazása után „Frei kofferét“ az OSZDMP Központi Bi­zottságának levéltárával együtt ideiglenes megőrzés re beadta a genfi könyvtár­ba. A helyet szigorúan titok ban tartották ám Krupszka iának Oroszországba utazá­sa után a mensevlkek meg szimatoltak valamit Több­ször is igyekeztek magka­parintani „Frei kofferét“, hogy annak tartalmát fel­használják frakciós harcuk­ban. Csupán Lenin erélyes fellépése vetett véget tör­vénytelen próbálkozásuknak. Az első orosz forradalom leverése után Vlagyimir Il­jics ismét kénytelen volt el­hagyni hazáját. Franciaor szágí tartózkodása idején 1910-ben Lenin roppant fon tosnak tartotta, hogy a párt genfi levéltára Párizsba ke rüljön, hiszen akkoriban ez a város volt az orosz politikai emigráció köz pontja. Lenin óhaja telje­sült. A levéltárral és a párt tulajdonát képező holmival együtt „Frei koffere“ is Genfből Párizsba került. Mindezt akkor a „Turge- nyev“ emlgrációs könyvtár­ban helyezték el. Később bárhová is utazott Lenin a francia fővárosból — Krak kóba Poroninba. Bernbe. Zürichbe slb. — „Frei koffe re“ esztendőkön át Párizs ban maradt. 1917. március 27-én (ápri­lis 9.) Lenin Krupszkajával és több pártmunkásával együtt Svájcból Oroszország ba Indult a szocialista for radalom előkészítésére. Nem sok idő maradt a készülő désre; az úti okmányok kéz hez vétele után a legköze­lebbi vonal Indulásáig mind össze két órájuk volt. Csak a legszükségesebb holmikat és dokumentumokat vitték magukkal. A személyi levél tár. valamint „Frei koffere" egyelőre külföldön maradt megbízható emberek őrizeté­ben. Nem sokkal a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után Lenin utasítására a külföldön szolgálatot teljesí­tő szovjet diplomaták felku­tatták az OSZDMP Központi Bizottságának pártlevéltárát. 1923-ban Moszkvába hozták Frei kofferét“ is. Mit tartalmazoti ez a rej télyes bőrönd? Amit benne találtak, valóságos kincs nek bizonyult: Lenin körül belül 1900-tól 1905 októbe réig írt műveinek kéziratai továbbá a helyi pártszerve­zetekkel folytatott egész levelezése. A bőröndből előkerültek Lenin olyan ki váló munkálnak eredetijei mint az „Égy lépés előre, két lépés hátra“, „A szociál demokrácia két taktikája a demokratikus forradalom ban“ és még sok más írás. El lehet képzelni a Lenin Intézet munkatársainak örömét amikor felfedezték Frei kofferében“ ezeknek az elveszettnek hitt művek­nek a kéziratait A koffer tartalma azóta az egész szovjet nép tulajdona lett, és mindörökre helyet kapott a marxizmus leninizmus kincsestárában. Alekszandr Alov Krupszkaja Vlagyimir 1924 ben nem sokkal Vla­gyimir Iljics halála után kremlbelt lakásáról egy hagy bőröndöt szállítottak át a Lenin Intézetbe. Az *útitáska semmiben sem kü­lönbözött a többitől. Ám ab­ból Ítélve, milyen türelmet­lenül várták az intézet munkatársai, roppant érté­keket rejthetett maqában. Eg így is volt. hiszen arról a bizonyos „Frei kofferéról' volt szó. Az elmúlt napokban a szo­kásosnál jobban megbecsül­tük lakásunk, munkahelyünk melegét, a fényt, amely csalá­dunk asztalát megvilágította. Jobban megbecsültük, érték­ként kezeltük, mert tudtuk, hogy tízezrek helytállása ré­vén jutott el hozzánk. í. 9 Ú jév éjszakáján hazánk számos