Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-26 / 26. szám

Sikeres volt Zselíz (Zelfezovre), A vendégszere­tő kisváros neve az évek folyamán — amióta a festőién szép Schubert- -park ad otthont a folklór ápolóinak és kedvelűinek — szinte egybeforrt a népművészettel. Enyhe túlzással azt is írhatnám: Zselíz népművészetünk Mekkája. xxx Sokan, sokszor és sok helyütt el­mondták, leírták már, hogy a nép­művészeti fesztivál évről évre jelen­tős állomása hagyományaink ápolá­sának: fontos szerepet tölt be kul­turális életünkben. Folklór- és tánc­csoportjaink tagjainak egyaránt meg­tiszteltetés, rang fellépni a zselízi művelődési otthon színpadán vagy a parkban. Az idei fesztivál jelentőségét e- melte az a tény. hogy neves évfor­dulók jegyében rendezték meg. Az Idén ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulóját, és a közel­múltban emlékezi (ink meg a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturá­lis Szövetsége — a CSEMADOK — megalakulásának 30. évfordulójáról. A mostani fesztivál — habár a gyermekcsoportok eddig is rendsze­resen szerepeltek Zselízen — első­sorban hagyományaink legfiatalabb ápolóinak, őrzőinek biztosított fellé­pési. bizonyítási lehetőséget. Az Idén ők versenyezhettek a fesztivál nagy­díjáért. XXX június 8-a péntek. A parkban fel­állított színpadon és körülötte az u- tolsó simításokat végzik a rendezők, Felkerülnek a zászlók, és két oldal­ra, a színpad elé a nemzetközt gyer­mekév szimbóluma. A nézőtér végé­ben, egy hatalmas fa alatt — mint kotlós körül a kiscsibék — zajong- nak, hancúroznak az óvodások, a ta­nító néni körül. — Én, amikor gyerek voltam, csak A lévai Garam menti együttes két táncosa akkor jutottam be a parkba — for­dul felém egy tdös bácsi, aki szin­tén a színpad körül sürög —, ha zöldséget hoztam a grófnő konyhá­jára ... Közben már érkeznek a távolabbi vidékről való, a bodrogközi, a gömö- rl csoportok. Egyre inkább érződik a fesztiválhangulat. Fel-feltekintünk az égre. Csak ne essen, ha már ed­dig nem esett! Sehol egy felhő, ám aki többször járt már Itt, jól tudja, nincsen Zselíz, nincsen fesztivál eső nélkül. Az est folyamán nagy sikerrel mu­tatkozott be Kálnán (Kalná nad Hro- nom) a fesztivál magyarországi ven­dégegyüttese, a budapesti Vasas Nép- művészeti Együttes. XXX Szombaton a gyermektáncegyütte­sek országos versenyével folytatódott a fesztivál. Népviseletbe öltözött bod­rogközi, csallóközi, mátyusföldi, gö- möri gyerekek — lányok, fiúk rop­I ii h mii ii i ni 11 m i mi iiii mii ■ ii i mí ■m iiiiiiim r a huszonnegyedik FESZTIVÁL ták a táncot, mutatták be a falujuk­ban, környékükön honos gyerekjáté­kokat a művelődési otthon színpadán, a bíráló bizottság előtt. Átéléssel, belefeledkezve a játékba, mintha nem is színpadon lennének. Gyerekesen, igazán. , Nagykaposi (Vei. Kapusany), zsar- női (2arnovl, gortvai, szepsi (Mol- dava nad Bodvou), Izsai, galántai (GalantaJ, dunaszerdahelyi (Dyn. Streda), királyhelmeci (Král. Chlmec), fülekpüspökí (FII. Biskupíce) és a féli (TomaSov) lányok és legénykék késztették nemegyszer tapsra a kö­zönséget, vívták ki a szakemberek elismerését. Bebizonyították, hogy az utánpótlással nincs nagyobb baj. A verseny végeredménye: megosz­tott első dijat nyert a zsarnői alap­iskola Napsugár Gyermektánccso- portja és a szepsi iskola Fehér Li- kokat a művelődési otthon színpadán, liomszál Gyermektánccsoportja. Má­sodik lett a királyhelmeci Apró Bod­rogközi Táncegyüttes és a nagykapo­si gyermektánccsoport. A harmadik helyen a fülekpüspökí Palőc Gyer­mektáncegyüttes és a gortvai Barkó­ca végzett. Kár, hogy a fegyvernek! és gimesi csoportok nem vehettek részt a versenyen. xxx Szombaton további rendezvények várták az érdeklődőket: délután meg­nyitották a már hagyományos nép­rajzi kiállítást, mélyé® a Felső Bod­rogköz és Ung vidékének textíliáival és viseletével Ismerkedhettünk meg. Már csak azért Is, hogy az idei fesz­tivál a gyermekek nemzetközi éve je­gyében zajlott le, beillett volna a rendezvény jellegébe, és érdeklődés­re is számot tarthatott volna példá­ul egy népi gyerekjáték kiállítás ... A délutáni „Hajnallik, hajnaluk“ című műsorban a Bodrogköz, Hegy- mege, a Latorca és Ung vidékének szokásait és viseletéit láthattuk. Bár a műsort sokkal többen megnézték, mint tavaly, még mindig nem lehe­tünk elégedettek. Főleg a tánccsopor tok tagjainak távolléte tűnt fel. Tu­dom, hogy az tdőpont (szombat dél­után) nem a legmegfelelőbb, mégis több figyelmet érdemelne ez a mű­sor a zselíziek részéről Is. Az esti „Zselíz üdvözlése* című műsorban az ipolynyéki és menyhei folklórcsoportokat, valamint a feszti­vál szlovák és magyar vendégegyüt­tesét láthattuk. A Vasas sikert ara­tott, a közelmúltban Zselizen látott szlovák együttesek viszont a tolmá- esi (Tlmaőe) Vatra szereplésénél sok­kal egységesebb, kiforrottabb, szín­vonalasabb műsorokhoz szoktattak bennünket. Az éjszakai eső csak a mulatni vá­gyókat zavarta meg, kergette röpke fél órára a sátrak alá. A tavalyinál sokkal többen jöttek ki megnézni a hősök emlékművének megkoszorúzása utáni felvonulást éa az emelvény előtt rögtönzött tánco­kat. Tapsban sem volt hiány. Úgy­szintén tapssal jutalmazta a közön­ség a parkban megrendezett „Körbe, körbe karikába* című gyermekmü* sort. A délutáni műsor ünnepi nagygyű­léssel kezdődött, amelyen Eudovít Pezlár elvtárs, a párt- és állami kül­döttség vezetője mondott ünnepi be­szédet. A fesztivál gálaműsorában a Gömör, a Garam menti, a Csallő, az Uosvai, a Csallóközi, az Oj Hajtás hazai együtteseken kívül felléptek a győztes gyermekegyüttesek és e két vendégcsoport is. xxx A huszonnegyedik népművészeti fesztivál lezárult. A résztvevők — ha­gyományőrző csoportok, táncegyütte­sek, énekesek — letették a képze­letbeli asztalra az év munkájának eredményét. A szakemberekre tarto­zik, hogy leszűrjék, hol tart jelenleg hagyományápolásunk a reánk testá- lődott örökség megőrzése és tovább­fejlesztése. A szereplők pedig így búcsúztak: Viszontlátásra jövőre, a huszonötödik népművészeti fesztivá­lon, Zselízen! Görföl Jenő Prandl Sándor felvétele» folklórcsoport n És tudják-e a sporttársak, hogy mit tartott Marx a háborúk természe- téről ?“ „Jaj, vajon mit is? Pedig államvízsgatétel.. „Marx azt mondta, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz.“ „Montecuccoli!" Nagy I. szólt közbe. „Micsoda?* Nem merte Nagy 1. után kiejteni a szót senki. „Ezt nem Marx mondta, hanem Montecuccoli... császári generális.“ „De jól tudsz te Is mindent! Bár csak a pályán is ennyi eszed lennel" „Most nem a pályán vagyunk!“ Nagy I. teljesen kicsinálja magát. Minden vezetővel ügy van, mint kutya a macskával. Iszonyúan magára tud dühíteni mindenkit. Pedig mindig igaza van ... Ha nem lenne a Nagyfőnök, Nagy I. már rég a kettőben sorvadna! Már Elnöksporttárs is bedűlt Sziityőéknek. „El sem hiszitek, hogy milyen jő, amióta ti vagytok itt! Addig egy vas nem akadt az ember keze közé. Ti hoztátok ide az első komoly pénzt! Mert hiába van a számlánkon másfél millió. A költségvetésekre... Az semmi! Mire lehet abból költeni? Ide másféle pénz kell. Olyan, ami­lyet ti hoztoki" Szütyönől van a pénz, ő diktál. „Erre adok! Erre nem adok!