Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-26 / 26. szám
„Százévest^ a huszadik század legnagyobb Írói, költői, zeneszerzői. Százéves Móricz Zsigmond is. Nélküle szegényebbek és kevesebbek lennénk. Olvassunk hát újra, mert ami tegnap szép volt és magával ragadott, az újra elsodor, lenyűgöz. Veszelkáné meglelte a lányát. Ott állott Juliska, nézte mintegy megbüvölten a tüzet. Most anyja melléje állott, kezét szájára téve, tenyerét szeme fölé emelve, 8 is megder- medten nézte a tűz viharzását. Egyszer csak látni kezdte azt, a- mitől a lány arca égett. Egy pásztorember a legnagyobb vakmerőséggel ment egyik házból a másikba, mindenünnen kihozta a legféltettebb dolgokat. Most szekrényt hozott a vállán, ahogy kilépett, utána beomlott a zsarátnokos tető, a- mott tehenet vezetett ki, s már rohant vissza, és a lovakat, akik az udvarban megtorpantak, azokat űzte az utcára. Rögtön tovább, mintha sérthetetlen volna és neki magának eszébe sem jutna, hogy baja neki is lehet. Íme, egy égő gerendán megy keresztül, és két gyereket hoz ki a karján. Mindenki bámulta a bátorságát és a vakmerőségét, és a gyengék, gyávák, akikben hiányzik a bátorságnak ez a faja, hogy ki tudják tenni magukat a halálos veszedelemnek másokért, imádkozni kezdtek érte, s minél tovább haladt az égő házak közt, annál hangosabban hallatszott az ima, hogy Udvözlégy Mária ... Már a htóság ts felvonult. Már itt van Müller főkapitány, mindenki megismeri a vágott arcáról. Erélyes és keményen parancsol s ez nem fél. Nem fél beküldeni az embereket, ahová csak lehet, 0 maga is egészen belép a tűzcsóvákba, hogy onnan adja a parancsot a mentésre. Aztán a végire siet a tűz utcájának, de nem megy gyorsan, mert kilencven ház ég egyfolytában végig. De 0 adja ki a parancsot, hogy hány házat bontsanak egyszerre, csak úgy lehet utat vágni a tűz továbbterjedésének, ha egymás mögött öt egész házat bontanak, ontanak és hordanak el a tűz útjából. ök ketten, Müller kapitány és Rózsa Sándor dolgoznak úgy, mintha az életüket kellene menteni s a másokét. Egyszer csak Juliska megfagy. Valaki a háta mögött az mondja: — Rózsa Sándor itt van a bandájával, ö csinálja a tüzet. — Fel akarja perzselni a várost — mondja másik úriasszony —, hogy bosszút álljon. Most feltűnik valami. Juliskának is feltűnik. Sándor egyetlen nagy házba se ment be, csak azokba a kis putrikba, ahol semmi sincs, vagy ami van, semmit se ér. Onnan hordja ki a kis rissz-rossz bútorokat, a félkenyeret hozza ki, meg a szütyőben a lisztet, adja a ház előtt jajgató és veszékelő néniknek. Ellenben a hatalmas kőházakat nem keresi fel. Ha mondják, hogy barátom, mentsd mög a házamat, hozd ki a szökrényt, abba van a pénz, kapsz belőle te is — ode se ügyel, már akkorára bent van a másik kis zsellérházban, amelyik ott guzsorok a palotaházak tövében. Juliska megforrósodott szívvel kíséri az útján. . De mindig hangosabb a szó. — Itt van Rúzsa Sándor. Míg ez a derék legény ment, azalatt a Rúzsa Sándor a másik végén gyújtogat. Sose* lesz ennek a tűznek vége, míg Szöged áll. Egész déli tizenkettőig, mikor a harangok megszólalnak a déli szóval, amit Hunyadi Jánosnak gyöze- delméért rendelt el a pápa, amt még a tűzvészt kongatásokat is megszakítja, hogy egynéhány percre azt hirdesse, hogy ntncs oly veszedelem, ami felett győzedelöm ne lóhessön. Lám, a kis Hunyadi János is meggyőzte a törökök röttenetös hatalmát, a tűz is kialszik, ha már nincs mit táplálnia. Hirtelen keresik a bátor legényt, akt a tűzben mutatta meg magát, a- hogy a tiszta arany is tűzben tisztul meg igazán. Nem lelik. Már csak pislognak a parazsak. A vastag gerendák oldala meg tüzesen zsarátnokol, de már nem ég, csak MÖRICZ ZSIGMOND: (Részlet) füstölög, a hős emberfiát keresik a hálásak, a város keresteti, hogy kitüntesse és megbecsülje. Nem lelik. — Nem szögedi kalapja vót — mondják az emberek. A szögedi polgárok ebben az időben oly roppant széles peremű kalapokat szerettek viselni, hogyha négyet egymás mellé tettek, egy ölet kiadott a négy kalap. Hogy az egész országban, világon mögmutassák, micsoda gazdagsága, tekintélye és nagysága van Szögednek, meg osztón a szögedi polgároknak. De a pásztorkalap kerekebb volt, mint a gomba, felhajló szélű, szíjjal lecsatolt. Ilyen kalapos legényt kerestek, nem találtak egyet sem. De hogy is találhattak volna, mikor ez a legény éppen, amelyiket keresnek, hohohó, hol van az már. Veszelkáné is keresi a legényt, mert 0 jól látta, sőt jól ismeri, jól tudja, ki az. Ha akarná, mög is mondhatná, az csalhatatlan lenne, a- mit ö mond. Igen ám, de ő sem látta, hogy a két fiatal mit intett egymásnak. Mikor Rózsa SáncTor úgy gondolta, hogy már éppen öleget mögtött azért a Szögedért, aki az öccse halálának elvégzője volt, mikor elfogyott a kis házak tüze a soron, akkor csak mögállott, ránézett. És Juliska ment. Ha néznek rá, akkor ugye mönni köti. Ha az néz, akinek a nézésére indul a szív és mozdul a láb. Mezítláb a lelkem. Be egy égő udvarra, íme lám a tüz- tengeren túl, át az égő lángokon, de még a hajaszála sem perzsölödött mög, a kendőjének a rojtja sem kapott égést. Még csak füstöt sem, hiszen úgy kellett neki menni, mint az angyalok a lángon át. Udvarral udvarra, ahol nem volt tűz, ahová át lehetett lobbanni, szabadon, mert északra volt, a szél mindig északrul gyón. S mikor túl voltak a lángokon és az égéseken, akkor csak indultak ketten együtt a néptelen utcán a sikátoron, a szorosokon és kanyargó utcákon. Rózsa Sándor nem szólott. Csak annyit mondott: — Juliska leiköm. Juliska felnézett rá, és ügetve ment az 8 embere után. Egy lépéssel mindig elmaradt megette, mert úgy illik, úgy kell, úgy szabad: az asszonyi állat követi az ő urát. Aztán azt mondta Sándor: — Elszegöttem. Juliska erre sem felelt, csak megremegett az egész belseje. Gyönyörűségesen reszketett. Mögértette, hogy Rúzsa Sándor elszegődött. Hogy Rúzsa Sándor má nem betyár. Nem Embör lett, Csikós lett. — Számadónak — mondta Rózsa Sándor. Juliskának kicsordult a szeméből a könnycsepp. — A nevem Bálint. Juliska a keze fejével volt kénytelen letörülni a könnyét, ami pergett, mint a gyöngyvirágról a harmat. — Bátori Bálint, Az ám. Hallotta ezt a nevet már. Hol hallotta? Hát el lehet felejteni? Legelőször azt mondták, aki patkóitat a kovácsnál, az valami halast gyerök, Bátort Bálint a neve. Ebbe a nevébe őrült 8 úgy bele legelőször. Ebből a nevéből rettenetesedéit fel a gyanú, hogy tálán nem is az. Talán ez a betyár, a betyár... Most már nem bánja. Már sömmit se bán, semmi se fáj. Ogy vót. Ügy költött lönni. Mikor kiértek a Gödör utcára, ott volt Pörzse néne. Hát persze, ki őrizte volna a lovat, ha nem 8. Nála volt bekötve a Csillag. Mikor fő kellett ülni, Pörzse néni megsimogatta a Csillagot, sós kenyeret adott neki. De a lónak több esze volt, a ló már tudta, hogy most nem az evésnek van ideje, hanem a szapora menésnek, kiköpte a kedvelt falatot és megnyihogott, hogy gyertek már, ne babráljatok olyan soká, Juliska maga se tudta, hogy került a lóra. Tudott 8 lovagolni, lovon járta 0 meg sokszor a várost is, de a lóra felülni, még ilyen könnyen, röppenve, ilyen édesen suhanva, azt még nem próbálta. Rózsa Sándor csak kezébe vette az 8 kezét, másik tenyerét a szoknyácskája alá tette s már huss, lenn is volt a lóháton. A legény elébe ült. Keresztül vetették a lábukat a Csillagon, $ már a ló újra nyihogott: ne izéljetek mán no... — Isten álgya, Pörzse néni — mondta Rózsa Sándor. ___ — Isten, isten, a jóisten mögáld- jon — mondta a testes asszony és intett utánuk egy kicsit, de nagyon kicsit, hogy ha valaki Itthon volna a tüztől, mög ne igenölje, mög ne kérdezze ki után vót a nagy intő- getés. A ló pedig úgy repült, mint a szél meg osztón, mint a gondolat. De úgy, hogy kárt ne tőgyön se magába, se másba. A két fiatal pedig a szegedi puszták módján, ketten egy lovon, nyereg nélkül, minden nélkül csak neki a végtelen síkságnak. Hátuk mögött füstölt Szöged. Füstölgőit, de azt nem Rózsa Sándor gyújtotta fel, és bizony azt Rózsa Sándor se mönthette mög. N6m baj, Szöged újra fölépül és szebb lesz, mint volt. I Az előtt két héttel ugyanazt a csapatot egy barátságos meccsen Izzadva vertük egy-nullra. Most még jobban felszívták magukat. Van köztük vagy három zsugás, akiket tőlünk selejteztek ki. Az ilyen meccseken mindig szikrázik a levegő. A selejt bizonyítani akar. Kilenc-nullra nyertünk. Nagy I. és Boldizsár megölt mindenkit. Három-három gólt rúgnak. Nagyfőnök leüzent, hogy gratulál. Ezek után mit lehet csinálni azzal a vezetőségi határozattal? A Mester fáradt az edzéseken. Unja. Hány edzésen vett már részt? Hány edzést unatkozott már végig? Mindig ő jön legkésőbb, ő megy eí legkorábban. De soha nem idő előtt. És késni sem szokott soha. Szegény Mester! Elnök sporttárs mondta egyszer: „A Mester az ország első öt edzője között van!“ Boldizsár már megint cipeli a labdát! tét Kifelé cselez, rálép a labdára, a labdában esik el. Mi dobjuk a tacscsot. „Nem tud ez focizni!“ Legalább két vezetőségi tag kihúzza a nevét. „Nem kell ezt megkeresni a jövő héten. Van nálunk ilyen focista a kettőben is.“ „Az NB I-ben sincs ilyen!“ Ellentétes vélemények nélkül sohasem lehetne futballmeccset rendezni... Majd bedobom az egyik szakosztályi értekezleten. Vagy megmondom Nagy I-nek, hogy dobja be ő. És mondja azt, hogy Marxot idézi! Eltelt egy félóra, és még sehol semmi. Csak ne lenne a pályákon óra... a közönség megnézi, és egyszerre vész meg tőle tizenötezer ember. IV. fejezet 30. perc Ezek ki fogják köpni a tüdejüket. Ezt csapat nem bírhatja Kilencven percig. Megint előre jött a fekete kopasz lihegni... Nemcsak ő... Még egy... A centerhalf. Bal szélre. Ezek ilyeneket i mernek? A kissrác áll be középre védekezni. Most kellene feltörni a diót... Ügy röpköd ott a gyerek Nagy I. meg Goldmayer között, mint egy tyúkpihe... Kardos vezeti fe! a labdát. Amikor Kismárton beindul, lágyan ível elé. Mit tudna összefocizni ez a hülye Kardos, ha ereje is lenne hoz? Zá .. . Gyönyörűen veszi át Kismárton a labdát. Maga elé teszi. „Nagyzsuga!“ Lévy ordít a kispadon. Ha megint felugrik, beszakad a feje. Kismárton, mint egy őrült rohan. Tűlvezeti a labdát az alapvonalon. A kapus a labda után ballag. A másik oldalról akarja kirágni. Int a partjelző. A bíró odamegy. Tanácskoznak. Át kell vinni a labdát az ötös másik sarkára.,. Most m'ár nem a kapus áll neki. Egy hátvéd ballag oda a másik oldaíről. A centerhalfjuß visszamegy a védelem közepére. „Gatya“ újra a jobb szélre áll. „Ontsd ki a belit!“ Furkőnak kiáltják a Tribünről. Zoli egészen magabiztos, azóta, hogy belevetődött abba a lövésbe. „Szúr!“ — mutatja az oldalát, Nem baj, kibírod. Segítek, ne félj!;“ Aztán mintha mindent meggondolna. „Már nemi“ Fél, hogy elterjed róla. Dani bácsi hangját hallani. Neki Ilyenkor már lila a feje. Két-három óra is kell, mire a meccs után magához tér. Ott ül Szütyő bácsi mellett, Szütyő bácsi Ilyenkor azt szokta mondani: „Ez kész tragédia.“ A „Gatya“ kapta a labdát. Dani bácsi ordít: „Zoli mit mondtam? Ontsd ki a beíitl“ Nem kell, hogy Zoltán beavatkozzon, A srác elíigyetlenkedi a helyzeti. perc Ilyen remek perceink, nem tudom, melyik mérkőzésünkön lesznek legközelebb. Talán az NB I-ben? Most csakugyan húz mindenki. Szandál — Meluk — Nagy I. De az istennek sem jutunk előre. A két szélsőt nagyon fedezik. Ha nem tudják őket szerelni, felnyom? ják, leterítik Goldmayert is, Kismártont is .. • Boldizsár a múltkor azt mondta: „Én nem tudom, miért vagytok úgy megveszve azért az NB I-ért..,. Hogy még szarosabb legyen a nyakatok körül a hurok?“ Most kellene egy jő laoda Goldmayernek. Megindul. „Tedd már elél“ i Boldizsár cipekedik. Goldmayer elkapja a hátvédjét. Lendületben van. Ilyenkor ha megindul, két-három védőt is el tud sodorni. „Add márl“ Boldizsár még egyet igazít a labdán. Mégy egyszer felnéz. Goldmayer lelassít. Visszaáll néhány métert. Most kapja a labdát. Akkorra ott az előbb lemaradt hátvédje ts. Ű van lendületben. Telibe vágja a labdát Goldmayer is repül. Aztán lent marad a földön. Meg kellett volna venni ezt a meccset! Tavaly megvettünk jó párat. De a csapat becsületére legyen mondva, mi, közösen, nem adtunk el egyetlenegyet sem, pedig tőlünk is akartak venni, éppen most egy éve, az utolsó bajnokit. Az a csapat kiesésre állt. Ha megver bennünket, bent marad, ha kikap, repül... Három-nullra ütöttük meg őket. Először a Nagyfőnökségen jelentkeztek. Eljött az ő Nagyfőnökük is ide a mlnekhez. „Nagyon kellene nekünß ez a két pont!“ „De elvtársam, akkor mi lesz a sportszerűséggel?“ / -Ne szórakozzatok már, gyerekek, ügv tesztek, mintha ...“ V