vá­rosában mínusz 24 fokot mutatott a hőmérő. Ezt többségünk csak az újságból tudta meg, hiszen a hir­telen hőmérséklet-csökkenést — szilvesz tér után lévén — édesdeden átaludtuk. Kint zimankó volt, ennek ellenére ener­getikusainknak nagyon melegük volt. A helyzet úgyszólván egyik óráról a másikra változott. Az energetika különlegessége, hogy ter­méke, a villamos energia nem raktározha­tó, nem gyártható előre. Raktárai azonban minden villanygyárnak vannak. Ezekben meg­felelő mennyiségű tüzelőanyag halmozható fel. A villamosenergta-fogyasztásnak van csúcsideje és van „üresjárata“, amikor a ki­termelt áram bizonyos mennyisége kihasz­nálhatatlan (pl. éjszaka). Ilyen csúcsidő­nek — sőt csúcsidőszaknak — tudhatók be az elmúlt év utolsó napjai, amikor számos gyár és ipari üzem az évvégi hajrában nem az energiatakarékosságot, hanem gazdasági tervük minden áron való teljesítését tar­totta szem előtt. így történt meg, hogy a villanygyárak tüzelőanyag-készletei az 1978- -as év utolsó óráiban jócskán megcsappan­tak. Izgalomra azonban nem volt ok, hi­szen útban volt az utánpótlás: a bányászok még Szilveszter napján is rekordokat dön­töttek meg. Újév napján aztán a rendkívüli hideg miatt vagy öt és fél ezer vagon szén ku páccá fagyott.-r Valamennyien leszaladtunk az udvar ra, nem akartuk elhinni, hogy a befagyott vagonokat két mozdony sem bírja elmozdí­tani a helyükről Ekkor kezdődött a küzde­lem, amelyből valamennyien kivettük ré­szünket — meséli Bartos Péter, a novákyi villanyerőmű (ENO) elektrotechnikusa. Az ENO rendkívül jó étvágyú, naponta 500-600 vagon szenet zabái meg. — Nem a tüzelőanyag mennyiségével volt baj, hanem a minőségével. A szomszédos Prievidzáról már befagyott szén érkezett hozzánk. Van két olvasztó alagutunk, de egy vasúti ■ kocsi felolvasztása 5-6 óráig is el­tart. Másnap — harmadnap már jöttek az emberek a prievidzai, novákyi üzemekből, volt segítség bőven. A nyugdíjasok, diákok egy fillért sem kértek, ingyen csákányozták a befagyott szenet, fent a vagonok tetején. Másodszor fejtettek. Higgye el, nagyon ke mény munka volt. Közben berrengni kezd a villanyerőmű i- rányító központjának figyelmeztető csengő ]e. Péter felveszi a kagylót. — Itt a 2-es blokk, közvetlénül a turbina előtt felforrósodott a levegő, kérjük csők kentsék a nyomást... — Értem, Intézkedem. Amikor Novákyban jártam, az erőmű há­rom blokkja teljes mértékben üzemelt. 2. Naponta hallottuk a rádióban: a gyárak és a nagyüzemek a 15-ös számú fokozat a- lapján gazdálkodjanak a villannyal. Ez a fokozat az úgynevezett biztonsági minimu­mot Jelenti. A biztonsági minimum gyáran­ként más, de seho sem szabad olyan mér­tékben csökkenteni a vtllamosáram-fogyasz tást, hogy az intézkedéssel emberéletet ve szélyeztessünk. Továbbá nem szabad, hogy a rendkívüli intézkedésekkel nagy nemzet- gazdasági vagy termelési károkat okozzunk. A 15-ös számú regulációs fokozat érvénybe lépése után csak olyan nagy energiafogyasz tók folytathatják a munkát, amelyekben a termelést technológiai okokból egy órán be­lül nem lehet leállítani. Az iskolákban — annak ellenére, hogy nem tartoznak az 6- rás fogyasztók közé — ugyebár egy órán, sőt sokkal rövidebb időn belül