“ A haverját Nagy I. nevezte el Maky elvtársnak. Mert hogy minden­ben olyan pontosan utánozza Szütyőt. Dani bársí a maga pénzét osztogatja! Szütyő azt, amit bedobnak a nagyemberek, akik NB I-es meccseket akarnak látni. De nem Pesten, hanem itt. Minket akarnak látni az I. osztályban. Szép tőlük ... Szütyő azt mondta: „Lehetett volna eddig is minden. De hát olyan hülye Itt mindenki!" Ó maga sérthetetlen! „Én csak kedvtelésből csinálom. És hogy megmutassam ennek a sok hülyének De én akkor megyek el, amikor akarok. Mert nekem utána fújhatnak. Azért csinálom az egészet, mert én is hülye vagyok. De én másképp vagyok hülye, mint ti.“ 25. perc Nagyon Jó ez a íabdatartogatás. Jő lenne, ha ezzel Is besétálhatnánk az NB I-be. Most az ellenfél sem harap. Mindent megenged középen. Ha nem gólra játszanánk a futballt... Nincs sérülés, nincs szabadrúgás, nem vés2 meg a közönség, nem akarják megenni a bírót, a bíró nem akar felnyársalni bennünket. Csakhogy ezt nem lehet sokáig csinálni. Valaki egyszer rájön. Mint Erika .. Először csak presszóban ittunk egy-két kávét. Persze már az egész város fújta... Okosabbnak láttam, ha a presszó helyett bevágódik hoz­zám a kocsiba. Aztán gyerünk ki a városból. Azt mondta, be akar mutatni a szüleinek Jó, hát mit csináljak?. Mu­tasson be. „El Is vehetnél“. „Persze hogy el. De hát nem jó nekünk így Is?“ Csakugyan jó kis csaj volt. Releadott mindent. És sohase követelőzött. Mindig akkor jött, ha én akartam Megértette, hogy péntektől nekem már nem lehet... Egy teljes félidényt jártunk együtt. Egyszer aztán atÓTTi állt aj ania­„Mi az, pajtikám, nem gondolod, hogy túl hosszú lesz már ez a labda- tartogatás?“ Itt van minden meccsünkön. Birkózó volt. Persze, a birkózásban le­léptetik azt, aki nem kezdeményez. Kezdeményeztem. Leléptem. Nálunk nagyon nehéz téma a nő. Ha csak egy alkalomra szedek fel valakit, hol ezt, hol azt, megesz a város! „Jártányi ereje sincs.“ Ha kitart az ember a nagy szerelem mellett, az még rosszabb! Mert az mindenféle kötelezettséggel jár. De a futball mellett nem lehet vál­lalni semmit... 26. perc Szandál a legjobb középpályásunk. Villog az egyik tizenhatostól a má­sikig. De ha az ellenfél tizenhatosa elé ér, már nem tud mit kezdeni a labdával A Mester jobbszélsőt akart vele játszatni. „Én azt nem tudok! Én csak középen tudom tenní-venni.“ Most is hogy villog ... Ballal veszi át a labdát, eldől a jobb oldalára. Mindig a válla van leg­elöl. Azt mondja, ügy jobban tudja hasítani az ember a szelet. Áram­vonalasabb . .. Megdől egészen a jobb oldalára. Aztán egy váltás, elindul balra. Az ellenfele a földön. Eszi a füvet. A Tribün tapsol. Olyan meccs is volt,'amikor Szandálnak virágcsokrot dobáltak be. Egy-nullra nyertünk. Amit oikkor Szandál összefoelzott, az nem igaz,.. A kilencven percből nem volt olyan fél perc, hogy ne fordult volna meg nála a labda! Minden támadás tőle indult el, minden támadást ő akasztott meg... Sunyi kis ürge. Az apja kocsmáros. „Ha velem szívóskodnak, elmegyek csaposnak.“ Nem ment el. Bűvöli a középpályát. Szandálnak príma kocsija van. A meccspénze alig elég benzinre. Szandál' előállt: „Adnak valami kis dohányt, vagy leállók.“ Nem adtak neki. Leállt, De ügy, hogy azért minden meccsre betették. Mert mégis: neki dobták be a virágcsokrokat! „Meddig tűrik még ezt?“ „A Mester dolgába ne szóljon senkii“ 27. perc 27 Azt mondjáS, manapság a középpályán dőlnek el a mérkőzések. Ahol jő a középpályás sor, ott az egész csapat jó. Nálunk három, de legalább két olyan középpályás sort találni, /amelyik kimagaslik az NB II-bőI. De csak a középpályán ... Bal oldalon Meluk játszik. Játszattak vele már centert Is, de ott min­dig megbukott. Halvére van. Semmi merészség, semmi bátor kockázat. Nálfl vart a lahria ...

Next

/
Thumbnails
Contents