Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-12 / 24. szám
io M ILLÉS ENDRE: Olyan hevesen, Izgatottan süt a tavaszi nap, mint akt tudta: rügyet kell pattanta- nta. A szomszéd ház udvarán a poroló árnyéka szurokfekete. A poroló magas, az udvar üres, a gyerek kicsi. Meleg van, a gyereken csak egy in- gecske lóg, ö maga óvatosan kalimpál benne. Igazában még csúnya kis poronty, azt sem tudom, fiú-e vagy lány. Görbe lábon tipeg, a combja úgy áll kétfelé, mint tálon a békacomb. A nagyon nagy porolón kimosott ruha szárad, ekörül botorkál. Most felnyúl egy szép, hótiszta ruháén. Eléri, megrántja, a ruha csúszik, megakad, lestklik, végül lehuppan a földre és szétterül. A gyerek most négykézlábra ereszkedik, ide-oda rángatja a szép, tiszta ruhát, míg az szürkévé piszkolódik a poros udvaron. Még egy tócsában is megmártja. A ruha már sáros. Az ablakból nézem, s tulajdonképpen bosszankodnom ' kellene. Drága a szappan, s kár a ruháért — akárkié. Kár a munkáért is — a ruhát szép tisztára mosták. Át kellene kiáltanom az anyjának. De az udvar üres. A kis békacomb ismét a porolóhoz közeledik. Egy másik ruhadarab sarkát fogja meg, lehúzza. Majd egy harmadikat ts. A negyedik magasan lóg, nem éri el. Hiába próbálja — nem és nemi A nagy buzgalomban elesik, eszébe sem jut, hogy sírjon. Es most elfog a játék heve, már neki szurkolok. Szinte hangosan biztatom: még egyszer! ne hagyd! rajta, nyújtózz! Es sikerül. Az utolsó, a legfehérebb ruha is a földre került, asztalterítő vagy lepedő lehet. Békacomb rátapos, gyűri, a tócsához hurcolja. Csak egy gyerek tud így örülni, ha bemocskolhat valamit. Dél van. Kora tavasz. Remegő átforrósodott levegő. Csak néhány percig tartott a játék — de szép volt! izgalmas mérkőzés — győztünkI Három fiatal csehszlovákiai lengyel költő TADEUSZ WANTULA XXX tenyerembe zárt térség — emlékszel? nem emlékezhetsz hisz nem voltál ott a havon lábnyon a fülben harangszó a kohó bűze az orrlyukakban szülőföldemet a szivemmel látom és senkt nem veheti el és senki nem választhatja el emlékeimet a tárgyaktól KAZIMIERZ KASZPER XXX mosolytól mosolyig futottam a vicc kedvéért kölcsönöket vettem fái egy évre két évre száz évre száz évnyi viccelődés gyilkos tréninget kíván a hitelezők sora végtelen Tóthpál Gyula: CSALLÓKÖZI MOTÍVUM V JAN DANIEL ZOLICH XXX mennyi van még hátra holnapig kérdeztem nem tudom válaszolta a homokóra és száraz homokkal itatta föl homlokáról / az izzadságot TADEUSZ WANTULA PÄRBAJ Alit egymással szemben a gyilkos és a költő A magaslatról nézve más-más szerepük volt: nem tudok a pisztollyal olyan jól bánni mint a tollal az Anyegin szerzője Tóth László fordításai Tadeusz Wantula 1950-ben, Kazimierz Kaszper 1949-ben, fan Dániái Zollch pedig 1948-ban született. Hazai lengyel (Glos Ludu, „Zwrotj és lengyelországi lapok (Zycie Llterackie, Poglady, Opole, Student, Tygodnik Kulturalny, Nadodrza) közölték a verseiket. lan Dániel Zollchnak egy verse az Irodalmi Szemle 1978. évi 8-as számában magyarul Is megjelent. Itt közölt verseiket hármójuk közös kötétéből, az 1978-ban megjelent Swlatlosclenle (Fényárnyékok 1977) című antológiából választottuk. ■■■■■■■■■ Aztán kezdődik élőiről 3jra, Mi ts üira kezdünk, mindent jövőre a II. osztályban. Ha felkerülnénk, biztosan jobban helyt állna a csapat. Az I. osztály, az más. Csak az ug» rás nehéz. Feljebb kerülni! Guszti, a technikai vezető megmondta az idény elején: „Akkor kerültök ti fel, kispajtás, amikor én leszek a sanghái lányosház primadonnája.“ Megmondta nyíltan... Akkor még mindenki lihegett a felkerülés iá» zától. Guszti egyedül maradt, az álláspontjával. Aztán neki is lett egy kis tábora .., „Én most is azt mondom, amit akkor mondtam.“ Behívatták az elnökségre. „Magadban azt gondolsz, Guszti, amit- akarsz! De ha még egyszer nyíl'» vánosan olyan kijelentést teszel, hogy nem kerül fel a csapat, vagy ha ez a munkádban megmutatkozik, repülsz!“ Guszti csakugyan repült, De nem a csapattól, hanem új meg új játé» kosok után. Fekete táskával járt. Az tele volt pénzzel. Úgy vette a játé» kosokat, mint a háziasszony a csirkét a piacon. Forgátsot is ő hozta,.. Boldizsár után is ő járt. Megbocsátották neki a szájaskodását. „Én most is azt mondom.