is abbahagy­ható az oktatás... A kisfogyasztókat, tehát a családokat, a modern villamosított háztartásokat a taka­rékossági figyelmeztetésen kívül nem érin­tették a korlátozó rendelkezések. Volt villanyunk — de azért másak vol­tunk. Másak. — Nálunk tökéletes az energiatakarékos­kodás — mondta kolléganőm. — Amióta nyolcéves lányomnak megmagyaráztam, mi­ért nem mehet Iskolába, azóta ő az áram­takarékoskodás legérdekeltebb híve. Korán fekszik, későn kel, nehogy világítania kell- jep, és reggelenként a villanyáré számlap­ját megnézve elismerően bólogat felénk, szülei felé, vagy csóválja a fejét. . Andrea szeret iskolába járni, azért taka­rékoskodik a villannyal. Mi, felnőttek sze­retünk esténként leülni a tévé elé, szeret­jük a kényelmet és nem utolsó sorban, a szakmánkat, hivatásunkat is. És a tudomá­nyos-műszaki forradalom korában egyetlen szakma, egyetlen háztartás sem nélkülözheti a villanyáramot. Ezért mindig takarékoskodjunk vele! 3. A salai Duslo sajátosan oldotta meg az energiatakarékoskodástr önellátással. Hazánk legnagyobb műtrágyagyárának e- nergiaszükséglete termelésének megfelelő: óriási. Hogyan lehet a Villamos árammal takarékoskodni egy olyan gyárban, ahol naponta milliós értékek születnek és ahol egy percnyi áramkiesés milliós károkat o- kozhat? A következőképp: A gyárnak három kis teljesítményű á- ramfejlesztője van. Természetesen rendes körülmények között valamennyi használa ton kívül, hiszen a tavalyi év utolsó nap­ján a Duslóban még senki sem gondolt ar­ra, hogy a gyár generátoraival áramot fej­lesszenek. Az áramfejlesztők „szépséghibái­ra“ csak akkor derült fény, amikor — ára­mot kellett gyártaniuk. A Duslo karban­tartói, szerelői 24 óra alatt rendbe hozták a kazánházak megrep dt csöveit, és a gyár azóta egy 42 megawattos teljesítményű mi­ni, villanyteleppel rendelkezik. Akik részt vettek a generátorok javításában, munka­helyükön nagyon elszántán mondták a töb­bieknek: — De most aztán igazán spóroljatok a villannyal! Ha pazaroltok, akkor a sajátunk­ból. 4. Visszatérek Bartos Péter mondatához, aki azt mondta, hogy valamennyien felvettük a harcot. Bányászok és vasúti dolgozók, kohászok és vasútikocsi-javítók, katonák és diákok keresték és találtak rá arra a néhány ba­rátságos szóra, amelyekkel abban a fagyos időben megmelegítették egímást. Olvastam, hogy az év elején a Ceská Tfebová-i vas­útállomás valamennyi váltója befagyott. Ceské Tfebová vasúti gócpont, és itt, ezen az állom son rostokolt 1048 üres vasúti kocsi, amelyekre mint megváltóra várakoz­tak a mostf bányászok. Huszonnégy óra a- latt 600 ember váltotta egymást a sínek tisztításánál. Hatszáz emberi Azt hiszem, ha hét országra szóló lakodalomra kellene összehívnunk ennyi embert, 24 óra alatt talán nem is sikerülne. Próbára tett bennünket ja­nuár, sportnyelven szólva: vettük a labdát — és vissza- játszottuk. Helytálltunk. Egy népi mondás azt tartja, hogy aki újév napján táncol, az egész éven át táncolni fog, aki újév napján szomszédol, az egész évben csavarogni fog... Bányászaink, vasuta­saink, sok ezer dolgos kéz az újév napján és az azt követő napokban is helytállt. Zácsek Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents