Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-12 / 24. szám

MOSZKVAI

Rendkívül métréktartóan foglalkozott a szovjet sajtó az elmúlt napokban azzal a hírrel, hogy hat és fél év nehéz tárgyalássorozata után létrejött a megállapodás az új SALT-szerződésről. 8 hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői újabb csúcstalálkozót tartanak, ezúttal Bécsben. A csúcstalálkozóval kapcsolatos közleményekhez sem fűztek terjedelmes kommentárokat.

Hat és fél esztendő

Ennek a mértéktartásnak minden bt. zonnyal az a magyarázata, hogy bár létrejött az elvi megállapodás, a Szovjetunió, ban nem kezelik befejezett tényként az új SALT-szerződést, hiszen annak hatályba lépéséhez a szenátus ratifikálására van szükség az Egyesült Államokban, és e téren a helyzet még távolról sincs tisztázva. Az is Jól látható, hogy az enyhülés ellenfelei most a ratifikációs vitára koncentrálják e- rőfeszítéselket, arra törekednek, hogy — ha már a megállapodást nem tudták megakadályozni — módosításokat próbáljanak kieszközölni, mégpedig olyanokat, amelyek esetleg alapvetően megváltoztatnák a két állam megegyezésének lényegét. Nem mintha Moszkvában arra számítanának, hogy ezek az erőfeszítések sikerrel járnak. Hiszen a szovjet lapok nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az amerikai nép döntő többsége az újabb SALT.egyezmény mellett van, de nyilvánvaló, hogy még nehéz csa. ték elé néz Washington.

Ugyanakkor persze az is világos, hogy a 'szovjet vezetés elégedett a sikerrel. Hat ős fél év nehéz munkája, türelmes tárgyalókészsége áll a washingtoni bejelentés mögött, s a türelmet mindvégig a Szovjetunió tanúsította. A belső csaták miatt állandóan változó amerikai magatartással szemben a szovjet álláspont jelentette a stabilitást a megbeszélések sorozatában.

Attól kezdve, hogy a két állam megállapodott a SALT-tárgyalások folytatásában az f972.es első szerződés aláírását követően, s 1973-ban elfogadta az eljövendő e- gyezmány alapelvelt Is, a szovjet álláspont jottányit, sem változott: Moszkva kész volt az ésszerű kompromisszumra, de természetesen egyetlen plllantra sem adta fel azt az elvet, hogy a hadászati támadó fegyvereket korlátozó új megállapodásnak messzemenően az egyenlőségre, az eg>|>nlő bizton. Ságra kell alapozódnia, a SÁLI jövője nem lehet politikai alkudozás tárgya, nem tehet azt összekapcsolni olyan témákkal, amelyeknek semmi közük a hadászati támadó fegyverekhez.

Érdemes visszatekinteni erre a tárgyalás, sorozatra, hogy értékelni tudjuk a szovjet álláspont következetességét. A megbeszéléseket végsó soron három elnök két különböző pártból formált kormányzatával kel. lett folytatni, s figyelembe kellett venni az

NÉZŐPONT

amerikai fél gyakran változó megközelítést módját, számolni kellett a bizonytalanságokkal, a türelmetlenséggel, a követelésekkel, a vádaskodásokkal, a nemzetközi légkörben bekövetkezett és nem mindig kedvező változásokkal. Miután négy egymást követő csúcstalálkozón sikerült előre jutni az alapvető kérdésekben (Ntxon 1972- -es és 1974-es moszkvai megbeszélésein, Leonyld ffrézsnyev 1973-as amerikai útján, Ford és Brezsnyev Vlagyivosztok! tárgyalásain 1974-ben), az újonnan hatalomra került Carter-kormányzat olyan új fordulatot akart adni a tárgyalásoknak, amely a SALT-megállapodást éppen a korábban kölcsönösen elfogadott alapelvektő! térítették volna el. S Bár Carter elnök külpolitikai programjában a SALT.megállapodás megkötése eleinte prioritást kapott, az új kor. mányzat Igen gyakran változtatta a prioritásokat, szinte annak megfelelően, hogyan alakult az elnök népszerűségi mutatója az amerikai közvélemény-kutatásokban. ..