“ De nem mondja ki soha, hogy mi az, amit mondott... Guszti is megéri a pénzét! Gusztinak könnyű. Akkor hagyja ott a csapatot, amikor akarja. Nyit egy jó üzletet a városban. Tudja, hol kell kopogni, kinél, mikor, hogyan?, Persze hogy most már Könnyű neki. Mindenki ismeri, ő is ismer mindenkit Csak arról feledkezik meg, hogy ha nem kerül ide a csapathoz, ő is olyan giliszta lenne, mint a többi. Itt lett neve a Csapatnál... Ki tudta eddig, hogy ő kicsoda? „Nem csapat kellene Ide.“ „Hanem?“ „Buli! jő bulikat kéne csinálni. Én nem is értem, mi a rossebnek vagy» tok ügy megveszve azért az NB I-ért? Azt hiszitek, ott jobb? Tudjátok, hány meccset nyernétek ti ott? Nem mondom, ha más csapat lenne! Nem ti... Itt nyertek egy hónapban három meccset, ott nyernétek há» rom hónapban egyet... A pénz meg ugyanannyi. Pattra kell játszani...“ „Az lenne egy jó buli„ ha hoznánk minden héten egy mázsa pacalt a vágőhídről. Ingyen. A csapatnak. Én elintézném. Aztán lenne mindig a büfében pacalpörkölt. Ide járna a nép pacalpörköltet enni. Egy húsza» sért. Ebből megélne a csapati Nem kellene minden héten kunyerálni a drukkereknek a jattért. Én most is azt mondom... A pacal lenne a legjobb buli!“ Elcsendesedett a Tribün. Ejtőzik a nép3 A csapat meg egyre jobban belelendül. Mélyebbről kellene indítanunk a támadásokat. Minden labda vissza» kerül a félpályáról, őrült nagy a tömörülés. Annak van igaza, aki azt állítja, hogy kilóg a csapat a II, osztályból... Egy klasszissal jobbak vagyunk, mint itt bármelyik más csapat-. Lám, át sem jön a térfelünkre az ellenfél... Rég az I. osztályban lenne a he» lyünk. Tavaly Is — hiába nem kerültünk be — sokan nyilatkoztak ügy, hogy mi vagyunk az NB II. legjobb csapata. Guszti néha vicceket is gyárt. „Mit gondoltok, ha bekerülnénk az NB I-be, és Újpesten lenne a mécsesünk, mivel utaznánk fel?“ „Busszal!“ „Úgy van. És mivel jönnénk vissza?" „Ugyanazzal a busszal,“ „Egy rossebet»“ „Vonattal. „Ezt ni! Kétszámjeggyei, ie iukbí Na végre, egy lazább támadás. Kismárton a jobbszéíen. Viheted, viheted. Lő a tizenhatoson kívülről... A legrosszabb szögből. Úgy kapja el a kapus, hogy akár le is nyelheti a labdát, ha akarja. „Már megint nem akartok nyerni?!“ Felébred a Tribün. 13. perc 15 Ez a mérkőzés szerencsétlen perce. jön megint a kis srác meg a centerük... Most ő ment ki, jobb szélre. Ez Nagy Il-t Is megforgatja. Ellép mellette. A labda ott marad. Jani az emberrel rohan. Ahelyett, hogy a labdára figyelne. A „Gatya“ visszalép a labdáért. Nagy II. elébe áll. Mindjárt becsúszik neki, páros lábbal. Ezt jani remekü' csinálja... Aztán a gyerek gondol egyet. Elgurítja a labdát a jani lába között. Sikerült neki! „Ontsd ki a belit!“ Megszólal az Állóhely. Már három méter előnye van a gyereknek. Tudja, hogy Nagy II utoléri, ezért visszafordul a labdával. Játszik janival, mint macska az egérrel. Mint egér a macskával. „Játszik! Nálunk ki merné ezt megcsinálni? Még csak az hiányzik nekünk, hogy játszani merjünk ... Kikaparnák a szemünket! Ennek a srácnak lehet. Ennek játék a mérkőzés. Nem szidják a többiek, nem ordít rá az edző, hadd játsszon ... „Igazolja csak át mihozzánk, majd megtudod!“ (Mi lenne, ha egyszer mi is el kezdenénk játszani? Ordítson, mondjon mindeuki, amit akar, mi meg játszanánk ...) „Jani!“ A Mester csak ritkán szokott üvölteni. „Janii“ Még mindig a kis srácnál van a labda. Már átkeveredett vele a másik oldalra. Ott cikázik a Tribün előtt. Nagy II. kergeti. „Jani! Az istenedet!“ A Mestert megbírálták a túlságosan is csendes stílusa miatt. Dani bácsi volt a főbíráló. „Bizony néha az öltözőben a „Kutyaistennek" is röpködni kell!“ A Mester tévesztett. Nem az öltözőben röpített, hanem a klspadon. Nagy II. utoléri „Gatyát“, akkorát rúg rajta, hogy repül a gyerek ki a salakra, labdástul.,. Feltápászkodik, mosolyog, és leállítja a labdát a szabadrúgáshoz.., Ennek ez is játék ... (Meg kellene adni a beosztását! De akkor elszáll belőle a bátorság. Nem rúg gólt, Meg vagyok veszve?! Ne is rúgjonl Annyi állatságot kigondol az ember egy meccs alatt.. .J Mire befejezem a futballt, teljesen meg fogok hülyülni. Guszti okosabb, mint én. Úgy fóg föl mindent, ahogy van. „Ha jön egy őrült, aki becipeli a csapatot az NB 1-be, hát akkor bent leszünk. Ha maradunk az Nb H-ben. akkor maradunk Gusztinak helyettese is van. Vekerdy Tavaly vonult vissza Baloldalt középpályás volt. Valaki kiokosíthatta, hogy időben tegye le a lantot. Ezt az évet már nem vállalta. / T
