Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-19 / 25. szám
— Nincs tapasztalatom a magándetektívekkel — mondta a férfi kényelmetlenül, zavartan fészkelőivé székében. — Nem, senki sem afánlotta önt az apróhirdetések között olvastam a nevét, üan Windermer' a nevem .. segítségre volna szükségem.. Azt szeretném, ha titokban követné a feleségemet, és megtudná, kivel, merre tár. lanetnek hívták, és attól tartok, hogy van valaktte — Ismerős? Valaki a baráti körűkből? — kérdezte Harvey magánnyomozó. — Nem vagyok biztos benne, de érzem. hogy van valakije. — Rendben van, megfigyelem. A szolgálatom napi 30 dollárba kerül, plusz a különkiadások. — Szükségtelen mindennap követnie, majd én szólok, ha elmegy hazulról. így nem kell hiáhavalóan vesztegetnie az Idejét. — Szeretném, ha szólna néhány szót a feleségéről. — Titkárnőként dolgozik a Sanders cégnél. Délután ötig van benn, az u- többi Időben azonban mind gyakrabban elmarad még egy két órát. Azzal védekezik, hogy túlórája van. vagy hogy a gépkocsija kapott defektet. Lehet, hogy oktalanul féltékenyke- dem. fanét legalább Is ezt mondta, de szeretném tudni az igazat Holnap estére bejelentette, hogy barátnőjével moziba megy, utána pedig együtt vacsoráznak. — Es azt kívánta, hogy holnap kövessem? — kérdezte a magánnyomozó. — Mivel éppen szabad vagyok szívesen Csak egy fényképre van még szükségem. karcsú, magas, vidám tekin’ptri hosszú hajú, nagyon fiatal nő mosolygott a nyomozóra a képről. XXX — Látta, nyomon követte? — Igen. No, szedje már Össze magát, úgy viselkedik, mintha eljött volna a világ vége. Nem maga az első férj, akit megcsalnakI — Kt volt az a gazember, mondjon el mindent. Lynn Garrett: hozzá. Egy Ideig nevetgéltek, aztán o piros gépkocsi elindult, Harvey min den nehézség nélkül követte. Először moziba mentek. Harvei, kénytelen-keletien maga ts legyet oál totl. Előadás után egy olasz étterem be tértek, whiskyt rendeltek, aztá' kiadás vacsorát. Vidáman csevegtek majd felkerekedtek, lanet olsszaoltte barátnőjét a Sanders cég előtt par kőié gépkocsijáig, aztán egyenesen hazahajtott. — Minden lényeges dolog benne van a Jelentésemben. Csak annyit mondhatok, hogy egy közeit motelbe hajtottak, valamivel több mint egy 6- rát ott tartózkodtak utána a Jelesé ge hazament. Ez az egész. — Ez az egész? Maga csak így mondja? Hiszen ez tragédia. Kt az a férft, milyen? Lassabban. Nyugodjon már meg "égrel Ogysem tehet semmit, egyelő e nincs bizonyítékunk. Vigye haza a elentést és olvassa vég tg. Ha holnoi smét ellön, maid elbeszélgetünk c nvábblakröl. Egyelőre annyit mond hatok, hogy az illető férfi középma tas, középkorú, kisportolt alkat, 6 szülő, és eléggé Jóképű. Windermer hallgatott, s elgondolkodva bólogatott. Délután, néhány perccel őt óra u \án a magas, fiús alakú fiatal nő kilépett a Sanders cég épületéből, be- 'ilt egy veszteglő piros Volkswagenbe, de nem gyúttotta be a motort: várt valakire Pár perccel később egy 1ekete hajú fiatal nő csatlakozott XXX A fiatal Windermer másnap korán ott volt már a nyomozó irodájában. Sápadtan, remegve kérdezte: XXX Másnap a lapok első oldalon közölték Wtnderman fényképét, öles betűk B£ hirdették: Meggyilkolta feleségét, megsebesítette vetélytársát, majd öngyilkos lett. Harvey nem akart hinni a szemének. Hát mindig pechje van? Azt remélte, hogy megtarthatja ügyfelének Wlndermert, szerez néhány száz dollárt, aztán közit, hogy a felesége összeveszett a szeretőiével, és baráttan azt tanácsolja majd neki, hogy bé- küljenek kt, feledte a múltat. A pénzből azonban most már nem lesz semmi! Az újsághírből megtudta, hogy Windermer berohant a Sanders céghez, agyonlőtte a feleségét, rálőtt Raymond Sandersre, a cégvezetőre, maid saját maga felé fordította a fegyvert. A rendőrség megtalálta a búcsúlevelet. .. XXX Harvey elnézegette