Impulzusok, jó irányba

Nagyfokú türelemre és következetes magatartásra volt szükség ahhoz, hogy a megállapodást ezen a sok változáson, sok buktatón és nehézségen át Is sikeres befejezéséig vigyék el. A szovjet vezetés világosan leszögezte: az új megállapodás megkötése legalább olyan érdeke az Egyesült Államoknak. mint a Szovjetuniónak, s ugyanakkor azt ts határozottan értésére adta, hogy az előrehaladásnak a két ország kapcsolataiban az új megállapodás lehel a kiindulópontja. Ilyen — de csak Ilyen — vonatkozásban a hadászati támadó fegyverek korlátozása valóban összefügg más alapvető fontosságú politikai kérdésekkel, mindenekelőtt a leszerelési tárgyalásokkal, a jobb nemzetközi politikai légkör kialakításával. nemcsak a két ország viszonyában, hanem az egész világon az enyhülés folyamatának folytatásával.

Brezsnyev március 2-1 beszédében össze, gezte a SALT-2 megállapodás várható előnyeit, következményeit. Először Is az új szerződés néhány évre — jó néhány fontos vonatkozásban 1985-ig bizonyos gála! emel a legpusztítóbb és legköltségesebb fegyverfaiták további felhalmozódása elé. Ezen belül a szerződésben kifejezésre lul a felek egyenlőségének és egyenlő bizton. Ságénak elve. Másodszor: a szerződés életbe lépése azt fogja jelenteni, hogy — a Szovjetunió kezdeményezéséhez híven — folytatódik a fegyverkezési hajsza megfékezése. A SAI.T.l szerződést követte a SALT-2. Ez utóbbinak életbe lépése után megkezdődik a munka a SALT-3 szerződésen. Ennek fékeznie kell az új fegyveríaj. ták létrehozását, és már nemcsak a fegyverzetek felhalmozásának korlátozásra keit Irányulnia, hanem kölcsönös csökkentésük.

re la. Végezetül a SALT-2 szerződés meg. kötése kétségtelenül kedvező hatással lesz az egész nemzetközi légkörre.

Brezsnyev a megállapodást olyan ésszerű kompromisszumnak nevezte, amely figyelembe veszi mtdkét fél érdekeit. Világos, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok érdekel nem minden vonatkozásban azono. sak: nemcsak a két ország földrajzi Különbségei miatt, hanem azért ts, mert ka. tonal technikájuk fejlődési iránya eltér egymástól. Így valóban bonyolult és nehéz feladat volt az egyeztetés. Emlékezetesek például azok a problémák, amelyeket^ sz amerikai cirkáló rakéta kifejlesztése okozott, s azok az akadályok, amelyeket az a- merikai küldöttség a NATO által Backfire, -nek elnevezett új szovjet bombázó miatt! támasztott. A megállapodás ellenfelei l- gyekeztek nehézségeket kelteni az ellen, őrzés kérdése körül is — legutóbb például annak kapcsán, bogy az Egyesült Államok elvesztette Iráni megfigyelő állásait. Végűt Is azonban mindkét fél egyetértett abban, hogy a SALT.2 előírásainak megtartását sa. ját nemzett eszközeivel Is ellenőrizheti.

Moszkvában természetesen nem hagyják szó nélkül, hogy a megállapodás létrejöt. tét Washingtonban a katonai-ipari komplexum és annak politikai képviselőt most össze akarják kötni más, támadó jellegű fegyverfajták fejlesztésének meggyorsításé, val, Illetve a SALT-2 keretei között is megengedhető fejlesztés gyors ütemű meg. valósításával. Szovjet részről viszont épp az ellenkező utat javasolják: az új szerző, dés aláírását arra kell kihasználni, hogy haladéktalanul elkezdjék a SALT-3 előkészítését, és a kedvező ösztönzést terjesszék ki a leszerelés más területeire Is. Ezen be. lül a szovjet vezetés kész például újabb ésszerű kompromisszumokra a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon, gyorsabb ü- temben akarja folytatni azokat a kétolda. tű leszerelési megbeszéléseket, amelyeket az Egyesült Államokkal már korábban meg« Indított (például az Tndlal-óceán kérdéséről), Illetve amelyeket más országok bevo. násával kezdtek meg, így a nukleáris fegyverkísérletek minden fajtájának teljes eltiltásáról és természetesen a leszerelés más kérdéseiről ts.

Ugyanakkor ez az Impulzus jól jöhet a kétoloalú kapcsolatok fejlesztéséhez ts, így a többi között a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok kibővítéséhez. Ezek. ről a kérdésekről korábban már szó volt, s Moszkvában több ízben is leszögezték — például Blumenthal pénzügyminiszter és Jaunlta Krebs kereskedelmi miniszter e- gyüttes látogatása Idején —, hogy a le. hetőség nyitva van, csupán a klucsfontos. ságúnak tekintett kérdésben, a SALT-2 kérdésében kell előrejutni. A Szovjetunió — ahogy ezt vezetőt nemegyszer leszögez, ték — nem csupán azt tartja lehetségesnek, hogy viszonya normális legyen az E. gyesült Államokkal, hanem kívánatosnak Is tekinti, hogy ez a kapcsolat kifejezetten 16, baráti és Jó szomszédi szintre emelked. jék.

KIS CSABA

A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG ÉS AZ ENYHÜLÉS

{folytatás az előző oldalról)

nyúltat szabályozó megállapodást, inég mindig nem jutott túl az előzetes tárgyalások szakaszán. Az amerikai kereskedelmi törvények hátrányosan megkülönböztető előírásai miatt kevéssé fejlődnek az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatai a szocialista országokkal. Ráadásul Washingtonban az utóbbi Időben „a tegnap emberei“ részéről mind gyakoribban az újabb kereskedelmi sorompók felállítását szorgalmazó felhívások.

Amikor tehát az enyhülés e „kötőanyagának“ kölcsönösen előnyös megteremtéséről van sző, nyűgét! részről megint csak rálépnek a fékre.

Harmadik tény: A helsinki értekezlet óta eltelt rövid idő alatt Is nemzetközi mértékben észrevehetően fejlődött a kulturális együttműködő«, az Információcsere, az embert* közötti kontaktus. S a szocialista országok ösztönzik ezt az irányzatot.

A szociclista és a tőkés országok közötti párbeszéd folytatódik. Sok kérdésben sikerül megoldást találni, bár ezek száma jóval nagyobb Is tehetne. Kétségtelenül fontos, hogy az európai biztonsági és együttműködési csúcsértekezleten részt vett országok képviselőinek tavalyi belgrádi találkozóján elhatározták, hogy 1980 őszén Madridban újabb találkozót tartanék. A tapasztalat u- gyanakkor azt mutatja: az enyhülés töretlen folyamatossága érdekében nem engedhető meg, hogy alku tárgyává tegyék az emberiség létkérdését, magát az enyhülést pedig majdhogynem jogcímnek tekintsék erra, hogy beavatkozást kíséreljenek meg más országok bel- ügyeibe.

Az enyhülés Jövőjét értető kérdések

körüli küzdelem nem lanyhul, sőt időn« ként élesedik. A szocialista államok ja» vasiatokat terjesztenek elő az enyhülés elmélyítése és mindazoknak a pozitívumoknak a továbbfejlesztése végett, melyeket Helsinkiben elértek. A szocialista közösség országai között zz összes a- lapvetö nemzetközi problémában széles körű a nézetazonosság. Vonatkozik ez egyebek között a béke és az együttmfl« kötlés megszilárdításáért, az enyhülésért és a nemzetközi feszültség csők« kentéséért, a fegyverkezést hajsza beszüntetéséért és a leszerelésért vívott harcra Is.