a fényképeket. Az egyikről fanét mosolygott rá, a másikról Sanders, egy középkorú, ft- nőm vonású férfi. Kísérteties véletlen tolytán emlékeztet arra a leírásra, a- melyet a nyomozó adott az elképzelt szeretőről. Milyen kárI Az eset óriást szenzációt keltett Napokig fő helyen szerepelt a lapokban, aztán egy napon megíelent Harley fényképe ts. A rendőrség megta- 'álta a magánnyomozó ielentését Windermer papírlat közölt. Másnap persze már ott Is volt Martin felügye 8 a rendőrségtől, és írásbeli nyilat bozatc* kért tóié. Harvey — mit lehetett volna mást — megírta a leien >ést. A kővetkező napon úfabb szenzáció- Sanderst elhagyta a feleségei Es aznap a felügyelő Ismét beállított. — Ide süss, Harvey. Mindent ellen őriztünk. Aznap este lanet a barátnőiével volt, moziban és egy olasz étteremben tártak. Azután egyenesen hazament. A ielentésed az első szó tói az utolsóig szemenszedett hazug ság. Azt hiszem, ez alkalommal vég leg veszélybe került a munkaengedé lyed. — A hazugság nem bűntény, ergo nem büntethető — mondta vállrándít- va Harvey. — Már rég láttam ilyen pimasz a- lakot! — robbant ki Martin felügyelő. — Elöbb-utóbb eltaposlak, mint egy férget. x t x A felügyelőnek Igaza lett. Kitört a botrány, és Harvey elvesztette engedélyét. Boldog ugyan nem volt, de arra gondolt, nem ez az egyetlen város a világon. Maid szépen továbbáll, és valahol újra kezdi az egészet. Kirámolt íróasztalából, a szekrény ékből, csomagolt. Belemerült a munkájába, s csak arra rezzent fel. amikor egész közelről gyanús neszt hallott. Feltekintett, és egy revolverrel nézett farkasszemet. Raymond Sanders állt előtte. — Mit keres itt? — förmedt rá. — Nagyon sok baft, bánatot okozott nekem — mondta halkan a férfi. A hangfában fenyegetés bújkált. — Még több baja lesz, ha meghúzza a ravaszt — figyelmeztette a nyomozó. — Már aligha árthat nekem bárki... — Miért olyan dühös? Ügy hallottam, hogy a felesége visszatért magához, a család Ismét együtt. Higgye el, a felesége ezek után még jobban szereti maid. Nem történt semmi végzetes. semmi visszavonhatatlan... — Semmi visszavonhatatlan... — mosolyodott el keresüen Sanders, és feltebb emelte a revolver csövét. — Várjon, ml az Ördögöt akar? — kiáltott fel rémülten Harvey. — Semmi oka sincs rá, hogy megöljön. Értse meg, semmi bal nem történt Minden ismét a helyére került. — Nem érti, mtről van sző? Nem tudja felfogni? — kérdezte Sanders dühtől reszketve. — Imádtam laneret, nem tudok élni nélküle Pillantásuk találkozott, és Harvey hirtelen rádöbbent: nincs mentség:.. Nem mondom, a Giliszta talán akart már valamit, amióta itt van. A havi ötezerért Azon kívül, hogy helyettesíti az Elnök elvtársat. De hisz az Elnök elvtárs sem csinál egész nap semmit. Nem is tudna mit csi= nálni .. Isten őrizz, hogy beleszóljon akármibe is. A Giliszta meg akarta szervezni a város és a megye összes labdarúgócsapatának a vetélkedőjét... Már vagy három csapatot beszervezett. Akkor jött hozzánk. Nagy 1. elküldte a melegebb éghajlatra. „De én vezetném a vetélkedőt.“ Tudod, mit kellene ennek vezetni: nem vetélkedőt... „De a vetélkedőn győztes labdarúgócsapat kihívná a szocialista bri- gádvetólkedőkön győztes csapatot. Nyilvánosan. Azt Is én vezetném.“ Aki egyszer nem ért a szóból, annak Nagy I. elmondja kétszer is. Nagyon jó a játék. Csak nincsen gól. Talán ezért türelmes még a közönség, hogy a mezőnyben szép dől’ gokat lehet látni. Csak azt az Igazi nagy kockázatot, azt nem meri vál® lalni senki. A vezetőség miatt, amely minden szavában NB I=et akar, de a legkisebb kockázatot sem meri vállalni az újért... Amely a minimális vál’ toztatásokat sem meri bevezetni a csapat életében. Még ránk hivatkoz» nak. „Biztosan visszavetné a csapatotT“ „A fene tudja, milyen hatást váltana ki a fiúkból!“ Belénk ivódott már a null-nullra játszás rögeszméje. 21. perc Ä kopasz feketekép'ű öreg, amikor Kllihegte magát, visszament a védelembe, cserélt a „Gatyával“. A kis kölyök, mihelyt előre Jött, úgy nekilendült, hogy jani már csak a sárkányhajót látta. „Gatya“ újra a balszélre állt Azonnal labdát kapott. Lekezelte. Nagy II. állt vele szemben. A gye’ rek elgurított. Ilyen hosszúkat Is mer szöktetni?, Aztán egyből rástartolt a labdára. Legalább öt méter előnye volt Nagy II=vel szemben, Jani gyorsabb, de ezt mér húsz-huszonöt méteren nem hozhatja be. Én következem! Elindulok. „Gatya“ éri el hamarabb a labdát. Ezt ki tudom számítani. De nekem most nem az embert kell feltartanom, ha’ nem a labdára megyek. Ez a kis strici úgysem fog Ütközni velem. Tud’ ja, hogy felborítom. Valamelyik oldalamon majd eígurítja a bőrt, meg» kerül, és Úgy akarja Ismét megszerezni a labdát. Akkorra már a tizenhatos tájékán leszünk... Azt kell megfigyelnem, melyik oldalamon akar elmenni. Nem biztos, hogy a jobbra húz, jó a bal lába is. Már csak öt méterre lehet tőlem. „Melyik oldalra mész, te kis ördög? Mehetsz akármelyikre, nem fogok bedőlni!“ Passzolni nem tud ... Egyedül van. Ha megáll előttem, és cselezni fog, szétrúgom labdástul, De nem áll meg, íendületben van. Már nincs helye elmenni sem jobb ra, sem balra, olyan közel van. Mikor akarja már indítani a cselt? Mér helye sincs hozzál Nekem ront. Mindenre számítottam, csak erre nemi Alám bújik, fellök, kibúvik alólam. És mindent szabályosan csinál. Testtel lök fel! Azzal a negyvenöt kilójával. Fekszem a földön. Szabá’ lyosan beletaposott a zöld gyepbe. Utána nyúlnék kézzel, de nem érem el. Túljutott rajtam! Ilyet csak álmában érezhet az ember,.. Meg akar fogni valamit, ott van tőle egy karnyújtásnyira, és nem képes felemelni a kezét. Esküszöm, ha ötvenszer akarna így elmenni mellettem, őtvenszer nem sikerülne neki... Kézzel, könyökkel is lökött. De már csak akkor, amikor kibillentett az egyensúlyomból. Amikor a testével már takart, amikor a bíró már nem láthatott semmit. Felugróm. Megyek utána. Minden késő. „Bige, Bige, gyere ki!“ Bigének nem erőssége a kifutás. A gólvonalon csodákra képes, de talán ötször sem jött még ki a tizenhatosig, amióta vé(d. Az ötösön kívül elfogy a tudománya. Most hová rohanjak? „Bige! Bige!“ Végre elindult. Eléggé tétova, de azért jön... Vajon mit csinál a kölyök? Kicselezi Bigét, vagy elgurít mellette? Jobb volna, ha cselezne. Akkor Bige esetleg be tud avatkozni. Rávetődik a labdára. Vetődni gyönyörűen tud. Ha Gatya elgurit mellette, menthetetlen minden. „Mosl vigyázz, Bige! Kapd el a labdát!“ Hátha nem veszi észre a bíró? És ha észre veszi ts, csak tizenegyes! Azt még be is kell rúgni! Bige remekül védi a tizenegyeseket. Általában tízből hármat megfog. Bige a földön. Kézzel a kölyök után kap. Ajtó, ablak nyitva... Ha most megállna egy fél másodpercre... Ha most ki akarná élvezni a helyzetét: Itt vagyok, azt teszek, amit akarok. A fiatal játékosok szeretnek belefeledkezni ebbe a mámorba. Csak még egy századmásodpercig ne lőj,.. Jön Zolii „Hol az istenátkában voltál eddig, Zoltán?“ A srác észreveszi, hogy Zoli rátör.. Lövésre lendíti a 'lábát De Zoltán nem szerelni akar, nem a labdát akarja megfogni, nem a srácot borítja fel. hanem pontosan a kapu és a lövésre lendüli láb közé veti magát. A labda Zoli hátán Irányt változtatva két arasszal a kapu fölé száll. Szakad a homlokomon a víz. Megyek a kapu mögé a labda után. „Kirúgod, vagy rúgjam én?“ „Zok! Köszönöm.“ „Ugyan, te is segítettél már nekem!“ Megölelem egy pillanatra. Minden labdába belemegyek, amit Zoltán mellett elvisznek „Akármilyen hibát vétesz, mindig segíteni foglak. Amíg csak egy csapatban játszunk.“ 22. perc Ha ért megúsztuk, akkor már megúszunk mindent. Ilyen helyzetük nem lehet több! Ha bekapjuk, biztos rám kenik.