Az a fő Irány, emelyben igazságos 6tf demokratikus alapon oldhatók meg ( megérett nemzetközi problémák: a béke megszilárdítása és az egyenjogú nemzetközi együttműködés fejlesztése. Nincs más úti

N. SISLIN

A SALT—2 szövege tízszer olyan hosszú, mint a SALT—l é, és ■■ sokszorosan komplikáltabb“ — Irta legutóbbi számában a Newsweek. Tény, hogy így van, és törvényszerű, hogy így van: hét év telt el azóta, hogy a Szovjetunió nevében Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, az Egyesült Államok nevében pedig Richard Nixon elnök a Kreml Katalin-termében aláírta a SALT—1 megállapodást. E bél esztendő alatt impozáns volt a tudományos és a technikai fejlődés, s különösen az volt a haditechnikában. Aki el akarja készíteni a SALT-2-ben szereplő terminus technikusok magyarázatát, annak mintegy 40 olyan szakkifejezéssel rövidítéssel van- dolga, amelyet akkor, 1972-ben csak a szakemberek legszűkebb köre ismert, és legalább tucatnyi olyannal, amelyet. akkor még a specialisták sem használtak. ..

MENNYISÉG ÉS MINŐSÉG Az új és eltérő karakterisztikájú fegyverek rendszerek, programok megjelenése az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban nagyon is bonyolulttá tette ezeket a hosszan elhúzódó tárgyalásokat. amelyek során elkerülhetetlenne vált a mennyiségi mutatók számának gyarapítása, s a minőségi mutatók o- lyan tekintetbe vétele, amire korábban sem szükség, sem lehetőség nem volt. Az úí kérdések megoldása esetenként annyi' időt kívánt, hogy ez alatt további megoldásra váró Időigényes kérdések sora vetődött fel. A folyamat e természetes nehézségére pedig tudatosan rájátszottak“ a megállapodás ellenzőt. Így történt, hogy az elhúzódó tárgyalások ideje alatt a SALT—1 1977. október 3-án formálisan lejárt, anélkül, hogy úi egyezmény jött volna létre, de a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezett az „órák megállításában . ez magyarán azt jelentette, hogy a két állam továbbra is tartja magat a SALi előírásaihoz.

Most úgy tűnik, reális esély van arra, hogy az órák belátható Időn belül ismét meginduljanak. Az elkészült e- gyezmény várható csúcsszintü, aláirasa Bécsben jövő hónap közepén ugyan nem jelenti az egyezmény életbe lépését — de mindenféleképpen, politikailag, et- kölcsileg elkötelezi az amerikai korán ányzatot a SALT—2 mellett.

Általában a szerződéstervezeteket nem hozzák nvilvánosságra jó előre széles -körben, dé a SALT—2 ügyében a körülmények rendhagyóak, s az amerikai kormányzat létfontosságúnak tartja, hogy azt a legszélesebb körben megismertesse. Ez is egy formája annak, hogy a szenátusra nyomást gyakoroljanak. Ezzel függ össze, hogy a washingtoni Vance ■— Dobrinyin-tárgyalássoroznt e- redményes befejezése után az amerikai kormányzat Igyekezett annak legfontosabb pontjait saját hozzáfűzött magyarázataival együtt közzétenni.

A SALT—2 szerződés 1985-ig lesz érvényes, az életbe lépés kezdett, időszakára az összes hadászati hordozók felső határát — mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok számára — 2400- ban állapítja meg. Ez tehát az Interkontinentális rakéták, tengeralattjáró-fedélzeti rakéták és hadászati bombázók e- gyüttes mennyisége egy-egy fél számúra. Ez pontosan annyi, mint a Vlagyivosztokban megállapított felső határ. Ezt n felső határt 1981 decemberére

A megállapodás ezen a számon belül külön megszabja a több töltetű robbanófejjel felszerelt ballisztikus (MIRV) rakéták és a hadászati hatótávolságú szárnyas rakétákat hordozó bombázók együttes számát: ez 1320. (A Vlagyivosztok! megállapodásban ugyancsak 1320- ban határozták meg a több töltésű robbanófejekkel felszerelt hordozók számát.) Ezen belül több robbanófejjel ellátott rakéták — vugyis az ilyen típusú tengeralattjáró-fedélzeti és interkontinentális ballisztikus rakéták — együttes felső határ«. 1200, s ebből maximum 820 lehet a több robbanófejet hordozó interkontinentális ballisztikus rakéta. A limitek és szublimitek lehetővé teszik, hogy bizonyos határig az egyes fegyvertípusok arányait változtatni lehessen, de csak bizonyos határig. Washingtonban például közölték, hogy az 1200-as felső határ értelmében bizonyos „régebbi rendszereket“ ki l^ell majd selejtezni akkor, amikor az első hat-hét Trident atomtengeralattjáró üzembe áll.

A minőségi korlátozások közé tartozik az, hogy mindkét fél csak egy, a könnyű kategóriába sorolt interkontinentális-ballisztikus rakétatípust kísérletezhet ki és rendszeresíthet a szerződés ideje alatt. (E pont is — akárcsak a SALT szinte bármelyik előírása — példázza, mennyi nehézség merül fel akkor, amikor a nemzetbiztonság alapjait érintő kérdésekről tárgyalnak. Hiszen típusokat módosíthatnak, és változtatásokat hajthatnak végre, de hol kezdődik az új típus? A szakértők hóAz érák megindulnak Mi van

aszerzödésben?

napokig dolgoztak a különbségtétel pontokba foglalásán: milyen hosszúság, milyen átmérő, mekkora tolőerő, milyen üzemanyag...)

A szerződés tiltja a több robanófejjel felszerelt rakétáknál a robbanófejek számának korlátlan emelését. Az új interkontinentális ballisztikus rakétáknak maximum 10, a tengeralattjáró fedélzeti rakétáknak 14 robbanófejük lehet. (A technikai lehetőség adva tenne sokkal több robbanófejhez is.)

Maximálták a repülőgépekre telepített szárnyas rakéták számát Is. Repülőgépeken sem lehet átlagosan 28 szárnyas rakétánál több. A jelenlegi nehézbom- bázókon legfeljebb 20 Ilyen rakétát lehet elhelyezni. És természetesen bármilyen repülőgép, amelynek fedélzetén nagy hatótávolságúnak minősíthető szárnyas rakétát telepítettek, hadászati eszköznek tekinthető. (Emlékezetes, hogy volt Idő, amikor az amerikaiak a szárnyas rakétákat teljesen ki akarták vonni a SALT hatálya alól, szabad kezet akartak kapni azok korlátlan fejlesztéséhez.)

Nem fejlesztenek ki a jövőben sem olyan hadászati támadó fegyverrendszereket, amelyek ugyan technikailag teljességgel lehetségessé váltak, de eddig nem alakították ki őket. Ilyenek a felszíni hajókon elhelyezhető, valamint a tengerfenéken telepíthető ballisztikus rakéták.

AZ ELLENŐRZÉS

A szerződés nagy figyelmei szentel az ellenőrzés kérdésének. A SALT—2-ről adott amerikai hivatalos tájékoztatás ts határozottan megállapítja, hogy az ellenőrzés nemzeti eszközökkel történik: elsősorban űrhajókkal, valamint földi radarállomásokkal és repülőgépekre telepített rendszerek segítségével. Ez a látszólag elméleti-technikai jellegű megállapítás, amelyre egyöntetűen jutottak e! a szovjet és az amerikai szakértők, kihúzza a talajt a SALT amerikai ellenfelei alól, akik az utóbbi időben azzal érveltek, hogy az iráni felderítő állomások megszüntetése óta Washingtonnak nincs lehetősége a SALT előírásainak megbízható ellenőrzésére.

Egyébként sikerült áthidalni azt a nehézséget is, hogy miként különböztessék meg a több s az egy robbanófejes rakétákat, amelyek az űrfelvételeken gyakorlatilag egyformák. A megoldás: minden olyan típusú eszközt, amelyet egyszer is több robbanófejjel kísérleteztek ki, a MIRV kategóriába sorolnak.

Az ellenőrzéshez emellett azok az intézkedések is társulnak, amelyek kifejezik a bizalom minimumát. Enélkiil e szerződést nem lehetne megkötni. Egyszersmind erősítik ts a bizalmat a két ország közt. A Szovjetunió és az Egyesült Államok tájékoztatja egymást bizonyos interkontinentális rakétakísérletekről, s folyamatos tájékoztatást nyújt saját hadászati támadó erejéről. Bármilyen vita keletkezik a két fél között, az a szovjet-amerikai vegyes bizottság elé kerül. ’

Az 1985-ig érvényes szerződés mellett a „csomagnak“ része egy jegyzőkönyv, amely ugyanakkor lép életbe, mint a szerződés, de lejárati dátuma sokkal közelebb van: 1981. december 31- én. A jegyzőkönyv ideiglenesen korlátoz bzlonyos rendszereket, amelyekre vonatkozóan a felek nem tudtak hosszú távú megállapodásra jutni. Ilyen korlátozások a következők:

Tilos a változtatható kilövő állású interkontinentális ballisztikus rakéták telepítése és az ezekkel való bizonyos kísérletek folytatása.

Tilos a levegő-föld kategóriába tartozó 600 km-nél nagyobb hatótávolságú rakétákkal folytatott kísérletek folytatása, s e fegyverek telepítése.

A szárazföldi és tengeri indító állású szárnyas rakéták körül csak olyanokat lehet telepíteni, amelyeknek hatótávolsága 600 kilométernél kisebb.

A SALT—2-höz tartozó harmadik e- lem az alapelvekről szóló közös nyilatkozat, amely meghatározza azt, amit a két fél a SALT—3-ban kíván elérni: 1. A hadászati • hordozóeszközök számának további korlátozását. 2. További minőségi korlátozásokat. 3. Azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyek most csak a jegyzőkönyvbe kerültek be.

Ami egyébként a SALT—3 kereteit illett, erről a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai is már jó ideje kialakították a maguk álláspontját. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi — 1978. végi — ülésén megállapították: olyan SALT—3 megállapodás megkötésére van szükség, amelyhez csatlakozik a többi nukleáris hatalom is.

ÉS BECSBEN?

II ilvánvaló, hogy a SALT—2 aMUiáírása már pszichológiai üatá■■ fsánál fogva Is kedvezőbb körülményeket teremt ahhoz, hogy a bécsi tárgyalásokat is kizökkentsék a holtpontról. És az is világos, hogy reálisabb közelségbe kerülnek a tárgyalások olyan fegyverfajtákról, amelyekről eddig sem a SALT-tárgyalásokon, sem a bécsi megbeszéléseken nem volt szó. Nyugaton ezek közül különös előszeretettel emlegetik az SS—20 szovjet közepes hatótávolságú rakétát. Szovjet részről ezzel kapcsolatban két dolgot húznak alá. Először: az SS—20 mindössze ellentétele az egész nyugati atom- potenciálnak, egyebek közt azoknak a fegyvereknek, amelyeket a Szovjetuniót körülvevő támaszpontokon („forward bases") helyeztek el. S másodszor: mint a Varsói Szerződés Pa Útikat Tanácskozó Testületének már idézett ülésén ts megállapították, nincs olyan fegyverfajta, amelyet az egyenlő biztonság elve alapján ne lehetne korlátozni. VAJDA P.